Kil�ptem a napf�nyben f�rd� utc�ra. Fot�sok sz�zai kattintott�k el egyszerre g�peiket. Mozdulni sem lehetett. Vagy h�sz sportriporter rohamozott meg egyszerre. Vagy t�z meg k�l�nb�z� bulv�r-�js�g riportere. �k m�g tolakod�bbak. Nagy nehezen �tverekedtem magam a t�megen. Gyorsan a p�lya fel� vettem az ir�nyt. Futottam, hab�r a fot�sok �s a riporteresek m�r r�g leszakadtak m�g�ttem. Egyszer�en csak futni akartam a nagy h�s�gben. Ez az egyik kedvenc p�ly�m. Isztambul. Lihegve rohantam be a boxba. Frederic, a csapatt�rsam m�r ott volt:

-Szia, elaludt�l?

-Nem, csak lesifot�sok…

-�, �rtem. �n az�rt j�ttem a v�szkij�ratn�l…

-Lehet, de �n reggel m�g nem vagyok annyira besz�m�that� �llapotban, hogy gondolkodni is tudjak! – mondtam, majd hozz�tettem:

-Hogy megy?

-Eg�sz j� k�r�ket futottam vele, am�g �szre nem vettem, hogy defektes a jobb-els� kerekem.

Elkezdtem nevetni. Az�rt ehhez is �sz kell: m�r megtett vagy h�rom k�rt, mikor �szreveszi, hogy defektes a ker�k. Ebben a pillanatban l�pett be a csapatf�n�k�nk, Stefano Domenicali.

-J�, m�r megj�tt�l?- fordult hozz�m. – Pont j�kor.- mondta, majd egy �j alktr�sz alaprajz�t mutatta:

- Na, figyeljetek…

A csapatf�n�k�m nagyon kedves velem. Mostm�r. Mert el�gg� nem volt az, mikor m�g csak hallottam r�la:

Sz�val 12�ves korom �ta gokartoztam. �s h�t el�gg� „h�res” voltam, mivel �n voltam az egyed�li l�ny. Azt�n Ron Dennis le akart szerz�dtetni Lewis Hamilton mell�. Mikor a tesztk�reimet mentem, megn�zett Stefano Domenicali is. Azt�n leszerz�dtetett m�g Ron Dennis el�tt tesztpil�t�nak. B�r m�g akkor sem b�zott bennem valami nagyon, csak a Scuderi�n�l �resed�s volt, �s nekem nagyobb a rekl�m�rt�kem, mintha valami fick�t szerz�dtetnek le helyettem. Mikor el�sz�r kellett mennem, Stefano arra sz�m�tott, hogy betipegek egy cuki kis t�sark�ban, miniszokny�val, kezemben a mobilom, �s mindenkinek dikt�lom a szab�lyokat. Ehelyett kicsit k�sve, lihegve rontottam be, a Ferraris csapatruh�zatban. R�gt�n elkezdtem r�znia kez�t �s elmondani tizenegyszer, mennyire k�sz�n�m, hogy felvett, majd tov�bbi kilencszer, hogy t�nyleg higgye el, nem volt �r�m, az�rt k�stem. K�vetkez� alkalommal az aut�mban egy csomag volt, egy m�regdr�ga �r�val. R� volt firkantva a dobozra: „Most m�r van �r�d”. De egy�bk�nt nem haszn�lt, mert �gy az �r�t szoktam mindig elrakni valahova, reggel meg elfelejteni, hogy hava raktam.

   Azt�n egy �v m�lva leszerz�dtetett Frederic mell�. Frederic egy�bk�nt nagyon j� fej, b�r az elej�n el�gg� ideges�tett, az udvariass�g�val.

