Ott feküdtünk egymás mellett, a forró aszfalton. Sokáig nem szóltunk egymáshoz, csak némán néztük a csillagokat az égen.

- Akarsz róla beszélni

- Miről, Kimiről, meg arról, hogy még mindig szeretem, és hogy mennyire gyűlölöm, azért amit most művelt?

- Igen, én szívesen meghallgatlak. – annyira rendes ez a srác, én meg szemétnek érzem magam, hogy csak kihasználom.

- Szerintem inkább beszéljünk kettőnktől.

- Miért olyan is van. – kérdezte furán nézve rám

- Ha akarod, hogy legyen akkor lesz, Ha kibírod várni, azt hogy csak téged szeresselek akkor lesz. – mondtam miközben mélyen a szemébe, néztem.

- Barbara, ha te is ezt akarod, én érted hajlandó vagyok bármire, mert szeretlek, már egy ideje. És nekem az sem számítana, ha azért lennél velem, hogy bosszantsd Kimit, mert az lenne a fő, hogy velem vagy.

- Annyira jó, hogy Te vagy nekem. – mondtam majd lágyan megcsókoltam. Egyre forróbb csókokat váltottunk, és csak később vettük észre hogy esik az eső, mikor már bőrig áztunk.

- Imádom a nyári záport, meg a vizes aszfalt illatát

- Gyönyörű vagy. – mondta majd átkarolt és elkezdtünk rohanni a boksz felé. Ő hívott egy taxit és visszamentünk a szállodába. Azt szerettem volna, ha velem alszik, de nem mertem neki megmondani. Meg akkor tényleg én lennék az utolsó lotyó a világon.

 Másnap persze megint minden újság rólunk írt. Rólam meg Kimiről, Ramiról, Adrianról, Kevinről, és persze Stefanról. Kedvenc firkászom Filippi 3 oldalas cikket írt rólam meg a pasijaimról. Nyilatkozott Stefan anyja, meg Paula, és persze egyetlen barátnőm Kriszta. A 3 grácia, próbáltam magam nem felhúzni és a munkámra koncentrálni. De jó, hogy itt van ez a projekt a hibridautóval. Legalább lefoglalom magam, meg itt van Rafaella gondja is annak is utánanézek a neten. A gondolataimból Zoli hangja zökkentett ki.

- Szia Barbi!

- Helló Zoli, rég jártál felénk.

- Hát ja. Milyen érzés volt vezetni a Ferrarit?

- Veszélyes.

- És fogsz még vezetni?

- F-1-es autót soha. – gyors kis riport volt, én mentem a Homeba, és hallottam, ahogy Zoli elbúcsúzik a nézőktől. És Patassy Barbararát hallották, aki tegnap 1: 15: 025 ment a pályán az új Ferrarival. Én meg amilyen gyorsan csak lehettet kiszámoltam a stratégiát, majd nekiálltam a rajzolásnak. Elkapott az ihlet, sima grafittal rajzoltam tele 4 A0-ás pauszpapírt. Nagyon kis tuti kocsik, lette Lucának tetszeni fognak. 5 ceruzát sikerül elfogyasztanom. Már csak az utolsó simítások voltak hátra, épp az utolsó rajzon akartam áthúzni a szöveget, mikor felnéztem és észrevettem, hogy rengeteg ember áll körülöttem. Lányos zavaromban sikerült is eltörnöm a ceruza hegyét, majd újra kifaragtam, és befejeztem. Összeszedtem a cuccaim, és elpakoltam mindent, majd később mutatom meg a többieknek. És abban a pillanatban megszólalt a telefonom.

- Hello Barbi már itt vagyok.

- Akkor maradj ott a reptéren

- Már itt vagyok a pályánál.

- Az jó, akkor pill és ott vagyunk érted. – azzal letettem és Jeanhoz léptem. – Jean figyi itt van egy jó ismerősöm akit megkértem, hogy legyen a fiúk testőre. Itt vár kint és kellene valami papír amivel be tud jönni.

