Nem a legvidámabban ébredt reggel Kid. Sajnálta, hogy csak úgy otthagyta Sebastiant, aki nem tehetett semmiről. De nem tehette meg, hogy elmondja neki mi is volt az igazi oka a csókjának.

Még csak most gondolt bele igazán. Féltékennyé akarta tenni Kimit. Azt akarta, hogy végre eltűnjön a fölényes viselkedése, hogy lássa, nem csak körülötte forog a világ. És úgy tűnt Kidnek, hogy sikerült is elérnie ezt, vagy legalább is gondolkodóba ejteni a srácot. Felkészült az újbóli találkozásra Kimivel, és arra is, hogy nem lesz túl szívéjes a fogadtatás a srác részéről. Viszont elhatározta, hogy történhet bármi, Kimi vele fog menni az állatkertbe.

Ezért úgy 11 körül fel is hívta. Érte menni nem mert, mert nem akart összefutni Sebastiannal.

-          Igen?- hallotta az álmos hangot a telefonba.

-          Jó reggelt! Remélem kialudtad a tegnapi bulit…. Mert akkor el is indulhatunk a közös programra.

-          Már megint te?- kérdezte unottan Kimi.

-          Mi az, hogy megint?- kérdezte felháborodottan Kid.

-          Mindennap szembesülnöm kell veled?- kérdezte fáradtan a srác.

-          Ó, nem is tudom ki volt az, aki este szembesülni akart a másikkal… remélem, jól érezted magad, mert én igen.- vágott vissza Kid.

Szerencsére ő már elemében és teljesen ébren volt, így Kimi maradt alul a „szócsatában”.

-          Élvezd ki a helyzeted, hogy te nem most ébredtél!- mondta gúnyosan Kimi.

-          Ne aggódj, ki fogom.- nyugtatta meg Kid.

-          Jó, akkor letelt az időd. Most hagyj aludni, és tudod mit? Nézegesd egyedül a hülye állataidat!- válaszolta Kimi mérgesen és kikapcsolta a telefonját.

Kid sejtette, hogy nem kerülheti el, hogy személyesen menjen érte a szállodába. Remélte, hogy Sebastian már nem lesz ott. Miközben ezen rágódott üzenete érkezett Sebastiantól:

„Remélem jól vagy és épségben haza értél! Sajnálom, hogy így kellett véget érnie az esténknek. Ha szeretnél bármit megosztani velem, kérlek, hívj!”

Kid elképedve olvasta az üzenetet. Nem értette a srácot. Ő csinál hülyeséget, és a srác sajnálja az estét? Azért válaszolt neki, annyit, hogy egyben hazaért, és majd beszélnek.

Kid összeszedte magát, és elindult a szállodába Kimiért.

Tétován állt az ajtó előtt. Aztán végül bekopogott. Nem történt semmi. Újra kopogott, majd a sokadik próbálkozás után Kimi álmos feje jelent meg az ajtóban. Szemét csak résnyire nyitotta ki, látszott rajta, hogy bántja az erős fény.

-          Nincs energiám vitatkozni.- mondta álmosan, majd kinyitotta az ajtót a lánynak, ö pedig visszabújt az ágyba.

-          Mindjárt dél.- kezdte Kid komoran.

-          És?- kérdezte unottan Kimi.

-          Jól van, te akartad.- figyelmeztette Kid.

Bár valószínűleg Kimi fel se fogta, hogy Kid készül valamire. Már épp újra álomba szenderült volna mikor jéghideg víz zúdult a nyakába. Egyből felébredt. És nem túl kedves szavakkal illette a lányt.

-          Te meg akarsz ölni?- kérdezte kiabálva a lánytól.

-          Nem csak felébreszteni.- magyarázta Kid.

-          Dilis vagy…. És közveszélyes!- Kimi még mindig kiabált.

-          Hagyd már abba, egy kis víz miatt, hogy lehet ennyire kiakadni?- kérdezte értetlenül Kid.

