Ebéd után aztán átruccantunk kedvenc barátnőmhöz.

Mikor meglátott minket a bejárati ajtóban, majd hanyatt esett a meglepettségtől. Persze csak rám számított, Kimire nem.

-          Jesszus! Ti aztán tudjátok, hogy kell ráijeszteni az emberre!- mérgelődött, mikor végre meg tudott szólalni.

Mi meg csak kedvesen mosolyogtunk rá.

-          Egyébként, szia!- köszöntöttem.

-          Szia!- köszönt Kimi is.

-          Ja, sziasztok!... De Vénusz, ez nem volt szép tőled, hogy nem mondtad, hogy Kimi is veled van!- mondta durcásan Gerda, és rosszallón nézett rám.

-          Bocsi, csak meglepi akart lenni!- mentegetőztem.

-          Sikerült. Na, gyertek be!

Felmentünk a szobájába, majd Gerda a nyakamba ugrott.

-          Hiányoztál, barátnőm!

-          Te is, te lány.

-          Neked is örülök ám Kimi!

-          Köszi, mert már kezdtem azt hinni, hogy rólam teljesen elfeledkeztetek.- mondta tettetett sértődöttséggel Kimi.

Kapott két engesztelő puszit Gerdától.

-          Kértek inni valamit?

-          Valami üdítőt.- mondtam gyorsan.

-          Mióta nem iszol alkoholt?- kérdezte gyanakodva Gerda.

-          Á, csak most nem kívánom.

-          Te Kimi?

-          Én is csak üdítőt kérek. És én is szoktam még alkoholt inni.- tette hozzá.

-          Értem.- mondta nevetve.- Akkor jövök mindjárt, el ne tűnjetek!- kérte.

Pár percre hagyott csak magunkra, addig kicsit körbenéztem a szobában. Volt sok-sok közös kép rólunk még az általánosból.

-          Ez te vagy?- kérdezte az egyik képre mutatva Kimi.

Érdeklődve vettem a kezembe. Még az egyik szülinapomon készült. Gerda, Nina, Niki és én voltunk rajta. Asszem 10 éves lehettem. Hosszú, hullámos, barna hajú lány mosolygott vissza rám, ártatlan kék szemekkel.

-          Azt hiszem a tizedik szülinapomon készült… és igen az volnék én.- magyaráztam.

-          Jól áll neked a hosszú haj.- állapította meg.

-          Köszi, de maradok a rövidnél.

-          Oké. Tudod, hogy helyes kislány voltál?- kérdezte.

-          Csak voltam?- kérdeztem, felháborodtam.

-          Nem is tudtam, hogy még mindig kislány vagy.- jegyezte meg Kimi.

-          Persze, hogy nem!- vágtam vissza.

-          Akkor?

-          Akkor már nem is vagyok helyes?- kérdeztem szomorúan tőle.

-          Nem, nem vagy! Inkább szép vagy!- jelentette ki.

Ez váratlanul ért, de jólesett. Mosolyogva öleltem át, és adtam egy puszit az arcára. Ekkor ért vissza Gerda.

-          Hé fiatalok, majd ha kettesben lesztek! Nem akarunk itt sóvárogni!- teremtett le minket kedvesen.

Két ismerős arc bukkant fel Gerda mögött. A két szőkeség: Nina és Niki.

-          Lányok!- lelkesedtem.

-          Á a kedvenckénk!- mondták egyszerre, majd összeölelkeztünk. Mikor befejeztük az örülést egymásnak, leültünk mindannyian a szőnyegre.

-          Jaj de jól néztek ki így!- lelkesedett Niki.

-          Köszi!- mondtam elégedetten és megszorítottam Kimi kezét.

-          Látod milyen jól tetted, hogy nem mentél férjhez!- ismerte el Nina.

-          Ó, kösz… a végén még az is kiderül, hogy ez volt a lánybúztatom célja.- jegyeztem meg.

Ők csak sejtelmesen mosolyogtak.

-          Hát, ha tényleg ez volt, nagyon szuper barátnőid vannak.- állapította meg Kimi is.

-          Lányok én még mindig nem hiszem el, hogy Kimi itt beszélget velünk.- mondta lelkesedve Nina, mintha az említett meg se hallhatná.

-          Na-na!- szóltam rá.

-          Jól van, nem úgy gondoltam!- válaszolta Nina gyorsan.

-          Reméltem is!- jegyeztem meg.

-          Na, de inkább meséljetek! Mi van veletek? És mi volt az a hülyeséged? – tette föl a kérdést Gerda.

Nagyvonalakban előadtam a történteket onnantól, hogy meg akartam halni. Szerencsére eltelt annyi idő, hogy már sírás nélkül is végig tudtam mondani. Elképedve néztek rám a lányok.

