Kimi Räikkönen tizenkét éves volt és meglehetősen kevés sikere volt a lányoknál. Oka főleg az volt, hogy Kimi... hát... nem nagyon szólalt meg akkor, mikor nem kérdezték... de ő, és a testvére, Rami egy-egy lányt kértek a Mikulástól... ehelyett Kimi kapott egy plüssmacit, aminek a cetlijére csupán ennyi volt odaírva: 20 - állj rá készen. Kimi persze morogva a háta mögé dobta a macit, az üzenettel együtt.

Aztán Kimi Räikkönen lassan felnőtt, benőtt a feje lágya, feleségül vette a világ legtökéletesebb nőjét... és boldogan éltek, míg meg nem haltak... bla-bla... csakhogy ez egy élet, nem pedig egy mese. A Nagy Rideg Valóságban tehát Kimi És Jenni néhány év múlva el is váltak. Jenni hozzáment a volt edzőjéhez, Kimi pedig befejezte pályafutását, az élete úgy érezte, romokban áll. Egyedül volt egész nap a meglehetősen rendetlen lakásban, vodkát ivott, mirelit pizzát evett és tévézett.

 

- Pofozd helyre magad. - mondta neki Mark egy délután, Kimi elnyűtt arcára utalva. - Na gyere, itt a Mikulás. Gyere már! Jó lenne venned valamit karácsonyra a szüleidnek. - Kimi hagyta magát rábeszélni, hanyagul felvette a pulcsiját és követte Markot a kocsiig...

 

A bevásárlóközpontban egy rágógumit rágó lány a beöltözött mikuláshoz fordult, akinek a térdén éppen egy négyéves forma kislány csücsült.

- Ezt hová tegyem? - kérdezte, rámutatva egy rózsaszín szalagos csomagra. Ő volt a krampusznak beöltözött fiatal lány, aki a mikulás segédje ugyebár.

- Tedd a sarokba. - igazította meg a szakállát Nott, aki leizzadt a meleg szakállként funkcionáló pamut alatt. - Megyek egy kis szünetre. Huh, de melegem van. Hogy mi? - fordult vissza a kislányhoz, akinek az ajándéklistája még javában tartott. - Igen, megkapod, csak szállj már le a lábamról. Melisande, nemsokára visszajövök.

- Értem. - morogta a lány, unottan rágógumizva. Derékig érő, egyenes fekete haja, feketével kihúzott szeme és unott arckifejezése elég sok szülő megbontránkoztatását kivívta. A rengeteg csomagot rendezte, mikor meghallott egy hangot a háta mögött:

- Hát a Télapó meg elakadt a szánnal? - Melisande megfordult. Egy ismerős, szőke hajú, kék szemű férfi állt mögötte. Látszott rajta, hogy épphogy magára kapkodta a ruháit. Melisande káromkodni akart, de ekkor megpillantotta az áruházi mikulást. Civil ruhában. Éppen kifelé igyekezett.

- Hé! Még nincs vége! - kiáltott utána a lány felháborodva.

- Tudom! Leváltottak! - ordított vissza.

- Hogy mi? - és döbbenten nézett arra a székre, ahol egy másik férfi ült. A szakálla-bajusza eredeti volt, ez látszott. Hórihorgas orrán szemüveg ült és olyan szeretettel nézett le az ölében ülő kislányra, hogy Melisande önkéntelenül maga mögött hagyta a szőke hajú férfit és gyermeteg kábulattal bámulta azt a másikat, aki ott ült a székben.

- Nocsak, Melisande... - motyogta a férfi fel sem tekintve. A lány hirtelen kiejtette a kezéből a csomagot.

- Mikulás? - kérdezte olyan hangon, mintha Jim Morrison ült volna vele szemben. A Mikulás elmosolyodva bólintott.

- Örülök, hogy végre hiszel bennem.

- Mi...? Dehát... te nem létezel...

- Magad mondtad ki, hogy igen... Melisande, hozd ide azt a csomagot... - Mikor Melisande hátat fordított, hallota, ahogy a Mikulás megszólal:

- Kimi... nocsak... nem gondoltam, hogy leszel olyan állapotban a tegnapi vodka után, hogy elgyere. - A lány megdermedt. Akkor esett le neki, hogy a szőke hajú férfi Kimi Räikkönen volt. Melisande hirtelen megfordult. "Nem csoda, hogy nem ismertem meg" - gondolta - "Elég... hm... rosszul néz ki...." Akaratlanul egyre közelebb mászott a Mikulás felé. Nem akarta, hogy a Mikulás vagy Kimi Räikkönen észrevegye, ezért az ízléstelenül telezsúfolt karácsonyfa mögé állt. Így őt nem láthatták, ő viszont mindent látott és hallott.

