2007. október 18.

Új életet kezdek, csak még azt nem tudom, hogy hogyan zárom le a régit. Az új életem már körvonalazódik előttem, de van egy kis bibi az előző, vagyis a mostani állásommal. Katona vagyok, és nem tudom, mikor engednek el. Tegnap állásinterjún voltam Sao Pauloban Braziliában a Ferrari F1-es alvállalatánál dolgozom majd, mint kutatóvegyész. De előtte még ki kell töltenem a 2 hónapos felmondási időt. Bekopogtam a főnököm irodájába.

- Tessék. - jött a válasz. Az ezredes egy tiszteletet parancsoló 50es éveinek végén járó nagydarab emberke. Mély levegőt vettem és beléptem a szobába. Tisztelegtem, ahogy egy katonának illik- Jó napot kisasszony- nézett fel a papírjai, közül- kérem, foglaljon helyet.

- Köszönöm. - ültem le, már izzadta tenyerem. Biztos nem enged el, tuti.

- Nos? - kérdezte röviden

- Uram azért jöttem, hogy beadjam a felmondásom - huh ezt gyorsan kinyögtem. Az ezredes elkomorodott, majd így szólt

- Hát már korábban vártam, hogy meghozza ezt az elhatározást- micsoda - Egy ekkora tehetség nem maradhat parlagon egy ilyen kis ország katonai vegyészeként. Csak abban bízom, hogy jól választott

- Én is. Azt szeretném még megkérdezni, hogy meddig kell maradnom?

- Hát sajnos a 2 hónapos felmondásidőt ki kell töltenie. Szóval december 15.-e előtt semmiképp

- Gondoltam, az új munkahelyemen 16.-án kell jelentkeznem.

- És megkérdezhetem, hogy hol fog dolgozni?

-A Ferrarinál.

- Gratulálok.

- Köszönöm. - majd búcsúztam és távoztam.

Nem nagyom tudtam összpontosítani a melóra, nem is nagyon ment, 2 kémcsövet is eltörtem. Hazamegyek és kipihenem magam. A következő 8 hét hamar eltelt. Már a búcsú bulin voltunk, mindenki azt várta, hogy mondjak valamit. Nem vagyok a szavak embere, de most mégis ott álltam a pódiumon és belekezdtem

- Istenem, csak most tudatosult bennem, hogy  soha többé nem vehetem fel ezt a förtelmesen zöld egyenruhát, ami  az elmúlt egy évben annyi erőt adott nekem, ahogy mindannyian, akik most itt vagytok velem és búcsúztok tőlem,mindannyian hiányozni fogtok. - Boldogan mosolyogtam, nem is volt annyira nehéz, de most már mennem kell, mert 2 óra múlva megy a gépem Maranelloba. A legjobb haverom, az egyetemi csoporttársam, a volt kollégám, az egyetlen pasi, akiben megbízom Zoli kísért ki a reptérre.

- Barbara - kezdte komolyan, na ne még egy nagyjelenet - szeretném ha tudnád, hogy rám mindig számíthatsz.

- Tudom - mondtam nemes egyszerűséggel, majd megöleltem- Mindent köszönök

- Igazán nincs mit, de vigyázz magadra.

- Ígérem jó nagykislány, leszek, és vigyázni fogok, de most már megyek- istenem mennyire útálok búcsúzkodni Még a terminál bejáratából, integettem neki, majd elnyelt az alagút, mely végén egy új élet, egy új álom vár. Tiszta lappal indulok, mindent újra kezdek majd. A gépen rengetegen utaztak, gondolom az unokáikat meglátogató nagyszülők, a szünetre hazatérő diákok. Kicsit elfogott a búskomorság. Az út elég rövid volt, közben zenét hallgattam, mondjuk attól sem lett jobb kedvem, de legalább felidéztem magamban, hogy miért is vagyok most ezen a gépen. A reptéren nem várt senki, így voltunk megegyezve. Fogtam egy taxit és megadtam a Maranelloi címet. Elég bunkó voltam, ő állandóan kérdezősködött, én mg röviden morcosan válaszoltam. Megérkeztem, kifizettem a fuvardíjat, kapott borravalót jó rendesen.

 Az egész objektum olyan volt, mint egy katonai bázis, nesze kellett ez neked, csöbörből-vödörbe. Megnyomtam a kapucsengőt.

