�jra otthon voltam, kicsit lehangoltan Sebastian t�voll�te miatt. Egy�bk�nt j� �rz�s volt otthon lenni v�gre. A biztons�gban, �s abban a tudatban, hogy itt mindig van helyem. A sz�leim meg egyenesen elk�nyeztettek.

A l�nyok is sokat seg�tettek �s legal�bb nem kellett egyed�l mennem a vizsg�latokra. Febru�r v�g�n voltam v�rv�telen �s vizeletvizsg�laton, majd k�l�n v�rcukorterhel�s vizsg�laton is. M�rcius k�zep�n pedig a k�vetkez�, 28 hetes ultrahang vizsg�laton. Lett egy kis v�rszeg�nys�gem, de gy�gyszerrel ez jav�that� volt. �s a baba m�retei: a fejecsk�je sz�less�ge a k�t hal�nt�ka k�zt 73 mm, a m�sik ir�ny� m�rete 95 mm, a combocska hossza 48 mm volt �s a fekv�se m�g medence v�g� volt, de a doki szerint m�g volt ideje megfordulni a 34-dik h�tig.

Sebastian szinte minden nap felh�vott. �s nyomat�kosan eml�keztetett arra, hogy m�rcius 29-�n lesz az els� futam Ausztr�li�ban. Nem tudtam mit�v� legyek. Sz�vesen kimozdultam volna, csak a t�bbi forma 1-hez tartoz� embert el tudtam volna ker�lni. Gerd�val is sokat besz�lgettem err�l, �s szerinte is j�t tett volna, a v�ltozatoss�g. Azt�n isteni sugallatk�nt meg�rkezett a megold�s.

-          Viszlek magammal.- jelentettem ki hosszas hallgat�s ut�n.

Gerda csak pislogott nagyokat �s zavartan n�zett r�m. �n folytattam:

-          Velem j�ssz az ausztr�l versenyre, �gy te mindig velem tudsz lenni, �s vigy�zol r�m.

-          Igen mami.- mondta komolyan.

J�t nevett�nk egym�son, azt�n boldogan �lelt �t.

-          K�sz�n�m.- mondta h�l�san.

-          Ugyan, nincs mit. M�r hamarabb magammal kellett volna, hogy vigyelek �llap�tottam meg.

-          �, rem�lem az�rt lesz m�dod bep�tolni!- mondta lelkesen.

-          Igyekszem. Akkor �n most megyek is pakolni, �s a jegyeket int�zni, este gyere �t, hogy megbesz�lj�k a tov�bbiakat!- k�rtem.

Kik�s�rt az ajt�ig, �n pedig elindultam hazafel� a tavaszi alkonyatban.

Any��k kicsit meg voltak lep�dve, mikor bejelentettem nekik hova k�sz�l�k. Sok- sok agg�d� k�rd�st tettek fel, de azt�n elismert�k, hogy nem z�rhatnak be… na persze nem is akartak komolyan bez�rni, csak n�ha a sz�lt�l is �vtak.

Azt�n Gerda is meg�rkezett. Szinte olyan volt, minden, mint r�gen. Lelkesen k�sz�l�dt�nk, �s Gerda m�r el is k�pzelte milyen lesz a tal�lkoz�sa pil�t�kkal.

-          Azt�n nehogy �gy j�rj, mint �n!- k�rtem.

-          Igyekszem, nem belez�gni az �sszes j� pasiba…Te, ez m�rt nem jutott hamarabb az esz�nkbe, hogy veled mehetn�k?- tette fel a k�lt�i k�rd�st Gerda.

-          Tal�n t�ls�gosan is magammal voltam elfoglalva.- magyar�ztam neki.

-          Na, de sebaj, ami k�sik…

-          Akkor nem haragszol �rte?- k�rdeztem b�nb�n� arccal.

-           Ugyan, lehet, hogy ford�tott helyzetben �n is ezt tettem volna.

-          De csak lehet. - er�sk�dtem.

-          Kiakaszt� tudsz lenni n�ha.- �llap�totta meg Gerda.

-          Biztos a terhess�gem miatt van.

-          T�nyleg, �s hogy fogj�k h�vni? M�rmint a bab�t.

-          Uh, h�t fogalmam sincs…

-          De m�gis, csak van valami elk�pzel�sed.

-          Az biztos, hogy b�rki is lesz az, nem az apja keresztnev�t kapja…

-          J�, de lassan az�rt kellene egy n�v.

-          Majd lassan elkezdek gondolkodni…. De igaz�n az apja n�lk�l nem akarok d�nteni.- magyar�ztam.

-          Ne �rts f�lre V�nusz! Mi lesz, ha az apja nem akar tudni r�la?- k�rdezte komoran.

-          �gy gondolod, hogy ha kider�l, hogy Kimi�?

-          Igen.

-          Akkor az � belesz�l�sa n�lk�l v�lasztok nevet… de erre nem is akarok gondolni.

