A telefon csörgése ébresztette fel. Először azt hitte, hogy Loren az, de a kijelzőn ismeretlen szám állt.

- Tessék, Kidia Vayer!- mutatkozott be.

- Szia! Michael vagyok.

- Szia. – köszönt meglepetten Kid.

- Bocsi, hogy zavarlak, csak meg akartam kérdezni, hogy boldogultok Kimivel.

- Nem zavarsz, egyébként meg egész jól haladunk. De ha már így kérdezted, azt nem tudom, hogy a szabadedzés napokon is szoktatok- e edzeni. – említette Kid.

- Örülök, hogy nincs gond köztetek… és nem, nem szoktunk edzeni ilyenkor. Persze a masszázs az kell, de gondolom, ezt mondta Mark, hogy az is a te dolgod.

Kid másodpercekig meg se tudott szólalni a hallottak után. „Masszázst, neki? Hát Kimi a 3 méteres körzetébe se engedi. Na ha ezt Kimi megtudja, tuti ’felrobban’ mérgében.”

-          Minden oké?- kérdezte Michael, mikor nem érkezett válasz a lánytól.

-          Ja, persze, csak most ébredtem…- próbálta megmagyarázni a hallgatását.

-          Oké, akkor pénteken várunk a szabadedzésen szeretettel. Délelőtt 10-től.

-          Ó, köszi, ott leszek.- válaszolta Kid meglepetten.

-           Minden jót! Csao.

-          Hello!- köszönt el Kid is.

Na, erre aztán Kid egyáltalán nem volt felkészülve. És sejtette, hogy Kimi se. Azért magában jót mosolygott, mert elképzelte milyen képet fog vágni a „jégember”… tuti, hogy nem marad érzelemmentes az arca!

Œ

„Na megint találkozhatok Kimivel!”- sóhajtott magában Kid. Úgy gondolta, ha már kerékpároznak, akkor azzal is megy a motorhome-hoz. Így már ideje volt indulni. Felcsatolta a könyök és térdvédőket, majd a fejére tette a sisakot. Kicsit nagyobb volt a forgalom, így nem tudott a maga tempójában tekerni, de pontban fél 7-re odaért. Kimi is teljes „harci díszben” volt. „Végre ad a biztonságra is.”- állapította meg magában Kid.

-Szia!- köszönt normális hangnemben kid.

Kimi csak bólintott.

-          Akkor merre?-kérdezte érdeklődve Kid.

-          Nekem mindegy.- mondta egy vállrándítás kíséretében.

„Na már megint kezdődik.”-gondolta magában Kid.

Úgy tett, mint aki fel se veszi az előbbi beszólását. Majd nagyot sóhajtott és elindult a maga által kiszemelt irányba. Kimi pedig követte. A pálya mellett volt egy erdős terület, arra felé indult meg Kid. Mikor Kimi „vette a lapot”, hogy mi a szándéka a lánynak, gyorsabbra vette a tempóját. Kid alig bírt „lépést” tartani vele. Kimi pedig profi módjára vette az erdei ösvény akadályait. Vissza se nézve tekert, mintha a lány ott se lett volna. Kid pedig átkozta magát, hogy pont egy ilyen erdőbe hozta Kimit, mert már teli volt horzsolásokkal az elé csapódó gallyak miatt. Kezdett kétségbe esni, hogy szégyent fog vallani a hiányos erdei kerékpáros tudása miatt. Épp egy kisebb vízfolyáson gázoltak át, mikor annyira elgondolkodott a lány, hogy nem vette észre a kereke alá kerülő követ, amin megcsúszott és a vízben találta magát.

-          Kimi!- kiáltotta, hátha a srác végre felfigyel szorult helyzetére. Már látótávolságon kívül volt és Kid csak bizakodni tudott, hogy előbb utóbb feltűnik neki, hogy „elhagyta” a lányt.

Szóval ott ült a pár centi mély vízben és csak a fejét fogta. Most tuti „elásta” magát Kimi előtt, és azt a lehetőséget is elvesztette, hogy normális emberek módjára működhessenek együtt. Kid ugyanis úgy gondolta, hogy ha tud bizonyítani Kiminek, hogy ő is a nyomába ér, akkor képes lesz elfogadni a helyzetét. Ahogy ezen sopánkodott felbukkant végre Kimi.

Először a fölényes nevetését hallotta meg. Kid ölni tudó tekintettel nézett rá. Kimi pedig csak nevetett fölényesen és kissé gúnyosan.