- Tessék - szólt bele egy női hang- miben segíthetek?

- Barbara Patassy, egy megbeszélésre jöttem.

- Értem maga a 10: 30-as vendég

- Igen - király 10: 30-as vendég, ballagtam lassan nyugodtan. Odaértem a főépület bejáratához és ott már egy ismerős arc várt.

- Jó napot - mondta mosolyogva újdonsült főnököm Michael – örülök, hogy itt van

- Én is nagyon örülök, hogy itt lehetek- faszakirály itt állok egymagamban, egy új élet küszöbén, karácsony tövében. - Látom nincs sok csomagja

- Nincs azt gondoltam majd itt mindent megveszek amire szükségem van.

- Ez a lehető legjobb ötlet. Mi pedig arra gondoltunk a vezetőséggel, hogy lakhatna itt a bázison, ha nincs ellene kifogása.

- Király, legalább tovább alhatok meló előtt.

- Akkor jöjjön, megmutatom a szobáját, utána pedig a labort.

- Jó - és némán követtem be az épületbe, a 4. emeletre mentünk még volt kettő. Elég hosszú folyosó nyúlt el előttünk.

-A 642-as lesz az öné

- Sokan laknak a bázison?

- Most csak páran, az egyik pilótánk, meg a vegyészünk, aki történetesen ma utazik, és a laborban vár bennünket

- Akkor esetleg mehetnénk is

- Jó de a csomagját azért nyugodtan lerakhatja

- Oké - látta rajtam, hogy be vagyok sózva, mosolygott. Imádom ezt a pasit, mindig is imádtam, mikor még csak álom volt ez az egész, vagy még az sem - De mi lenne, ha tegeződnénk-, kérdeztem,lazán

- Én benne vagyok. Szia Michael - a kezét nyújtotta

- Hello Barbi - és kezet ráztunk

-A labor a 2. pinceszintem van

- Nincs természetes fény?

- Nincs, baj?

- Nem - dehogy csak olyan lesz, mint a kriptában

Michael hívta a liftet. A többiekkel nem találkoztunk, sem Jeannal, sem Rossal. Ők biztosan a téli szabijukat töltik, de akkor Schumi mit keres itt, hiszen neki mindig a család volt az első. Na mindegy már itt is vagyunk, király egy újabb lezárt labor külön belépőkártyával meg kóddal, júppy. De azért csak szépen vigyorogj, imádni fogod. Beléptünk a laborba. Először nem láttam senkit, mondjuk elég szép kupi volt , de aztán:

- Giovanni - kiáltott Michael - itt vagy?

- Aha - bújt elő az említett pasi, tipikus fekete hajú olasz, elég szimpi. Fehér köpeny volt rajta a védőszemüveg meg a fejetetején

- Giov szeretném bemutatni neked Patassy Barbarát az új kollégádat, Barbara ő pedig Giovanni Musso

- Örvendek

- Enyém a megtiszteltetés

- Mi a szakterületed?- király már tegez, nem baj legalább bratyizik

--Szerves technológia, kőolaj-finomítás.

- Szuper pont erre van most szükségünk-karon ragadott és egy HPLC kromatográf elé vonszolt. Schumi is megszólalt

- Na hagylak benneteket dolgozni

Giov az orrom alá dugott egy halom papírt, amin mérési eredmények voltak, Elkezdett magyarázni, kegyetlenül hadart

- Neked mi a szakterületed?- kérdeztem mikor levegőt vett

- Mikrobiológia

- Na látod ez a gond veletek, joghurtosokkal, már bocs, de szerintem valami organoszilikátból kellene kiindulni

- Akkor ess neki és majd január 4. én mindent megdumálunk. Én most megyek

- Ha nem gond én még maradnák kicsit

- Csak nyugottan - Szuper át kell néznem ezt a ganédombot, még az is lehet hogy rendet rakok. Szeretem a bordelt, de ez mégis egy munkahely.

az elkövetkező 3 napban a kromatográf meg a refraktométer mérési eredményeit rendeztem, és kartonizáltam azokat,2 napot töltöttem a labornapló átnézésével, mondjuk majdnem üres volt. Már megint kezdek átmenni melómániásba, de a munkahelyem már hasonlít egy laboratóriumra, csak Giov ne legyen mérges miatta. Ideje lenne pihenni kicsit, már 5 napja nincs más csak kaja, meló, alvás. A szobában nem volt más csak egy ágy, meg egy kis konyha. A zuhany közös pasik, csajok együtt. Ma elmegyek felfedezni a bázist, megkeresem a konditermet. Rögtön bele is trafáltam. Nekiálltam gyúrni, a telefonomból szolt a zene. Aztán bejött valaki, nem zavart, lejjebbhalkítottam a zenét, ő ráült az egyik bicajra én meg a másikra.