Egy j� �ra m�lva m�r a rajtkock�kn�l voltunk. El�z� nap az id�m�r�t kicsit elsz�rtam, �gy negyedik lettem, Frederic m�g�tt, aki viszont az els� helyet szerezte meg. M�g n�h�ny pillanatig a pirosan �g� l�mp�kat l�ttuk, majd az eg�sz z�lden kezdett villogni…

          Ut�na j� ideig nem l�ttam semmit. Azt�n m�r a m�sodik k�r elej�n �reztem, hogy valami nem ok. Az aut�m h�tulja r�zk�dni kezdett. Rendben, l�gykever�k�vel vagyok kint, de ennyire �s ilyenkor m�r nagyon nem szokott r�zk�dni. V�g�l „szerencs�sen” a p�lya k�zep�n k�t�ttem ki, mik�zben le�llt a motor �s se k�p, se hang. Miut�n gondolatban mondtam egy cifr�t, kipattantam az aut�b�l, de…

          �, de f�j a fejem. Hol vagyok? Minden s�t�t. Te j� �g, csak nem megvakultam?! Nem, ha nagyon er�lk�d�k, ki tudom nyitni a szemem… egy nagy, feh�r fel�let. Gondoljuk v�gig! Hol lehetek? Hirtelen fel�m hajolt valaki. Ismerem, az tuti, de hogy kicsoda, azt m�r nem tudn�m megmondani.

- azt hiszem mag�hoz t�rt, de lehet, hogy most nem eml�kszik semmire- mondta. Azt�n megint fel�m hajoltak. Stefano!J�, t�nyleg! Hogy siker�lt  a verseny? Ki j�tt bel�m, ki nyert?

Megk�rdeztem volna, de alig j�tt ki hang a torkomon. Teljesen ki volt sz�radva a sz�m. Meg�rthett�k, mit akarok, mert egy �veg �sv�nyvizet hoztak. A csapat orvosa pedig (akit imm�r felismertem, � hajolt fel�m el�sz�r) meg akart itatni. Kikaptam a kez�b�l a vizet, majd miut�n ittam, megsz�laltam f�radtan:

-          Inni az�rt… tudok �n is… Ki.. ki nyert?

-          �n – felelte vonakodva Frederic, akit most vettem �szre.

-          �s ki j�tt bel�m?

-          Kazuki

-          Nakajima?!

-          Aha. Ki is esett. M�r volt itt. Illetve idej�tt el�sz�r, m�g a buk�sisak is rajta volt. M�g �gy is �t m�terre t�led �llt meg, mintha legal�bbis kisebbfajta boxmeccset szeretn�l, r�gt�n, mihelyst magadhoz t�rsz.

-          Nem sokat t�vedett-mondtam idegesen, majd hirtelen fel�ltem- A�!- hanyatlottam vissza hirtelen.

-          Ja, igen �s a bet�rt fejed �t �lt�ssel van �sszevarrva, Pilar.- mondta

-          J�kor sz�lsz

-          Bocsi

-          Semmi baj. Akkor a Nakajima-megfojt�si hadm�veletet elhalasztjuk.

-          Musz�j lesz. De �szint�n sz�lva, szerintem nem az � hib�ja volt. Kanyar volt �s nem is l�thatott. Meg por is volt, persze.

-          Ne v�dd, nekem lett nagyobb bajom.- mondtam viccesen. Fred nevetni kezdett.

-          Na j�, megyek, hagylak pihenni. – mondta – Jobbul�st, m�g ben�zek estefel�, j�?

-          Rendben, szia!

-          Szia- mondta, majd lassan kiment �s becsukta az ajt�t.

-          Hogy vagy Pilar?- k�rdezte a csapatf�n�k�m �gy egy �r�val k�s�bb.

-          Eg�sz j�l- feleltem – a k�vetkez� futamon m�r versenyezhetek?

-          Persze, m�r indulunk is.

�jra kopogtak.

-          Mi van most? Cs�csforgalom?- ny�gtem fel – Gyere!

-          Zavarok? – dugta be a fej�t az ajt�n Fred.

-          Nem, gyere!

M�g besz�lgett�nk kicsit a Spanyol- nagyd�ji taktik�nkr�l, majd bepakoltam �s kiszerencs�tlenkedtem magam a rept�rre.

    Reggel hatkor cs�rg�tt a mobilom. „Stefano Domenicali”. Te j� �g! Mi az eget csin�lhattam?

-J� nap… reggelt.

- Szia Pilar, ugye nem felejtetted el a fot�z�st?

- Milyen…? Jaj, de! De h�lye vagyok! Hogy lehetek ilyen…

- Hagyjuk. De legy�l itt…mondjuk h�tre. Azt�n �zeni a menedzsered, hogy d�lre legy�l a … valamilyen divatm�rka…

- T�nyleg! Azt is elfelejtettem. Mennem kell. K�sz�n�m!

