Kimi amint lehettet Barbi után indult, de vajon hova tűnhetett, irány a recepció, hátha hagyott üzenetet.

- Mr Raikkönen ezt önnek hagyták. – azzal átadta a borítékot, amiben az üzenetem lapult. Fogta a levelet és az egyik közeli fotelba vágta magát. Elfogta valami fura érzés, mi a frász akar ez lenni. Elolvasta az üzenetet, majd újra, mert először nem fogta fel. Ennek most örülnie kellene, ez most egy szerelmi vallomás, de akkor minek ment el. Le kell zárnia a múltat, a fájdalmat maga mögött kell hagynia, hogy boldogan tudjon élni velem. Majd megint elolvasta, ez most búcsú tőlem, a közös élettől. Elhatalmaskodott rajta a bizonytalanság, majd visszament a pultoshoz

- Hova ment a hölgy miután odaadta a levelet?

- A garázsba. – bőbeszédű a csávó, kapott egy 50-est rögtön megeredt a nyelve- a pilótatársa Felipe Massa kocsiával távozott 10 perce

- Köszönöm – Kimi odadobta a pénzt a pultra és rohant Felipe után, hogy kérdőre vonja, minden tagja reszketett az idegtől. Felipe persze megint Michaellel, mintha bele lenne nőve a seggébe.

- Miért adtad oda Barbinak a kocsit? – fú elég rendesen letámadta a srácot

- Én nem.

- Akkor hogy, hogy azzal ment el

- Mi? Barbi elvitt az Alfát? – hopp Kimi így is elég ideges, most meg aztán tényleg az fog neki lejönni, hogy az autót féltem.

- Kimi nyugodj meg. – szólalt meg végre Michael.

- Nem értitek, elment és csak ezt hagyta itt. – meglobogtatta a levelet

- Muti – azzal Lipe kikapta Kimi kezéből a papírt majd elolvasta- ember ezért voltál úgy oda, nincs min aggódnod, minden rendben lesz úgy is visszajön.

- De miért ment el?

- Azt nem tudom, de próbáltad már hívni?

- Mekkora egy marha vagyok-, azzal előkapta a mobilját és tárcsázott. Majd az üzenetrögzítőre mondta fel a szöveget ,, Megkaptam az üzeneted, nem értem miért mentél el, de várlak vissza.”

- Kimi nyugodj meg. – na a csaj épp most csinált teljes idegroncsot ebből a szerencsétlenből. Azt hiszem én is felhívom Barbit, de csak ha egyedül leszek- pakoljatok össze és megyünk vissza Maranelloba.

 A fiúk elmentek pakolni Michael meg tárcsázta Barbi számát, kicsöng de, csak az üzenetrögzítő jelentkezik, így ő is kénytelen arra beszélni.

- Barbi nem tudom mi ütött beléd, hogy csak így szó nélkül léptél le, de remélem nem Kimi elől, menekülsz, nem érdemelné, meg hogy átverd. Annyi mindent veszthetsz még el, ha a bentlakó félelmeddel, nem tudsz mit kezdeni, hát kezd el őket leküzdeni. Várunk vissza.

   Már a bázison voltam, mindenki barátként üdvözölt, én az ezredes irodája felé vettem az irányt és kopogtam

- Nyitva- jött a válasz, beléptem, tisztelegtem, de hogy minek. – Kisasszony erre már semmi szükség

- Tudom. – tényleg semmi szükség de ez is csak olyan reflexszerű dolog nálam.

- Üljön le, - kínállt hellyel az ezredes, én meg bevágtam magam az egyik székbe-, hallgatom a fejleményeket.

- 2 milliót akarnak,- hatásszünet – meg engem.

- Pénzzel nem tudok segíteni

- az nem gond abból van elég, kellene nekem műholdas kapcsolat a térségről, meg a két legjobb embere, mondjuk én Zsoltra, meg Lacira gondoltam

- Az igazat megvallva én is rájuk gondoltam, és már itt is vannak

- Király- belépett a két srác ők voltak a legjobbak, persze csak utánam, együtt képeztek ki bennünket, de nem voltunk azok a kifejezett barátok.

- Sziasztok fiúk

- Hello Barbi – köszöntek egyszerre

- Kellene egy kocsi, valami kevésbé feltűnő. Holnap este lesz a pénzátadás az Aupart északi bejáratánál. Utána, pedig ha hívnak rajtuk, ütünk.

- Rendben. –minden részletesen elterveztünk, a bázison aludtam, majd másnap a Bankom felé vettem az irányt. Mindenki ismert ott, mivel az én pénzemből él meg az egész bankfiók.