- Várj itt van valahol egy belépőkártya, csak meg kell keresnem.

- Testőr, minek. – már megint mit kell hozzám szólnod, fulladj meg paraszt.

- Az és kész. – azzal ott hagytam és nem foglalkoztam vele. Sascha ott várt a bejáratnál. Jean is utánam jött, ott bemutattam őket egymásnak. Biztos vagyok abban hogy ez egy jó ötlet, és hogy egy gonddal kevesebb. Majd visszamentünk a többiekhez. Ott is bemutattam Saschát.

- Fiuk ő Alexandra Kovács, de hívjátok csak Saschának. – ő pedig boldogan fogatta az üdvözleteket, jó lesz neki itt, de én mit fogok ezek után csinálni, talán befejezem az Alternativo B-t, és utána mindenképp felmondok.

- Kimiről csak annyit kell tudni, hogy szeret bulizni, szóval lesz kivel piálnod, abban mind a ketten nagyon jók vagytok.

- Úgy mondod mintha neked gondot okozott volna.

- Hát már én sem vagyok a régi. De bocs én most lelépek, majd összefutunk. Pápá. – azzal összeszedtem a cuccost és leléptem. A Paddockban Adriannal futottam össze

- Szia Barbi.

- Hello ember, hogy vagy? – tök jó, hogy így összefutottunk.

- Kösz jól, mit szólnál ahhoz, ha este találkoznánk

- Én benne vagyok akkor olyan 8 körül átmegyek hozzád és rendelünk egy pizzát. Kocsiba be, ablakot le, könyököt ki, kettesbe be. Irány a szálloda, ma éjszaka nem érdekel semmi, és senki. Dobtam egy gyors zuhanyt, a hajam csak egyszerűen befontam, és felöltöztem. Semmi extra rövid farmer, meg egy fehér top. Én már indultam is, az ajtómat zártam, mikor ott ált mellettem Adrian, ez szupi.

- Szia. – és átadott egy szál vadrózsát, bakter

- Hello, kösz. – belekaroltam, mert megláttam, hogy Kimi is akkor lépett ki a szobájából. Mi beléptünk a liftbe, Adrian nem látta Kimit, csak a mi tekintetünk találkozott, és én abban a pillanatban megcsókoltam Adriant. Felmentünk a szobájába, és ott már terített asztal várt, mindenféle földi jóval. Megkajáltunk, majd körülnéztem az apartmanban.

- Óriási ágyad van. – huppantam le rá

- Csak hát magam elveszek benne. – ült le mellém.

- Biztos jut minden ujjadra kettő. – mondtam miközben hanyatt döntöttem, és fölémásztam. – ilyen jó pasinak. – és megcsókoltam

- De nekem csak egy valaki kell. – azzal hirtelen megragadott és hopp már én voltam alul. Már nagyon belemelegedtünk, innen már nincs menekvés, és hogy őszinte legyek nem is nagyon akarok menekülni, nagyon jó lesz nekem itt. Sikerült ügyetlenül megszabadulnunk a felesleges ruháinktól, már nagyon nem volt köztünk semmi, se ruha se levegő. Istentelenül csörgött a telefonom, így nekem nem megy, fel kell vennem, és láttam, hogy Sascha számát jelzi ki.

- Halló.

- Bocs, de Alexandra annyira részeg hogy nem tudok vele mit kezdeni.

- Megyek, merre vagytok? – Kimi megadta a címet, utána letettem a telefont, amit legszívesebben a falhoz vágtam volna, majd elkezdtem öltözködni

- Mi van? – kérdezte Adrian óvatosan

- Mennem kell, de ígérem, itt folytatjuk.

- Baj van?

- Az van, de holnap még nagyobb lesz, és mekkora lecseszést kapok én ezért még. Az új testőrünk elázott és a sztárpilótánk nem bír vele. Sajnálom. – kapott egy puszit, de tudom ezzel nincs elrendezve az ügyem. Irány a bár, nem elég hogy Sascha annyira berúgott, még össze is verekedett két ribivel, és Kimi sem volt épp józan.