Lerakta. Hogy lehetek ilyen marha? Sietnem kell…

    H�romnegyed h�tkor nagy lend�lettel v�gtam ki a sz�llodaszob�m ajtaj�t. Neki Frednek.

-          Jaj, bocsi, nem l�ttalak. J�l vagy?

-          Igen. Semmi baj. J�ssz?

-          Aha, mehet�nk.

Mikor m�r b�ven az �ttesten tapostunk (nem kellett messze menn�nk) �vatosan megk�rdeztem:

-          Ciki, de…most mit is fogunk rekl�mozni…?

-          Na nee… –mondta nevetve

-          De – mondtam �n is

-          H�t, a Peugeot – rekl�m.

-          Ja, j�. Nincs kedved elj�nni velem ut�na egy m�sik fot�z�sra?

R�mn�zett. L�ttam rajta, hogy semmi kedve, de az�rt s�hajtott:

- J�l van. De egy f�l �ra!

- K�szi!

     M�r a m�sodik fot�z�sra ment�nk. Nekem sem volt hozz� kedvem. Azt mondta a fick�, akivel telefonon besz�lt�nk, hogy meg fogom ismerni a kalapj�r�l. Hogy „�v� lesz a modern divatkalapja”.

-          Na ne! – sz�lalt meg Frederic v�ratlanul. Odan�ztem ahov� �. �s nekem is csak egyvalami jutott eszembe:

-          Na ne!

A „fick�” fekete-feh�r cs�kos nadr�got, feh�r inget �s dalmata-mint�s frakkot viselt. A szeme ki volt h�zva pirossal. Az ujjain vagy t�z gy�r� csillogott. A haja fekete volt, feh�r cs�kokkal. A kalapja fekete-feh�r p�tty�s. Min Sz�rnyella f�rfikiad�sban!

- Helloka! – k�sz�nt az utca v�g�r�l. Majd Frederichez fordult:

- Te nem kellesz. Csak �t h�vtuk. Sziaa! –mutatott r�m.

- H�t akkor szia. – mondta Fred

- szia. –mondtam �n is.

H�t a fot�z�s borzalmas volt! A Versace kollekci� sem volt annyira kedvemre. Nagyon k�nyelmetlenek voltak. K�zel h�rom�r�s szenved�s ut�n Sz�rnyellaman bejelentette, hogy v�ge. H�la! Mikor elk�sz�ntem t�le, megjegyezte:

-          Sz�l�ts csak Stevye –nek!

   Hullaf�radtan mentem be a hotelszob�mba. Az asztalomon egy bulv�rlap fek�dt. R�pillantottam. A c�mlapon �n voltam. A f�c�m: Pilar gy�l�li a csapatf�n�k�t! (cikk a 20. oldalon)

   A francba! Hogy fogom ezt kimagyar�zni? Hisz �n ilyet nem mondtam!

Reggel amint fel�bredtem els� dolgom volt felh�vni a csapatf�n�k�met.

-          szia! Mi a probl�ma?

-          �n ilyet nem mondtam!

-          Hogy mi?

-          H�t, hogy gy�l�l�m!

-          Ja, az a bulv�r lap?

-          �h�m.

-          Jaj, Pilar, �n is l�ttam, de r�gt�n el is felejtettem. Az ilen h�lyes�geket nem kell magadra venni. Tudom, hogy el�g k�nnyen kimondod, amit gondolsz, de azt is, hogy nem a sajt�nak. Most bocs�ss meg, de besz�lnem kell a m�rn�k�kkel. Szia!

M�r le is tette. Mint mindig… Mik�zben �pp a reggelimet demonstr�ltam, kopogtattak.

-          Tess�k!

-          Eln�z�st, ezt �nnek k�ldt�k. Itt �rja al�. – ny�jtott fel�m egy pap�rt a port�s. Miut�n al��rtam egy nagyobb fajta csomagot adott �t.

-          K�sz�n�m

-          Nagyon sz�vesen – v�laszolta.