-          Elhiszem, csak jobb az�rt felk�sz�lni r�.- v�lekedett Gerda.

-          �n ink�bb nem is akarok r� gondolni, addig se r�g�dom a t�rt�nteken.

-          Ugyan V�nusz, hisz ez egy v�letlenek sorozata volt… sz� se volt sz�nd�koss�gr�l a r�szedr�l .- pr�b�lt nyugtatni Gerda.

-          Ja, de akkor se kellett volna mindenkivel az �gyban kik�tni…

-          H�, l�ny, te megtett�l mindent, az�rt hogy ne legyen baba… az az 1 % bizonytalans�g meg v�gig benne volt a pakliban.

-           H�t, �gy is lehet n�zni a dolgokat.- hagytam r�.

R�szben persze igazat adtam neki, de ha m�g egyszer �jra kezdhettem volna, m�sk�pp csin�ltam volna a dolgokat �s minden tettemet k�tszer is meggondoltam volna. De m�r nem volt vissza�t. Szembe kellett n�znem megint Kimivel �s a „jeges” tekintet�vel… Gerda l�tta rajtam, hogy nem vagyok t�l j�l, �gy b�tor�t�n �lelt �t.

-          Fel a fejjel bar�tn�m!

�n csak hallgattam, �s k�nnyek sz�ktek a szemembe. Ha nem t�rt�nik valami csoda, egyed�l maradok a kicsivel.- gondoltam szomor�an a j�v�re. Mi is t�rt�nhetne? Kimi bele van feledkezve Gillbe, �s ha m�gse lenn�nek m�r egy�tt, m�g akkor sincs es�ly r�, hogy elfogadja a tettemet. Bele kellett t�r�dn�m, hogy Kimit elvesz�tettem �r�kre. �s ez csak most tudatosult bennem. Nem akartam elfogadni ezt a t�nyt, �s nem akartam tudni r�la.

Kibontakoztam Gerda �lel�s�b�l �s otthagytam a csod�lkoz� tekintet�vel. Kimentem az utc�ra, �s csak mentem amerre a l�bam vitt. Megint csak menek�ltem. �gy �reztem, hogy m�r nem b�rom tov�bb, minden �s mindenki �sszeesk�d�tt ellenem, csak a kicsi nem. � ezekr�l a dolgokr�l nem tudott semmit, �s nem is akartam, hogy tudjon.

T�vol akartam lenni mindent�l �s mindenkit�l. Mert senki nem tudott megv�deni a rossz dolgokt�l �s �n se tudtam magamat. Nem tudtam hova mehetn�k, de abban biztos voltam, hogy nem akarom a nyilv�noss�got. Le�ltem az utamba es� els� padra, mert kezdtem f�radni. �ltem �s n�ztem az embereket, ahogy hazafel� sietnek, vagy �ppen valami tal�lkoz�ra. Minden embernek volt c�lja, csak nekem nem. Nem volt kihez hazamennem, �s nem volt ki�rt v�rnom a holnapot.

Persze ott voltak a sz�leim, �s a bar�tn�im, de �k nem tudt�k megadni azt a szeretetet, ami hi�nyzott az �letemb�l mi�ta Kimi nem volt mellettem. Hi�ba volt Sebastian mellettem, ha sz�ks�gem volt r�, �t se �gy szerettem. Vonz�, �s fiatal volt, de Kimiben enn�l t�bb volt. Volt valami var�zslatos, mag�val ragad�, elb�v�l�, ami levett a l�bamr�l �s engedte, hogy felt�tel n�lk�l szeressem, olyannak amilyen. �s benne volt a v�delmez�s, a f�lt�s �szt�ne, a sz�m�ra fontos emberek ir�nt, na �s a legfontosabb, hatalmas sz�ve volt.

Megint s�rtam. Nem �rtettem, hogy ez a hatalmas sz�v nem k�pes megbocs�tani. Ennyire nagy f�jdalmat okoztam neki? Ennyire csal�dott bennem? A v�lasz egy r�vid sz� volt: igen.

Id�ig azt hittem, hogy hi�ba esend� az ember, a hib�k megbocs�t�sra tal�lnak, ha valakit igaz�n szeretnek. Lehet, hogy nem is szeretett igaz�n? Az nem lehet, hisz mindig mellettem volt, k�rnem se kellett… akkor m�rt, m�rt, m�rt? �sszekusz�l�dva zakatolt az agyam, mikor a v�llamat egy k�z �rintette.

�rtetetlen�l n�ztem az alakra, nem �rtettem, hogy mit keres itt apa.

-          Hogy tal�lt�l meg?- k�rdeztem er�tlen�l.

Le�lt mell�m a padra �s kez�be vette a kezem.

-          Ezen a j�tsz�t�ren n�tt�l fel…

K�rben�ztem, �s t�nyleg ismer�s volt a hely.

