-          �gy akart�l �nnepelni? �s ez volt az aj�nd�kod, hm? H�t mondhatom el�g j�l siker�lt, �s rem�lem ez is j�l fog siker�lni… - azzal a lend�lettel akkora pofont lev�gott Kiminek, hogy az h�tra esett. Nem is �rdekelte tov�bb semmi, h�tat ford�tott �s elindult, vissza a p�ly�ra.

-          Kicsim, gyere vissza, ez nem az volt, aminek l�tszott! – de ez sem hatotta meg Julet. Lehet, m�sok �rz�ketlennek tartj�k, de nem s�rt. Ink�bb v�gtelen�l d�h�s volt. „Persze a t�bbiek m�r el�re l�tt�k mi lesz bel�le, figyelmeztettek, hogy csak lyukra j�tszik, de �n h�lye voltam �s sajnos nagyon szerelmes is ahhoz, hogy ebbe belegondoljak. �s tess�k, megkaptam. Anyu�knak volt igaza, jobb lett volna, ha hallgatok r�, �s nem akarok minden �ron az F1-be ker�lni. De m�r itt vagyok, el�rtem a c�lom, �s nem engedem, hogy egy kis csal�d�s ezt t�nkre tegye. Nem �m!” – ahogy ezt �gy megbesz�lte mag�val, megkereste Tomi�kat.

-          Sziasztok skacok! Nem tudna valamelyikk�t�k haza vinni? – n�zett ellen�llhatatlan kiskutya szemekkel a fi�kra.

-          De �n, haza vihetlek. M�r �gyis f�radt vagyok. – aj�nlotta fel Lali a seg�ts�g�t.

-          �n is kid�gl�ttem, sz�val szerintem mehetn�nk egy�tt, nem? – vetette fel az �tlet�t Csabi.

Mindenki beleegyezett, majd 5-en elindultak a sz�lloda fel�. M�g �pp id�ben ugyanis mikor p�r m�terrel elhagyt�k a p�lya kij�rat�t, rend�r�k jelentek meg, akik egyenesen a verseny helysz�n�re mentek. „Rem�lem Kimit is elkapj�k.” – gondolkod�s�t azonban egy mell�j�k �r� ismer�s motorhang szak�totta f�lbe. Fiat Bravo, Kimivel a fed�lzeten, aki meglep� m�don egyed�l volt. „Na, mi van bajnok? M�r a sz�kes�gedet is elhagytad?” – n�zett gyilkos tekintettel az aut�ra, majd Lalihoz sz�lt:

-          Lehetne egy kicsit gyorsabban? Hagyjuk m�r le ezt a rozoga Fiatot! – k�rte meg haverj�t.

-          Mit rozoga?? Ez az �j Fiat Bravo, amit r�ad�sul a herceged tesztelt Schumival. Vagy elfelejtetted? – vigyorgott h�tra.

-          Nem, nem felejtettem el. De az�rt mehetn�nk gyorsabban, nem? – kezdett kij�nni a sodr�b�l a fiatal versenyz�n�.

-          Ok�, ok�, megyek m�r! De el�ruln�d, hogy mi a f�szkes fene bajod van?

-          Nincs semmi bajom, csak… nincs �s k�sz! – ezzel lez�rtnak tekintette a t�m�t, s ezut�n csendben tett�k meg az utat „haz�ig”. – K�sz fi�k. �s bocs, hogy elr�ncig�ltalak benneteket, meg, hogy bunk� voltam, csak… egy kicsit f�radt vagyok.

-          Nincs semmi baj, m�r megszoktuk. – nevetett Tomi. � volt az egyetlen, aki m�g a legkil�t�stalanabb helyzetben is meg tudta nevettetni Julet. Most is �gy volt.

-          Kapd be Tomi! – ny�jtotta ki a nyelv�t a m�g mindig r�h�g� bar�tj�ra. Na, j� �jt fi�k! Majd tal�lkozunk m�g. Sziasztok! – intett nekik az ajt�b�l.

