Kimi még nézte egy ideig a távolodó szerelmét, majd bement az öltözőjébe és visszabattyogott a Motorhome-ba. Nem tudta magát lefoglalni, és mivel úgy tűnt, hogy Jule holnaptól a „kollégája” lesz, gondolta meglepi valamivel. Juleról tudni kell, hogy inkább szeretett bulizni vagy vezetni, mint egy puccos étteremben vacsorázni. Hát, Kimi is ilyen, de mivel nem akarnak nagy feltűnést kelteni, meg amúgy se jönne jól még egy bulizós botrány, így hát maradt a gyorsulási. Rákeresett a neten, hogy lesz-e valahol verseny, és később talált is egyet, ami nem is messze volt a pályától. Lezuhanyozott, s szinte teljesen feketébe öltözött, nem akarta, hogy megrohamozzák a rajongók. Épp mikor felvette a szemüvegét, nyílt az ajtó és Jule jött be rajta.

-          Héé! Ki maga? Mit akar itt? – kapta fel azonnal a táskáját, s elkezdte vele ütni a „betolakodót”.

-          Na, Jule, hagyd abba! Én vagyok az Kimi! – kissé „szétvert” főhősünk gyorsan lekapta magáról a sapkát és a napszemüveget. Jule úgy elképedt, hogy még a táskát is kiejtette a kezéből, és teljesen elpirult.

-          Úúúú! Kicsim, ne haragudj, én nem… - tette a kezét a szája elé, majd hangosan kacagni kezdett, s leült a kanapéra. – Úristen…hihihi…de beteg vagyok…hihi…hova mennél te feketében, lopni? – kérdezte mosolyogva Kimit, aki leült mellé, s magához húzta a lányt.

-          Nem, nem lopni megyünk, hanem ünnepelni. – Jule kérdőn nézett rá. – Megünnepelni, hogy holnaptól a Scuderia Ferrari hivatalos tesztpilótája leszel.

-          De ez még egyáltalán nem biztos. Amúgy sincs semmi kedvem nincs most valami étteremben puccoskodni, meg sok volt nekem ez az egész nap. – hajtotta fejét Kimi vállára.

-          Akkor ez azt jelenti, hogy túlfáradt vagy egy kis versenyzéshez is? – ez kellően felébresztette Julet, felkapta a fejét és Kimi jelentőségteljes mosolyával találta szemben magát. – Hát nem baj, akkor marad az itthoni unalmas vacsora… - sóhajtott egyet, majd próbált volna felállni, de Jule visszatartotta.

-          Milyen versenyzésről is beszéltél szívem? – túrt bele imádott pilótájának bozontos hajába.

-          Hát csak egy kis illegális verseny lett volna, de nekünk azt nem szabad és…

-          Cssss! Átöltözök, és mehetünk is, csak várj meg! – nyomott egy csókot Kimi szájára, aki csak mosolyogva nézte a fürdőszobába berohanó lányt. „Imádom ezt a pasit! Sose hittem volna, hogy ezt mondom róla, főleg eleinte. De már maximálisan megértem, ki volt borulva Jenni miatt. A verseny után nem is akartam volna vele találkozni többet, most meg… egy percig se bírnám ki nélküle. Imádom!!” Gyorsan átvedlett ő is sötétebb ruhákba, ami perpillanat egy terepszínű gatyát, és egy fekete pulcsit jelentett. – Na, itt is vagyok, mehetünk! De hova is?

-          Itt van nem messze egy kisebb pálya, ahol szoktak versenyeket rendezni.

Az úton még beszélgettek egy kicsit, majd ki szálltak a kocsiból, s befizetve a pénzt célba vették a többi kocsit. Először Kimi indult egy magas kigyúrt csávó ellen. Akárhogy bénázott az elején Kimi, így is megnyerte a versenyt. Közben Jule ismerős arcokat vélt felfedezni a távolban. „Ezek úgy látszik még mindig nem hagyták abba.” – elmélkedett magában, és megkocogtatta az egyik srác vállát.

-          Jule? Te hogy… de örülök neked! Robi, Csabi, Gömböc, gyertek, itt van Jule! – hívta oda haverjait a kissé meglepődött Tomi.

