Hogy őszinte legyek, a pódiumon állva eldöntöttem, hogy mentem, ami még menthető, vagyis elrendezem Kimi és Jenny életét. Nem nézhetem tétlenül, hogy két ember ennyire elszúrja az életét. Már a laborban voltam, a gépem előtt ültem és elég bambán bámultam a monitort

- Hey Barbi! - szólt hozzám Giov

- Mi van? - Barbi ne légy bunkó

- Semmi csak nagyon máshol jársz. - állt mellettem a pasi, rátapintott a lényegre.

- Te figyelj, nem tudod megszerezni Jenny Dahlmann számát, ne kérdezz semmit

- Adj 5 percet- és eltűnt, majd néhány pillanat múlva egy cetlivel tért vissza - Tessék.

- Köszike, ha nem gond, akkor én most lelépek.

- Nem menj csak nyugodtan.

- Ja mit csinálsz ma este, mert találtam egy tuti kis vendéglőt, és ha volna kedved csak úgy barátilag, elmehetnénk vacsorázni? Kilenckor a bejáratnál. - király épp most kezdtél ki az egyik kollégáddal, ügyes vagy.

- Oké én benne vagyok. - faszakirály

Már a labor ajtajában bepötyögtem a számot, kicsöng és már fel is vette.

- Halló Jenny Dahlmann - jé és a Räikkönen hol marad

- Jó napot Patassy Barbara - mutatkoztam be

- Á szia szívi - jó ha te így - te vagy az én egyetlen férjecském új nője. Eddig még egyiknek sem volt bátorsága felhívni.

- Akkor ez a jó szorozat, most sem szakad meg, mivel nem vagyok Kimi nője, de mindenképp szeretnék veled Kimiről beszélni.

- Nem érdekel, mit akarsz mondani - hoppá elég zabos

- De fontos lenne, ha ma este el tudnál jönni ma este a Maranello-i bázisra, 642-es szoba.

- Jó, de nem ígérek semmit.

Csengettek, és én az ajtó felé indultam

- Vársz még valakit, én azt hittem ketten leszünk.

- Ketten. - nyitottam ki az ajtót, Jenny állt ott teljes életnagyságban

- Nem erről volt szó.

- Mi van husi tán valami bajod, van? - Jennyben is felment a pumpa

- Van, te. Rád épp nem volt semmi szükségem.

- Na most mind a ketten szépen leültök. - jé nekem ilyen hang is jön ki a torkomon - Azért hívtalak ide benneteket, hogy mindenképp beszéljétek meg azt, ami köztetek, van

- Semmi közöd ahhoz mi van köztünk.

- Figyelj elhiszem, hogy elég furcsának találod, hogy egy csaj felhív telefonon és arra kér, hogy beszélj vele a férjedről. Az élet annyira rövid és annyi mindenre nem marad idő. Akkor jössz rá, hogy hiányzik a társad, ha már nincs veled és nincs esélyed rá, hogy megmond neki. Lehet, hogy ma látod utoljára azt, akit szeretsz, ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha nem jön el a holnapod bánni, fogod, hogy nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál, hogy teljesíts egy utolsó kérést. - már nem bírom sokáig, mindjárt bőgni fogok. Kimi valami érdekeset talált a cipőjén és azt bámulta. Jenny pedig halk sírásban tört ki. Na jobb, ha veszem a kabátom és lépek, azzal kiviharoztam a szobából, az ajtónak dőltem és kicsit összeszedtem magam. Nem kiabáltak, nem törtek, zúztak, talán nem esnek egymás torkának. Én nem állok köztük a többi csak rajtuk, múlik. Eltöltöttem egy kellemes estét Giovval abban az étteremen ahol Kimivel voltunk. Fél egy körül értünk vissza, a pasi az ajtóig kísért. Majd búcsúzott, se puszi, se ölelés csak egy egyszerű pá. Hulla vagyok, de hála az égnek az otthonom nem változott csatatérré. Gyors zuhany, aztán alvás, holnap meló állati hajtás lesz, mindennek tökéletesnek kell lennie, de akkor is az a legjobb, hogy Kimi és Jenny újra együtt vannak.

Reggel korán ébredtem, legalább elmegyek futni, majd mikor visszaértem a szobaajtóban egy csokor fehér rózsát találtam

- Köszönöm. - kézzel írták, így nem tudom, ki küldte. Vízbe raktam, dobtam egy gyors zuhanyt és már indultam is a melóhelyre.