-          Hát ezt pont belőled nem néztem ki.- állapította meg Gerda.

-          Mit nem?- kérdeztem értetlenül.

-          Hát, hogy ennyire „padlón leszel”…

-          Ne aggódj, utána már másként láttam és látom is a dolgokat. Szóval soha többet nem teszek ilyet.

-          Ezt reméltük is!- helyeselt Gerda.

-          Köszi.

-          És a többiek? Beszéltél velük azóta?- érintett „kényes” témát Niki.

-          Hát igen, az utolsó futam előtt…és megbékéltek a helyzettel, és normálisak voltak.

-          Tényleg!- kapott a fejéhez Gerda.- Te világbajnok vagy Kimi!- lelkesedett.- Gratulálok! És milyen érzés?

Kimi magában mosolygott Gerda lelkesedésén. A másik két lány is gratulált neki.

-          Köszi, és nagyon jó érzés, talán jobb, mint az első után…

-          Mért is?- kérdezte Gerda.

-          Mert van egy csodálatos barátnőm.- áradozott Kimi.

Én meg belepirultam a kijelentésbe. A lányok meg „olvadoztak”.

-          Látom, tudod, hogy vedd le a lányokat a lábukról.- jegyeztem meg.

-          Csak nem vagy féltékeny?- kérdezte kíváncsi tekintettel.

-          Hát a barátnőimre nem! Tudják, amíg velem vagy, tiltott terület vagy.- magyaráztam.

-          És az meddig lesz?- kérdezte hírtelen Kimi.

A kérdés váratlanul ért, szerettem volna azt mondani, hogy örökre, de tudtam, hogy ennek a kapcsolatnak meg vannak számlálva a napjai. Zavaromat, csak Gerda vette észre, de nem kommentálta. Én pedig összeszedtem magam és válaszoltam:

- Azt csak a sors tudja… de van protekcióm nála.

- Akkor megnyugodtam.- mondta egy sóhaj kíséretében Kimi.

- Na én megyek a mosdóba.- keltem fel Kimi mellől.

- Várj elkísérlek.- csatlakozott hozzám Gerda.

- Mi volt ez?- kérdezte, mikor kettesben maradtunk.

- Mi mi volt?- kérdeztem vissza.

- Ne csináld! Mi a baj? Nekem elmondhatod. Van valaki más?

- Hülye vagy? Ezek után?- kérdeztem felháborodva.

- Akkor mi van?

- Semmi. Az égvilágon semmi! Ne aggódj már.

- Láttam, amit láttam.

- És mi volt az?

- Az, hogy zavarba jöttél, mikor Kimi megkérdezte meddig maradtok együtt. Már nem szereted?

- Hagyd már abba!- kértem.

- Jól van, de én akkor is tudom, hogy mit láttam.- erősködött.

- Én meg tudom azt, hogy nincs baj.- erősködtem.

- Rendben, békén hagylak, de tudom hogy valami nyomja a szíved. Ha gondolod, nekem elmondhatod.- ajánlotta.

Oké, ha lesz ilyen, majd hozzád fordulok.- válaszoltam, azzal otthagytam és visszamentem a többiekhez.

Aztán még sok mindenről beszélgettünk. Gerda kapcsolata nem jött össze az utoljára kiszemelt pasival, Nina és Niki pedig inkább a tanulásra koncentráltak mostanában. Kiderült, hogy Gerda a múltkor összetalálkozott az ex vőlegényemmel. Elmondása szerint egy fiatal csajjal volt és nagyon összebújva sétáltak az egyik plázában. Csak épp köszöntek egymásnak. Reméltem, hogy Lőrinc nem akar a jelenleg is zavaros életemben felbukkanni!

Már besötétedett, mikor elköszöntünk a lányoktól. Fáradtan sétáltunk hazafelé. Olyan jó volt így, vele kettesben. Nem akartam, hogy vége legyen ennek az estének. Nem akartam, hogy jöjjön a következő nap és a reggel…

-          Most már látom, mért ragaszkodsz annyira a lányokhoz.- szólalt meg Kimi hosszú hallgatás után.

-          Akkor nem kell semmit se mondanom.

-          Jó, hogy vannak ilyen emberek.

-          És az én barátaim lehetnek!

Ezt a kijelentésem egy csókkal helyeselte.

-          Remélem sokszor fogunk egyet érteni, ha mindig így válaszolsz!- lelkesedtem.

-          Bíztam benne, hogy ezt mondod.

-          Akkor siessünk haza, hogy másban is egyet érthessünk!- kértem.

-          Akkor te is arra gondolsz?- kérdezte átölelve.

-          Naná!- válaszoltam mosolyogva.