Már vagy fél órája szelte a medence “hullámait” a 19 éves, hosszú, barna hajú lány. Közben verseket mondott, vagy éppen énekelt magában. “Még két hossz.”- gondolta magában a lány. A forduló után megkönnyebbülten sóhajtott fel, majd folytatta az úszást. Erőteljes benyúlással érte el a medence falát, amit az ujjai meg is éreztek. Felszisszent. Egy számára ismeretlen arcot pillantott meg, miközben felnézett a rajtkőre. A srác a kövön ült és őt nézte.

A lány zavartan nézett rá.

• Az edződ mondta, hogy itt talállak.- szólalt meg a srác.

A lány erőt vett magán és feltolta magát a perem fölé, lábát fellendítette és a partra lendült. Kicsit érezte, hogy nehezére esik az egyenletes légvétel. Mély levegőt vett és lassan kifújta. Így már jobb volt. A srác türelmesen várt, közben némán szemügyre vette a lány alakját. Vékony, nem túl magas, izmos teste volt, keskeny derékkal, széles csípővel és vállakkal.

• Ő nem az én edzőm, mivel én magamnak edzem… na, de mért is keres engem?- kérdezte értetlenül a lány.
• Ja, persze, majd elfelejtettem.- kezdte a srác zavartan.
• Szóval?- kérdezte türelmetlenül a lány, miközben felkapta a törölközőjét, és a vállára terítette.
• Mark vagyok, személyi edző.- kezdte a srác.
• És?- szólt közbe türelmetlenül a lány.
• És keresek valakit, aki helyettesítene pár hétig…- folytatta Mark.
• Miben?
• Szóval, ha nem vágnál mindig közbe, már rég el tudtam volna mondani.- szólt rá a srác.

A lány már nyitotta volna szólásra a száját, de még idejében kapcsot. Így csak felvont szemöldökkel meredt a srácra.

• Köszi, hogy csendben maradtál! Folytatva, egy forma 1-es pilóta személyi edzője, és mellesleg nagyon jó barátja vagyok. Sajnos a következő hetekben nem tudok mellette lenni, mert lesz egy műtétem… ezért szeretnék személyesen keresni helyettem egy általam megfelelőnek tartott edzőt.
• Oké, értem, de hogy jövök a képbe én?- kérdezte a lány, akinek még nem esett le az összefüggés. Igaz idáig nem foglalkozott ilyennel, csak hobbiból úszott és az edzőterembe is ezért járt. Bár már egy éve meg volt az edzői végzettsége.
• Röviden, rád gondoltam.- válaszolta Mark egy mosoly kíséretében.

A lány szólni se tudott a döbbenettől. “De ő csak itt úszkál, meg erősít, meg fut… ez most biztos valami beugratás.”- futott át az agyán.

• De nem is ismer.
• Elég volt, amit ma láttam és a nem edződ is elismeréssel beszélt a kitartásodról és elszántságodról… nem is érti, mért nem űzöd versenyszerűen.- magyarázta Mark.

Na ezen a lány még jobban ledöbbent. Rick, az edző, aki az úszó válogatottat készítette fel, jó fej volt, de sose gondolta volna, hogy így vélekedik róla.

 

• Mi a baj?- kérdezte értetlenül most Mark.

   

   

• Hát csak az, hogy… szóval nem gondolom, hogy alkalmas lennék edzőnek.- nyögte ki a lány.

   

   

• Ugyan!- válaszolta bíztatóan a srác.- Meg ha nem tetszik, nyugodtan visszaléphetsz.- tette még hozzá.

   

A lány gondolkodóba esett.

- Szóval, kipróbálhatom magam, és ha nem tetszik minden következmény nélkül leléphetek?- kérdezte elképedve a lány.

- Persze, csak ha tudsz magad helyett mást…

- Ez világos.

- Szóval? Megbeszélhetjük a részleteket?- kérdezte türelmetlenül Mark.

- Az nem ártana, csak pár percet kérek, hogy átöltözhessek.