- ...egy újabb... rajongó? - kérdezte éppen Kimi elég gúnyosan, ugyanakkor a Mikulás szeretettel teljes és igazinak tűnő kinézete miatt kissé határozatlanul.

- Kimi... mindent tudok róllad. Bármit elmondok magadról, amit csak akarsz. Hidd el...

- Remek. - vágott közbe Kimi indulatosan. - Milyen plüssállatot kértem a tizenkettedik karácsonyomra? - kérdezte annyira rosszmájúan, hogy Melisande legszívesebben bemutatott volna neki.

- Beugratós kérdés...? Nos... cseppet sem átgondoltan... egy lányt kértél... - mosolyodott el a Mikulás. Melisande döbbenten állt a fenyőfa mögött.

- Mikulás? - kérdezte Kimi színtelen hangon.

- Végre elhiszed... mond, Kimi... Miért utálod ennyire a karácsonyt? Sehol egy fa, semmi... és soha....

- Mi az, hogy miért utálom? Kértem egyszer egy lányt karácsonyra... jó, rendben hülyeség volt... és ott volt Jenni... erre most meg... mégis hogy tudnék ünnepelni? Egyébként is... Jenni...

- Jenni tavaly éppen karácsonykor ment el... - bólintott jóindulatúan a Mikulás - nem kell mondanod. Tudom.  - Kimi leroskadt.

- De... én... szerettem. - mondta halkan Kimi. Aztán felpattant:

- Mi a jó életet keresek én itt?! - kiáltott fel dühösen.

- A Mikulást. - felelte a Télapó magától értetődően. - Mit szeretnél karácsonyra?

- Semmit. - fordított hátat Kimi, köszönés nélkül lesietve a mozgólépcsőn...

 

- Nos, Melisande? - kérdezte a Mikulás úgy, hogy hátra sem tekintett.

- De hát... - habogott a lány. Biztos volt benne, hogy a Télapó nem tudhatja, hogy ott van.

- Rengeteg kérdésed van, Melisa.... bátorkodlak... arra biztatni, tegyél fel párat, ugyanis még a csöppségek is várnak. Délig rendeltem el szünetet, addig pedig csak 10 hosszú perc van...

- De... Mikulás nem létezik... - kötötte az ebet a karóhoz.

- Mivel tudom bizonyítani, hogy nem egy álruhás csaló vagyok, ahogy az az előbb megfordult a fejedben? - kérdezte mosolyogva, mire Melisande elvörösödött.

- Az csak úgy... eszembe jutott... hé! - döbbent meg. Hátrálni kezdett a Mikulástól. Hirtelen felbukott egy csomaghegyen.

- A Mikulás... szóval... Mikulás... tudod, hogy mit gondolok?

- Oh-oh-oh... - kuncogott az jókedélyűen - Hát persze. Az előbb például az jutott eszedbe, milyen aranyos lett volna Kimi Räikkönen, ha nem lett volna rajta... khm... annyi ruha.

- Az csak futó gondolat volt! - mentegetőzött Melisande. - Nem gondoltam... komolyan.

- De Kimi Räikkönen tetszik neked...

- Nem! - vágta rá, mire a Mikulás elmosolyodott:

- Melisande, ha nem szeretsz igazat mondani... nos, rossz helyre jöttél... de mindjárt jönnek a csöppségek... Melisande... kérhetek... tőled valamit?

- Bármit. - suttogta a lány, mire a Mikulás elmosolyodott.

- Azt a csomagot... ott, a sarokban... ne nézd annyira, én tettem oda, nem az áruházi egyenajándék! Na szóval... elvinnéd egy hét múlva... karácsony napján... valakihez?

- Persze. Úgy sincs programom... vagyis... hát... ezt... gondolom... tudtad, Mikulás.

- Igen - nevetett az. - De legalább biztossá tettél benne. Ho-ho-ho-ho, kis csöppség... Mary, ha nem tévedek... mit szeretnél karácsonyra? Nocsak... egy pónit... tényleg?

