Egy rossz �lom riasztott fel reggel. Kint m�r vil�gos volt, mert besz�r�d�tt a f�ny a red�ny�n �t. Alig mertem felid�zni az �lmom, m�g mindig remegtem. Fel�ltem az �gyban, �s magamhoz h�ztam a kisp�rn�t. Egy ideig s�hajtoztam nagyokat. Azt�n visszagondoltam az �lomra. Kimi �llt velem szemben �s azzal a fagyos tekintet�vel n�zett, mint el�z� nap. Beleborzongtam. Nem sz�lt semmit, de a szeme mindent el�rult. El akartam futni, de nem b�rtam… �s akkor azt a k�r�rvend� nevet�st hallottam… m�g a v�z is kivert, ahogy erre gondoltam. Pr�b�ltam b�rmi m�sra gondolni �s egy hideg zuhannyal el�zni az �rj�t� gondolatokat.

Fel�lt�ztem �s a konyh�ba mentem. Meglepet�semre m�r Sebastian �bren volt. Csod�lkozva n�ztem r�.

-          J� reggelt!- k�sz�nt�tt.

�n elm�l�zva n�ztem, � pedig nem �rtette mi lelt. Percekig �lltam �s csak n�ztem, teljesen kikapcsolt az agyam…

-          V�nusz?!- hallottam meg v�g�l a hangj�t.

-          Mi van?- k�rdeztem csod�lkozva.

-          Teljesen elm�l�zt�l… annyira, hogy meg se hallottad, hogy legal�bb �tsz�r sz�ltam…- mes�lte Seb.

-          Sz�rny�.- mondtam m�g mindig k�b�n.

-          Tudom, hogy unod m�r ezt a k�rd�st, de musz�j, mi baj van V�nusz?

-          M�r �n se tudom.- mondtam cs�ggedten �s le�ltem az egyik sz�kre.

-          Mi t�rt�nt?- k�rdezte agg�dva Seb.

-          R�m�lmom volt… �gy �rzem egyre rosszabb a lelki �llapotom… ahogy egyre haladok el�re a terhess�gben, �gy n�nek bennem a k�telyek, f�lelmek �s nem csak a kicsivel kapcsolatban, hanem az eg�sz �letemmel kapcsolatban.- mondtam cs�ggedten.

-          Pr�b�lj meg csak a j� dolgokra gondolni!- k�rt Sebastian.- Tudom, hogy mondani k�nny�… meg asszem k�rnyezetv�ltoz�sra is lenne sz�ks�ged.- mondta elgondolkodva.

-          Tudom, hogy seg�teni akarsz, de n�ha m�g a legegyszer�bbnek t�n� dolog is olyan bonyolult…

-          Konkr�tabban?

-          Most haza k�ne mennem a sz�leimhez, mert �k az egyetlenek, akik mindig mellettem voltak �s lesznek… de nem vagyok k�pes r�. Nem tudn�k mosolyogni r�juk, �s �k az �r�letbe kergetn�nek az aggodalmaskod�sukkal…

-          Akkor?- k�rdezte v�rakoz� teljesen Sebastian.

-          Egyed�l akarok lenni. Egyed�l, hogy akkor lehessek szomor� mikor �n akarok �s akkor �r�ljek ha �n akarom…

-          De tudod, hogy igaz�n sose leszel egyed�l?- k�rdezte mik�zben a hasamra mutatott.

Halv�nyan elmosolyodtam.

-          Persze � maradhat.- nyugtattam meg Sebastiant.

-          Akkor megnyugodtam �s seg�tek ilyen helyet keresni.- aj�nlotta.

-          K�sz�n�m, de nem akarok a terhedre lenni.- h�r�tottam.

-          Eml�keztetlek, hogy m�r egyszer elfogadtad ezt, �s nem illik most m�r visszautas�tanod!- figyelmeztetett.

Be kellett l�tnom, hogy t�nyleg �gy volt, �gy meghallgattam Sebastian aj�nlat�t.