-          Szia! – köszönt egyszerre a 3 fiú. – Te hogy-hogy itt vagy? Azt hittem Júlia nem enged vezetni. – kezdte a kérdezősködést Lali. – Te meg, ha megint Gömböcnek hívsz, esküszöm, hogy beverek egyet! – Lali mindig is egy kicsit kövérebb volt, de annál jobban vezetett. Csak Tomi szerette idegesíteni, ugyanis Lali ugrott Tomi ilyenfajta beszólásaira.

-          Héj, skacok, álljatok le! Jól hiszed, mert anyu tényleg kinyírna, ha megtudná, hogy vezetek, de most csak azt tudja, hogy kijöttem Valenciába… De álljunk csak meg! Ti mit kerestek itt, nem úgy volt, hogy csak otthon versenyzünk, hm? – vágta be a durcit, ugyanis a megállapodásuk szerint csak Magyarországon versenyeznek, és csak együtt, hisz’ gyerekkoruk óta össze vannak nőve így 5-en.

-          Hát elvileg igen, de… változott a terv. Te elmentél valami híres ficsúrral, minket meg otthagytál egy szó nélkül. Még el sem köszöntél, sőt nem is mondtál semmit, hogy elmész! – szólalt meg most először Robi, de a hangja eléggé szemrehányó volt.

-          Jaj, fiúk, ne már! Ne haragudjatok! Olyan hírtelen történt minden, azt se tudtam, hogy hova kapjak, egyszer csak megjelenik, belopja magát a szívembe, másik pillanatban már itt vagyok Spanyolban, és most meg lehet, én leszek a F… - majdnem elszólta magát Jule, mikor észbekapott és elhallgatott.

-          Mi leszel te?? – kérdezte Csabi.

-          Semmi. – próbálta még menteni a menthetőt, nem sok sikerrel.

-          Mi leszel te? Hadd halljuk? Vagy ezt se akarod megosztani velünk? – szállt be Lali is.

-          Na, jól van, de csak egyszer mondom el. Az a „híres ficsúr”, akibe belezúgtam, és aki miatt otthagytam a családom és titeket… ő Kimi Raikkönen. És nagy valószínűséggel én leszek holnaptól a Ferrari tesztpilótája. De kérlek, ne mondjátok el senkinek, ez szigorúan titkos! Ha valamelyikkőtök egy szót is mer szólni a dologról… és esküszöm, hogy úgy leverem, mint vak a poharat! Megértve? – nézett mérgesen tátott szájú barátaira. – Hahó! – lebegtette meg kezét a 4 bamba srác képe előtt.

-          Oké, hallgatunk, mint a sír! De mégis, hogy? – tért a lényegre Tomi.

-          Erről majd még beszélünk, de mennem kell. Ja, és arról is kussoltok, hogy itt láttatok, oké? – a 4 fiú csak bólintott egyet, majd elköszöntek. Jule a szemével Kimit kereste a tömegben, de nem találta sehol, de mivel szólították a kocsihoz, abbahagyta a keresést és rákoncentrált a feladatára. Mikor megpillantotta vetélytársát, csak mosolyogni tudott, ugyanis az nem volt mád, mint Gömböc, alias, Lali. Elrajtoltak, végig Jule vezetett, de tudta, hogy egyáltalán nincs eldőlve, mert Lali mindig a végére hagyja a ráadást. Ezek szerint Jule jól ismerte Lali, mert tényleg megelőzte a végén, de csak pár méterrel. Kiszálltak a kocsiból. Mindenki azt várta, hogy összebalhézzanak, ehelyett boldogan megölelték egymást.

-          Jó tanítvány vagy, Gömböc! – borzolta meg az időközben mérges fejet vágó Lalit. – Ó, bocs, Lalikám! Na, tessék, itt van a pénzed. Most már meg tudod venni. – vigyorodott el Lali, amikor megpillantotta a kezében levő kétszer annyi pénzt. Lali mindig vágyott egy piros-fekete Kawasaki Ninja-ra. Évek óta gyűjtögette a versenyekről befojt, karácsonyi meg a születésnapi pénzeket, és végre kigyűlt. Éppen nem olyan régen szerezte meg a jogsit, ugyanis most múlt 19 éves, de azonnal motorra pattanna. És most már Jule jóvoltából fog is.

Az említett személy újra Kimi keresésére indult, és útközben látott valamit, de nem tudta mi az és tovább ment. Kis idő múlva kapcsolt, gyorsan visszarohant oda, ahol az előbb látott valamit, vagy valakit, és nem hitt a szemének…