-          Kíváncsi lettem volna a te reakciódra.

-          Ha ilyen mormota leszel, nem kell tőle tartanom, hogy megtapasztalom.- kötözködött Kid.

Kimi nem válaszolt, inkább felkelt az ágyból és elvonult a fürdőbe.  Kid elégedetten állapította meg, hogy idáig nyert ügye van, mert végül is elég harapósan, de Kimi felébredt. Most már csak az állatkertbe menésről kell meggyőznie. Remélte, hogy ez könnyebben fog menni.

Kimi egyszál törölközővel a derekán tért vissza. Kid próbálta leplezni zavartágát.

-          Meddig kell még elviselnem a társaságod?- kérdezte ingerülten Kimi.

-          Ne aggódj, nem hagyom magam kikészíteni. Szóval maradok, míg rá nem veszlek arra, hogy velem gyere az állatkertbe.

-          Hát az nem fog menni.- mondta határozottan Kimi.

-          Pedig jó lenne, ha emlékeznél a lehetőségeidre…. Bár ha neked nem fontos a munkád…. nyugodtan mondhatsz nemet.

-           Te most zsarolsz engem?- kérdezte Kimi .

-          Nem, csak emlékeztetlek az ígéretemre.

-          Cseszd meg az ígéreted, és hagyj békén! Egy idióta csajjal nem megyek sehova!- mondta felháborodottan.

-          Szóval már csak velem van bajod, nem is az állatkerttel.- állapította meg Kid.

-          Nem elég?

-          Nekem nem…

-          Csak tudnám melyik szót nem értetted, vagy egyáltalán milyen nyelven mondjam, hogy megértsd? Hagyj békén!- kérte komoran Kimi.

-          Mért hagynálak békén?

-          Mert nincs szükségem rád.

-          Ó, tényleg? Akkor mért rohantál el úgy tegnap este?.... várj, emlékeztetlek az esetre, épp Sebastiannal csókolóztunk….

-          Arra a tettetett csókra gondolsz?- kérdezte kíváncsian Kimi.

-          Csak nem látszott olyan tettetettnek, ha annyira felkavart, hogy le kellett lépned.- állapította meg Kid.

-          De, épp azért léptem le, mert nem bírtam nézni, a borzasztó színészi alakításod.

-          Ó, szóval bevallod, hogy engem figyeltél?

-          Nem, mert nem figyeltelek…. csak ott voltam.

-          Ezt nem hiszem el.

-          Na jó. Idáig türelmes voltam, és csak kértelek, hogy menj el… de ha most se teszed…

-          Akkor mi lesz?- vágott a szavába Kid, miközben közelebb lépett a szoba közepén hiányos öltözetben ácsorgó, és mérgelődő sráchoz.

Kimi hátrált egy lépést. Kid újra előre lépett egyet, aztán Kimi megint hátrált. Elérték a falat. Kid tett még egy lépést előre és így szinte csak pár centi maradt köztük a távolság. Egymás szemébe néztek. Egyikük se merte elkapni a tekintetét. Megbabonázva nézték egymást… és elvesztek egymás szemének kékségében… Kid már csak a gyengéd ajkak érintésére eszmélt. Villámgyorsan hátrált el a sráctól, mintha álomból ébredtek volna.

Kid jobbnak látta, ha minél messzebbre kerül a sráctól. Még az ajtóban hallotta, ahogy a Kimi utána szólt:

-          Kettőkor a bejáratnál.

Kid agya zakatolt veszettül, de nem jutott semmire. Nem értette mért tette ezt, mért provokálta Kimit és mit akart elérni vele. Bár végül is elérte, amiért jött. Nem így képzelte el, de így történt.

Arra gondolt, hogy most megint beletelik egy kis időbe, mire összeszedi magát, és helyre teszi az érzéseit.