-          Nem kell segítened Raikkonen.- szólt rá indulatosan Kid.- Magam is boldogulok.

-          Akkor jó.- reagált Kimi még midig derűsen.- Végül is te vagy az edzőm.

-          Ez így igaz.- mondta erőltetett nyugalommal Kid. Feltápászkodott és egy papírzsepivel nagyjából letörölte magát. Szerencsére több horzsolás nem lett rajta, de azt sejtette, hogy lesz egypár kék-zöld foltja a landolás miatt. A kerékpárja rendben volt. Kitolta a mederből, majd megállt Kimi mellett és kérdőn nézett rá.

-          Jól nézel ki.- cukkolta tovább Kimi.

-          Nem kell mondanod, tudom. – mondta mély levegőt véve Kid.

-          Akkor én megyek tovább.- állapította meg Kimi.

-          Nem tudsz ilyen könnyen lerázni.- válaszolta Kid, és ő is felszállt a biciklire.

Kimi csak felvont a szemöldökkel nézett, majd elindult. A lánynak sajgott mindene, de próbált nem rá gondolni. Teljesen kizárta a gondolatait, csak az útra és az akadályokra koncentrált. Kicsit megkönnyebbült, mikor már visszafelé vették az irányt. Meg kellett állapítani Kimi nagyon profi volt ebben is. Végül visszaértek a pályához. Kimi végre megállt, és leszállt a kerékpárról.

-          Jó edzés volt.- mondta, miközben levette a sisakját.

Kid pedig szinte tátott szájjal bámulta a srác össze-visszaálló haját és a kipirosodott arcát. „Milyen emberi!”- gondolta magában. Majd összeszedte magát, hogy Kimi ebből ne vegyen észre semmit.

-          Szerintem is. Bár elég vakmerő dolgokat műveltél…- állapította meg Kid.

-          Kockázat nélkül nincs győzelem.- válaszolta Kimi.

-          Ja, hogy ez verseny volt?- kérdezte elképedve Kid.- Ha közlöd velem, nem hagytam volna, hogy megelőzz.- fűzte még hozzá.

-          Feltéve, ha képes lettél volna rá.

Megint fölényesen vigyorgott. Kid összefoglalta a tapasztalatait. Képes kifejezéstelen és gúnyos arckifejezésre idáig…majd válaszolt.

-          Oké, most te nyertél, de visszavágót kérek!

-          Felőlem.- mondta unottan Kimi.

„Gyorsan elszállt a lelkesedése”-gondolta magában Kid.

-          Jól van, akkor a legközelebbi edzés az uszodában lesz.- jelentette ki a lány.

-          Nem probléma.- mondta Kimi, miközben arra gondolt, hogy ez a lány már úgyse lesz itt a következő edzésnél, ugyanis ő mindent el fog követni annak érdekében, hogy egy percig se érezze jól magát.

-          Oké, akkor hétfőn.

-          Az pihenőnap.

-          Szerinted.

-          És jobb, ha szerinted is.- mondta kissé mogorván a lánynak.

-          Erre még visszatérünk.- hagyta rá Kid. Nem volt ereje vitatkozni vele, mert már fáradt volt, fázott és sajgott minden porcikája.

-          Te tudod.- mondta megint közömbösen Kimi.

Azzal ott is hagyta a lányt. Kid pedig tekerhetett haza a még mindig vizes és sáros ruhájában. Azért ennél több együtt érzést várt a sráctól, akármennyire is ellenszenves volt neki. Még azt se kérdezte meg, hogy jól van e.

Már a külvárosban tekert, mikor valaki rádudált. Nem volt nehéz megállapítania, hogy neki dudált, mert errefelé más nem is volt az utcán. Megállt és körbenézett. Az autó megállt mellette. Csak mikor kiszállt a vezetője akkor ismerte föl a srácot, akivel a szálloda lépcsőházában találkozott. „Még a nevét se tudom.”-állapította meg.

Ott állt srác a kocsi mellett és elég aggodalmas arccal nézett rá.

-          Elvihetlek?- kérdezte érdeklődve.

-          Megköszönném.- válaszolta hálásan nézve Kid.

Berakták a kerékpárt a csomagtartóba, majd beszálltak az autóba. Kid csendben bámult kifelé az ablakon. A srác hangjára összerezzent.

-          Elmerengtél.- állapította meg.

-          Ja.- mondta a lány eszmélve.- Bocsi.