- Jó napot. – üdvözölt egy fiatal csajó.

- Jó napot, ha lehetne az igazgató úrral, szeretnék beszélni.

- Természetesen, kérem, kövessen. – felballagtunk az emeletre, ott a csaj szólt, hogy ki van itt, majd az izgibácsi személyesen jött elém, és kísért az irodájába

- Kérem, foglaljon helyet, esetleg valami frissítőt hozathatok?

- Köszönöm, de szeretnék a lényegre térni, arról van szó, hogy egy órán belül szükségem van 2 millió eurora.

- Kisasszony, tudja, hogy ez nem így működik – csak hebegett az aktakukac

- Uram nem nagyon izgat a dolog, azt mondtam, hogy egy óra múlva, és ha egy óra múlva nem lesz egy sporttáskában a pénzem, akkor akár a többit is pakolhatja és lesheti, hogy mikor hozom vissza. Világos voltam?

- Igen. – na ezt a kis köcsögöt is helyre tettem, lehettél volna egy leheletnyit finomabb is. Miután a pénz a táskámban lapult felhívtam Robot, hogy megvan a pénz.

   Már az aupark parkolójában dekkoltunk, már ott volt a pénz az bejárat előtt és vártunk. Pontosan 11-kormegállt egy kocsi, a pasi kiszállt körülnézett fogta a táskát visszahuppant a kocsiba majd elhajtott. Mi még mindig ott ültünk a Ford Transitban és vártunk. Pár perccel később megszólalt a telefonom.

- Szia Robo.

- Megkapták a pénzt most hívtak, hogy holnap hajnalban 4-kor ugyanott lesz a csere, hogy egyedül menj. Téged elvisznek és hogy fél 5-kor lehet menni a fiúkért.

- Akkor hamarosan találkozunk, nyugodjatok meg. Hello. – azzal letettem és Zsolték felé fordultam. – na fiúk akkor csapjunk a lecsóba.

- Mehetünk. – vágta rá Laci. Startoltunk és a gps- es nyomkövető segítségével elindultunk. Egy elhagyatott építkezési területen kötöttünk ki. Lekértem az infta képet a szektorról. Két alak kint a bejáratnál, feltehetőleg cigiznek, hárman egy kupacban, az épület északi végében. A helység másik végében pedig az ikrek

- Laci te a kocsiban maradsz, mi pedig Zsolttal behatolunk. – kiszálltunk a kocsiból és elindultunk a két kinti pasi felé. Intettem Zsoltnak, hogy kerüljön az egyik háta mögé, majd mind a ketten nekiestünk az embereinknek. Zsolt eltörte a pasi nyakát, én pedig átvágtam a késemmel a torkát, majd zajtalanul a földre fektettük a hullákat. Bementünk az épületbe. Bal oldalt a sarokban egy asztalnál két pasi kártyázott, mellettük egy csaj álldogált tálcával a kezében, amin két bögre gőzölgő valami volt. Azt nem lehettet hallani, hogy a csaj mit mond csak a pasi válaszát, tuti  ő  a főnök

- Csinálj, amit akarsz csak engem, hagyj békén. Nem látod, hogy nem érek rá a hülyeségeidre, szóval le lehet lépni, mert ha nem hagysz békén akár még szájon is, vághatlak, hülye picsa. – kedves fazon, már most a szívembe zárta magát. A csaj elindult az ikrek felé, én intettem Zsoltnak, hogy végezzen a két pasival. Magam pedig a csaj után osontam. Zsolt elővette a 9-esét rátekerte a hangtompítót, majd egy-egy lövéssel leterítette a két alakot. A csaj belépett a fiúkhoz, én meg hátulról megragadtam a fejét és eltörtem a csigolyáit.

- sziasztok fiúk, gyertek, hazaviszlek benneteket anyához és apához

- Barbi úgy féltünk. – fogtam Dávidot, Zsolt pedig Pétert, beültünk a kocsiba és meg sem álltunk Modráig. Ildi bőgve ölelte át fiait

- Barbara annyira köszönöm.

- Ugyan nincs mit. De Robo figyelj arra gondoltam, hogy el kellene tűnnötök néhány hétre.

- Erre semmi szükség. – próbált ellenkezni, de én azt én tűröm

- Van egy nyaralóm fent a hegyekben, ott ellehettek egy ideig. – azzal megvártam, míg összepakolnak és elmennek Poprádba

Ha már itthon vagyok, elmegyek Stefan sírjához. Vettem egy csokor apró fehér rózsát és kimentem a temetőbe, ahol az anyja eltemettette.