Gyorsan megn�ztem, ki k�ldte. Stevye. Miut�n kibontottam a csomagot megl�ttam a fot�kat �s egy ruh�t, amit aj�nd�kba kaptam. Felemeltem. Nem tudok mit mondani, egyszer�en borzalmas volt. Pink sz�n�, t�rdig �r�, ujjatlan fels�, puffos�tott alj�. Aminek nagyon extr�n volt megoldva a has-r�sze. Ugyanis nem volt has-r�sze, csak h�tul. A csomagban volt m�g egy ehhez tartoz� boler� is, ami olyan volt, mintha celof�nb�l lenne. Na, pont ezt a k�t ruhadarabot n�zegettem felvont szem�ld�kkel, mikor �jra kopogtattak.

-          Igen?

-          Szia! – k�sz�nt Kazuki, miut�n bel�pett.

-          Szia…

-          Szeretn�m megk�rdezni, hogy…

-          Nem ebben megyek ki az utc�ra, ha erre vagy k�v�ncsi…

-          Nem, dehogyis. Csak…j�l vagy?

-          Amint l�tod. �lek �s virulok.

-          Bocs, t�nyleg nem l�ttalak a p�ly�n.

-          Semmi baj, elhiszem. �n voltam a hib�s.

-          Azt hittem m�rges vagy r�m.

-          �n is azt hittem, hogy m�rges vagyok r�d – nevettem el magam.

-          J�, akkor, csak ennyit akartam. Megyek, szia!

-          Szia!

Miut�n elment megreggeliztem, eltettem a ruh�t az utaz�t�sk�m legm�ly�be, majd fel�lt�ztem �s kimentem. A v�ltozatoss�g kedv��rt most rajong�k �lltak a bej�ratn�l, a fot�sok �s bulv�rosok a v�szkij�ratn�l, okolva Fred m�ltkori megl�g�s�t. Miut�n al��rtam n�h�ny drukker p�l�j�t, �jra futnom kellett. Ha ez �gy megy tov�bb leszakad a l�bam!

Nagyon j�l mentem 12 nappal k�s�bb, az id�m�r�n. Poal poz�ci�! Frederic m�sodik! �r�lhet a Scuderia, az tuti. B�r az�rt nem volt valami felh�tlen �r�m, mert az �jonc, Roger Hatel (Force Indi�s) �sszet�rte az aut�j�t el�g kem�nyen…

M�snap reggel eld�nt�ttem, hogy nem hamarkodom el a dolgot, mint Isztambulban.

Piros, piros, piros, piros. �gy �reztem az idegeim m�r kering�znek…. Z�ld!  Gyer�nk! A rajtot �letemben el�sz�r kaptam el j�l! Els� maradtam! Ez az! �szint�n sz�lva, a k�t �rahossza alatt minden sim�n ment, szinte csak kanyarodni kellett. b�r m�g�ttem el�g kem�ny harc d�lt Frederic �s Lewis k�z�tt. M�r csak a r�ford�t�, c�legyenes….�s….meglengetik a kock�s z�szl�t! Szuper! Vajon ki a m�sodik? Be�lltam a meg�rdemelt els� helyemre, majd �vatosan h�tran�ztem. Ez valami eszm�letlen! Kett�s Ferrari-gy�zelem Spanyolorsz�gban!

Miut�n pezsg�zt�nk �s megtartottuk a k�telez� sajt�t�j�koztat�t, visszamentem csomagolni. V�r Monaco!

H�t igen Monaco. A lehet� legrosszabb p�lya ez, szerintem. Utcai, tele kanyarokkal, r�ford�t�kkal, egyenes sehol.

Reggel amint bementem az egyik m�rn�k, Joshua fogadott, kez�ben egy �j buk�val.

-          Szia, Pilar. Stefano azt mondta, hogy ezt adjam oda, mert a m�sik haszn�lhatatlan.

-          Uhh, k�sz�n�m…

-          Nagyon sz�vesen.

Jobban szem�gyre vettem. Ez valami eszm�letlen! Nagyon j�l n�z ki. Fekete sz�n� buk�sisak, piros kacskaring�s mint�kkal. A tetej�re ez�sttel van oda�rva a nevem. Oldalt a szponzorok log�i.

De kem�ny!

-          Hol van? – l�ptem oda �jra Joshu�hoz.

-          Nem tudom, val�sz�n�leg…arra! –mutatott bizonytalanul a dep� fel�.

-          K�szi – mondtam udvariasan, ugyanis ett�l nem lettem okosabb.