 

 

Este kilencre elfogytak a lurkók az áruház Mikulás-standjánál. Melisande az ajándékokat rendezte. A Mikulás megköszörülte a torkát. A lány ránézett.

- Most... te jössz, Melisande.

- Hogy én? - kérdezte nevetve - Oh... de hát én... nem kérek semmit... tőled karácsonyra...

- Van egy régi kívánság... amiről... azt hiszem... valamilyen szinten megfeledkeztem.

- Jaj... az... csak... gyermeteg balgaság, semmi több! - vörösödött el Melisande újra.

- Azt kérted, hadd segíts nekem egy karácsonyon... nos? Mit szólnál hozzá...?

- Azt nem lehet! - kapkodta a levegőt.

- Úgy véltem, okosabb lány vagy. - mosolyodott el a Mikulás. - Még mindig küzdesz ellenem. Hidd el végre... kérlek... olyan igazi vagyok, mint te. Nos? Nincs hozzá kedved?

- Hát... de... van.

- Remek. Karácsonykor ezt - nyomott a lány kezébe egy sötétbarna, aranyszalagos csomagot - elviszed erre a címre - nyomott a kezébe egy darab papírt.

- Mikulás... holnap... is itt leszel? - kérdezte Melisande, mire a Mikulás harsány nevetésre fakadt. - Hülyeséget mondtam? - kérdezte a lány döbbenten.

- Igen. - nevetett a Mikulás úgy, hogy a könnye kicsordult. Aztán abbahagyta a nevetést és Melisande-hoz fordult - Nem lehetek minden nap itt... ugye megérted?

- Hát... persze... de itt maradsz Helsinkiben?

- Jaj, milyen keveset tudnak róllam az emberek - nevetett újra.

- Elárulnád, most mi olyan vicces? - fortyant fel Melisande.

- Bocsáss meg, kérlek. Csak... - kezdte, aztán Melisande arcára nézett, amin teljesen tisztán látható volt a türelmetlenség és a komolyság. - De hát Melisande... én csak karácsony napján megyek el innen... Helsinki utcáit járom és megnézem, mire van szüksége az embereknek. A koldusoknak enni adok, a fogyatékosoknak rendelek egy embert aki segíti őt... például buszr felszállni...

- Mi az, hogy... -kérlek ne nevess ki- rendelsz neki egy embert? - A Mikulás nem nevetett, hanem komolyan magyarázott:

- Tudod... vannak olyan emberek, akiknek legjobban egy másik emberre van szüksége... és van mikor ez kölcsönös... mondok egy példát: ha van egy ember, aki mozgássérült, annak ugye szüksége lenne egy olyan emberre aki segít neki apró dolgokban, amik neki nem, de ennek a mozgássérültnek igenis sokat jelentenek... és vannak olyan emberek is, akik magányosak, egyedül vannak... és örülnének egy embernek, aki szereti őket... csakhogy... az ilyenek ritkán találkoznak... az, hogy "rendelek hozzá egy embert" csupán annyit tesz, hogy olyan helyzetet idézek elő, ahol ezek az emberek találkozhatnak...

- Elárulod, hol leszel holnap? - kérdezte Melisande - imádtam kicsikoromban a Mikulásnapot... az volt az álmom, hogy találkozzak veled... de utána persze nem hittem benned... és... olyan sok mindent kell kérdeznem tőled! - magyarázta a lány.

- Sosem tudom előre, hol leszek holnap... bocsáss meg... de mennem kell. - Melisande ásított. Mikor kinyitotta a szemét, a Mikulásnak csak hűlt helyét találta.

 

 

A Mikulás december 21-én éppen egy koldussal beszélgetett. Persze most nem Mikulás ruhában, hanem civil-utcai gúnyában. Amikor hirtelen nekiment egy szőke, zavart fiatalember, ő meg sem lepődött. A férfi annál inkább.

- De hát... oda igyekeztem... - suttogta Kimi.

- Tisztában vagyok vele - válaszolta a Mikulás derűsen. - És szeretnél elnézést kérni azért, hogy tegnap hogy viselkedtél...

- Igen. - lihegte Kimi.

- Semmi baj. - ment tovább a Mikulás. Kimi követte.

- Hogyhogy... szóval... én már kinőttem az ilyesmiből, de...

- Hogyhogy létezek?

- Hát igen. - A Mikulás a szemeit forgatta.

- Kísértetiesen emlékeztetsz valakire... de inkább mond, mit szeretnél karácsonyra?