Közben Kimit se hagyta nyugodni a történtek. Ki volt akadva magára, hogy pont ezt az egyébként ellenszenves csajt nem tudja távol tartani magától. Nem tehetett róla, de mágnesként vonzotta, minél közelebb volt hozzá. Próbálta kiüríteni a fejét a gondolatoktól. Visszament a fürdőbe és beállt a hidegvíz alá.

Kid pontban kettőre ért az állatkerthez. Keresett egy parkolóhelyet, majd kiszállt a kocsijából és elindult a bejárat felé. Csak néhány ember lézengett, de Kimit nem látta sehol. Már épp az futott át az agyán, hogy biztos átverte, és jót röhög rajta a reptér felé kocsikázva…. vagy ilyesmi.

De aztán szinte a semmiből bukkant elő. Kid meglepetten nézett rá.

-          Kettőt mondtam.- nézett az órájára Kimi.

-          Pontos vagy.- állapította meg Kid.

-          Mivel volt, aki kellően felébresszen, úgyse tudtam már visszaaludni.- panaszkodott Kimi.

-          Ó, sajnálom.- mondta kissé ironikusan Kid.

Csendben sétáltak a pénztárhoz, majd Kid átadta a jegyeket és bementek.

-          Na merre?- kérdezte Kid a srácot.

-          Nekem mindegy.- mondta már megint közömbösen Kimi.

Kid csak elhúzta a száját, majd elindult az egyik úton. Közben néha rápillantott a térképre. Kimi szótlanul lépdelt mellette. Kid minden útjukba kerülő állatot megnézett, de Kimi csak állt az út közepén, míg Kid nézelődött.

-          Téged nem is érdekelnek?- kérdezte Kid csodálkozva.

-          Nem igazán.- mondta unottan.

-          Hát ez jó!- mondta felháborodottan Kid.- Akkor mért is vagy itt?- kérdezte értetlenül a lány.

-          Mert az állásom volt a tét.- mondta nyugodtan Kimi.

-          És még én vagyok dilis?

Kimi válaszát meg se várva indult tovább. Kimi alig tudott lépést tartani a lánnyal. Végül egy nagyobb csoport került az útjukba, és ott Kimi szem elől vesztette a lány. Tanácstalanul bóklászott, de semerre nem találta a lányt. Próbálta felhívni, de nem vette fel.

Nem is tudta mért keresi. Normális esetben nem is foglalkozott volna ezzel a lánnyal. Olyan hírtelen meg tudott sértődni… mintha csak magát látta volna. „Ő is ilyen lenne?”- tette fel magának a kérdést. Bár néha mintha Mark is mondta volna neki, hogy nagyon a szívére tudja venni a dolgokat. De akkor se akarta, hogy ez a lány a közelében legyen, főleg úgy, hogy utasításokat osztogat. Ami pedig a legjobban zavarta, hogy kitartó volt. De talán most nála is betelt a pohár, és végre békén hagyja.

Kid eközben a majmok ketrecénél kötött ki. Eszébe jutott az ígérete, hogy Kimit itt hagyja a majmoknál. Hát most rászolgált. Mert nem ezt várta tőle. Azt hitte, hogy azért egyezett bele a közös programba, mert végre megbékélt a helyzettel és vele.

Könnyek szöktek a szemébe. Nem értette Kimit. Mért csinálja ezt vele? És mért olyan más, mikor a közelébe kerül? Csak játszana vele? Ez is csak annak a játéknak a része lenne, hogy minél hamarabb megszabaduljon a lánytól? Érzelmileg akarja tönkretenni?  Ezt nem várta Kimitől. És azokban a pillanatokban is annyira más volt, olyan hihető volt, hogy Kimi érez iránta valamit….

Megtörölte a szemét, és elhatározta, hogy ha Kiminek nem jelent semmit a lány, Kid is „játszhat” vele.

Kimi közben visszaért a bejárathoz. Ácsorgott még egy kicsit, majd elindult a kocsijához. Ő megtette, amit lehetett. Kereste és próbálta hívni. Gondolta, úgyse veti magát bánatában az oroszlánok közé…