- istenem, minden annyira más lenne. Miért tetted ezt velem, velünk, még mindig nem tudom felfogni, hogy elárultál.

- hogy merészelsz ide jönni- istenem ez a kedves hang- szemét ringyó, van képed idejönni. Nem volt elég neked Stefan, most azt a szerencsétlen pilótát is tönkre akarod tenni. – de jó össze kéne hozni Kimi anyjával és akkor meg is alapíthatnák az Utáljuk Barbarát Klubot. De nem szerzem meg neki azt az örömet, hogy elkezdek vele veszekedni, nincs nekem erre erőm, megfordultam és ott hagytam. És Stefan emlékét is lezártam magamban. Beültem az alfába és visszaindultam Maranelloba, hogy a frászba fogom én ezt megmagyarázni KImiéknek. Az lenne a legjobb, ha azt mondanám neki, hogy vége. Igaz, hogy ez megint csak menekülés de nem tudok jobbat, és így legalább biztonságba lenne, mert most már 90% hogy engem akarnak és nem Kimit.

Május 3.-án hajnalban értem haza, lefeküdtem aludni, de nem nagyon tudtam, így jobb híján elmentem megmutatni magam.

- Felipe jól megy a kocsid. – adtam vissza neki a kulcsokat

- Te meg hol voltál?- kérdezte elkerekedett szemekkel.

- Volt egy kis elintézni valóm

- Barbi nem gondolod, hogy szólhattál volna.

- Fiúk nyugodjatok le, majd ha akarja, akkor elmondja, hogy hol volta. – basztikuli attól féltem, hogy ő őrjöng majd legjobban, és most, tessék ő az aki leállítja a többieket

- Kösz – öleltem át, ő pedig megcsókolt – hiányoztál

- Te is nekem- mondta, istenem segíts, olyan jó volna valahol nyugodtan élni vele. Május 7.- én indultunk Istambulba, már nagyon várom

- Jönnek a szüleim, már annyira várom kíváncsi, vagyok, mit szólnak hozzád meg Petrához – na ugye mindig azt mondják, hogy minden jóban van valami rossz itt most ez.

- tényleg velük mi van?

- Mikor utoljára beszéltem Ramival, azt mondta, hogy Bora- Borára mennek pihenni.

- Na persze, pihenni. – bújtam oda hozzá az ágyban, én is szívesen pihennék vele úgy.

 - És, hogy megkéri Petra kezét

- Mi? – bazz ez kicsit korai, de ám legyen, ha nekik ez kell.

De mit csináljak Kimivel, holnap szabadedzés, szombaton meg edzés. Remélem a főnökeim, nem találnak ki valami marhaságot, hogy valami partin kell jó pofiznom. Nincs hozzá se kedvem se erőm. Holnap jönnek Kimi szülei, legalább valami jó van a dologban, hogy hozzák a kicsit, biztos tök édi a kiscsaj. A szálloda előtt vettem pár újságot, a változatosság kedvéért csak minden második foglalkozott velünk. Az egyikben volt egy cikk mely azt tárgyalta, hogy Kimi Alonso, meg Felipe együtt buliztak, na szép, röhög a vakbelem. Azt  következő mg azt írta, hogy mi ez ha nem szerelem. Az életem is fel áldoznám érte- nyilatkoztam én na ez is kedves, főleg, hogy ilyen nem mondtam.

Erre Kimi azt nyilatkozta, hogy Meghalnék, ha ő meghalna. Uffff, végem van, abban a pillanatban azt hittem ezt már nem lehet überelni, és tessék a kedvenc firkászom az a fasz.” Ez a nő örült. Megbízható forrásból értesültünk arról, hogy a Ferrarinál alkalmazásban álló Patassy Barbara, komoly identitászavarokkal küzd. Miután elvesztette a barátját 2 évvel ezelőtt, hosszú pszichiátriai kezelésen esett át egy magánklinikán, a svájci Alpokban. Egy volt kollégája azt nyilatkozta lapunknak, hogy Barbival nem volt semmi baj, míg el nem kezdett okoskodni, ami persze nála alap volt. Maximalista volt minden életben, aminek a levét beosztottjai itták meg, akiket a végletekig hajszolt. Cuki biztos, hogy Kriszta nyilatkozott annak a mocsoknak. Nyugi Barbi higgadj le, az a csaj mindig féltékeny volt rád. Hát ez legyen a legnagyobb boldogsága. De valaki kopog, ki kellene nyitnom az ajtót.