Miel�tt m�g bel�pett volna, k�r�ln�zett az �ton. „�gy l�tszik siker�lt ler�zni.” – nyugt�zta mag�ban, majd elk�rte a recepci�st�l a szobakulcs�t, �s besz�llt a liftbe. Ahogy be�rt a szob�j�ba, ledobta mag�t az �gyra, bekapcsolta a r�di�t, �s gondolkodni kezdett. „Mi�rt pont �n? Mi�rt mindig nekem van ilyen szar �letem? Ennyire ut�lsz, vagy csak nem vagyok m�lt�, hogy egyszer az �letben legyen egy norm�lis, boldog kapcsolatom? Hova is gondolok. Boldog? Norm�lis? Hisz’ �n sem vagyok egyik sem. Mindig akad valaki, aki belek�p a levesembe… Ki az? M�r egy perc nyugtom se lehet?” Nagy nehezen felt�p�szkodott az �gyr�l, �s kinyitotta az ajt�t. B�r ne tette volna. Kimi �llt ott vele szemben.

-          Te meg mit keresel itt? A cicabab�dat hol hagytad? – mordult az ajt�ban �ll� sz�ke sr�cra.

-          Besz�ln�nk kell! Jule, k�rlek, besz�lj�k meg! – szinte k�ny�rg� volt a hangja. Jule egy pillanatra meg is rend�lt, de musz�j tartania mag�t.

-          Nek�nk m�r nincs megbesz�lni val�nk. Menj el!

-          Nem! Addig, nem am�g meg nem hallgatsz!

-          �lmodozz csak sz�ke herceg. – �s r�v�gta az ajt�t. De Kimi nem ment el.

-          Tudom, hogy itt vagy az ajt� el�tt, rem�lem hallod, amit mondani fogok. Nem ismerem azt a csaj, csak ott �lltam, �s v�rtalak, hogy mikor sz�llsz ki a kocsib�l. Egyszer csak odaj�tt hozz�m, �s elkezdett �rj�ngeni, hogy megtal�lt. Azt se tudom, hogy ki az. Jule, k�rlek, higgy nekem! – k�ny�rg�tt. Sose alacsonyodott volna le addig, hogy egy n�nek k�ny�r�gj�n, de most m�gis megtette. Jule azt se tudta, hogy mit csin�l, csak ny�lt a kilincs ut�n. Kimi m�r elindult volna, mikor meghallotta, hogy ny�lik az ajt�.

-          Tegy�k fel, hogy hiszek neked. De akkor mondd meg �desem, hogy a j� �letbe van az, hogy nem is ellenkezt�l a cs�k ellen, s�t m�g magadhoz is �lelted, hm? Magyar�zd el, k�rlek, t�l sz�ke vagyok az ilyesmihez! – sim�totta h�tra hossz�, �jfekete haj�t, majd keresztbe tett k�zzel v�rta a v�laszt.

-          Ne csin�ld ezt velem! M�gis mit csin�lhattam volna? Annyira meglepett az �rj�ng�se, hogy csak k�s�bb kapcsoltam. �s nem is �lelgettem, hanem ell�ktem magamt�l. �n t�ged szeretlek, csakis t�ged, mi olyan neh�z ebben, amit nem tudsz meg�rteni? – sim�totta volna meg Jule arc�t, de a l�ny gyorsabb volt, s elkapta a f�rfi kez�t.

-          Ezt add be egy m�sik csajnak, aki tal�n el�g h�lye ahhoz, hogy el is higgye. �s jobb, ha nem csin�lsz velem semmit, vagy m�g olyat teszek, amit k�s�bb b�nni fogok. �s most menj el! – de nem csin�lt semmit csak �llt el�tte, �s n�zett a szemeibe. – T�nj m�r el!! – ord�tott r� m�r k�nnybe l�badt szemekkel. Kimi semmit sem mondott, semmit sem tett, csak m�g egyszer s utolj�ra h�tra n�zett, majd csendben kiballagott a sz�llod�b�l.

Jule becsapta az ajt�t, nekid�lve lecs�szott a f�ldre �s csak zokogott. A r�di�ban �pp Avril Lavignet�l a When Youre Gone-t j�tszott�k, s ett�l m�g jobban zokogott. „Mi�rt szeretem m�g mindig ennyire? Megcsalt, a szemembe hazudott, �s m�g mindig szeretem. �s most elvesztettem, �r�kre. Az istenit! Mi�rt vagyok �n ilyen szerencs�tlen. Sose leszek m�r boldog, legf�k�ppen vele nem… Mi�rt? Mi�rt kellett ilyen kegyetlen sorssal meg�ldanod engem? Mi�rt???” – zokogott egyre jobban. M�g f�l �r�ba telt mire r�vette mag�t, hogy megmosdjon. „A kem�ny Jule megt�rt.” – gondolta mag�ban, majd ruh�st�l egy�tt aludt el.