- Jennit. Szeretném visszakapni, mert... ő az, akire a leginkább szükségem van...

- Ebben biztos vagy?

- Hát persze. - bólogatott Kimi hevesen.

- Rendben... csak annyit ígérhetek, hogy Jenni elmegy hozzád ma vagy holnap... de figyelmeztetlek: én csak ürüggyel szolgáhatok... csak annyit garantálok, hogy elmegy hozzád, nem azt, hogy vissza is megy...

- Elég ha látom... - nevetett Kimi.

 

 

- Hahó... - hallott meg Kimi egy ismerős hangot. Lerohant a lépcsőn. Jenni állt ott. Valószínűtlenül magas sarkú, hófehér csizmában.

- Szia. - motyogta Kimi.

- Hello. - mondta Jenni mosolyogva - Nos? Hogy vagy?

- Jól... és te?

- Nicolas és én szakítottunk.

- Tényleg? - kérdezte Kimi. Lassan derengett neki, miért nézi ilyen mohón őt Jenni. Elhessegette a gondolatot és behívta őt a házba...

 

 

Jenni feltűnően kedves volt vele és késő este ment el. Kimi gondolkodott rajta sokáig. Mikor végre sikerült úgy-ahogy elhelyezkednie a takaróján és majdnem elaludt egy kedves hangra riadt:

- Ugye nem zavarlak?

- Váá! - ült fel hirtelen.

- Bocsáss meg. - kuncogott a Mikulás. - Volt egy kis üresjáratom, gondoltam... benézek.

- Jenni... Jenni kissé furcsa. - motyogta Kimi.

- Erre magam is gyanakodok...

- Mire?

- Amire gondolsz.

- Te hallod, amit gondolok?

- Igen, de azért nem kell káromkodni gondolatban... - mosolyodott el, mire Kimi döbbenten tágra nyitotta a szemét.

 

 

December 23-a volt. Kimi Räikkönen fél hétkor kelt kopogásra. "Ki a franc lehet az" - gondolta magában. Kinyitotta az ajtót. Egy vékony, csinos lány állt előtte, de az arcát nem látta, ugyenis maga előtt tartott egy hatalmas barna ajándékcsomagot.

- Hello. Ezt küldi a Mikulás. - tette le az asztalra. Mikor egymásra néztek, egyszerre döbbentek meg. Melisande azon, hogy a Mikulás képes volt őt Kimi Räikönenhez odaküldeni és ő most egy világbajnok lakásában van... Kimi pedig azon, hogy a Mikulás végül... mi van, ha...?

- Ez mi? - bökött az ajándékcsomagra.

- Csomag. - vágta rá válaszul.

- Pff. - morogta Kimi, mikor kinyitotta a meglepően könnyű ajándékot. Egy doboz volt. Abban pedig... egy maci. A címkéjén megsárgult felirat: 20 - állj rá készen. Döbbenten nézett a lányra.

- Mi van? Én csak a csomagot hoztam! Meg azt az utasítást, hogy maradjak itt fél órára. Azt nem tudom, miért. De a Mikulás ezt mondta. - Melisande maga is meglepődött milyen röhejes mondat sült ki ebből.

- Oké... nos, mi a neved? - kérdezte Kimi.

- Melisande.

- Hogy becézik?

- Melisande. - vágta rá gondolkodás nélkül.

- Vagy úgy... milyen kreatív...

- Kösz.

- Hány éves vagy?

- Nőtől ilyet nem illik kérdezni.

- Te inkább még a "lány" kategóriába tartozol.

- Huszonnégy.

- Mi?

- Huszonnégy vagyok.

- Óh.

- Meglepő?

- Bevallom, igen. És, miért kell itt maradnod félóráig? - kérdezte Kimi türelmetlenül.

- Fogalmam nincs. Mert azt mondták.

- Te... tudod, hogy a Mikulás... szóval...

- Te tudod, hogy ő létezik? Úgyértem: hiszel benne? 

- Miért, te honnan tudsz róla?

- A Mikulástól, honnan máshonnan?

- Ah, értem. - mondta Kimi. Aztán meglepetten pattant fel.

- Mi van? - kérdezte a lány.

- Nézz ki az ablakon... - az ablak előtt méteres hó tornyosult.

- Szóval se ki- se be. - morogta a lány.

 

Nem szóltak egymáshoz egész sokáig. Néha váltottak pár mondatot.

