Aoi megrökönyödve állt a jéghideg szélben, szerelme élettelen teste felett. Nem hitt a szemeinek, hogy az, akiben végre megtalálta élete értelmét most vértócsában fekszik az éjszaka kellős közepén, egy autópályán, a lángoló autóroncsok mellett. Még nem érkeztek meg a helyszínelők. A holttestek szanaszét hevertek, néhol több darabban. De Aoit most ez se érdekelte. Semmi. Csak az hogy Keiko holtan fekszik a lábai előtt. Hirtelen semmit nem érzett. Merő üresség, jéghideg hiány. "Ha az az autó...Ha 1 percet tovább marad...Ha utánna viszem a kabátját..."
Hiába minden. Mostmár Hana sincs köztük. Valahol, fenntről figyeli őket. Száguldozva, fékcsikorgatva állt meg a közelben egy BMW. A többiek is megérkeztek. Kai ki se szállt a kocsiból, annyira sokkolta a látvány. Ruki is megrökönyödve és remegve lépkedett a holtak közt. Reita mit sem törődve a környezettel oda rohant ahol Aoi állt.
- Hol van Kei.... - Reitanak szokatlan módon a könnye is kicsordult mikor meglátta a lányt a földön.
- Keiko... De ez neem... nem Keiko, fordísd csak meg! Ez NEM KEIKO! - Reita reménykedve fordította meg a lányt a hátára. De ez is hiába való volt. Csak mégtisztábban lehetett látni gyönyörű és mindig mosolygos arcát, ami most tele volt karcolásokkal és vérrel. Ráadásul hófehér volt és a szemei se a megszokott életteli, melegséget árasztották, hanem hideg végtelenséget, üres tekintetet ami a csillagos eget kémleli. Aoi nem bírta tovább. Szinte bőgve rogyott le a lány mellé. Már a vér se nagyon izgatta. Remegő testtel de átölelte, remélve hogy mosolyogva ellöki magától Hana, és ezt mondja: "Csak vicceltem..."
De semmi nem történt. Aoi könnyei Keiko arcára folytak, amik a vérrel keveredve tették meg további útjuk. Keiko hátrált 2 lépést, és elrohant, vissza a kocsihoz. Közben a többieket is magával vonszolta.
-Jobb ha nem mentek oda.... - könnycseppeit törölgetve ült vissza a kocsiba Uruhaval és Rukival, akik még mindig nem fogták fel a történteket egészen.
-Miért? - Ruki az anyósülésből kémlelte a távolban síró Aoit aki az  élettelen testet szorongatta.
-Ez nem igazszág. Ha ha egy percet vár. EGY ROHADT PERCET!!!- Uruha kétségbeesésében csak ordítani tudott, és a sorsot hibáztatni.
...
Aoi már 10 perce ölelgeti a lányt. Érzi finom illatát, puha és selymes bőrét, ami hidegebb az aszfaltnál. Hiába szólítgatja, hiába minden. Ezt ő is tudta, de valahogy úgy érezte hogy ha elengedi Keikot, akkor soha többé nem lehet vele. De már így se lehetett... Egyre hidegebb lett. A szél dühösen és reménytelenül fújt, az ég viszont tele volt csillagokkal, és feltűnően világos volt... Végre megjöttek a helyszínelők. Lassan, de biztosan elkezdték összeszedni a holtakat. Mikor Keikohoz értek, Aoi még mindig ölelgette.
- Uram, kérem távozzon. A lányt láthatja még a hullaházban ha óhajtja..
Aoi nem törődött a többi emberrel. Csak Keiko érdekelte.
-Uram kérem! Legyen szíves és fáradjon arrébb.
- Soha... Te hozzám tartozol.. Az enyém vagy.. Ugye Keiko? Keikom...- zokogva bújt mégközelebb a lányhoz.
- Hívd a többieket. Ezt is úgy kell elvonszolni.- az egyik férfi a másikhoz hajolt és úgy súgott neki, mire az elindult a kocsi felé.
- Uraim! Kérem, legyenek szívesek és segítsenek a másik urat elvinni a holttestől. Nem hajlandó elengedni.- az idegen behajolt az ablakon és mit sem törődve a sokkal kérte mindezt.
-Őhm, persze. Megyünk.- Uruha volt még a legjózanabb 4ük közül.
-Gyertek..!

........................................................................................................................................................................................................................................................

-Ne csináld ezt Aoi! Nem fog megváltozni semmi! Gyere máár!- Uruha és Reita ráncigálva próbálták elhúzni a lánytól Aoit, de hiába minden. Aoi zokogva tépte ki magát a másik két tag kezéből, és visszarohant a holttesthez.
-Kezd elegem lenni.. El akarok menni innen!- Reita dühösen és keserűen fújtatott Aoi felé.
-Legyél már kicsit tapintatosabb!- Uruha odasétált Aoihoz, és gyengéd hangon kérlelte;
-Gyere szépen Aoi! Kérlek! Később még vele lehetsz. - Uruha lágy hangja és  vígasztaló szemei valamennyire hatottak Aoira. Még egyszer, utoljára megcsókolta a lányt, és elengedte. 1 méterrel odébb megálltak és végignézték ahogyan elviszik a testet. Mikor elvitték Keikot, lassan és csendesen a kocsi felé vették az irányt. Aoi volt leghátul, pedig Uruha nem akarta magára hagyni.
Aoi hirtelen megállt. A lány lágy hangját hallotta. Nem hitt a fülének, gyorsan hátrafordult. De sehol semmi. Csak a szél fújt még mindig. Most viszont vígasztalóan, és eggyüttérzően. A gitáros megbizonyosodott arról hogy csak képzelődött, ezért visszafordult. Keikot látta, tisztán. Mosolygott. Sőt, nevetett. "szeretlek.." nevetgélve suttogta és eltűnt az éjszakában.