- Hello - nézett rám a betegesen kék szemeivel

- Szia - válaszoltam

- Kimi vagyok-, mondta egyszerűen, és a kezét nyújtotta

- Barbara - és kezet ráztunk. Nyugi ne izgasd fel magad, nem ér annyit ő is csak egy pasi, de milyen, hu ezt nem fogom túlélni

- Te vagy az új vegyészünk - mondta vigyorogva

- Aha - rohadj meg bunkó, beképzelt paraszt

- Tetszik nálunk?

- Igen - na te meg itt bunkó vagy vele mikor ezerrel haverkodik. De mi ez a nagy dumálhatnék

-I tt laksz a bázison? - nem veszi észre, hogy nem akarok vele jópofizni, nincs rá szükségem

- Itt. És te? - ezt most miért tetted?

- Én is-mi, mit keres ő itt--most jöttem vissza az elvonóról, és a főnökeim kitalálták, hogy maradjak a bázison- szegény szar, lehet neki

- Menny ideig voltál benn- mintha azt kérdezném hogy börtönben

-2 hónapot

- És milye érzés?

- Most elég szar, karácsony lesz, meg minden összejön – nehogy má kiöntse nekem itt a szívét

-A karácsony én is utálom- le, kellene lépnem- bocs mennem, kell, holnap melózom

- Szia - mondta hidegen és fojtatta az edzés. Miért kellett olyan bunkónak lenned, nem tehet róla, hogy pasi, olyan szép szemei vannak, és ahogy néz velük a világba, ahogy rám nézett. Barbi térj észhez biztos minden csajra így néz. Ne törődj vele, majdcsak meglesztek valahogy, és neked addig jó míg nem engeded magadhoz közel. Gyorsan lezuhanyozta és eltettem magam aludni, nyugtalan álmom volt. Reggel tök izzadtam ébredtem. Király megint zuhany, remélem nem lesz ott senki. Kinéztem a folyosóra, üres volt. Dobtam egy zuhanyt, majd egy száltörölközőben visszaballagtam a szobámba. A haja is vizes lett de azt csak nagyjából töröltem, meg hogy ne folyjon végig rajtam a víz. Na és ki jön velem szembe, gyűrötten, törölközővel a kezében.

- Szia - vigyorog-, ha 10 perccel korábban kelek- kezd viszketni  a tenyerem, de azelőtt nem volt gondom az ilyen pasikkal, kapásból leszerelem őket

- Ja 10 perc alatt sokkminden történhetett, volna-na én is eleresztettem egyet a perverzebbik mosolyomból

- Te kóstolgatsz engem-ő, sem kerülgeti a forrót

- Édes, ha beléharaptam volna, azt megéreznéd- már elmentünk egymás mellett, majd mind a ketten visszafordultunk és egymásra néztünk

- Este?- kérdezte

- Igen- válaszoltam

December 21.-én, 22.-én és 23.-án is találkoztunk, de csak a konditeremben, nem dumáltunk sokat, csak kliséket, hogy vagy? Jól. És te? Én is. December 24.-e jobb dolgom nincs lementem edzeni, útálom a karácsonyt, vagyis minden ünnepet. Kíváncsi vagyok Kimi jön-e. A biztonság kedvéért azért magammal hoztam az ajándékot, amit neki szántam. Egy saját késztésű szerencsekarkötő. Még nem volt ott,már 10 perce várok király, hoppon maradtál, biztos van jobb dolga, mint szenteste veled gyúrni. Imádom ezeket, a hangokat, akik hozzám beszélnek. Közben elgondolkodom azon, hogy nem vagyok teljesen normális. Jé mégis eljött, Barbi próbálj lehiggadni. De mi van a kezében?

- Szia ezt neked hoztam- juppí egy szál vadrózsa

- Köszike - mióta beszélsz úgy, mint valami csitri- boldog karácsonyt- nyújtottam átt neki a karkötőt

- Szeretnélek elvinni holnap vacsorázni-, bökte ki hirtelen

- Oké- mi ebbe te most belementél- Valami titkod, van

- Miért?- kérdezte értetlenül

- Tudod a vadrózsa a titok jele.

