Haza�rtem, de ez most nem volt megnyugtat�. Nyugtalanok voltak a nappalok �s az �jszak�k is. Pr�b�ltam leplezni ezt, de csak a sz�leim voltak, �gy �szrevett�k, hogy valami nincs rendben. Valahova m�shova v�gytam… de m�g �n se tudtam megfogalmazni hova. �reztem, hogy most itt nem j�. Tal�n megint a mag�ny seg�tene. De f�ltem is ett�l a kicsi miatt.

Tudtam, hogy Sebastian sz�vesen seg�tene, de nem akartam m�r megint zavarni �t.

Kimire is sokat gondoltam, m�g mindig az utols� tal�lkoz�sunkon merengtem. Nem �rtettem, m�rt volt olyan �s azt se, hogy a liftben mi t�rt�nt… Nem mertem arra gondolni, hogy Kimi kezd megenyh�lni… �s nem is akartam erre gondolni, mert ez k�ptelens�gnek t�nt sz�momra.

V�gre otthon voltam. Egy biztos, �s megnyugtat� helyen. Anya pr�b�lta visszafogni k�v�ncsis�g�t, de nem nagyon ment neki. Nem hib�ztattam �rte, tudtam, hogy �t is megviselt�k a t�rt�ntek…

Besz�lni nem akartam a t�rt�ntekr�l, csak nyugalmat akartam v�gre. Kikapcsolni az agyam egy id�re… b�r a versenyek miatt, ez nem tarthatott sok�ig. Az utols� tal�lkoz�sunkra gondoltam, �n se �rtettem magam, mi zajlott le bennem �s m�rt viselkedtem �gy, ahogy. Elgyeng�tett V�nusz k�zels�ge �s az �llapota. Egy pillanatra megfeledkeztem a t�nyekr�l, �s akkor az �gy j� volt. De tudtam, hogy nem lehet meg nem t�rt�ntt� tenni a m�ltban t�rt�nteket… �s V�nusz hib�i mindig ott maradnak. Hogy �n is hib�ztam volna?  Tal�n nem kellett volna Gill-lel �sszej�nn�m �jra….

Teltek a napok. M�r egy h�nap telt el az ausztr�l nagyd�j �ta. A pocakom jelent�s n�veked�snek indult �s m�r kezdtem k�nyelmetlen�l �rezni magam. N�ha �lni �s fek�dni se volt j�, ha meg �lltam a derekam f�jt. Nem besz�lve a f�rd�s �s egy�b hajlong�ssal j�r� m�veletekr�l. Most m�r �n is igazi kismam�nak �reztem magam. Szerencs�s alkat voltam, id�ig csak 8 kil�t h�ztam. A kicsi sokat rugdosott, n�ha m�g �jjel is felkeltett. A mozg�sai pedig egyre er�teljesebbek voltak. Sz�val fizikailag rendben voltunk.

A lelki �llapotom viszont egyre cs�szott lefel�, mintha egy meredek hegyoldalon indult volna meg, ahol nem tal�l kapaszkod�t. A spanyol nagyd�j el�tt besz�ltem Sebastiannal telefonon, mikor v�gre �ssze mertem szedni a b�tors�gom �s megk�rdeztem t�le, hogy m�g mindig szabad-e a Genfi-t� melletti h�z.

-          Ugye, nem oda a vil�g v�g�re akarsz megint elvonulni?- k�rdezte aggodalmasan.

-          De, oda… nekem nagyon tetszik a hely.

-          De mindj�rt megsz�letik a baba… mi van ha baj van?- k�rdezte.- B�r ne legyen!- tette hozz� gyorsan.

-          Nem lesz baj.- mondtam hat�rozottan.

-           De �n ezt nem engedem, hogy ott a vil�g v�g�n… egyed�l legy�l.- ellenkezett.

-          Akkor nem seg�tesz?- k�rdeztem cs�ggedten.

-          De, seg�tek. �s van egy jobb �tletem.

-          Enn�l jobb?- k�rdeztem csod�lkozva.

-          Igen. N�lam fogsz lakni Sv�jcban.

Alig akartam hinni a f�lemnek, hogy ezt mondja.

-          Te nem tudod mire v�llalkoz�l.- mondtam elgondolkodva.

-          K�rlek, egyezz bele! Oda nem mehetsz a vil�g v�g�re!- k�rlelt Seb.

