Kid elmerengve állt a ruhatára előtt, és tanácstalan volt. Az igaz, hogy egy pasi hívta el, de csak barátilag, mégis ki akart tenni magáért. Kicsit lányosabban akart kinézni, de nem nagyon talált ilyen cuccot a ruhái közt. Végül úgy gondolta, hogy nem lesz gond, ha Lorentől „vesz kölcsön” egyet, úgyis mindig ajánlgatta barátnője a ruháit neki.

Felpróbálta az egyik alkalmi ruháját, de rögtön le is vette, mert messze állt az ő világától. Aztán mégis talált valami inkább neki valót. Fel is próbálta gyorsan. Megállt a tükör előtt és illegette magát egy kicsit. Egész jól érezte magát benne. Döntött, ez marad, a sötétkék, szűk farmer overall, melynek felső része ujjatlan és V kivágású volt, a nadrág része pedig egyenes szabású volt.

 Mire eldöntötte, hogy mit vegyen fel már csak negyed órája maradt. Barna, enyhén hullámos haját kifésülte, és szabadon hagyta. A sminkkel nem bíbelődött, csak a szempilláit festette ki.

Kilesett az elhúzott függöny mögül az ablakon. Ekkor állt meg az ismerős kocsi a ház előtt. Kid gyorsan felkapta a táskáját és nyugalmat erőltetett magára. Majd kilépett a folyósóra.

Seb a kocsi mellett állva várakozott.

-          Szép estét!- köszöntötte derűsen a lány.

-          Neked is!- mondta kissé meglepődve a lány jókedvén Seb.

Beültek a kocsiba.

-          Te ittál valamit?- kérdezte csodálkozva a srác.

Kid szemrehányón nézett rá.

-          Mármint alkoholra gondolsz?- kérdezte gyanakodva Kid.

-          Mondjuk.

-          Nem…. De mért kérded?

-          Csak, mert nem láttalak még ilyen jókedvűnek…. Mondjuk nem is régóta ismerlek.- merengett Seb.

-          Akkor azért nem.- állapította meg Kid is.

-           Mehetünk?- kérdezte aztán Seb.

Kid csak bólogatott.

-          Akkor minden oké köztetek? Vagy csak nem akarsz ezen rágódni?- tette fel Seb végül a kérdést, ami motoszkált a fejében egy ideje.

-          Az utóbbi.- mondta még mindig derűsen Kid.- Ki akarok kapcsolódni, hogy újult erővel tudjam folytatni a következő hetet.- tette még hozzá.

-          Értem, akkor remélem én is tudok benne segíteni.

-          Én csak egy normális emberi lénnyel akarom a szabadidőm eltölteni… például veled.

-          Hát ez megtisztelő.- örvendezett Seb.- De nem biztos, hogy mindig „normális” tudok maradni.

-          De, Raikkonennél biztos normálisabb.- jegyezte meg Kid.

-          Nem vitatkozom…. De meg is érkeztünk.- mondta, miközben leállította a motort.

Nagyon látványos és modern volt a hely, és Kid még életében nem járt itt, pedig ebben a városban nőtt fel.

Mosolyogva sétált Seb mellett. Már szinte ő is meglepődött saját magán, hogy mennyire képes a lazításra. Na, de ma este nem akart gondolkodni, elmélkedni és a helyzeteket elemezni. Hétköznapi fiatal akart lenni, aki szórakozik egyet a fárasztó hét után. Nemsokára megérkeztek egy csöndesebb helyre, ahol feltűnt pár ismerős pilóta az egyik asztalnál. Seb intett, hogy kövesse.

-          Srácok ő itt Kid, egy nagyon jó barátom. Kid ő Nico, mellette Jenson,  Nelson,  Nick és Timo. –sorolta Seb. Kid pedig mindenkit üdvözölt. Kicsit zavarban érezte magát a szinte ismeretlen pilóták közt. Seb is magára hagyta egy időre. Kid lopva szemügyre vette a srácokat. Nico volt szerinte a leghelyesebb, de nem tűnt túl közvetlennek, nem úgy, mint Nelson, aki többször is rajta felejtette a tekintetét. Aztán Jenson magas és helyes pasi volt, ezzel ellentétben Timo szintén helyes, de alacsony srác volt és így elsőre ő tűnt a legközvetlenebbnek. Ahogy ezt végig gondolta, Seb vissza is ért. Két itallal tért vissza, az egyiket feléje nyújtotta.

-          Mi ez?- kérdezte kíváncsian Kid.

-          Innivaló.

-          Jé, ezt én is látom.- kötözködött Kid.

-          Akkor?

-          De miből van?

-          Kóstold meg!- kérte Seb.

-          Hát, jó legyen.- egyezett bele Kid.

Belekortyolt és egész jó íze volt. Érezte rajta az alkoholt, de nem tűnt olyan erősnek. Elégedetten nézett a srácra.

-          Ugye mondtam, hogy kóstold meg.

-          Ja.

-          Na akkor jössz táncolni?- kérdezte hírtelen Seb.

-          Nem is tudom… nem nagyon szoktam.

-          Akkor itt az ideje!

-          Jó, de csak, azért mert te kéred.- egyezett bele Kid.

Sebastian zavartan mosolygott a lányra.

-          Persze, csak barátilag.- tette hozzá a lány, hogy ne legyen zavarban a srác.

-          Oké, én is így gondoltam.

Végül ott voltak a táncparketten és Kid egyre jobban élvezte a helyzetet. A többi srác is csatlakozott hozzájuk és néhány lány is. Szóval egyre jobban feloldódott, közben pedig sorra fogyasztotta az italokat. Aztán kimerülten ült le az egyik bárszékre. Sebastian követte.