Teltek a napok a hetek, már február vége volt. Az edzőteremben még mindig találkoztunk Kimivel, a pályán is, mivel nekem is kötelező volt megjelenni. Oda Jenny is elkísérte, ő nagyon kedves volt velem, sokat beszélt főleg Kimiről áradozott, én meg jópofát vágva örültem, hogy boldogok.

- Annyira boldogok vagyunk, nem hiszem el, minden olyan más, mint régen. - hányhatnék, szegény csaj. Kimi valahogy kimért volt, csak néha mosolygott, rám pedig egyáltalán. A tesztek egész jól mentek, az üzemanyag tökéletes, a kocsi is egész jó. Nem akartam beleszólni a tervezőmérnökök munkájába, de én néhány apróságot másképp csináltam volna.

Egyik délelőtt néhány papírral lefutottam a pályára, épp mindenki a kocsi körül állt, mikor odaértem Felipe üdvözölt

- Hello Barbi, nézd meg valami nincs vele rendben.

- Kivel?- kérdeztem rémölten

- Mivel. - válaszolta Kimi, elég durván, forr benne az ideg. Bunkó paraszt.

-A kocsinak van valami baja - lépett oda Michael - de nem bírunk rájönni, hogy mi, talán egy laikus szem előbb kiszúrja.

- Szerintem Barbarának halvány lövése sincs az aerodinamikáról, csak annyit ért az autókhoz, hogy benzint kell beletankolni.

- Ha már itt tartunk, akkor csak, hogy képben legyetek a másoddiplomámat az autók konstrukciós felépítéséből szereztem. Szóval elég sok szélcsatornás tesztet láttam, ahhoz, hogy tudjam mi a baj - és elkezdte vizslatni a kocsit, aztán fogtam egy metrikus kulcsot és állítottam a terelőszárnyakon - szerintem így jó lesz, de ha mégsem akkor a szelepeken kell majd állítani. - azzal megfordultam és az egyik monitorhoz mentem

- Na nem hallottátok, melóra - mondta Michael, és utánam lépett - nem is tudtam, hogy van még egy diplomád.

- Senki sem kérdezte. - válaszoltam félvállról, mintha a kedvenc színem derült volna ki. Kimi még mindig a kocsi bámulta, mintha élete legnagyobb csodáját látná. Összeírtam az adatokat és már indulófélben voltam mikor odalépett hozzám.

- Beszélni akarok veled. - király, akar, nem szeretne, akar. Én meg nem

- Hallgatlak.

- Nem most. - hoppá

- Mikor? - aranyosak ezek a tőmondatok

- Edzőterem

- Hétkor - bólintott

- Hello.

- Szia. - El sem tudom képzelni, hogy mit akar mondani. Kicsit bizserget az esti találkozó, mióta újra együtt van a feleségével nem beszéltünk. Meló után hazamentem, még dolgoztam kicsit, utána elmentem edzeni.

18: 52, ő már ott volt.

- Hello. - léptem be a terembe, ő zenét hallgatott de rögtön észre vett

- Szia. - istenem miért fáj ennyire a közelsége

- Hallgatlak. - mondta lényegre törően.

- Csak még nem volt lehetőségem megköszönni neked azt, amit értünk tettél!

- Igazán nincs mit. - ha tudnád milyen nehéz volt.

- De miért tetted, én azt hittem, hogy mi ketten egyszer majd. - na végre valami érzelem, csalódottság. Igen azt hiszem csalódott, de neki most boldognak kellene lennie és játssza itt nekem a csalódottat.

- Nem kezdek nős emberrel. - mondtam higgadtan.

- Nagy szavak! - na most már teljesen kiborult. Valami vad fény gyúlt a szemében, kezdek félni, nem akarom, hogy közelebb jöjjön és megérintsen. Már éreztem a leheletét és megfogta a kezem, és a mellkasára rakta. Nem mondott semmit, nem tett semmit, csak a kezemet fogta, én pedig éreztem a szívverését. Lassan kihúztam a kezem a kezéből és elfordultam, ő pedig elment. Király szóval ezt akarta. Barbi nyugi, majd elmúlik, ez is csak egy állapot, és te már nagykislány vagy, akin nem hatalmaskodik el olyan érzelem, mint a szerelem. Te itt sokra akarod vinni, és igenis okosan cselekedtél, mikor újra összehoztad őket.

Már kezdnek bepakolni a szezonnyitó Ausztrál nagydíjra, ami március 16.-án lesz. Egyszer csak megjelenik az én kedvenc főnököm, Michael aki csak úgy, mint derült égből a villám bejelenti, hogy én is utazom minden versenyre. Na pont erre van még nekem szükségem.