V�g�l beleegyeztem, mert m�g ezt is jobbnak tal�ltam ann�l, hogy itthon maradjak. Az is e mellett sz�lt, hogy Sv�jcban m�r voltam dokin�l, �s tudom kit kell keresni. Igaz a „v�ndorl�s” miatt nem v�lasztottam saj�t orvost, de rem�ltem ez nem lesz gond, ha id�ig se volt az.

-          K�sz�n�m!!!- lelkesedett Sebastian.

-          Nincs mit, �gyis �n leszek a te terhedre, sz�val az�rt ne nagyon k�sz�nd!- k�rtem.

-          Majd megl�tjuk… egy�bk�nt te m�g �lhetsz rep�l�re?

-          M�r nem igaz�n, sz�val marad a vonat.- v�laszoltam.

-          Akkor ink�bb �rted megyek.- aj�nlotta Sebastian.

-          Ezt �gy �rted, hogy ide ahol lakunk?- k�rdeztem ijedten.

-          Baj?- k�rdezte k�ts�gbe esve.

-          V�g�l is nem… csak furcsa arra gondolni, hogy te itt…

-          Tudom, val�sz�n�leg nem hi�nyzik a sz�leidnek sem a tal�lkoz�s…

-          �, �k m�r nem neheztelnek r�d… s�t nem is nehezteltek.

-          Biztos?

-          Biztos. Akkor m�g megk�rdem ezt egy p�rszor… �s mikor tudsz j�nni?

-          Amikor neked j�.

-          Mondjuk holnap?- k�rdezte Sebastian.

-          J�. Akkor ma m�g �sszepakolok… de biztos j� a holnap?- k�rdeztem az�rt r�.

-          Tuti. Reggel indulok, b�r lesz 10 �ra az �t…

-          Akkor te m�r nem fogsz vezetni aznap.- sz�geztem le.

-          M�rt?- k�rdezte �rtetlen�l.

-          Mert f�raszt�, �n meg m�r vezetni se vezethetek… sz�val itt maradsz �jszak�ra, �s m�snap reggel indulunk.- terveztem el.

-          �s ellenvet�sem nem lehet?

-          Nem.

-          Akkor rendben, �gy lesz.

-          K�sz�n�m m�g egyszer �s sokadj�ra a seg�ts�get neked!- h�l�lkodtam.

-          Ugyan! Na, mennem kell, holnap ott leszek.- �g�rte.

-          Szia, �s v�rlak.- k�sz�ntem el.

M�snap azt�n alig b�rtam m�r kiv�rni, hogy Sebastian itt legyen v�gre. Lelkesen siettem el�, mikor megl�ttam az ismer�s aut�t. Mosolyogva sz�llt ki �s �n is mosolyogtam. J� volt v�gre �t�lelni, b�r ez m�r nem nagyon siker�lt a m�reteim miatt.

Azt�n csak sz�tlanul �lltunk, �s n�zt�k egym�st. Most �reztem mennyire hi�nyzott a t�rsas�ga, n�la jobban m�r csak egy valaki hi�nyzott, �s azt nem tudtam, l�tom e m�g valaha.

Sebastian l�tta az elkomorod�som, �gy r� is k�rdezett.

-          M�rt m�lt el a j�kedved?

-          Csak eszembe jutott Kimi.- mondtam let�rten.

-          Sokat gondolsz r�, ugye?- k�rdezte, mintha nem tudta volna.

-          Tudod.

-          Csak rem�nykedtem, hogy az id� feledteti veled a rossz dolgokat.

�n csak s�hajtottam egyet.

-          Na, gyere, menj�nk be! A v�g�n m�g azt hiszik, hogy nem mersz bej�nni.- mondtam, mik�zben magam ut�n h�ztam.

H�t ott voltak a sz�leim, Sebastian �s �n. Kicsit zavarban voltunk, de azt�n a „k�telez�” bemutatkoz�sok ut�n siker�lt elbesz�lgetn�nk mindenf�l�r�l. Olyan csal�dias lett a hangulat. �s �n se szomorkodtam. Azt�n oly gyorsan elr�ppent az id�, hogy m�r 10 �ra volt. Gyorsan megvacsiztunk, majd elvonultunk, helyh�j�n egy szob�ba. B�r k�t egyszem�lyes �gyam volt.

-          Vajon gondol r�nk?- k�rdeztem fek�dve a s�t�tben Sebastiant.

-          Biztos.- mondta meggy�z�d�ssel.

