10. rész
2008.10.11. 12:17
Ott feküdtünk fáradtan az ágyon, már majdnem elaludtam (bár Felipe már kidőlt:D), amikor kopogtattak. „Ó, ki az isten lehet ez ilyenkor…” mérgelődtem.
- Igen?
- Szia Fanny, Heikki vagyok.
- Jaj istenem Heikki, de rég beszéltünk!!!
- Hát eléggé, gondoltam ellátogatok hozzád.
- Köszi, rendes vagy, egy pillanat, mindjárt jövök és elmegyünk valahova dumálni, mert Felipe bevágta a szunyát. – nevettem.
- Oké. – írtam gyorsan egy üzenetet drágámnak, hogy elmentem Heikkivel.
- Mehetünk is.
Nagyon jól éreztem magam, mindent meg lehetett vele beszélni.
- Ezen túl gyakrabban kell beszélnünk. – mondtam.
- Hát igen, el kéne. – mondta Heikki.
- Na, majd még beszélünk hamarosan, de most mennem kell.
- Oké, szia.
- Szia. – öleltem meg.
Haza érvén egy TV előtt lustálkodó Felipével találkoztam.
- Szia.
- Szia. – köszönt.
- Kipakoltál?
- Nem. – mondta kuncogva. – Ezt a feladatot rád hagyom!
- Ó, mily nagylelkű valaki.
- Tudom. – mosolygott. – Jól érezted magad?
- Aha, nagyon jó volt. Lehet lecseréllek. – mondtam nevetve.
- Azt persze…
- Nem kell felkapni a vizet, csak vicceltem. – simogattam meg.
- Reméltem is… - mosolygott.
- Na, de most, hogy itthon vagyok, nehogy azt hidd, hogy csak én pakolok… Összepakolni is én pakoltam össze! – „parancsoltam”.
- Értettem főnök asszony, induljunk. – azzal felkapott és bevitt a hálóba.
Végeztünk a pakolással, irány a pálya! Ahol találkoztunk Fernandoval, és egy lánnyal, aki nem úgy nézett ki, mint aki Raquel. :D
- Sziasztok. – köszöntünk.
- Sziasztok. Bemutatom egy nagyon jó barátom.
- Gabriella Kollár. Sziasztok.
- Fanny Segesdi. Szia. – mutatkoztam be.
- Felipe Massa.
- Fanny, kérhetek egy szívességet? – kérdezte Fernando.
- Persze.
- Körbevezetnéd Gabit? Nincs sok időm, még át kell beszélnem a mérnökökkel a dolgokat.
- Igen, de csak akkor, ha ez Gabinak nem gond.
- Nekem ugyan nem. – mondta Gabi.
- Oké. Akkor szia szívem, majd beszélünk. – csókoltam meg.
- Sziasztok.
Azzal elkezdtem „bevezetni” a boxutca rejtelmeibe Gabit. Az úton sokat beszélgettünk, jókat nevettünk.
- Hát Gabi, körbeértünk. Remélem tetszett. – mosolyogtam.
- Persze, köszi. Beszélünk még?
- Remélem. – majd telefonszámot cseréltünk.
Másnap úgy gondoltuk, mi, lányok, hogy kicsit összeülünk pletykálni. Tehát Krisztu, Gabi, Raquel és én. Krisztu jól kijött a lányokkal. Nagyon jól éreztük magunkat. A végén már annyit nevettünk, hogyha csak annyit mondtunk, hogy „hu”, azon is nagyot nevettünk. Ezt meg kell ismételnünk- mind a négyen erre gondoltunk. Eközben a fiúk is jókat csevegtek. A maguk módján :D Magyarul piáltak egy kicsit, de csak mértékkel! Este fáradtan aludt el mindenki.
|