Egy kiadós veszekedésen voltunk túl. Gill, szokása szerint, le is lépett. Furcsa volt, mert idáig, ha valamelyik exemmel is veszekedtünk mindig én léptem le egy időre. Az jutott az eszembe, hogy leginkább Jennire emlékeztet. Ő is az a független fajta lány volt, aki sokat adott a külsőségekre. Persze a józanész határain belül nekem is ez volt az igényem, de szerintem ő már ezt túlzásba vitte. Mégis vele voltam. A miértet nem igazán tudtam, de volt valami tudat alatt vonzó tulajdonsága.

 Lassan egy éve lesz, hogy Jennivel szakítottunk.- jutott az eszembe. Aztán végig pörgettem a további eseményeket. Hónapokig nem volt senki komoly, de aztán derült égből villámcsapásként érkezett Vénusz, és felbolygatta az érzéseimet. Szerelem volt első látásra a részemről, de sokáig nem is reménykedtem benne, hogy több lehet, mint barát.

Újra felrémlett bennem mikor az ágya mellett ültem, és vártam, hogy felébredjen… mikor rám nézett, úgy éreztem, hogy enyém a világ. De, hogy stílusos legyen az élet az év utolsó napján mindenre fény derült, és akkor megváltozott minden érzésem iránta.

Akkor épp Gill volt ott, és nekem szükségem volt a menedékre. De most össze vagyok zavarodva.

Pakolászni kezdtem a cuccaim között, mikor megakadt valamin a szemem. Egy rég a szekrény aljában heverő ingen. Felkaptam, és ekkor a zsebéből kiesett valami. Sokáig néztem a földön heverő képet. Nem igazán tudtam kivenni, mi lehet az. Lehajoltam és felvettem. A lámpához mentem vele. Még mindig nem tudtam kivenni, de ekkor egy szöveget láttam meg rajta: „Venusz Shaffer, 2008.11.03. 9/6.”.

Kezdett derengeni mi lehet ez. Ez ő volna? Te jó ég, azt se tudom mit kell nézni a felvételen! Aztán láttam, hogy filccel be van karikázva egy folt…

Szavakkal nem tudtam megfogalmazni mit is éreztem. Nem értettem magam mi történik velem.

Itt volt ez a kép egy magzatról, akinek lehet, hogy én vagyok az apja, és el kellett gondolkodnom a tényeken, hogy Jennivel azért ment tönkre a házasságunk, mert nem akart gyereket.

Most pedig itt van a lehetőség, és lehet, hogy tényleg valóra válhat…én pedig eldobom magamtól ezt a lehetőséget. De a kétség nem múlt el teljesen, mert ott volt a lehetősége, hogy mégse az enyém. Hogy lehetnék boldog azzal a tudattal, hogy a gyerek, aki apának hív, nem is az enyém?

Leültem az ágyra és csak bámultam ki az ablakon.

Újabb emlékkép jött elő.

Karácsonyeste volt, és épp azon mérgelődtem, hogy mikor kapom már meg az ajándékom… de megérte a várakozást, mert egy igazi csillagot kaptam. Felnéztem az égre. Még az ablakon keresztül is láttam a csillagokat, és egy közülük mindegyiknél fényesebben ragyogott.

Arra gondoltam, hol lehet most Vénusz, és vajon ő látja e ezt, hogy még mindig neki ragyog a csillagom.

Megrémített ez a felismerés. Nem tudtam, mihez kezdjek vele. Tényleg ezt érzem, vagy a véletlenek hozták így össze a dolgokat, hogy megint összezavarjanak?

Csak néhány dolgot pakoltam be, majd elindultam a ház előtt álló kocsihoz. Beszálltam és beindítottam a motort. Csak egy helyre mehettem, haza.