- Remélem nem zavartalak meg valami jóban. – az lenne a legjobb ha nem szólna hozzám

- Figyi elég baj nekem hogy ide kellett jönnöm, nem vagyok kíváncsi még rád is szóval jobb lenne ha mellőznél

- Szia Barbibaba, dögös vagy. – na tessék ettől féltem, ennek nem lesz jó vége. Eddig sosem ért meglepetésként, de most, hogy lesmárolt azt sem tudtam hol vagyok. Király tuti tele lesznek vele a holnapi lapok. Visszavittem a két marhát a szállóba. Először Kimit dugtam ágyba, ő könnyebb eset volt, csak a szobája zárját nem tudta kinyitni, Saschit addig a falnak támasztottam. Majd miután végeztem Kimivel, Saschát is a szobájába támogattam.

- Rosszul vagyok.

- Csodálod. – ott térdeltem mellette, a klotyónál, és fogtam a fejét, míg hányt. Istenem, hogy én ezért mit kapok holnap. Oké a csaj valamikor hajnal fél 4 körül teljesen kiürült, akkor akár Adrianhoz is visszamehetnék, de le kellene zuhanyoznom, mert a szagom cseppet sem nevezhető kellemesnek. Így hát úgy döntöttem, hogy a saját ágyamat választom. Másnap összeszedtem az éjszaka bajnokait, mind a ketten helyesen néztek ki.

- Már bocs de szarul néztek ki.

- Hát én úgy is érzem magam. – mondta a csaj

- Hát amit tegnap megittál egy elefántot is kiütött volna. – mondta Kimi. – És azt se felejtsük el amit tettél, még nem láttam ilyet. – kis perverz

- Barbi bocs, tudod milyen vagyok ha túlzása viszem.

- Nincs semmi baj, csak ne legyenek vele tele a mai lapok, na de irány a pálya. – Mondtam, és elindultunk. Kimi vezetett, én ültem elől, Sascha meg hátul. 20 perc nyugalom, aztán észrevettem valamit ahogy hátranéztem Saschára.

- Követnek bennünket.

- Mi? – nézett hátra Kimi.

- Te csak az utat figyeld, 3 Seat Leon. – Kimi akaratlanul is a gázra lépett és akkor ők is akcióba lendültek. Elkaptam a kormányt. – Én vezetek, mássz hátra, és ha lehet akkor nagyon picire pakold össze magad a két ülés között. – Próbáltam úgy helyet cserélni vele, hogy ne érjek hozzá, de hát ez egy ekkora kocsiban lehetetlen. Mint Kimi elbújt elővettem a pisztolyomat, és beletapostam a gázba. Ők is bedurvultak, már egészen ránk hajtottak. A középső belénk is jött. A másik kettő meg közrefogott. Nekem sem kellett több, a baj oldali kocsi vezetőjét agyonlőttem. Felrántottam a kéziféket, és balra tekertem a kormányt, keresztben álltam az úton, az volt a szerencsém, hogy nem volt nagy forgalom. Csak néhány pillanatom volt a cselekvésre. Az egyik kocsi jobb első kerékfelfüggesztésébe lőttem, kiszakadt a kerék és elgurult. Az egyensúlyát vesztő autó felborul, a másik meg belehajtott és felrobbant. Mégis csak kellett nekem az a pisztoly.

- Jól vagytok?

- Mi az jó élet volt ez? – kérdezte Sascha, az agyam eldobom, pedig azt hittem hogy jó ötlet volt idehozni őt.

- Fogsz tudni vezetni?

- Igen.