- Van- mosolygott ezerrel-, majd ha nagy leszel, elmondom

- Oké - ha nem hát nem

- Hány éves vagy?

- 23 leszek márciusban

- Halli, hogy lehet, hogy már van egy diplomád

- Ügyi voltam, és már 1 évet dolgoztam

- Hogy áll a meló

- Elég jól, de mivel Giov elment szabira, így nem tudok mást tenni csak papírokat rendezgetni, szóval szar a helyzet. Ti mikor kezdtek.

- Január 4. én

- Hiányzik a sebesség?

- De még mennyire. - közben nem nagyon dolgoztunk, így úgy döntöttem, hogy megyek

- Ha nem gond én lépek

- Oké, akkor holnap este fél hétkor

- Jó várlak.

Király már csak ez hiányzott nekem, egy este ezzel a pasival akinek nem lehet nemet mondani. De én egy erős nagylány vagyok, aki nem hagyja magát.

Az élet annyira egyszerű hittem én ó balga, nem akartam új kapcsolatot, még barátkozni sem nagyon, most mégis itt állok a szekrényem előtt és valami értelmes rongy után kutatok. Már 6 óra a hajam még vizes és halványlilalövésem sincs, hogy mit veszek fel. Na mindegy itt van ez a zöld ruci. A zöld mindig jó, legalábbis nekem. Kicsit kihívó, de nem baj csorgassa csak a nyálát.  A hajamat nem fésülöm, ki csak hagyom megszáradni, tök hullámos marad. Még öt perc, talán sminkelnem kéne, de nincs hozzá kedvem. Kopogtak, már kész voltam és nem akartam behívni, ezért fogtam a táskám és már mentem is. Ott állt az ajtóban farmer volt rajta meg egy fehér puma póló. Semmi árulkodó jel hogy ki is ő valójában, hálás voltam neki.

- Zöldben:- kérdezte csillogó szemekkel, bazz kint tél van, meg fogok fagyni, hülye szőke tyúk, na mindegy

- Igen, baj?- miért kell nekem mindig kérdéssel válaszolnom

- Nem kifejezetten jól ál. Így biztos nem marad titokban a mi kis titkunk

- Ezt most miért mondod- itt nincs semmi titok

- Az tuti, hogy mindenki téged fog majd bámulni az este. - a karját nyújtotta-, Mehetünk?

- Igen- bezártam lakásom ajtaját és elindultunk a lift felé

- Mi ez az óriási vonzalom a zöld iránt?

- Észrevetted?

- Kedves ezt nem lehet nem észrevenni. Már 1 hete nap, mint nap találkozunk, és rajtad mindennap van valami zöld. DE ha lehet ne próbáld nekem bemesélni, hogy  csak azért mert növeli az önbizalmad

- Nem- pedig de- az előző munkám miatt van

- Csak nem katona voltál?- mi ezen olyan nagy szám

- De 1 évig

Már az épület előtt álltunk és csak egy kocsi volt a parkolóban

- Ugye ez most csak egy vicc?- mosolyogtam

- Mi lenne ezen vicc. Talán elképzelhetetlen, hogy egy új Fiat 500-zal viszlek vacsizni,- hoppá belegyalogoltam a férfiúi önérzetébe.

- Az istenért se sértődj meg ezen, de felettébb fura a számomra, hogy te mint a harmadik legjobban kereső sportoló egy ilyen autóval áll elém, legalább Alfát vártam.

- Ugye ezt most csak azért mondod, hogy felhúzz, nehéz dolgod lesz- kicsit pipa a szentem

- Nem azért mondtam, már régóta ki akartam próbálni az ujjat, olyan cuki.

- Csak ne hallanám azt az enyhe gúnyt a hangodban-, ne mosolyogj rám, így mert menten elolvadok.

- Ha az megnyugtat nálunk otthon, azt mondják, hogyha a pasinak túl nagy a kocsija, akkor a férfiassága, hogy is mondjam túl kicsi. - biztos úgy lángol az arcom, mint a Slovnaftos gyárkémény mikor elment egy szelep.

