Sebastian elképedve nézett rám, mikor újra találkoztunk. Hát tényleg rég láttuk egymást.

-         Szia!- köszönt lelkesen és átölelt, már amennyire még át lehetett ölelni.

-         Szia kölyök!- lelkesedtem én is.

-         Remélem, nemsokára már nem engem hívsz kölyöknek! Egész kismamás lettél, mióta nem láttalak.- állapította meg.

-         Ez most jó?- kérdeztem kíváncsian.

-         Persze.

-         Jó, mert akkor szeretnék kismama módjára pihenni.

-         Elintézem, de ugye nem baj, hogy a mellettem lévő szoba a tiéd?- kérdezte félénken.

-         Hát…

-         Jól van, na! Csak így tudok figyelni rád.- magyarázta.

-         Viszont van egy meglepim.- jelentettem ki.

Sebastian kérdőn nézett rám. Ekkor bukkant fel mérgelődve az én kedves barátnőm. Mikor meglátott bennünket, zavartan vigyorogni kezdett.

-         Szóval ő lenne Gerda.- mondtam ünnepélyesen.- Gerda, ő itt Sebastian, a kölyök.

A nevezett rosszallón nézett rám, a kölyök név megemlítése miatt.

- Szia! Nagyon örülök!- mondta Seb.

- Szia! Én is örülök!- lelkesedett Gerda.

- Na a bemutatkozás megvolt. Minden rendben van Gerda?- kérdeztem érdeklődve.

- Ja, persze, csak a csomagok…

- Baj van velük?

- Nem csak nehezek.- méltatlankodott.

- Én mondtam, hogy fele is elég lesz.- emlékeztettem.

- Ne vitatkozzatok! Segítek.- szólt ránk Seb.

Hálásan néztünk rá. Sikeresen eljutottunk a szállodáig, és elfoglaltuk a szobánkat.

-         Az életben még helyesebb.- áradozott Gerda.

-         Ugye?

-         Viszont túl fiatal is.- állapította meg.

Értetlenül néztem rá.

-         Nyugi, nem rosszallásból mondtam.

-         Akkor jó.

Nem tudtuk tovább „boncolgatni” Sebastiant, mert kopogtak. Az emlegetett „szamár” volt.

-         Sziasztok lányok!- köszönt lelkesen.

Mi értetlenül néztünk egymásra Gerdával.

-         Elviszlek titeket vacsorázni.- jelentette ki.

-         Az jó ötlet, én már farkas éhes vagyok!- lelkesedett Gerda.

-         Nekem meg enni kell a kicsi miatt.

-         Jó, akkor lent megvárlak titeket.- mondta és már el is viharzott.

Gyorsan rendbe szedtük magunkat. Kifelé menet a szobából nem álltam meg, hogy ne tegyek megjegyzést Gerda előbbi lelkesedésére:

-         Még hogy túl fiatal!?

-         Az.- mondta durcásan.

-         Na és téged nem hiányol a barátod?- szegezte Gerdának a kérdést Seb, miután leadtuk a rendelést a szálloda éttermében.

Megállapítottam, nem tétlenkedik a srác.

-         Hát, ami azt illeti, nincs aki hiányoljon jelenleg…- mondta kissé zavartan Gerda.

-         Á, értem, akkor ezért vagy itt.- vonta le a következtetést Seb.

-         Pontosítok. Vénusz miatt vagyok itt, hogy vigyázzak rá, és az csak véletlen, hogy épp nincs barátom.

-         Bocsi!- kérte kedvesen Seb.

-         Jól van, elfogadom. De én is megkérdezhetném, hogy a te hogy állsz a barátnőkkel… bár szerintem rengeteg lány legyeskedik körülötted…

-         Hát legyeskedjenek… majd elhajtom őket.- válaszolta derűsen Seb.

-         Szóval?- tette fel a kérdést komolyan Gerda.

-         Nincs barátnőm.- jelentette ki.

Na szép. A végén, még felesleges harmadiknak fogom érezni magam. De nekik meg volt bocsátva. Ahogy ezt kigondoltam, ismerős alak tűnt fel. Becsuktam a szemem, hátha csak képzelődök, de mikor kinyitottam, akkor is ott volt… ott állt szálloda éttermének ajtajában és felénk indult. Ijedten néztem Sebastianra, majd Gerdára.

-         Ez Gill?- kérdezte végigmérve a lányt Gerda.

-         Aha.

-         És épp felénk tart.- kommentálta az eseményeket Gerda.- Akkor jó lesz bemutatkoznom neki.- vélekedett.

Mi kérdőn néztünk rá. Közben Gill megérkezett. Végigmért minket.

-         Á a vesztesek.- szólalt meg.

-         Tudod, az utolsókból lesznek az elsők.- válaszolta Gerda.- Ja, mi még nem ismerjük egymást. Gerda vagyok, gondolom te csak Gill lehetsz… Vénusz barátnőm annyi „szépet” és „jót” mesélt rólad… főleg az a sztori tetszett, ahogy lenyúltad a pasiját… tudod, nem sok ilyen kis patkány szaladgál a földön.- mondta bájmosollyal Gerda.

A szőkeség meg a hallottak után meg se tudott szólalni, csak mosolyt erőltetett az arcára. Mi csak néztük a két lányt, és én már azt vártam, hogy mikor esnek egymásnak.

- Na nézd már… szóhoz se jutsz az ámulattól? A helyedben én se tudnék… de tudod mit! Nincs harag.- mondta nagylelkűen Gerda.- Ilyen az élet. Tessék itt egy pohár vörösbor, a békülésem jeléül.- nyújtotta a lány felé, de akkor hírtelen megbillent kezében a pohár és a tartalma Gill fehér ruhájára ömlött. Dőltünk a nevetéstől. Gill pedig amilyen gyorsan csak tudott elhúzta a csíkot.