- Akkor én most itt kiszállok, és megvárom a zsarukat, majd a pályán találkozunk. – azzal megálltam, és kiszálltam a kocsiból, ők meg tovább hajtottak. Hamarosan meg is jöttek, nem volt semmi gond. Bár az egyik nyomozó kicsit furán nézett rám, de hát mit lehet tenni, önvédelem volt, a károkat meg majd kifizeti valaki. Problémázott a fegyvertartásim miatt, meg hogy nem lett volna szabad elengednem Kimiéket, de tuti csak azért mert akart volna egy közös fotót

- Ha esetleg beszélni akarna velem, akkor megadom a telefonszámom amin el tud érni. - mondtam neki

- Hogy jut ki a pályára?

- Hívok egy taxit. – már az autópályán lehettet közlekedni, gyorsan eltakarították a romokat. És akkor megállt mellettünk egy kocsi, leengedte az ablakot

- Elvigyelek?

- Szia Adrian a legjobbkor. Nos nyomozó a viszont látásra, ha bármilyen kérdése van csak hívjon bátran. – kezet ráztunk, majd beültem Adrian mellé, és újra üdvözöltem, majd megcsókoltam.

- Mi történt? – kérdezte néhány pillanat múlva, mikor már az úton voltunk, én meg mindent elmeséltem neki. – És neked nem esett bajod,

- Nem, jól vagyok.

- Találkozunk ma este? – kérdezte reménykedve

- Bocs Adrian, nem hiszem, hogy lesz rád időm, de ha neked úgy jó, akkor majd hívlak.

- Oké, várlak, és keress bátran. – olyan rendes, én meg csak kihasználom.

Kiszálltunk a kocsiból, én a Home felé vettem az irányt, de mi ez az óriási gyülekezet.

- Sziasztok. – köszöntem mindenkinek.

- Megmondanád mi történt?

- Mire gondolsz, a tegnap estér, vagy a ma délelőttre.

- Erre. – vágta az asztalra az újságokat Michael. „Együtt bulizott a pilóta, a vegyész és a leszbikus testőr” „Görbe este, görbe viszonyok”

- Nekem ehhez semmi közöm.

- Barbara nem tehet semmiről, ez csak az én és Sascha saram. – paraszt ne akarj megvédeni.

- Te fogd veled majd később foglalkozunk, és mi az hogy Sutillal kavarsz.

- Na ehhez végképp semmi közötök és, nehogy azzal támadjatok nekem, hogy Ferraris adatokat szolgáltatok ki, mert ahhoz sincs semmi jogotok. Azzal tisztában vagyok hogy hoztam egy rossz döntést, és hogy Saschának mennie kell. – azzal felé fordultam és folytattam. – Most azonnal hazamész, kapsz egy szép csekket és elfeleded, hogy együtt akartunk dolgozni. És bocs, hogy most ezt mondom, de hidd el megteszem, szóval, ha bármikor bárhol arról olvasok, hogy te nyilatkoztál akkor olyan pert akasztok a nyakadba, hogy azért fogsz imádkozni, hogy bár ne születtél volna meg. Értve?

- Igen. – mondta lesütött szemmel. Hívtunk neki egy taxit és kitessékeltük a reptérre. Nekem meg el kellett mondanom a reggeli esetet újra töviről-hegyire, épp befejeztem mikor csörgött a mobilom

- Hello Alan, valami baj van?

- Nincs, csak azért hívlak, mert kész lett a lakás. – felelte Alan hallani lehettet a hangjában az izgatottságot.

- Ez gyors volt. Akkor hétfőn megyek.

- Azt mondtad, hogy sürgős, és hogy minél előbb annál jobb. – búcsúztam a pasitól, és úgy döntöttem, hogy felhívom a másikat, vagyis Adriant.

- Szia Barbi már vártam a hívásod.

- Hello, mit csinálsz hétfőtől?

- Semmit szabadom van csak szerdától tesztelünk.

- Király mi is, mit szólnál, ha együtt töltenénk ezt a pár napot.

- Én benne vagyok, mond mi a terved?

- Most lett kész a lakásom, és még nem láttam, és szeretném ha te is ott lennél, így lenne minden tökéletes, és lehet még arra is jutna időm, hogy elolvassam a Harry Potter utolsó részét.

