Kid a gondolataiba mélyedve pakolta be legfontosabb cuccait egy bőröndbe. Észre se vette, hogy nincs egyedül a lakásban. Csak mikor bement valamiért a nappaliba, akkor vette észre a kanapén ülő lányt.

-          Te jó ég! Megijesztettél!- mondta a mellkasához kapva Kid.

-          Nem akartalak, csak egy kicsi meglepit akartam.- mondta sajnálkozó tekintettel Loren.

Kid megkönnyebbülten ölelte át barátnőjét.

-          De hogyhogy itt?- kérdezte értetlenül Kid.- Neked még van egy hét szabadságod.- emlékezett a lány.

-          Persze, de aggódtam…. Nem vetted fel a telefont és nem is hívtál mióta elvállaltad a munkát.- mesélte Loren.

-          Sajnos nem sok időm maradt, de ha elkísérsz a reptérre, mindent elmesélek…. És sajnálom, hogy miattam visszajöttél.

-          Ugyan! Úgyis jobban szeretem a napsütést…

-          Köszi!- mondta Kid miközben újra átölelte a lányt.

Megérkezett a taxi. És a két lány elindult a reptérre. Kid pedig belekezdett az elmúlt napok alatt történtek elmesélésébe. Kezdve az első megbeszéléssel, majd Mark „eltűnésével”, a biciklis balesetével, majd folytatva a balul sikerült masszázzsal, és a többi furcsa helyzettel.

-          Hát ennyi.- mondta végül Kid.

-          Most aztán barátnőm igazán nem tudom, hogy sírjak e vagy nevessek.- állapította meg Loren.

-          Nevetséges? Ez?- kérdezte felháborodottan Kid.

-          A vak is látja, csak ti nem, hogy totál belezúgtatok egymásba.- magyarázta Loren.

Kid értetlen képet vágott.

-          Ezt meg honnan veszed?- kérdezte értetlenkedve a lány.

-           Jaj te lány! Hiába mondok én bármit, míg ti magatok nem veszitek észre…

-          És szerinted így viselkedik, aki szerelmes? Hagyja, hogy sárosan tekerjek haza, és idiótának nevez?- kérdezte a fejét rázva Kid.

-          Büszke a srác, de nagyon… és te időről időre próbáltad a büszkeségét letörni, ezzel sérült az önérzete.

-          És lehet egy ilyen pasit szeretni?- kérdezte komolyan Kid.

-          Szereted?

-          Nem!- vágta rá határozottan Kid.

-          Hát én se lennék Kimi helyében.- állapította meg Loren.

-          Ezzel mit akarsz mondani?- kérdezte idegesen Kid.

-          Semmit.- legyintett Loren.

-          Szép kis barátnő vagy! Én itt kiöntöm a szívem, te pedig kinevetsz!- méltatlankodott Kid.

-          Nem nevettelek ki.- próbálkozott Loren.

-          De.

-          Akkor legyen. És durcáskodj csak!

Megérkeztek a reptérre. Szótlanul indultak el leadni a csomagokat, és Kid jegyét átvenni.

Kis idő múlva Loren komolyan fordult barátnője felé.

-          Még mindig durcás vagy?

-          Nem.- mondta egy kis sértődöttséggel a hangjában.

-          Nyugi, ő is tuti szeret téged, csak először meg kell békélnie a helyzetével…. És végül is nem örökre leszel az edzője.

-          Ez igaz.- mondta csüggedten Kid.- Na megyek, hozok inkább egy kávét. Te is kérsz?

-          Nem, kösz.

Kimi kiszállt a taxiból, ami a reptérre hozta. Furcsa volt egyedül utaznia, már megszokta Mark társaságát. Elgondolkodva ült le az egyik padra. Egy szőke, hosszú hajú lány ült a pad másik végén. Kimi lopva vette szemügyre. Magas és vékony lány volt, olyan modell alkat. Szép íves szemöldöke, és halványrózsaszín ajkai voltak.  Valami északi szépségnek vélte. Nem is tétlenkedett. Közelebb húzódott a lányhoz és megszólította.

-          Hello, nem találkoztunk mi már valahol?- fordult a lány felé.

A lány először értetlen képet vágott, majd elmosolyodott. A srác nem értette mit nevet.

- Á nem hiszem…. De már láttalak párszor a tévében.- válaszolta a lány még mindig mosolyogva.

- És ez ilyen mulatságos?

- Nem is hiszed mennyire…. Egyébként Loren vagyok, te pedig Kimi Raikkonen, ugye?

- Igen. És mit csinál egy ilyen szépség egyedül ezen a nagy reptéren?- érdeklődött Kimi.

- Hát a barátnőjét várja.

- És a barátnője is ilyen csinos?

- Sőt, még csinosabb.- mondta mosolyogva Loren, és arra gondolt nézel te nagyot, ha szembe találkozol a barátnőmmel.

- Akkor őt is megismerhetem?

- Hát persze… nézzd csak! Ott jön.- mutatott a kávéspohárral a kezében feléjük tartó Kidre a lány. Kimi arcáról „lefagyott” a mosoly. De már nem volt ideje eltűnnie. Így csak némán bámulta az oda érő lányt. Hát nem túl boldog volt az arckifejezése.

- Bocsi Kimi, elfelejtettem volna mondani, hogy ti már ismeritek egymást az én barátnőmmel?

Kimi csak értetlen képpel nézett a lányra.

-          Ja és azt is, hogy Kid mindent elmesélt….

Kimi szó nélkül állt fel a lány mellől és amilyen gyorsan csak lehetett otthagyta őket.

A két lány cinkosan összemosolygott. 

- Elképesztő vagy!- hitetlenkedett Kid.

- Tudom.- válaszolta mosolyogva Loren.

- Azt azért nem gondoltam, hogy ennyire nem tétlenkedik.

- Hát én is meglepődtem.- vallotta be Loren.

- De nagyon tetszett a reakciója.- mondta derűsen Kid.

- Én kicsit sajnáltam….

- Hát ha jobban ismernéd, nem sajnálnád .- mondta merengve Kid.- Na sajnos nekem mennem kell.- kelt fel barátnője mellől Kid.

Elbúcsúztak egymástól, majd Kid elindult a terminálhoz.

Kid megkereste a helyét, ahova a jegye szólt. És ekkor le is döbbent. Mivel ekkor tudatosult benne, hogy a csapat egymás melletti jegyeket foglalt nekik.

Hát Kimi arckifejezésén is a döbbenet látszott.

Kid leült mellé szótlanul, majd mindketten tüntetőleg bekapcsolták az ipodjukat.

Így telt a repülőút nagy része. Kid agya pedig azon járt, hogy mivel tudja rávenni ezt a makacs és kiállhatatlan fazont, hogy újabb közös edzésen vegyen részt.

Ahogy nézte a mellette szendergő srácot, szinte kikapcsolt az agya. Olyan helyes és édes volt így. Arra gondolt mért nem tud mindig ilyen lenni. Ennyire nehezére esne? Vagy csak vele van a baj…. És a módszerével? Talán hagyni kéne egy kicsit békén… talán…