- Mi volt ez?- kérdeztem mikor végre sikerült abbahagynom a nevetést.

- Ne mond, hogy neked még nem jutott eszedbe!

- Hát én mostanában mással voltam elfoglalva.- vallottam be.

- Tényleg jó ötlet volt a barátnődet is magaddal hoznod.- állapította meg Seb.- Megérdemelte a csaj… bár szerintem Kimi is simán megérdemelné, de neki legalább egy üveg bor kéne…- vélekedett Seb.

- Ugyan, neki a föld összes bora is kevés lenne.- mondtam lehangoltan.

- Ne legyél letörve.- kért Sebastian.

- Sajnálom, de nem megy.

-         Ugyan Vénusz!- kérlelt Gerda is.

Szó nélkül hagytam ott őket. A lifthez siettem, és még épp sikerült elérnem, mielőtt becsukódott az ajtaja. Bár ne siettem volna ennyire. Mert egyszem pasi állt velem szemben a liftben… Kimi.

Zavartan néztem rá. És rajta is zavartságot véltem felfedezni. Hosszú másodpercekig csak álltunk és zavartan hordoztuk a tekintetüket egymás és a lift gombjai közt. Majd a kezem a gombok felé emeltem, és Kimi is pont akkor tett így. Ez nem lehet igaz!- gondoltam magamban. A keze az enyémet érintette egy pillanatra, majd villámgyorsan húztuk el mindketten a kezünket. Zavartan néztünk egymásra. Majd Kimi szedte össze hamarabb magát és az összes emelet gombját megnyomta. Elindult a lift. Leszegett fejjel álltam, és a pocakomra meredtem. Megkönnyebbülten szálltam ki, mikor megállt a lift. Aztán amilyen gyorsan tudtam, hátra se nézve besiettem a szobánkba.

Beletelt pár percbe, mire le tudtam nyugodni. Nem értettem az előbb történteket. Hogy Kimi zavarba jött volna? Á, ezt nem akartam elhinni… annyira ellenszenves volt velem a történtek óta… hogy ez nem lehetett… Ahogy így elmélkedtem azon eszméltem, hogy nem vagyok egyedül a szobában. Gerda állt mellettem és kérdőn nézett rám.

-         Téged meg mi lelt?- kérdezte csodálkozva, mikor látta, hogy elég zavart vagyok.

-         Hát, történt egy s más…- kezdtem.

-         Mióta otthagytál minket? Mondtam én Sebastiannak, hogy rögtön utánad kellett volna jönnöm.- mondta aggodalmasan.

-         Nyugi, már rendben vagyok.

-         Remélem is… de mi történt?

-         Hát ahogy elrohantam, megláttam a liftet, ami épp indulni készült és én siettem, hogy elérjem…- itt megálltam mert még mindig nem tudtam felfogni, hogy Kimit zavarba tudtam hozni.

-         Szóval?- türelmetlenkedett Gerda.

-         Aztán meg is bántam ezt, mert az egyetlen utasa Kimi volt… persze nem akartam, hogy azt higgye megijedtem tőle, így beszálltam én is a liftbe.- meséltem.

-         Megint neked „támadt”? –kérdezte rosszallón Gerda.

-         Hagyd el! Még rosszabb.

-         Mi???

-         Nem szólt semmit, és nem is nézett „ölni tudó” tekintettel… csak egyszerre nyúltunk a lift gombja felé…

-         Mond már!

-         És összeért a kezünk. És mikor elkaptuk a kezünket találkozott a tekintetünk, és zavartságot láttam a szemében. És végig zavart volt a tekintete.- fejeztem be.

-         Ó, ez tényleg furcsa.- mondta csodálkozva Gerda is. – Hát, amiket meséltél a találkozásaitokról, azok alapján…. Hihetelen.- állapította meg.

-         Ugye. Te is így látod. Szóval nem tudom mire vélni a viselkedését.

-         De azért ez már jó jel.

-         A fene se tudja… mi van, ha csak múló „gyengeség” volt nála?

-         Kiminél? Szerintem többről van szó.

-         És milyen többről?- kérdeztem csüggedten.

-         Nem akarok fölöslegesen reményeket ébreszteni benned…

-         Á, én már rég nem reménykedem.- nyugtattam meg lehangoltan.

-         Kár, pedig szerintem a pocakod és a látványod volt ilyen hatással rá.

-         Szerinted, de szerintem nem.

-         Akkor van jobb magyarázatod?

-         Nincs.- láttam be Gerda igazát, bár akkor se tűnt logikus magyarázatnak.

-         És gondolom, még nem találkozott a vörösborral leöntött barátnőjével.- jegyezte meg Gerda.

Gondterhelten simítottam hátra a hajam. Gerda is látta, hogy ezt nem kellett volna mondania.

-         Ugyan, ne is gondolj rá! Az a lényeg, ami köztetek történt a liftben.- vígasztalt Gerda.

-         Tudod, én már nem akarok újra remélni… mert ha még egyszer csalódnom kéne benne… azt nem élném túl.

Gerda együtt érzőn ölelt át, jó hogy itt volt, de sajnos ő se tudta a helyzetet megváltoztatni. Kimi ki tudja mért egy pillanatra más volt, de tudtam a lelkem mélyén, hogy a mi kapcsolatunknak már vége van. Történhet bármi, lehet bárki a baba apja, Kimi csalódottságát nem lehet feledtetni.