- Végül is... örülhetünk... ettől rosszabb már nem nagyon lehet... - nevetett Kimi. Alig öt óra volt, de kint már nagy sötétség honolt. Pukkanás hallatszott aztán az egész házban elment az áram.

- Remek. - nyögte Melisande. - De, lehet rosszabb. Mindig lehet rosszabb.

 

Több órája beszélgettek. Észre sem vették... úgy tűnt, mintha kettejüket egymásnak találták volna ki.

- És a testvéred, Rami? Ő is egy lányt kért karácsonyra? - kérdezte nevetve Melisande

- Oh, igen. - nevetett Kimi is.

- És kapott?

- Azt hiszem...

- Te miért nem kaptál?

- Nem biztos, hogy nem kaptam... - mosolygott rá Kimi. Melisande nem látta az arcát a vaksötétben, de közelebb hajolt hozzá és megcsókolta. Kimi átölelte.

 

Mikor Kimi reggel felkelt, azt vette észre, hogy a hó érdekes módon 10 centisre olvadt az éjszaka és az árammal is minden stimmelt. Csak Melisande nem volt sehol...  kopogtattak. A srác ásítozva nyitott ajtót.

- Imádlak. - ugrott a nyakába Jenni. Kimi igyekezett magáról lefejteni, a nő azonban azon volt, hogy levegye Kimiről a pólóját.

Melisande belépett.

- Öhm... - kezdte zavartan. Az arca égett. - Csak... hoztam brióst.

- Tegye le, a férjem legközelebb kifizeti. - mondta Jenni. Kimi esdeklően Melisandera nézett, ő azonban már kiment.

- Már nem vagyok a férjed. - morogta Jenninek.

- Oh... értem... Kimi... öhhm... hümm... szükségem lenne egy kis... pénzre. - Jenni óvatosan Kimi felé pillantott, aki nem nézett rá.

- Menj el. - suttogta végül.

 

 

Melisande dühösen ütötte a párnáját. Érezte, hogy ő és Kimi a fél napnyi ismertség elenére nagyon közel állnak egymáshoz. És dühös volt Jennire, aki nélkül minden sokkal jobb lett volna. Dühös volt Kimire... dühös volt az egész világra.

 

- Ez a legszarabb karácsonyom. - motyogta magának, miközben leszaladt az apró közértbe.

- Miért is? - hallott meg egy kellemes, barátságos, mély hangot.

- Mikulás... - suttogta elgyötörten. - ez az egész... szóval...

- Csak rajtad áll, ezt ne feledd...

- Hogyhogy rajtam...? - fordult vissza, de nem volt már ott senki. - Áll... - fejezte be a mondatot nagyot sóhajtva.

 

 

Kimi a nappali közepén állt és ordibált:

- Mikulás! Szükségem van rád! A rohadt életbe. - kapta fel a dzsekijét. Az egyetlen, aki tud rajta segíteni az a Mikulás. Kirohant tehát az utcára, egyenesen nekiment egy lánynak.

- Kimi! - sóhajtott fel a lány megkönnyebbülten.

- Melisande... mond, eljössz hozzám?

- Hát persze...

 

 

Kimi már nem is emlékezett rá, mikor ünnepelte utoljára a karácsonyt. Melisande mindig az áruházakat járta karácsonykor, így a karácsonyfadíszítésben volt gyakorlata. Melisande Kimivel kitakarította a házat. Közben nevettek és beszélgettek. Ahhoz, hogy vegyenek egymásnak valamit, már késő volt. Pár napja ismerték egymást és röhejes volt, hogy együtt karácsonyoznak. Aztán éppen egy hosszú csók kellős közepén dörmögő hangra lettek figyelmesek:

- Kimi... már érted?

- Mikulás... - morogta lángvörös arccal Kimi.

- 20 év telt el azóta... és most már készen állsz arra, hogy elvedd feleségül... Melisandet!

- Értem. Köszönöm.

- Boldog karácsonyt! Ho-ho-ho-ho-ho... - aztán a mikulás kilépett az éjszakába, elővett egy hosszú papírt, amire több ezer név volt írva. a Lista föl az volt írva: "Még nem teljesített ajándékok" megkereste a Kimi Räikkönen nevet és lehúzta. Aztán tovább olvasott.

- Hm-hm. Úgy látom idén még el kell látogassak sok emberhez... de ejnye, ki is az a Sebastian Vettel?