- Szia kicsim. – jött be Kimi a szobába és rögtön hozzám bújt

- Szia – istenem mennyire nincs most ehhez kedvem

- Mit szólnál ahhoz, ha ma este itt tölteném az éjszakát? –dörgölődik, mint a kiscica, olyan édes, de nem akarom, hogy így lásson, sebesen

- Kimi, bocs de nekem ehhez ma nincs kedvem.

- Mi- nézett rám elég furcsán- de ahhoz volt, hogy visszamenj Szlovákiába, meg hogy Ramival is. – bakter már megint ott vagyunk ahol a part, szakad, nem hiszem el, hogy nem bír leakadni a témáról

- Dögölj meg hülye paraszt, megint jössz ezzel a marhasággal – azzal ott hagytam a saját szobámban. De hova mehetnék már megint, hajnal 3-ig sétáltam a városban. Kimin járt az agyam, legszívesebben hagynám az egészet a francba, de nem tehetem. Lehet, hogy annak a hülye firkásznak van igaza, és tényleg megmentési kényszerben szenvedek. Majd holnap mindent megbeszélünk. De hova a frászba mehetnék éjnek évadján, mondjuk nálam, van a belépőkártyám, az lesz a legjobb, ha a Motorhomeba megyek és ott kipihenem a mai napot.

Kimi kedvenc barátja a vodkásüveg társaságában szenderült álomra, álmodott is valami szépet, de reggelre el is felejtette, csak az maradt meg benne, hogy ki kell békülnie Barbival. Nála aludt el, hátha visszajön és akkor meg tudják beszélni, hogy mi van köztük, de nem jött. Valaki kopogott, és ő ajtót nyitott, Lipe állt vele szemben.

- De jó hogy te is itt vagy, beszélni akarok veletek

- Barbi nincs itt

- Megint elment?

- El, tegnap összevesztünk, vagyis inkább csak sikerült kiborítanom

- Biztos a pályán van.

- Én nem vagyok ebben olyan biztos, mivel itt voltam egész éjjel, és nem jött vissza

- Nyugi, ha a pályán nincs, ráérünk majd akkor pánikolni.

Azzal elindulta a pályára, Kimi már tényleg aggódott, a Paddockban sem volt sehol

- Ha elment az is csak a te hibád. - jelentette ki Lipe.

- Kösz milyen jó, hogy ilyen megértő vagy.

- Nem érdemled meg őt, mert egy barom vagy.

- Tudom. – mondta Kimi lesütött szemekkel

- És Barbi is, de ne aggódj ő nem az a fajta csaj aki elmenekül, mert egy pasi nem bízik benne.

- Ó ennyire ismered-, mondta kicsit gúnyosan.

- Kimi ne gyere nekem ezzel, mert istenemre szájon talállak vágni- ez határozott volt Felipe épp ideje, hogy a sarkadra állj.

- Á jönnek anyámék. – mutatott jobbra Kimi

- És nézd, jön Barbi is, elég morcos

- Zenét hallgat, biztos valami nyálas szart.

- Nem hiszem, múltkor Children of Bodomot hallgatott.

- Bazz na ne ő, honnan veszed?

- Mikor visszaadta az alfát benne maradt egy cd a kocsiban, és én belehallgattam. Te az a zenekar nem finn?

- De, az énekes velem egyidős és ő is Espooból származik- király Barbi Metal zenét hallgat, nem épp felvidító zene.

Se puszi, se hello Paula Kimi kezébe nyomta a gyerekülést, amiben egy szőke csöppség aludt és elindult Barbi felé. Kimi kérdőn nézett az apjára, ő vállat vont majd némán követte feleségét.

- Szeretném megköszönni, hogy vigyázol az én kisfiamra.

- Ugyan semmiség- elég fugán éreztem magam, annyira szorosan ölelt, hogy éreztem, felreped a seb az oldalamon. Ennyit az alternatív módszerekről, tudtam, hogy nem lesz jó vége annak, hogy csak ragasztották, és nem varrták. Na végre, hogy elengedett, addigra Matti és Kimi is odaértek, éreztem, ahogy a vérem folyik az oldalamon de, a felsőmet még nem vérezte át. Király erre vágytam. Jacky elkezdett sírni, a többiek meg csak néztek, hogy mit csinálok, kivettem az ülésből és elkezdtem simizni a hátát.

- Szuper- mondta Paula, de mi is?- arra szerettelek volna benneteket megkérni, hogy vigyázhatnátok Jaquelinre néhány napot.

- De anya itt a verseny, meg minden.