- Oké én benne vagyok.

- Akkor a verseny után a parkolóban találkozunk. – bontottuk a vonalat. Szombat lévén az időmérő edzés folyt, vagyis hogy pontos legyek már véget is ért. Felipe 2. Kimi meg csak az 5. lett. Engem meg letámadtak a riporterek, sosem fogom őket a szívembe zárni.

- Jobb lett volna, ha ma is te ülsz a kocsiba.

- Hát jó volt vezetni, de többet nem fordul elő, mivel sosem akartam pilóta lenni. – Igazán leakadhatnának a témáról meg már kicsit unalmas.

- Mesélj nekem a tegnap este történtekről.

- Csókolóztam egy barátnőmmel, nincs ebben semmi rossz. – mondtam mosolyogva.

- És ma délelőtt mi történt.

- 3 kocsi le akart bennünket szorítani az útról és fegyverrel támadtak ránk, de sikerül őket leszerelni

- 3 ember meghalt, nem lehetett volna áldozatok nélkül?

- Nem, mivel ha nem teszünk semmit akkor mi halunk meg, és bármennyire is önfeláldozó vagyok azért a bőrömet én is féltem. Ja és mellesleg, ha ma reggel nem menekülünk, meg akkor most nem tudnátok itt idegesíteni. – azzal ott hagytam őket, és Rafaella után vettem az irányt.

- Várj hoztam neked valamit, tegnap volt egy kis időm és utánanéztem pár dolognak a neten. – adtam át neki egy halom papírt

- Mi ez?

- Ez egy halom lehetőség, hogy családotok legyen. A Cryos intézetet ajánlanám, a világ legnagyobb spermabankja, és ők a legprofibbak. Olvassátok át figyelmesen, és úgy döntsetek.

Estig nem történt semmi érdekes, majd úgy döntöttünk Adriannal, hogy együtt vacsizunk, hátha feldobja kicsit a hangulatom. Jó is volt vele lenni, bár nem történt köztünk semmi azért jó volt. A vendéglőben összefutottunk Kimivel meg egy csajjal, én úgy tettem mintha nem is látnám őket, de Adrian megérezte rajtam, hogy valami nincs rendben, mert szorosabban ölelt magához. Vacsorával végeztünk és visszamentünk hozzá a szobába. Attól féltem hogy azt mondja, hogy fejezzük be a tegnap estét.

- Mihez lenne kedved? – kérdezte

- Hát nem is tudom, nézzük meg mi megy a tévében.

- Oké. – azzal bekapcsolta a tévét és lehuppant mellettem a kanapéra. – esetleg valamilyen könyvet nincs kedved olvasni? – és akkor elővette a Harry Potter utolsó részét.

- Te megvetted nekem a könyvet, és ráadásul magyarul, annyira örülök neki. – és megöleltem.

- Én meg annak, hogy te örülsz. – be kell vallanom, hogy nem nagyon foglalkoztatott más, csak a könyv valamikor hajnalban hagytam abba, igaz még volt mit olvasni, de már nagyon fáradt voltam. És Adrian is fent maradt velem, nem volt szívem ott hagyni magát a szobában így nála aludtam. Másnap ügyesen el is késtünk, és persze Kimi le is cseszett érte.

- Tudtommal te azért kapod a fizetésed, hogy a pályán légy.

- Fogd be! – válaszoltam, majd kiderült, hogy az éjszaka bajnoka is előttem fél perccel érkezett. Jobb lett volna, ha fel sem kelek, és a Ferrari is jobban jár ha el sem indul a versenyen. Mert meg kell hagyni elég siralmasan teljesített. Kimi az utolsó körben állt ki, Felipe meg csak a 10 lett.

Kimi Ferrarijában már csak annyi szufla volt, hogy épp be tudott jönni a boxba, és ott egyszerűen meghalt, béke poraira. Ő meg kiszállt az autóból és levetette a sisakját amit ugyanazzal a lendülettel földhöz is vágott. Jobb lesz minél gyorsabban eltűnni, mert érzem, hogy mindjárt én következem. Már épp angolosan távoztam volna, mikor utolért a haragja.