V�letlen�l �pp volt egy kis h�za a Genfi t� partj�n, ami �resen �llt. T�vol a vil�gt�l �s csak az �rhetett el, akit �n illetve � akart.

Mintha a vil�g v�g�re j�ttem volna. Aranyos �s kellemes kis h�z volt, praktikusan berendezve. �mulva n�ztem, ahogy Sebastian k�rbe vezetett.

-          Na, megfelel?- k�rdezte �rdekl�dve, mikor mindent megmutatott.

�n csak b�logattam.

-          K�r, hogy egyed�l akarsz lenni.- kesergett Sebastian.

-          Ugyan m�r.- T�ged v�r a munka.- v�laszoltam.

-          Tudom, de akkor is j� t�rsas�g volt�l.- jegyezte meg.

-          Hogy �n, j�?- k�rdeztem elk�pedve.

-          Na persze csak akkor, ha nem volt semmi bajod.- ismerte be.

-          Akkor nem is fogok hi�nyozni annyira.

-          Tal�n. De te nem fogsz unatkozni itt? �s mikor akarsz �jra a civiliz�ci�ba menni?- k�rdezte Sebastian.

-          Legsz�vesebben vissza se menn�k.- merengtem.

-          �, h�t te tudod.- hagyta r�m Seb.

-          Nyugi, az�rt ha beindul a sz�l�s bemegyek a k�rh�zba.- pr�b�ltam nyugtatni.

-          Csak akkor?- k�rdezte elkerekedett szemekkel.

-          J�, tal�n egy kicsit hamarabb… ha �sszeszedtem magam.- m�dos�tottam az el�z� kijelent�semen.

-          De az�rt n�ha megl�togathatlak, ugye?- k�rdezte rem�nykedve.

-          Persze �s el is v�rom.- nyugtattam meg.

-          J�v�k, mikor id�m lesz.

-          Rendben, csak az b�nt, hogy �gy vonulok el ide, hogy Nicoval nem tudtam besz�lni…

-          Sajn�lom.- mondta egy�tt �rz�n Seb.

-          Ugyan, t�le se k�ne elv�rnom, hogy �r�lj�n a helyzetnek.- �llap�tottam meg.

-          Nyugi V�nusz… j�n, majd, ha �gy �rzi.- nyugtatott Sebastian.

H�l�san �leltem �t, tal�n kicsit hosszabbra is sikeredett ez az �lel�s. Azt�n csak n�zt�k egym�st. M�g mindig �szbont� k�k szemei �s h�vogat� ajkai voltak. Az els� egy�ttl�t�nk jutott eszembe… gyorsan elhessegettem err�l a gondolataimat, nem t�rt�nhetett m�g egyszer ugyanaz meg. Elb�cs�ztam t�le, majd visszas�t�ltam a h�zba.

H�t megkezd�d�tt „remete” �letem. V�gre felszabadult voltam �s nem kellett az �rz�seimen uralkodni. Azt csin�ltam, amihez kedvem volt, b�r sokszor csak fek�dtem az �gyon �s b�multam a plafont. �s k�zben sokat mes�ltem a kicsinek. � pedig f�rge mozg�sokkal tudatta, hogy �lvezi.

Sebastian pedig legal�bb hetente egyszer megl�togatott �s hozott mindent, ami kellett. Meglep�dtem, hogy mennyire otthon van ezekben a dolgokban. Az�rt volt egy aut� a gar�zsban, ha kellett volna valami a civiliz�ci�b�l. Sajnos Kimi sokszor eszembe jutott, b�r a r�m�lmom nem t�rt vissza, de nem akarta az agyam felfogni, hogy nem �rdekli a kicsi, m�g ha nem is az �v�. Ennyire megbocs�thatatlannak tartja? Hi�ba mondta Sebastian, hogy id�vel megb�k�l, �n nem b�ztam ebben. R�ad�sul Nico se jelentkezett.