- Szóval azt hitted rólam, hogy a férfiasságomat próbáltam volna kompenzálni, ha egy Alfával jövök- ezt már annyira közel hajolva, mondta, hogy éreztem a leheletét a bőrömön. - Te kis boszi- kirázott a hideg és ő akkor megcsókolt, én marha meg visszacsókoltam. Állati, de miért is, nem kellett volna, elböktem magamtól.

- Kérlek ne-

- Bocs- kinyitott a Fiat ajtaját, majd elindultunk, kb. 5 percet utaztunk, addig nem szóltunk egymáshoz.

A Cavallinoban foglaltatott asztalt

- Jó estét van foglalásuk- kérdezte a pingvin

- Jó estét Matias Patassy névre- ez állati

- Kérem, kövessenek

- Vicces - mondtam mosolyogva

- Először Csipke Józsikára gondolta, de akkor az inkognitónak annyi- leültettek bennünket egy 2 személyes asztalhoz, meglepő módon rengetegen voltak a vendéglőben

- Esetleg hozhatok valami aperitívet?- Kimi kérdőn nézett rám

- Köszönöm én most nem iszom alkoholt, de egy bubimentes vizet

- Akkor én is, köszönöm

- Máris hozom az étlapot-és a pingvin, elsasszézott. Na most jött el a pillanat arra, hogy elmondjam, mit gondolok, mély levegő, és megpróbálom egy szuszra kipréselni magamból

- Figyelj rám, kérlek, mert nagyon fontos, amit most mondani akarok. Tudnod kel, hogy az első találkozásunk óta azon vívódom, hogy elfogadhatom-e a közeledésedet. El kell mondanom, hogy nem azért vagyok most veled, mert te vagy a nagy Kimi Räikkönen, hanem mert egy csodálatos ember, vagy akit szeretnék megismerni.

- Számomra is nagyon furcsa ez a helyzet. Eddigi kapcsolataim 2 hétig sem tartottak, te pedig még csak megcsókolni sem hagytad magad, nemhogy a bugyidba beengedj. Nem akarom elkapkodni ezt a kapcsolatot, ki szeretném élvezni minden percét, a barátságnak, a megismerkedésnek, és ha esetleg érettnek érezzük a kapcsolatunkat, akkor előrébb léphetünk.

- Fantasztikus ember vagy- állati mélyen szántó gondolatok

- Én egy megfáradt utazó vagyok, aki túl hamar tett meg túl hosszú utat, és sokkminden kimaradt az életéből.- Néhány pillanat csönd, én a villámat babráltam, majd felnéztem rá, és ő akkor megfogta a kezem.

- Barbara szeretnélek meghívni Espooba a szüleimhez szilveszterezni- király nem az volt, hogy nem kapkodjuk el, de akkor sem mehetek.

- Holnap el kell utaznom Mugelloba onnan, pedig Genfbe, csak január 3. án jövök haza

- Értem- letört a drága- kár-, ja- Utána meg kezdődnek a tesztek, és lehet hogy nem tudunk találkozni a konditeremben

- Gondolom sok dolgod lesz. Várod már az F8-at?

- El sem tudod képzelni mennyire, már csak 3 hónap és mi még sehol sem vagyunk

- Ne aggódj profi a banda, és Schumi tudja, mit kell tenni.

- Ezt nekünk is mondta, csak nem járt nálad?

- De ma délelőtt volt bent a laborban

- És?

- Kiadta a parancsot, hogy belevethetem magam a munkába

- És?- na tuti bő szókincs, de én meg belemelegedek a melóba, akkor lyukat beszélek a hasába.

- Már van pár ötletem Mugelloban leméretem, Genfben pedig törzskönyveztetem. Január 4. én már ki is próbálhatjátok.

- Szuper, akkor a teszteken is találkozunk

- Igen- megint pár perc csend, de aztán odajött hozzánk egy 10 éves forma kissrác

- Kérhetek egy aláírást - kérdezte megszeppenve

- Hát persze, hogy hívnak?

- Carlo

- Carlonak szeretettel-és aláírta a papírt

- Köszönöm szépen

- Nincs mit-azzal a fiú el is futott- aranyos gyerek

- Az- vágyakozva néztem utána, aki boldogan szaladt vissza a családjához -Te sosem akartál?

- Mit? Gyereket? De csak még anyát nem találtam. És te?

- Én még nem, valahogy nem volt rá időm, nem engedhettem meg magamnak.