-          Szerintem esz�be se jutottunk…

-          M�rt gondolod ezt?

-          H�t nem sok jel�t mutatta…. Vagyis semmi jel�t…

-          De att�l m�g gondolhatott r�tok.- er�sk�d�tt Seb.

-          Akkor te vagy tudsz valamit, vagy nagyon optimista vagy.

-          Vagy t�bbet l�tok, mint k�v�l �ll�.

-          �s mit l�tsz?- k�rdeztem f�radtan.

-          Azt, hogy van rem�ny… mert igaz, hogy elk�ld�tt, de sose mondta, hogy nem �rdekli a baba…

-          �s ez el�g?- k�rdeztem k�telkedve.

-          A rem�nyhez mindenk�pp…

-          Akkor marad ez… de nem �rzem magam jobban ett�l.

-          Majd, id�vel… megl�tod minden j�l fog alakulni!

-          H�t rem�lem, hogy igazad lesz…

-          De aludj ink�bb, �s ne j�rtasd az agyad!- k�rte mik�zben megsimogatta az arcom. Kicsit �sszerezzentem, mert v�ratlanul �rt.

-          K�sz�n�m.- mondtam, mik�zben megfogtam a kez�t…le�lt az �gy sz�l�re �s fogta a kezem m�g el  nem aludtam.

-          Ez nem lehet igaz!- m�rgel�dtem.

-          Nekem ez se siker�l.- morgol�dtam tov�bb, mikor anya jelent meg a konyha ajtaj�ban.

-          J� reggelt fiam! Ilyen kor�n? �s mit csin�lsz?- k�rdezte csod�lkozva t�lem.

-          Csak k�v�t f�z�k, de ez a b�na g�p!.- mondtam m�g mindig forrva a d�ht�l.

-          L�tom bal l�bbal kelt�l.- �llap�totta meg kedvesen.

-          Anya!- sz�ltam r�.

-          Seg�tsek?- k�rdezte nyugodtan.

-          Hagyd, majd feltakar�tom. –mondtam inger�lten.

-          Fiam! – sz�lt r�m hat�rozottan.

Ledobtam a konyharuh�t az asztalra �s cs�ggedten roskadtam le az egyik sz�kre.

-          Mi a baj?- k�rdezte el�m l�pve anya.

-          Semmi.- mondtam makacsul.

-          L�tom �n.

-          Akkor m�rt k�rdezed?

-          Mert az any�d vagyok…

-          Tudom.

-          Sz�val?- k�rdezte m�g mindig kedvesen.

Ezzel tudott a legjobban meglepni, hogy minden helyzetben nyugodt �s megfontolt tudott maradni. L�ttam a hat�rozotts�got a szem�ben, �gy belekezdtem:

-          Gill-lel szak�tottunk.- mondtam elmerengve.

-          �s?

-          Mi �s? Ez t�ged meg se lep?- k�rdeztem csod�lkozva.

-          H�t nem igaz�n.

-          K�szi…

-          Ugyan fiam, te is tudod, hogy csak a felejt�shez kellett.

-          H�t…- csak ennyit tudtam mondani neki. Mennyire ismert. Sose mondtam neki, m�gis l�tta, hogy mi a helyzet.

-          �s mi a helyzet a m�sik l�nnyal, V�nusszal?- k�rdezte �rdekl�dve anya.

-          Szak�tottunk �s ennyi. Nem m�k�d�tt.

-          M�r megint mell� besz�lsz!- figyelmeztetett anya.

-          Nincs mit mondanom r�la.

-          Pedig besz�lned k�ne valakivel, mert a v�g�n teljesen felem�szt a dolog. Tudod �n m�st l�ttam kar�csonykor �s v�gig, m�g itt voltatok…

-          Akkor is elromolhatnak a dolgok egyik pillanatr�l a m�sikra.

-          Csak nem mindegy hogy mi az oka. Kicsim, ne hagyd, hogy a b�szkes�ged �s a s�rtetts�ged k�z�tek �lljon!- k�rte anya.

Cs�ggedten n�ztem r�. Tudtam, hogy el kell mondanom neki, mert ha nem besz�lhetek r�la valakivel, t�nyleg felem�szt.

-          Tudod, csal�dtam benne… �s nem tudom neki megbocs�tani.

-          Mi t�rt�nt pontosan?

-          Hazudott nekem, �s ha nincs Gill, nem tudom mikor der�lt volna ki, hogy elhallgatja az igazs�got.

-          A bab�r�l?