- Jó akkor negyed óra múlva az uszoda büféjében.- mondta lelkesen a srác.

A lány agyán sok-sok kérdés és még több kétely futott át miközben készülődött. Volt némi fogalma a forma 1-ről, és végignézett már pár futamot, szóval lehet mondani, hogy képben volt, de a pilóták közül, csak párnak maradt meg a neve a fejében. Ott volt a szőke “iceman”, aki mostanában elég gyengén szerepelt, de egyébként helyes és normális pasinak tűnt. Aztán a cseppet sem szimpatikus Hamilton, aki azt hitte övé a világ, na ebben az egyben reménykedett, hogy nem az ő csapatához kell edzőnek. Aztán még Nick Heifeld és Felipe Massa neve is megmaradt benne.

Ilyen gondolatok közt ért a büfébe. Egyből kiszúrta Markot. Határozott léptekkel indult feléje.

 

• Gyors voltál.- nézett az órájára Mark.

   

   

• Tudom.- mondta természetesnek véve a megjegyzést a lány.

   

Nem sokat bíbelődött az öltözködéssel és a külsejével. Egy rövid ujjú pólót és térdnadrágot húzott. Hozzá edzőcipőt. A hosszú haját pedig vizesen befonta. Nyár lévén nem volt gondja a hajszárítással. Napbarnított bőre csak most érvényesült igazán, mikor a fehér ruhákat viselte.

Leült a sráccal szemben.

 

• Először is kaphatnék egy bemutatkozást?- kérdezte a srác.

   

A lány megint csak kérdőn nézett rá. Úgy látszik a beszélgetéseik ilyenre sikerednek, vagy csak a lány agya fogott ma lassabban.

Kommentár nélkül válaszolt:

 

• Kidia Vayer vagyok, de mindenki csak Kid-nek hív.- mondta és kezet nyújtott.

   

   

• Mark Arnall, Kimi Raikkonen személyi edzője.- mutatkozott be ő is.

   

   

• Szóval Ferraris.- vonta le a következtetést a lány.

   

   

• Akkor kapok egy jó pontot?- kérdezte derűsen Mark.

   

   

• Aha.

   

   

• Jó akkor a lényeget nagyvonalakban már elmondtam a medencénél. Kb. 1 hónap lesz, míg távol leszek, ez idő alatt kéne helyettesítened, a pontos edzés programot majd a szerződés aláírásakor megbeszéljük. Annyit kell tudni az edzésekről, hogy van állóképesség növelő és kardio edzés nap. Az előbbi futásból, úszásból, kerékpározásból áll, az utóbbi pedig az edzőtermi edzésből, kihangsúlyozva a hát és a nyak erősítését.- magyarázta a srác.

   

   

• Értem. De mégis mért pont én? Van annyi edző a világon…

   

   

• Benned viszont látok fantáziát.- mondta sejtelmesen a srác.

   

   

• Ezt hogy értsem?- kérdezte rosszallón a lány.

   

   

• Ne érts félre, csak látok benned valami pluszt… nagyobb elszántságot és kitartást.

   

   

• Asszem ez már egy életforma nálam. De akkor se értem, mért én.- mondta tűnődve Kid.

   

   

• Ezen ne rágódj, első utam ide vezetett és Rick hívta fel rád a figyelmemet, és ő ért ehhez. Egyébként mióta edzel?

   

   

• Hát elég rég kezdtem… kezdődött a teakwon-doval, majd maradt csak az erősítés, és az úszás. A futással viszont hadilábon állok.- vallotta be a lány.

   

   

• De azért bírod, ugye?

   

   

• Persze, csak nem szeretek futni…

   

   

• Az nem baj.

   

   

• Kösz.- volt a lány rövid válasza.

   

   

• Akkor, vállalod?- tette fel a sorsdöntő kérdést Mark.

   

   

• Hú, hát ez az egész őszintén nagyon váratlanul ért…

   

   

• Jó, adok haladékot holnapig.- érkezett a “felmentő” válasza Marknak.