- Sosem akarsz?

- De majd egyszer.

Megvacsoráztunk, majd visszamentünk a bázisra. Nem akarom behívni, ott álltunk a szobám ajtajában. Megölelt és arcon csókolt

- Köszönöm ezt a csodás estét, várlak haza-, na tuti állat, itt hagyott, mint eb a szart. Pakolnom kell.5 napot töltöttem Mugelloban, teljesen tuti adalékot csináltam, aztán 3 napot Genfben, 4  formulát szabadalmaztattam, ebből mind alkalmas a használatra.

Január 3.a irány a meló, Giov már várt, vigyorgott, mint a  tejbetök. Mi a fasz van

- Valaki virágot küldött neked- egy nagy csokor vadrózsa volt nála

- Ki küldte?

- Fogalmam sincs, csak egy kártya van, benne- átnyújtotta, és én marha hangosan felolvastam

 Isten hozott itthon. R.K.

- Na mi az, hogy R.K., te súgsz valakiinek?

- Ne légy paranoiás.

- De te akkor is R.K-nak nevezted el a mintákat

- Igen, de az meg sem fordult a fejedben, hogy arról az RK-ról kapta a nevét, aki a virágot küldte

-Kimi Räikkönen

- Igen pontosan

- Vele kavarsz?

- Nem csak jóban vagyunk

- Ja persze én meg a jótündér, ezt nem értem, te még csak 2 hete vagy itt és Kimi már virágot küld neked, én 1 évig dolgoztam, itt mire bemutatták

- Hát izé-elindultam az asztalomhoz, és azon tűnődtem, hogy mit akar ez jelenteni

- Csak, hogy tudj róla holnap te, adod elő a csapatnak a projektet,mint a teszt megnyitása

- Na azt már nem- mi a frászt gondol

- De bizony hogy igen, ez a te munkád gyümölcse

- De nem vagyok rá kész, hogy mindent elmagyarázzak, úgy, hogy érthető legyen.

- Merem neked mondani, hogy nekik teljesen mindegy lesz, hogy mit mondasz, főleg Kiminek a 8 általánossal- ez szemét megjegyzés volt

Másnap hajnali 3ig dolgoztam az anyagon, hogy érthető legye, és mindent elmagyarázzak. Reggel 9kor izzadó tenyérrel álltam a pódiumon, vagy 100 ember előtt, a gyomrom a torkomban, mondjuk kaja már nem volt benne, a korábban távozott.

- Mindenkinek köszönöm, hogy eljött. - és akkor megláttam Kimit az első sorban, ahogy rám mosolyog, ó basszus ettől most meg kellene nyugodnom. - A Schell és a Ferrari már 60 éve dolgozik azon, hogy az üzemanyagok fejlődése a lehető legdinamikusabb legyen és én mint a Ferrari szakembere örömmel jelenthetem be, hogy megtaláltuk a megfelelő adalékot, amely segítségével lehetőségünk nyílik mint az F1es, mint a hétköznapi autók teljesítményének, élettartamának növelésére, és az emissziós értékek minimalizálására .- Kb. 30 percet beszéltem, mutattam pár grafikont-ha bárkinek kérdése van a formulákkal kapcsolatban, én és kollégáim szívesen válaszolnak. Köszönöm kitüntető figyelmüket. - kikapcsoltam a laptopot, vártam pár pillanatot, majd távoztam a teremből. A franc, hogy a csudába került ő már ide

- Gratulálok

- Kösz

- Nagyon profi volt, nincs kedved velem vacsizni?

- Nem hiszem, rengeteg dolgom van.

- Na légyszi, légyszi. - ne nézz így rám.

- Jó de akkor én főzök, 8kor gyere át. - aranyom hallottad mi hagyta el a szádat, te még egy teát sem tudsz leforrázni

- Oké

- Hé még van negyed órám, de ha már itt vagy gyere be.

- Tudod, hogy te vagy az első nő aki kibírta két hétig és nem feküdt le velem- állati itt ölelget, az volna a tuti, ha nem is történne köztünk semmi, mondjuk ha rajtam múlik nem is fog.

- Beszélnünk kell, én nem vagyok hajlandó veled addig bárminemű kapcsolatot létesíteni, míg nem rendezed a viszonyod a feleségeddel.

- Tudsz Jennyről?

- Tudok- és abban a pillanatban csengettek.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.