-          Bocsi, hogy a nyomodban vagyok, csak azt akartam kérdezni, hogy minden rendben van-e?- kezdte a srác.

-          Persze. Rég éreztem magam ilyen jól, csak egy kicsit elfáradtam…

-          Oké, akkor magadra hagylak egy kicsit.- mondta Seb.

-          Nyugodtan.

Kid a bárpult felé fordult és rendelt egy ásványvizet. Ekkor érkezett leülni mellé Nelson.

-          Szia, hogy érzed magad?- kérdezte rögtön a lánytól.

-          Azt hittem látszik rajtam, hogy jól.- jegyezte meg Kid.

-          Persze, de valamiről csak kell beszélgetnünk.

-          Igazad lehet. Na, és te? Ti nem vagytok ilyenkor fáradtak?- érdeklődött Kid.

-          Milyen ilyenkor?

-          Hát verseny után…. Azért az elég megterhelő.- magyarázta Kid.

-          De személyi edzőnek lenni is az.- vélekedett a srác.

Kid csalódott képet vágott, de azért válaszolt a megjegyzésre.

-          Nem is hinnéd mennyire.

-          Akkor jók az információim.- állapította meg Nelson.

-          Pontosan mit is hallottál?- kérdezte kíváncsian Kid.

-           Hát csak Sebastian említette, hogy nem igazán jöttök ki Kimivel.

-          Ennyi?

-          Konkrétumnak csak annyit mondott, hogy képes volt elengedni biciklivel miután volt egy kis baleseted az edzésen.  Nem normális a srác, ha képes volt erre.- vélekedett Nelson.

-          Á, ez hosszú történet.- jegyezte meg Kid.

-          Én ráérek.

-          Én viszont nem akarok róla beszélni!

-          Jó, akkor beszéljünk másról.

-          Na látom fiatalok, jól megvagytok!- érkezett meg Seb is.

-          Persze, Kid kedves lány…. És helyes is.- vallotta be Nelson.

Kid pedig egy kicsit elpirult.

-          Csak egy kérdés Seb.... ö, ti most akkor együtt vagytok vagy sem?- szegezte a srácnak a kérdést Nelson.

Seb egy pillanatra zavarba jött, és lopva Kidre pillantott, aki szintén egy kicsit meglepett arcot vágott.

-          Nem, tényleg csak haverok vagyunk. Ugye Kid?

-          Persze…. Vagy te nem hiszel a fiú és lány barátságban?- kérdezett rá Kid.

-          Hát srácok nem igazán. – válaszolta Nelson.- Jössz táncolni Kid?

-          Ezt most inkább kihagyom. – válaszolta félve a lány.

-          Semmi gond… de ha meggondolnád magad, keress meg!- kérte Nelson, azzal otthagyta őket.

Kid értetlenül nézett utána.

-          Most megbántottam?- fordult Seb felé.

-          Ne is törődj vele! Majd vigasztalódik mással.

-          Oké. Azért mi táncolhatunk.- ajánlotta Kid.

-          Persze ha még bírod.

-          Na-ná!

-          Jó, de most lassú szám megy…

-          Engem nem zavar…- kezdte Kid, majd maga után húzta a srácot.

Szóval Kid és Sebastian összesimulva és egymásba kapaszkodva táncoltak, mikor is a lány valamit észrevett a látómezeje szélén.  Kicsit oldalra fordította a fejét és akkor már tisztán ki tudta venni az ismerős alakot.  Az egyik sarokban állt és őket nézte. Kid nem értette, mit keres itt a srác.

Volt a tekintetében valami idegesítő, mintha Kid minden mozdulatáról és megnyilvánulásáról tudni akart volna.

Kidnek se kellett több. Eltávolodott egy kicsit Sebastiantól, és egy halk bocsánatkérés után szájon csókolta.  Mikor Kid újra a sarok felé nézett már egy dühös tekintettel találkozott. Gyorsan elfordította a fejét. A srác pedig amilyen gyorsan tudott, elhagyta a helyet.

-          Mi volt ez?- kérdezte értetlenül Sebastian a lány tekintetét fürkészve.

A lány csak állt és nem válaszolt. Sebastian hiába kérdezte, nem tudott megszólalni. Ő is jobbnak látta, ha távozik.

Amilyen gyorsan csak tudott elindult a kijárat felé. Kint a szabadban Sebastiannak már esélye se volt utolérni. Kid gyorsan fogott egy taxit és haza vitette magát.

Sebastian nem mert utána menni.  Gondolta, hogy most inkább egyedül szeretne lenni a lány. Visszament a többiekhez, de nem érezte jól magát így ő is visszament a szállodába. Sajnálta, hogy valami, amit nem mondott el neki Kid, elrontotta az estélyüket.

Pedig jól indult, és Sebastian is jól érezte magát. De nem értette a lány csókját és a reakcióját. „Valamit látnia kellett.”- elmélkedett Seb. Nem tudta összerakni a történteket. Ők csak táncoltak egy lassú számra, mikor Kid nagyon is határozottan megcsókolta… biztos volt valaki, akinek szólt a „jelenet”. „Kiminek.”- futott át az agyán. Most, hogy jobban belegondolt nem is tartotta olyan elképzelhetetlennek, ismerve Kimit, csak nem illett a képbe, abba a képbe, amit Kid mesélt kettőjük kapcsolatáról.  Aztán már a fáradságtól nem tudott tovább gondolkodni, és álomba szenderült.