-          Anya, te honnan tudsz r�la?- k�rdeztem �rtetlen�l n�zve r�.

-          Ne felejtsd el k�t fiam van… csak felismerem a jeleket.- mondta egy halv�ny mosolyk�s�ret�ben.

-          Legal�bb te elmondhattad volna nekem!

-          Nem akartam beleavatkozni a dolgotokba… �s �n is csak sejtettem, mert mikor r�k�rdeztem kit�r� v�laszt kaptam t�le.- mes�lte anya.

-          Te megk�rdezted, hogy terhes-e?

-          Dehogy! Csak arra k�rdeztem r�, hogy nem e m�s miatt voltak a rosszull�tei.

-          �rtem.- mondtam halkan.

-          �s ez miatt szak�tott�l vele? Hogy nem mondta el neked?- k�rdezte csod�lkozva anya.

-          Igen… �s van m�g m�s is.

-          Igen?

-          Ami feltette az „i”-re a pontot, az az volt, hogy mikor sz�mon k�rtem, bevallotta, lehet nem is az eny�m.

Ezen anya is megr�k�ny�d�tt �s le kellett �lnie. P�r percig n�m�n �lt�nk a gondolatainkba m�lyedve. Majd anya sz�lalt meg:

- L�ttam rajta, hogy b�ntja valami, n�ha egy-egy pillanatra megv�ltozott az arca… de nem gondoltam volna, hogy ekkora terhet cipel.- mondta elk�pedve anya.

�n szem�ld�k r�ncolva n�ztem r�, nem �rtettem pontosan m�rt mondja ezt, mintha a v�delm�be akarn� venni… de anya nem szokott ilyet tenni, ha csak nincs nyomos oka r�.

-          Anya, te most az � p�rtj�n vagy?- k�rdeztem csod�lkozva t�le.

-          Szeretn�k p�rtatlan maradni, de hogy vil�gosabb legyen a helyzet �sszefoglalom neked. Adott egy p�r, akik szeretik egym�st. Hossz� �s bonyolult �t vezetett ahhoz hogy v�gre egy�tt legyenek. Ekkor szembes�lnie kell a l�nynak azzal, hogy elvesz�theti azt ami�rt �s aki�rt majdnem meghalt…- itt elhallgatott anya, �s r�m n�zett, �n csak a padl�n l�v� k�v� foltot b�multam kitart�n �s nem n�ztem r�. Folytatta:

-          �rl�dik,k�ts�gek gy�trik �s mag�t hib�ztatja, de tartja mag�t, b�r tudja egyszer elj�n az id� �s el kell mondania…

-          Hagyd abba!- k�rtem any�t.

� csak megsimogatta a h�tam.

- Pedig hallanod kell az igazs�got…. Tudod, ha sz�nd�kosan akart volna terhes lenni, �s ezzel mag�hoz k�tni t�ged nem titkolta volna el�tted… �s azt se vallotta volna be, hogy m�s is lehet a baba apja.  Fiam, ez a l�ny csak szerelmes �s miel�tt mindennek v�ge lesz m�g szeretett volna a szeretett f�rfival lenni annyit amennyit csak lehet. Ez olyan megbocs�thatatlan a sz�modra?

- Anya, � nem b�zott bennem, �s titka volt el�ttem…

- Mert tudta, hogy fogsz reag�lni az igazs�gra… igaz?

- Tal�n.

- �s mi van azzal t�nnyel, hogy te is lehetsz az apja?

- Erre nem gondolok.

- Makacs vagy fiam, de rem�lem id�ben megj�n az eszed miel�tt v�gleg elvesz�ten�d �ket!- mondta anya �s indulni k�sz�lt.

- Ennyi?- k�rdeztem csod�lkozva.

- �n elmondtam, amit akartam… a t�bbi a te d�nt�sed, de tudom, hogy j�l fogsz d�nteni.- mondta, majd �t�lelt.

Egyed�l maradtam a konyh�ban, a k�v�val �s a gondolataimmal. Vajon t�nyleg csak v�letlen az eg�sz, �s a sors g�rd�tett el�nk egy �jabb akad�lyt? Eszembe jutott mikor megk�rdeztem, meddig marad velem… sose mondta, hogy �r�kre. Akkor m�r tudta, hogy v�ge lesz. M�r tiszt�bban l�ttam a dolgokat �s a „mi�rt”-eket, de m�g mindig nem voltam k�pes megbocs�tani.