- Hát persze, olyan édes. – te meg olyan hülye.

- Mi? Biztos?- nézett rám Kimi azokkal a nagy kék szemeivel

- Persze hogy olyanok leszünk, mint egy nagy, boldog család- na király megint ideges vagy, és megint baromságokat beszélsz

- Na akkor mi megyünk, van egy lista a táskában-, amit most Kimi vállára akasztott- jó szórakozást- megveregette Kimi mellkasát és el is tűntek, mi meg ott álltunk leforrázva a Paddockban. Na aranyos összegezzünk, itt állok egy hülye pasival, egy 4 hónapos kiscsajjal, na meg persze egy vérző sebbel, amit tuti varrni kell. De ha megtudom, hogy Kimi keze van a dologban tuti, kinyírom, mint a papírmajmot.

- Menjünk be Homeba, mert meg kell néznem az oldalamat

- Oké- még mindig kómás volt, Lipe is jött velünk. Nem volt bent senki, Kimi az egyik asztalra rakta a gyerekülést, én meg belefektettem az alvó kicsit, majd levettem a felsőmet. Hirtelen mind a ketten elkapták a fejüket.

- Na mi ez a nagy szemérmesség fiúk? – próbáltam viccelődni, de nagyon fájt az oldalam. – Valaki szerezhetne nekem egy tűt, meg fonalat

- Majd én megyek- mondat Lipe és már el is húzott

- Ugye milyen aranyos- mondta miután mögém ált, és együtt néztük az alvó kicsit - sajnálom amit tegnap, mondtam, hülye voltam.

- Én tudod, mit sajnálok, hogy te többször mondod azt, hogy sajnálom, mint azt, hogy szeretsz. – na ez szép volt, erős vagy, csak ne kelljen a szemébe nézni, mert akkor mindennek vége. Ő nem mondott semmit, csak megcsókolt. Hosszú forró csókokat váltottunk, nem is vettem észre, hogy Lipe visszajött, csak egy tisztább pillanatban megláttam tűt meg a fonalat az asztalon

- Ugye tudsz varrni?

- Na ne én azt ott nem varrom össze. – jelentette ki megborzongva közben az oldalamra mutatott

- Dehogynem megfogod a tűt és laza 7 öltéssel el is, intézed.

- Biztos hogy ezt akarod?

- Persze, semmi kedvem kórházba menni, ott hallgatni azoknak a marháknak a kérdéseit.

- Jó, ha ezt akarod. - azzal fogta a tűt kicsit meghajlította a hegyét és elkezdte varrni az oldalam. Mikor először szúrta a tűt a húsba nagyon fájt, elégé remegett a keze, minden egyes öltésnél folytak a könnyeim.

- Kész, szerintem elég jó lett.

- Kösz, tökéletes. – még mindig reszkettem a fájdalomtól.

- Kimi hol a frászban vagy, 10 percen belül a pályán kell lenned. – jött be Michael, épp akkor bújtam bele a felsőmbe- itt meg mi történt, vagyis tudjátok, mit nem vagyok kíváncsi a szaftos storyra.

- Anyáék hozták a kicsit, azt Barbinak felszakadt a sebe és most varrtam össze.

- Király, de már csak 8 perced van. – zabos, mint állat

- Kimi menj csak nyugodtan, itt minden rendben lesz

- Ne kelljen még egyszer mondani- Kim már el is ment

- Mi a bajod? – kérdeztem

- Te- mi, hogy én, már megint mi a fasz van?- Richardo Filippi, fel jelentett

- Az nem ki az atyaúristen?

- Az a riporter, akinek beverted az orrát, és ő feljelentett, és bírósági tárgyalás lesz a jövő szerdán. Az ügyvédünk már foglalkozik az üggyel de, ne számíts semmi jóra

- huh ez elég durva, de ugye nem fognak elmegyógyintézetbe zárni?

- Miért van rá esély?

- Hát mondjuk az érzelmi állapotom most szomszédos a mániákus depresszióval. Nem lehetne elérni, hogy nem kelljen elmennem a tárgyalásra

- Hát ezt Nicolaval kell megbeszélned.

- És ezért voltál olyan zabos?

- Is, meg azért is  mert Montezemolo találkozni akar veled.

- És ez baj? – jaj Barbi ne légy hülye, ha így mondja tuti, hogy valami baj van, és te nagy lekvárba vagy

- Ő, nem ismerkedik hátsó szándék nélkül. – azzal ő is távozott, király akkor ez is egy érdekes történet lesz, kíváncsi vagyok mi fog ebből kisülni.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.