- Nem tetszik?

- De, mint egy 30 centis kés, amit olyan szívesen megforgatnék annak a marhának a hátában, aki ezt kitalálta.

- Akkor megmondom Kiminek jobb lesz ha néhány napig elkerül. - mondta viccesen

-Ő- állati nem akarom látni-, Van más választásom?

- Nincs

- Akkor nem teljesen mindegy, hogy tetszik-e vagy sem.

Kedden engedélyeztem magamnak egy szabadnapot. Elmegyek vásárolni, vettem pár újságot is, persze tele volt Kimivel és Jennyvel. az álom pár újra együtt, olyan szépek, ahogy kézen fogva sétálnak, de miért húztam fel magam ennyire. Fogtam a lapokat és belevágtam az első kukába. Egyedül akartam lenni, erre kivel futok össze a plázában.

-Á szia milyen kicsi a világ.

- Ja főleg, hogy most csak Maranellora korlátozódik-, hoppá megint átmentél bunkóba. Ő nem tehet róla, hogy te egy marha vagy.

- Hallottam te is jössz a versenyre-, ha tudnád, hogy a férjed szervezett be- nagyon örülök

- Figyi nagy gond lenne, ha velem tartanál vásárolni? - először nem akartam vele barátkozni, de aztán rájöttem, hogy barátok nélkül nem is ember az ember

- Nem, és mit szeretnél venni

- Valami nyári cuccot, de rád bízom magam- egész napot a plázában töltöttük, bevásároltunk és legalább 10 papírtáskával gazdagabban tértem vissza a szobámba. Jennyvel megbeszéltük, hogy minden héten tarunk egy csajos napot. Összepakoltam, megint simán sikerült becuccolnom a legkisebb bőröndbe, ügyi vagyok. Még sosem láttam élőben, a helyszínen F1es versenyt, igaz már voltam, csak kicsit kicsúszott a talaj a lábam alól:-). Ez most hihetetlen lesz a kocsik jók, mindenki boldog és mi győzni fogunk

A repülőút elég hosszú volt, zenét hallgattam, majd elaludtam. Az első osztályon utaztunk, mindenki ott volt Michael, Felipe, Kimi, Jenny, Jean és végül én. Felipe barátnője nem tudott eljönni, ezért szegény elég szarul érezte magát, Corina sem jött, mert Gina beteg és nem akarta magára hagyni. Melbournben már rengeteg riporter és fotós várta a Ferrarisokat, persze Kimit meg Felipét rögtön le is rohanták a születlen kérdéseikkel. De jó nekem, hogy békén hagynak. A bőröndömet vártam a szalagról mikor Jean lépett oda hozzám

- Barbara elfelejtettem mondani, hogy csütörtökön lesz az évadnyitó bál és itt a meghívód.

- Hát, én nem szívesen mennék, nem nagyon érzem jól magam, és rengeteg dolgom van.

- Jó, ha nem hát nem, de a következőre eljössz?

- Ígérem. - kaptam egy kis szobát elégedett voltam vele, mivel az időm nagy részét a pályán töltöttem. Csütörtök egésznap a meló, pénteken szabadedzés, meg intejúk. Engem is elkaptak a Paddockban nem is akárki, Szujó Zoli

-J ó napot. - lépett oda hozzám, ahogy kiléptem a Motorhomeból

- Jó napot. - beidegződésből magyarul köszöntem neki ő, meg csak nézett elkerekedet szemekkel.

- Ön beszél magyarul?

- Igen Patassy Barbara vagyok. Örvendek.

- Én nem különben. - kezet ráztunk - Esetleg  volna rá esély, hogy adna nekem egy interjút?

- Ha már így elárultam magam miért is ne. - röpke 20 percet beszéltünk - Bocs de mennem kell, de a jövő héten, a Maláj nagydíjon találkozhatunk. - elbúcsúztunk és én visszamentem a Motorhomeba

- Épp téged kereslek. - milyen jó nekem

- Hello már itt is vagyok, miben segíthetek. - bájvigyor ezerrel

- Csak be karok neked mutatni valakit- most vettem észre, hogy egy pasi állt mellettünk -Ő Rami Räikkönen, Kimi bátyja és legjobb barátja. Rami ő Barbara, akinek mind a ketten hálával tartozunk, hogy most újra együtt vagyunk.

- Örvendek.

- Enyém a megtiszteltetés.

Az Ausztrál nagydíj teljesen a Ferrarié, Kimi rajt-cél győzelmet aratott, pici ünnep, és már hétfőn délelőtt utaztunk haza, de előtte még hajnalban kopogásra ébredtem.

