Becsukta maga mögött az ajtót és ekkor „tört el a mécses”. Nem tudta visszatartani a könnyeit. Lekuporodott a fal mellé és órákon keresztül csak sírt. Mikor már nem tudott sírni felkelt és megnézte a telefonját. Loren kereste többször is. Persze más nem.

Pedig meg se beszélték Kimivel mikor lesz a következő edzés. „De mit számít ez!”- gondolta magában. Úgyis nélküle akar edzeni és tehet ő bármit, Kimi akkor se fogja elfogadni őt.

Eszébe jutottak barátnője szavai: „óvatosan Kimivel, mert szerintem kicsit ’padlón’ van.” Talán csak ezért viselkedik vele így, de Kid valahogy többet érzett ennél. Úgy érezte, tehet ő bármit, lehet bármilyen jó passzban, Kimi akkor se kedvelné meg.     Ahogy így kesergett, arra jutott, hogy nem adhatja fel ilyen könnyen. Végre kapott munkát, valaki jónak tartotta, szóval nem léphet le most. Elhatározta, hogy tehet bármit ellene Kimi, akkor is végig csinálja. Csak tudná mért annyira ellenszenvesek egymásnak. Igaz ő volt a „betolakodó”, de Kimi se tett semmit annak érdekében, hogy neki könnyebb legyen.

Ilyen gondolatok közt indult vissza a szállodába, hogy megbeszélje a következő edzést Kimivel. A recepción megadták a szoba számát, és Kid a lifthez indult. Várt egy ideig, de nem akaródzott jönni a lift, így elindult a lépcsőház felé. „Még jó hogy nem a legfelső szinten szállásolták el.”- elmélkedett. Ahogy lépcsőzött fejét lefelé hajtva számolta a fokokat. Egyszer arra lett figyelmes, hogy egy alak áll a lépcsősor tetején. Állt és csak mosolygott. Kid nem tudta mire vélni a srác jókedvét.

-          Mit mosolyogsz?- kérdezte csodálkozva Kid a sráctól.

-          Téged.

-          Nem hiszem, hogy ilyen vidám látvány lennék.

-          Hát, ahogy itt számolgatod a lépcsőfokokat, én se hinném…

-          Te most kötözködsz velem?- kérdezte rosszallón a lány.

-          Mondjuk, vagy nem szabad?

-          Hát éppenséggel nem vagyok jó passzban, szóval jobban tennéd, ha abbahagynád a vigyorgást!- szólt rá a lány.

-          Oké, de legalább jó kedvre derítettél…

-          Remek, hogy ilyet is tudok, de most mennem kell…- szabadkozott a lány.

-          Kár, mert nem sok vidám dolog történik errefelé.

-          Ez van, na hello!- köszönt el a lány.

-          Szia!- köszönt a srác is, és még sokáig bámulta a távolodó lányt.

Kid pedig nem értette, hogy mért nem küldte el a fenébe a srácot, pedig ha más vigyorgott volna rajta…

Megérkezett a megadott szobához. Összeszorult a gyomra, de tartotta magát. Nagyot sóhajtott és bekopogott. Sokáig nem történt semmi. Ekkor még egyszer kopogott. Na ekkor már megjelent Kimi álmos képe az ajtóban. Kid nagyon értetlen képet vágott, mikor meglátta.

-          Mit akarsz?- kérdezte álmosan és nem túl kedvesen Kimi.

-          Csak a következő edzés időpontját megbeszélni.- mondta gúnyosan Kid.

-          Majd ha kedvem lesz hozzá, megyek. Egyébként se edzünk együtt.- mondta kelletlenül Kimi.

-          És mit mondok, ha rákérdeznek?

-          Mondj, amit akarsz, csak engem hagyj békén!- válaszolta Kimi és készült becsukni az ajtót az orra előtt. Kid gyorsan előre nyújtotta a lábát, így ez nem sikerült neki. Dühösen nézett a lányra.

-          Mégis mit akarsz még itt?

-          Csak egy időpontot, és egy kis együttműködést akarok tőled.

-          Persze… feleségül ne vegyelek?- kérdezte egyre dühösebben Kimi.