- Nem elég, hogy elkésel, még a munkádat sem végzed el rendesen.

- Arról nem én tehetek, hogy te nem tudsz vezetni.

- Te egyáltalán nem tudod, mi történt a pályán. – ebben mondjuk igaza van, de ha belehalok akkor sem fogom neki bevallani.

- Figyi bajnok, én ha a lelkem teszem abba a kocsiba amiben te ülsz, te akkor sem leszel jobb annál ami most vagy, egy vesztes. – azzal ott hagytam a dühével, nem volt kedvem vele veszekedni, mondjuk, hogy vesztes, lehet kicsit sok volt, de hát ez vagyok én. A parkolóba mentem, és ott megvártam Adriant, hogy együtt menjünk Fioranoba. Miért van az hogy nekem lépten nyomon össze kell futnom ezzel a majommal. Most is jön Chryssel a kocsija felé. Mögöttük megláttam Adriant, és intettem neki, egy mosoly kíséretében, ez a hólyag meg azt hitte, hogy neki integetek olyan buzgón, és megint elkezdett hangosan szidni. Szegény Chryssen láttam, hogy zavarja Kimi kirohanása, de majd megmondom neki, hogy engem már nem tud izgatni a dolog.

- Szia Adrian készen állsz a pihenésre?

- Teljes mértékben. – és bedobta a táskáját a kocsim csomagtartójába.

- Akarsz vezetni? – kérdeztem, úgy hogy biztosan ezek is hallják

- Szabad? – olyan kis cuki, ahogy játsza itt nekem az ártatlan gyereket.

- Persze. – odaadtam neki a kulcsot, és kapott mellé egy puszit. Beültünk a kocsiba és elindultunk, próbáltam nem törődni Kimivel, de ha ez így megy tovább, akkor nem fogok tudni vele dolgozni.

- Ennek a csajnak teljesen elment az esze. – jelentette ki Kimi

- Miért, mert nem sír utánad? – kérdezte Chrys

- Nem, csak, mert összeállt ezzel a vesztessel.

- Te féltékeny vagy.

- És ha az vagyok, de ennek most ehhez semmi köze kettőnkhöz, ez a kiscsávó elveszi Barbara eszét és annak is csak én iszom meg a levét.

- Haver csak kibúvókat keresel. Pontosan tudod, hogy a kocsi ma is tökéletes volt, és hogy nem Barbi hibázott, mind a ketten tudjuk, hogy te hibádból történt a dolog. És ez így nem mehet tovább, nem tudom mit tegyél kezdj el újra csajozni, meg bulizni, és vezesd le a feszkót.

- De mit tegyek, akármikor meglátom, felforr bennem az ideg.

- Nem tudom, állj neki sakkozni, vagy csak próbálj meg vele beszélni.

- Nincs miről vele beszélnem

- Akkor már én sem tudom, mit tégy, akkor főj a saját levedben és mosolyogj hozzá. De ez így nem mehet tovább, mert még pár ilyen gikszer  és az egész csapat Barbi mellé áll, és valljuk be az nem lenne jó neked. – Kimi erre már nem tudott mit mondani, csak csendben beült a kocsijába, és elindult haza. Abba a házba ahol Barbara még sosem járt. Hiszen ő még mindig szereti, csak ez már nem számít. És Barbara még csak nem is könyörgött, hogy beszéljék meg, csak simán belenyugodott abba, hogy vége, lehet nem is szerette igazán. Na megint jól vagyunk, ezek az értelmetlen gondolatok, valamit kezdenie kellene magával, így hát első felindultságából felhívta volt feleségét, akitől megértésre számított, de ő is csak lecseszte, hogy, hogy lehetett ekkora marha, hogy szakított Barbival, na tessék az ember barátai a bajban gondolta Kimi.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.