- Szia gyere be. - Jenny volt az

- Szia remélem nem baj, hogy felébresztettelek.

- Nem mond csak nyugodtan, már bocs de elég szarul nézel ki.

- Annyira jó hogy itt vagy. - megölelt és elkezdett bőgni

- Akkor halljam.

- Terhes vagyok.

- És ez borított ki ennyire. Talán Kimi nem akarja a kicsit.

- Nem Kimié.

- Micsoda? - na ezek után tuti megöl - Én azt hittem minden rendben, van köztetek.

- Én is, de már akkor terhes voltam mikor újra kezdtük, és most jöttem rá, hogy már nem úgy szeretem, ahogy megérdemelné

- És ő már tudja?- tuskó vagy

- Nem most fogom neki elmondani.

- Király, és miért kellett nekem elmondanod.

- Muszáj volt valakivel beszélnem, annyira sajnálom

- Ne tedd, ti mind a ketten megpróbáltátok, de nem működött, majd jön valaki más, akivel boldog lesz

- Gondolod.

- Biztos vagyok benne. - remélem

Kimi eddig sem nagyon beszélt velem ezek után már egyáltalán nem fog és ráadásul mindjárt 18.-a, lehet ennél rosszabb.

Csendes szakítás volt, nyitott ajtónál mindent hallottam, de miért hallgatóztam.

- Kimi beszélnünk kell.

- Mi van kicsim, valami baj van?- hallatszott a hangjában a rémület

- Megpróbáltuk, de nem működött.

- Miért?

- Mert már nem szeretlek, és terhes vagyok egy másik pasitól- semmi reakció, semmi szitok

- Nem az rendített meg, hogy hazudtál nekem hanem hogy már nem hiszek neked.

-A pokolba veled- vágta oda neki Jenny - Legalább kicsit látnám a szemedben, hogy gyűlölsz.

Kellemes utunk volt haza, mint egy kriptában. Alig vártam, hogy hazaérjek, de előtte még vételeztem pár üveg piát. Amint becsuktam magam mögött az ajtót fel is, kezdtem az egyik whiskys üveget, ami hamar el is fogyott, de még nem éreztem a hatását, és a falhoz vágtam - nem baj van másik - és felkezdtem a következő üveget. Már jócskán a felénél jártam, és elgondolkodtam azon, hogy még mindig miért csinálom ezt, igazán túltehetném már magam az egészen. Meghúztam az üveget, ami szintén kifogyott, a falon végezte épp az ajtó mellett, ami abban a pillanatban nyílt ki.

- Mi a fasz van, téged anyád nem tanított meg kopogni? - Kimi állt az ajtóban, kezében vodkás üveggel.

- Gyűlöllek! - mondta

- De jó nekem, legalább nem vagyok egyedül. De neked nem szabad innod, jobb, ha ezt most szépen elveszem. - kivettem a kezéből a piát. - Gyere be, vagy ott fogsz ácsorogni?

- Te részeg vagy.

- De még nem eléggé, és nem szeretem a vodkát. - azzal kivettem a köv. üveget a hűtőből - Gyere, bemutatlak egy barátomnak. Lehet, hogy jóban lesztek. Johnnie ő Kimi, Kimi ő Johnnie - itt az üvegre mutattam, majd kinyitottam és meghúztam, utána Kimi kezébe nyomtam - Nesze, igyál, úgyis tudom, hogy imádod.

- Mi bajod van? – na ne őt most komolyan, érdekli.

- Azt hiszem ez most nem a legalkalmasabb pillanat arra, hogy ezt megbeszéljük, még nem vagyok hozzá elég részeg. Miért jöttél? - újra ittam az üvegből.

- Csak azért, hogy elmondjam, gyűlöllek -, imádlak, aki valakit gyűlöl az nem így néz ki a fejéből.

- Jó neked, és én meg azt mondom, élj ezzel az érzéssel boldogan- és kidobtam

Reggel aranyos fejfájással ébredtem. Nem tudom, hogy kerültem az ágyba, de pizsi volt rajtam, az ágy mellet egy újabb üres üveg, a másik kettő darabjai pedig szanaszét. Kopogtak, mit kopogtak, dörömböltek.

- Nyugalom nyitom. - nem találtam a papucsomat, ezért kénytelen voltam mezítláb ajtót nyitni, persze végigtrappoltam a szilánkokon.

- Szia.

- Hello, mit akarsz, mert azt már tudom, hogy gyűlölsz azt tegnap kétszer is mondtad.