Sz�tlanul �lt�nk, fogtuk egym�s kez�t �s csak �lt�nk. Sok id�t t�lt�tt�nk itt ap�val, �s a l�nyokkal k�z�sen. Mennyire hi�nyzott az az �let. Nem kellett felel�ss�gteljes d�nt�seket hozni, csak felh�tlen�l j�tszani �s vid�mnak lenni. �jra gyerek akartam lenni. Apa mintha meg�rezte volna a gondolatomat.

-          M�r nem lehet�nk �jra gyerekek.- sz�lalt meg.

-          Honnan tudod, hogy erre gondoltam?- k�rdeztem �rtetlen�l.

-          Mes�lek neked egy t�rt�netet, egy f�rfir�l �s egy n�r�l…- kezdte.- Tudod fiatalok voltak, �s nagyon szerelmesek egym�sba. Nem sz�m�tott nekik semmi, csak hogy egym�ssal legyenek. Minden sz�pen alakult, �s �sszeh�zasodtak, majd saj�t lak�sba k�lt�ztek. �s meg�rkezett a kisl�nyuk. Angyali k�k szemekkel �s s�r�, barna hajjal. Boldogok voltak, �gy �rezt�k, hogy �k a legboldogabbak a vil�gon. Azt�n valami megv�ltozott a f�rfi �rz�seiben. Sokat dolgoztak, hogy a l�nyuknak meglegyen mindene… a f�rfi pedig lassan csak aludni j�rt haza… egyre t�bbet veszekedtek, �s a f�rfi m�sra v�gyott. Meg�rt�sre �s szeretetre, �s ezt megkapta az egyik koll�gan�j�t�l…- itt apa hangja elcsuklott egy pillanatra. Lopva n�ztem r�, � a t�volba merengett.

-          Sz�val- folytatta,- elkezd�d�tt a titkos viszony k�zt�k… majd egyszer a l�ny azzal �llt el�, hogy gyereket v�r… tal�n t�le.- ijedten n�ztem ap�ra, � csak b�ztat�n sim�totta meg az arcom. K�s�rtetiesen hasonl�tott ez a t�rt�net az �n helyzetemre.

-           A f�rfi megijedt, �s nem tudta mit tegyen… tal�n � is ennyire mag�ba roskadt, mint te. �s m�g ott volt a tudat, hogy a feles�g�vel k�z�lnie kell… tudta, ha elmondja mindennek v�ge. �sszeszedte minden b�tors�g�t �s el��llt. A n� csak csendben �sszepakolta a cuccait �s elment…- l�ttam, hogy apa a szem�hez ny�l, mintha k�nnycseppet t�r�lt volna le r�la.

-           A f�rfi egyed�l maradt a l�ny�val, csak � maradt neki. Akkoriban sok id�t t�lt�tt itt, a kisl�nnyal. � adott neki er�t minden naphoz. K�zben megsz�letett a baba �s kider�lt, hogy nem az �v�. De ez m�r nem v�ltoztatott semmin. Egy �v telt el, �s a f�rfi m�g mindig nem tudta meg�rteni a mi�rtet. Az egyik este vacsor�hoz k�sz�l�dtek kettesben a kisl�nnyal, mikor ny�lt az ajt�… a f�rfi nem akart hinni a szem�nek… csak �llt �s n�zte �s olyan szerelmes volt �jra, mint a legels� pillanatban mikor el�sz�r megl�tta a n�t. Akkor megfogadta mag�ban, hogy kitart mellette, �s sosem lesz hozz� h�tlen… mert aki k�pes volt megbocs�tani neki az mindenkin�l jobban szereti �t, �s � h�l�t adhat a sorsnak, hogy vele �lheti az �let�t.- mes�lte apa.

Itt v�ge volt a t�rt�netnek, �s nagyon mag�val ragadott… egy�tt �rz�n borultam apa nyak�ba.

-          R�lunk sz�lt a t�rt�net?- k�rdeztem s�gva.

-          Igen.- mondta apa egy s�haj k�s�ret�ben.

Kibontakoztam apa �lel�s�b�l, �s zavartan n�ztem r�.

-          De ezt m�rt mondtad el nekem?

-          Csak azt akartam, l�sd, hogy mindig van rem�ny. M�lhatnak a napok, a hetek, az �vek… sose szabad feladni!- mondta b�ztat�an.- �s ha igaz�n szeret t�ged, akkor visszaj�n hozz�d… ha pedig nem, nem is igaz�n szeretett t�ged.

Furcsa volt ezt ap�t�l hallani. Sose l�ttam ennyire �rzelmesnek. �gy l�tszik, t�nyleg nagyon megijeszthettem �ket az elt�n�semmel.

-          Menj�nk haza!- k�rte.

-          B�rcsak minden j�ra fordulna.- merengtem, majd �n is felkeltem a padr�l, �s elindultunk haza.