-          Semmi gond, szóval én Sebastian Vettel vagyok.- mutatkozott be.

-          Örülök, Kidia Vayer, de inkább a Kid-et szeretem. Köszönöm még egyszer! Szóval te is pilóta vagy?- kérdezte Kid.

-          Igen, és Kimi haverja is.

-          Na azért ezt ne reklámozd!- kérte csalódott képpel Kid.

-          Mi történt?

-          Hosszú.- válaszolta szűkszavúan Kid.- és megint kifelé meredt az ablakon.

-          Oké, akkor merre menjünk?- kérdezte témát váltva.

-          Egyenesen…. Majd a kereszteződésnél jobbra, aztán….-sorolta Kid, a srác pedig alig győzte memorizálni az útvonalat. Aztán csendben ültek egymás mellett. Majd Sebastian nem bírta leplezni kíváncsiságát:

-          Mégis mi történt? Nem festesz valami fényesen.- állapította meg.

-          Kerékpároztunk.

-          Ezt én is kitaláltam…. Gondolom Kimivel, és te lehetsz az edzője, míg Mark távol van.

-          Akkor mindent tudsz.- állapította meg Kid.

-          Persze, csak azt nem, hogy mi történt veled….

-          Semmi csak elestem, mert figyelmetlen voltam.

-          Értem…. Kimi pedig hagyta, hogy így biciklizz haza. És fáj valamid?- kérdezte és megint az aggódó tekintetével nézett a lányra.

-          Kicsit mindenem….

-          Ne vigyelek orvoshoz?- kérdezte aggodalmasan.

-          Túlélem. Csak egy kis pihenés kell…- hárította el Kid a srác ajánlatát.

-          Nem értem…. Mármint Kimit, hogy volt képes ilyenre!- mondta felháborodva Sebastian.

-          Már az elején se szívlelt.- kezdte mesélni Kid.- Ugyanis Mark nélküle döntötte el, hogy én helyettesítem…. És ráadásul az is zavarja, hogy lány vagyok…. – mondtam elmerengve.

-          Sajnálom.

-          Ugyan, én vállaltam.

-          De gondolom, nem erre számítottál.

-          Hát …. Valami jobbat vártam.- mondta lehangoltan Kid.

-          És, ha szabad kérdeznem…. Ezek után is folytatni akarod?

Kid csak kérdőn nézett a srácra. Aztán elszántan válaszolta:

-          Még szép! Nehogy már azt higgye, hogy úgy ugrálok körülötte, ahogy ő akarja!- mondta felháborodottan Kid.

-          Szóval így látod?

-          Legalább is velem ezt akarja csinálni. Itt meg is állhatsz!- kérte Kid a srácot.

Megállt a kocsival, majd kivették a kerékpárt.

-          Köszönöm.- mondta ismét Kid.

-          Szívesen, és remélem jobban alakul a közös munka Kimivel.

-          Hát azt én is remélem, de nem nagyon bízom benne.- mondta szkeptikusan Kid.

-          Ha valamiben tudok segíteni, szólj nyugodtan….

-          Köszi mindent!- hálálkodott Kid.

-          Tényleg nem kell orvos?- kérdezett újra rá Sebastian.

-          Tényleg nem.

A srác visszaszállt a kocsiba, Kid pedig megvárta, míg elhajt.

Végre megszabadulhatott a nedves és koszos ruháitól. Beállt a melegvíz alá és egy jó ideig áztatta magát, mire felmelegedett. Kicsit csípte a bőrét a víz a horzsolásoknál, de most ez sem zavarta. Kimerülten terült el az ágyon. Újra átélte a délutáni kerékpározást. Dühös volt, elsősorban Kimire, hogy így „elbánt” vele, de magára is az volt, mert figyelhetett volna jobban. Nem értette mire volt ez jó Kiminek, mikor már idáig is szinte semmibe vette… talán így akarta elriasztani. De ezzel csak azt sikerült elérnie, hogy Kid még elszántabb lett, és még jobban égett benne a vágy, hogy bebizonyítsa Kiminek tehet ellene bármit, nem ő diktál ebben a helyzetben. Igazából az fájt Kidnek a legjobban, hogy ő elvállalt egy  munkát,  és ő lett a szenvedő alanya, holott azért vállalta mert segíteni akart. Csak azt nem tudta, hogy ezt hogy hozza Kimi tudomására, és egyáltalán fel fogja e fogni valaha.