- Akkor nem ütötted ki magad eléggé.

- Hát nem, miért jöttél? - kérdeztem újra, már kezd elfogyni a türelmem

- Nem hívsz be? - de már bent volt, és becsukta maga után az ajtót.

- Ha már itt vagy ülj le. - már csak pont ő hiányzott, hogy így lásson, másnaposan, kócosan, zöld boxerban. Ja és a tetkóktól se feledkezzünk meg. Állati, de most zavarta hozom

- Neked van tetoválásod?

- Van. - ő ott ült az egyik fotelben és a száját piszkálta, vagyis inkább az ujjával az alsó ajkát simogatta. Háttal álltam neki, és levetettem a felsőmet, hogy valami értelmes rongyot vegyek fel.

- Még nem vagy józan?

- De teljesen. - ott álltam egy szál tangában, nesze kellett neked idejönnöd-mért valami baj van?

- Nem semmi. - tátott szájjal bámulta a hátamon éktelenkedő sebhelyet, majd felállt és odalépett a hátam mögé. A reflexeim már nem a régiek. Végigsimította az ujjaival a hátamon a sebhelyet.

- Mi történt? - de miért suttog a fülembe?

- Semmi közöd hozzá! - bunkó vagy, de akkor sincs hozzá semmi köze

- És tegnap este?

- Ahhoz sincs! - bazz nem, veszi észre, hogy nem akarok róla beszélni, és még csak eszébe sem jut, hogy elmenjen.

- Ha nem akarod elmondani, nem kell. - azzal sarkon fordult és az ajtó felé, vette az irányt.

- Megölte magát. - Barbi elment az eszed, kiborultál és még tényleg nem vagy józan.

- Ki? - jött vissza és leült mellém az ágyra.

-A párom - és már zokogtam, istenem mennyire nem akartam bőgni az miatt a szemét állat miatt

- Sajnálom. - próbált vigasztalni

- Ne tedd. - töröltem le a könnyeket az arcomról- nem  ér annyit, elárult, elhagyott, az egyszerűbb utat választotta- megölelt, olyan jól esette - Kimi ha tegnap este bármit mondtam vagy tettem, az semmiképp sem neked szólt, és nem én voltak aki tegnap veled beszélt

- Én kérek elnézést, bunkó voltam.

- Tudod, mit felejtsük el az egészet. - a hűtőhöz léptem, és az első kezembe kerülő üveget meghúztam, pechemre vodka volt benne Kimi meg csak pislogott, mint béka a homokban.

- Nem gondolod, hogy tegnap elég volt.

- Tudod, ezt nevezik kutyaharapást szőrével módszernek. Kérsz?

- Kösz kihagyom, amúgy 3 órakor indul a gépünk Kuala Lumpurba, úgyhogy a legjobb lenne, ha készülődnél, mert 1 órakor indulunk a reptérre.

- Király. - újra ittam a piából, kezdek megint átmenni bunkóba, csak ő néz rám azokkal a bazi kék szemeivel, istenemre büntetni kéne érte.

- Én most megyek.

- Szevasz. - hoppá sikerült kicsit a kelleténél hangosabban bebasznom utána az ajtót. Na ennek sem lesz jó vége, de nem tehetek róla. Nem szabad beleszeretnem, hiszen ő is csak egy pasi, pont úgy fog cserbenhagyni, mint Stefan. Jól van, szedd már össze magad. Van teljes 2 órád, hogy elkészülj, és szépen mosolyogva elutazz a többiekkel Malajziába. Dobok egy zuhanyt, mert mondjuk olyan a szagom, mint egy 3 napos bakancsban érlelt zokninak, igaz a fürdés nem sokat javított rajtam, mert még mindig úgy nézek ki mint a mosott fos. Nincs mese, irány a meló. A bejárat előtt egy kisbusz várt bennünket, még nem volt ott senki, juppí. Leültem előre feltettem a napszemüvegem és vártam. Megjelent Schumi.

- Szia beszélnünk kell.

- Hello ülj le, hallgatlak.

- Arról lenne szó, hogy Giov felmondott.

- Ez kedves tőle.

- Szeretném megkérdezni, hogy akarsz-e magad mellé még egy vegyészt?

- Nem. - Barbi hallottad magad, hallottad a hangokat, amik elhagyták a szád, elment az eszed.

- Akkor ezt megbeszéltük.

- Meg. - azzal Schumi elült mellőlem, én bedugtam a fülhallgatót a fülembe, és nem szólta senkihez.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.