Karácsonyeste volt. Sűrűn hullott a hó kint a hidegben. Bent a meleg házban a gyerekek vidám kacagása hallatszott. A konyhából finom illatok jöttek, és a nappaliban lévő fenyőfa feldíszítésre készen állt.
- Anya. Oda felrakod ezt?
- Felveszlek, és akkor fel tudod rakni.
- De jó.- Lili mosolyogva felrakta a fára a szaloncukrot, majd amint leraktam tapsolt. Már kész volt a fa, csak egyvalami hiányzott.
- Sebi. Fuss apáért. Itt az idő felrakni a csúcsot.
- Futok. Apa!- elfutott. Nem sok idő telt bele, jött Hannes, kezében Sebivel. Egy puszit nyomott az arcomra, majd felrakta a csúcsot. Átöleltük egymást.
- Mamáék mikor jönnek?
- Nemsokára itt lesznek.
- Addig mesélsz valamit anya?
- Mesélhetek. Ha idehozzátok a mesekönyvet.
- Ne. Azt meséld el, hogy te hogy ünnepelted a karácsonyt ennyi idősen.
- Igen. Azt meséld el.
- Rendben. Akkor üljetek le, és jöhet is a mese. Minden karácsony különleges volt. 5 éves voltam, mikor…
A hó sűrűn hullott ma is, de ez más volt. Ma volt Karácsony. A legszebb ünnep, amit minden évben különlegesen várok. Felöltöztem, és felvettem a piros Mikulás sapkámat. Kiléptem a szobámból. Elindultam lefele a lépcsőn. A lépcső korlátján az égők színesen világítottak. Az utolsó lépcsőfokon voltam, mikor nyílt az ajtó. Apa nyitotta ki, majd fenyőfát hozott be.
- Apa!
- Tündérkém. Gyere ide.- nekidöntötte a fát az ajtónak, s felvett. Adtam az arcára egy nagy puszit.
- Szeretlek apa. Boldog Karácsonyt.
- Neked is nagyon Boldog Karácsonyt tündérem.
- Segítsek bevinni a fenyőfát?
- Köszönöm, de nem kell. Menj szépen reggelizni. Az öcsikéid már reggeliznek.
- Akkor futok én is.
Beléptem a konyhába. Anya a sütőbe rakta be a sütit.
- Jó reggelt anyu.
- Bogaram.
- Boldog Karácsonyt!
- Boldog Karácsonyt neked is.
- Apa meghozta a fenyőfát.
- Igen? Megnézzük, hogy rakja be az állványba?
- Nézzük meg, igen!
Bementünk anyával a nappaliba, és ott apa próbálta belerakni a fenyőfát az állványba. Nem sok sikerrel.
- Segítsek szerelmem?
- Nem kell kicsim. Majd én megoldom.
- Addigra mindenfele tüskék lesznek.
- Majd felporszívózok!
- Oké. Te tudod. Gyere leányzó. Reggelizz meg, mint az öcséid.
- Oké anya.
Reggeli után segítettem apának felporszívózni a fenyőtüskéket. A karácsonyfa zölden állt ott a szobában.
- Apa. Nem díszítjük fel?
- Csak este kislányom. Addig várni kell.
- Mama és pap jönnek majd?
- Jönnek, és itt ünnepelnek nálunk.
- És mit csinálok estig? Már most unatkozok. Nem éneklünk?
- Még van pár dolgom. Addig te is foglald szépen el magad.
- Jó. Kimegyek, és építek hó kutyust.
Estig elfoglaltam magam, majd úgy 7 óra körül eljött a várva várt pillanat. Elkezdtük díszíteni a fát. Piros-arany volt. Nagyon jó volt. Ferni öcsikém mivel még picike volt, csak 2 éves, így nem nagyon tudott díszíteni, tehát én díszítettem lényegében apával. Amint végeztünk leültünk és néztük a fát.
- Anya, apa. Énekeljetek.
- Mit énekeljünk kiscsillag?
- Rudolfról, a rénszarvasról!
- Legyen. De ti is segítsetek. Nando, énekeljünk. Rajta.
Egy bizonyos Rudolf-ot énekelték el, majd a Csengő szól-t is.
Már fél 9 volt, mikor kopogtattak. Mamámék jöttek be. Osztogatták a hideg puszikat. Anya mindenkit az asztalhoz paterolt. Ott beszélgettünk, majd ettük a finomabbnál finomabb ünnepi ételeket. Vacsora befejezte után csengőt hallottam. Bementem a nappaliba. Apa kezében volt a csengő.
- Mindenki jöjjön.
- Itt vagyunk.
- Hát, itt az idő.- mutatott apa a fa felé, ahol sok ajándék volt.
Odafutottam, majd elkezdtem keresgélni az ajándékom. Egy dobozt, a mamáéktól megtaláltam. Kinyitottam, és egy babaház volt benne. Örültem neki, de én nem babáztam annyit. Amit anyáéktól kaptam csomagot azt kezdtem el kibontani.
- Kistündérem.- guggolt le apa. Anya is leguggolt.- Remélem örülni fogsz az ajándéknak. Nehéz volt összahozni, és, reméljük jól választottunk.
Kibontottam. Egy színes, csillogó bukósisakot láttam benne. Kivettem, majd még volt valami a dobozban. Egy overall. Megnéztem az overallt. FAteam. Apa gokart csapata.
- Ez, azt jelenti?
- Igen. Gokartozhatsz, versenyszerűen.
- KÖSZÖNÖM.- öleltem meg őket. Elrohantam átöltözni. Amikor visszatértem apa vidáman ölelte anyát.
- Kislányom. De jól áll.
- Köszönöm.
- Vanessa, leányzóm. Van egy nagy hírem. Lesz egy kistestvéred.
- Kistesó? De jó!…
- Én 5 évesen így ünnepeltem a karácsonyt.
- És akkor Beto bácsikánk karácsonyi ajándék volt?
- Mondhatni. Anya és apa nagyon örültek neki, és persze én is, mivel én így már két kistesóval rendelkezhettem.
Kopogtak az ajtón.
- Hannes. Megjöttek a szüleim.
- Megyek, már itt is vagyok.
- Anya, apa. Sziasztok.
- Boldog Karácsonyt. Hoztunk magunkkal egy kis hideget.
- Gyertek beljebb, és üljetek le. Remélem éhesek vagytok.
- Apád egész úton ezt hajtogatta.
- Igen apa?
- Mit tehetnék? Megéheztem.
- Akkor tényleg irány az asztal!
A vacsora kellemes hangulatban telt. A gyerekek már nagyon izgatottak voltak az ajándékok miatt. Nem várattuk őket. Boldogan bontották az ajándékokat. Mindketten a már nagyon vágyott versenyszerű gokartozást kapták. Hannes is kibontotta az ajándékot. A ruhák mellé még raktam valamit be neki…
- Ez, az?
- Igen. Ez az.
- Kicsim.- ölelt meg.
- Mi az?- kérdezte apa.
- Terhes vagyok.
- Gratulálunk.
- Kistesónk lesz anya?
- Igen, pontosan.
- Mint te, mi is tesót is kapunk karácsonyra.
Összenéztem anyával, és elmosolyodtunk. Bólogattam, majd jött a családi nagy ölelés. Meggyújtottuk a gyertyákat az adventi koszorún. A legszebb karácsonyunk, amit eddig kis családként megéltünk a gyerekekkel, és még sok ilyen szép karácsony vár ránk együtt…
Nagyon Boldog Karácsonyt Mindenkinek! |