Jenni és Will már mindent megbeszéltek a kávézóban, és a nő már Jule eddigi életének minden percével tisztában volt, s így szövögette tovább ördögi hálójának fonalait.

11-kor indult Kimi gépe Svájcba, Julé pedig vissza, Budapestre. Együtt mentek ki a reptérre, igaz még kerülték a túlzott feltűnést, ezért még a szállodában érzelmes búcsút vettek egymástól.

 - Beszéld meg anyuddal, hogy eljöhess velem minden futamra, jó? Nem fogom kibírni nélküled már most hiányzol! – Kimit elég ritkán lehetett ilyen levertnek látni, nagyon megviselte ez a pár nap. Igaz, voltak már ennél zűrösebb napjai is, de akkor a nyilvánosság sosem látta mi játszódik le benne. Most viszont ez a baba dolog nagyon felizgatta, örült, hogy apa lesz, s erre kiderül, hogy csak átverés volt. De egy dolog vigasztalta: Jule még így is mellette van, és segít neki átvészelni a nehéz időket.

 - Nem lesz könnyű meggyőzni az biztos, de ha nem akarja, akkor is veled megyek! Felnőttem, nem döntheti el, hogy mit csináljak! Szóval 1 hét nem olyan sok idő, kibírod nélkülem is! – „Bár én nem tudom, hogy fogom kibírni!” - tette hozzá magában.

 - „A budapesti járat utasait kérjük, szálljanak fel a repülőgépre. A gép öt perc múlva indul.” – hallották a felhívást. Jule könnyes szemmel nézett Kimire, aki gyorsan magához szorította a lányt. Miután nagy nehézségek árán elengedték egymást Jule rohamléptekkel elindult a bejárat felé, még utoljára visszanézett, majd végleg eltűnt.  Ezután 20 perccel már Kimi is a Zürichbe tartó gépen utazott.

Jenni az utóbbi napokban feltűnően boldog volt. Most is nagy boldogan sétált el egy kávézóba, leült egy üres asztalhoz, és rendelt egy kávét. Nem sokkal később egy férfi jelent meg a másik széken.

-          Jó napot! Térjünk a lényegre nincs sok időm! – kezdte a férfi elég halkan.

-          Jó napot! Először is tegeződhetnénk? – a pasas csak bólintott, eléggé nyugtalan volt. – Kösz! Akkor, ha jól értesültem egy volt barátnődet, akivel elég viharosan váltatok el, Jule Wyatt-nek hívták.  Nos, igaz ez?

-          Ki vagy te? Valami zsaru? – kezdett felállni a pasi, de Jenni visszaszorította.

-          Nem, nem vagyok zsaru. De igaz az állítás? – Jen egyre jobban kezdett ideges lenni, és elkezdte szorongatni a pasi kezét.

-          Hé, engedj már el! – elengedte, de összeszűkült szemekkel, elég mérgesen nézett rá, hogy bökje már ki. – Igen, együtt voltunk, és most sem vagyunk puszipajtások. De miért érdekel?

-          Láttad az újabb áldozatát?

-          Ja, igen. Az a Kimi Rejkőnen, vagy ki? – a férfit kezdte egyre jobban érdekelni, mit akarhat tőle.

-          Raikkönen. És igen, ő az. Szóval látom nem ismertél meg. Én vagyok Kimi volt felesége, Jenni. Örvendek. – Jen levette a szemüvegét és a kalapját, majd rámosolygott a csávóra.

-          Jézusom! Te…izé…Jenni vagy? Huh, de akkor mégis mit…Á, már értem! Szövetkezni akarsz velem, hogy ugrasszuk szét az álompárost? – a pasi arcán levő meglepődöttség a pillanat tört része alatt változott elégedetten kíváncsi vigyorrá.

-          Vág az eszed Gabi, mint a borotva! – igen, az „ismeretlen” pasit nem véletlenül hívták Gabinak. Ő Jule volt barátja.

Ezután megbeszéltek még pár dolgot ördögi tervükkel kapcsolatban, majd együtt távoztak nagy nevetések közepette.

Jenni elégedetten vigyorogva rótta az utcákat "Nem is gondoltam, hogy ilye jó fej ez a Gábor. És Jule sem éppen kispályás, ha ilyen pasassal jött össze. Akár új férjem lesz... - gondolta. Majd bement a fodrászatba...

-          Igen?... jó, persze... én is...nem, de... jó, értem... oké, oké... én is, puszi. - köszönt el Jule Kimitől a mobilján. " Annyira várom már, hogy találkozzunk! Annyira, de annyira! De annyira!!!"

-          Rendben, most elmehetsz vele, de nem állandóan, mert jóformán itthon sem leszel már! - mondta az anyja Jule-nak.

-          Köszi, anyu... - ölelte meg Jule a mamáját, majd összeszedte a cuccait.

-          Igen, tudom, de anya elengedett és... - köszönt Jule Kiminek.

-          És ez így tökéletes! - mondta Kimi, majd megfogta a lány kezét, és becsukódott a hotel ajtaja...