-          Isten ments!

-          Jó, akkor leléphetnél, mert aludni akarok…

-          Már itt se vagyok, csak mondj egy időpontot.- erősködött Kid.

-          Látom, nem értesz a szép szóból… de ha nem takarodsz innen, akkor hívom a biztonságiakat!- fenyegette Kimi.

-          Jól van Raikkonen hívd őket, de szerintem az neked se lesz kellemes.- fenyegetőzött Kid is.

-            Mért is?

-          Hívd csak őket, majd meglátod…

-          Jó, nekem ebből elegem van. Utoljára mondom, hagyj békén!- szólította fel a lányt.

Kid éppen kifogyott a visszavágásból, így épp a legjobbkor jelent meg a srác, akivel a lépcsőházba találkozott.

-          Kisasszony, valami baj van?- kérdezte kedvesen Kidhez fordulva.

-          Nem, nincs… csak Kimivel épp egy időpontot szeretnénk megbeszélni, csak nem jutunk közös nevezőre.- magyarázta Kid a srácnak.

A srác kérdőn nézett Kimire.

- Ja persze haver, csak nehéz időpontot egyeztetni az edzéshez, mert Kidia is nagyon elfoglalt…- magyarázta Kimi is.

- Értem srácok. De ha nem gond megvárom. Ugyanis épp hozzád indultam Kimi.

Na erre Kimi nem tudott mit mondani. Illetve muszáj volt időpontot egyeztetnie.

-          Délután 6-kor?- kérdezte Kid.

-          Legyen hét.

-          Akkor fél hét, oké?- egyezkedett Kid.

-          Jól van, legyen fél hét.- egyezett bele kelletlenül Kimi.

-          Akkor a medencénél fél hétkor.- ismételte Kid.

-          Na erről nem volt szó, én nem akarok úszni…

-          Akkor mit akarsz?- kérdezte türelmetlenül Kid.

-          Futás, vagy bármi más lehet.

-          Akkor kerékpározás lesz.- jelentette ki Kid.- és ellenvetés nincs!

-          Legyen.- sóhajtott Kimi.

-          Oké, ezt megbeszéltük.

-          Aha. Csá.

-          Hello, vagyis sziasztok!- köszönt el a srácoktól Kid, és elindult a lépcsőház felé.

-          Mi volt ez?- nézett kérdőn a srác Kimire.

-          Nincs kedvem róla társalogni Sebastian. És másról sincs.- válaszolta egykedvűen Kimi.

-          Jól van, te tudod, de ha meggondolod magad…

-          Nem fogom…de mért is akartál velem beszélni?

-          Már nem fontos. Majd máskor…akkor én megyek is.- mondta hátrálva a srác.

-          Jól van, te tudod.- hagyta rá Kimi.

-          Hello.

-          Hello.- köszönt Kimi is, majd visszament a szobájába.

Kid elmerengve sétált lefelé a lépcsőn, de most ügyelt arra, hogy ne kezdje hangosan számolni a fokokat. Már a kocsiban ült, mikor meg tudott nyugodni. Nem is tudta mi lett volna a beszélgetésük vége, ha nem jön az a srác. Kész szerencse, hogy pont akkor jelent meg, mikor Kid már nem tudott mit mondani. Viszont az meglepte, hogy utána milyen gyorsan tudtak egyeztetni Kimivel. „Úgy látszik, hogy Kimi nem akarja, hogy bárki is tudjon róla, hogy mennyire utálják egymást.”- gondolkodott Kid.

„Na ez szép!”- mérgelődött Kid. Aztán arra gondolt, mért nem tudott haragudni a srácra. Talán túl kedves volt a mosolya. De ennyi elég lenne? Igen, Kidnek szimpatikus volt, mert Kimivel ellentétben kedves volt és érzelmeket lehetett látni az arcán, nem úgy, mint Kiminek.

Ilyen gondolatok közt ért haza, és rögtön le is dőlt az ágyra. Fel kellett volna hívnia Lorent, de nem volt kedve hozzá. Nem akarta elszomorítani, hazudni meg nem tudott volna neki. Inkább magára húzta a takarót és megpróbált aludni.