Kid arra ébredt, hogy elzsibbadt a fél oldala. Hírtelen nem értette, hogy kerül a kanapéra. Aztán meglátta az ágyon keresztbe fekvő Kimit. Ekkor már derengett neki mi is történt. Próbált nyújtózkodni, majd miután ez nem sikerült, inkább felkelt. Álmosan botorkált a konyhába egy kávéért. Már épp neki készült, hogy megigya, mikor motoszkálást hallott a szoba felől. Visszament. Kimi átszellemült tekintettel meredt maga elé. Még mindig hason feküdt. Mikor meglátta Kidet, már inkább értetlen képet vágott.

-          Jó reggelt.- mondta mogorván Kid.

Kimi csak nézett és nem tudott mit mondani.

-          Jó lenne, ha mondanál valamit, vagy még most se vagy észnél?- kérdezte szemrehányón a lány.

-          De…. csak, nem is tudom mi történt.- mondta miközben fájdalmas képet vágott.

-          Jellemző.

-          Ne csináld már!- kérte Kimi.

-          Hát ide figyelj! Fel kellett kelnem az éjszaka közepén, és két boy segítségével felcipelni ide, majd a kanapén aludni, mert te kiterültél az ágyon. Remélem nyomós okod volt rá, hogy olyan állapotba kerülj!- mondta mérgesen Kid, azzal hátat fordított neki és kiment a konyhába.

-          Ne haragudj, kérlek!

-          Ez így nem elég.- kiabálta a konyhából.

Két kávéval tért vissza a szobába. Egyiket Kiminek adta át. Ő felült az ágyon, beletúrt kócos hajába és egy köszönöm félét mormogott maga elé.

-          Szóval?- nézett kérdőn Kimire.

-          Mit akarsz tudni?- kérdezett vissza.

-          Mindent, és nincs mellé beszélés.

-          Oké.- mondta kelletlenül Kimi.- A szálloda bárjában próbáltam feledtetni a medencés kudarcomat…. ami elég jól sikerült. Mire haza értem már eléggé megártott a pia…. Ezt Jenni rossz néven vette és nem engedett be a házba, csak azt a táskát nyomta a kezembe- mutatott a sporttáskára, amivel elindult „otthonról”.-…. Elindultam vissza a városba….és nem tudom, hogy…..de ezek szerint itt kötöttem ki.- mesélte Kimi fáradtan.

Kid még nem látta ilyen rossz állapotban a srácot. Talán meg is sajnálta volna, ha nem lettek volna benne az őt ért sérelmek.

-          Ne haragudj, de nem tudlak sajnálni.- jelentette ki.

-          De legalább befogadtál….

-          Ja. De máshoz nem tudtál volna menni?- kérdezte értetlenül Kid.

-          Nem akartam, hogy így lássanak… mindenkinek családja van.

-          Kösz, de legközelebb engem se zaklass!- kérte Kid komoran,- Ugyanis elég égő volt a helyzet nekem is.

-          Bocsi! Tényleg ne haragudj!

-          Jó, ezt még elmondhatod egy párszor, de akkor is haragszom.

-          És jóvá tudnám tenni valamivel?- kérdezte reménykedve Kimi.

-          Semmivel, ne is gondolkodj rajta. Addig, míg összeszeded magad, maradhatsz, de aztán ajánlom, menj haza vagy vegyél ki egy szobát.

Kimi lassan felkelt az ágyból és bevonult a fürdőbe. Kid addig lement az étterembe reggelizni, remélte mire visszatér már normális külsejű lesz a „jégember”.

A tejeskávét kortyolgatva azon gondolkodott, vajon meddig tart ez Kimi feleségénél. Meddig nem fogja visszaengedni, és ez vajon jelentheti a házasságuk végét, vagy csak egy kisebb összekapás volt? Egyáltalán nem volt szimpatikus neki Jenni, és bárki mást szívesebben látott volna Kimi mellett. Arra gondolni se mert, hogy talán ő lehetne az.

Befejezte a reggelit és visszament a szobába. Kimi még csak a fürdéssel végzett, így egy törölközővel a derekán bóklászott.

-          Hát nem vagy valami gyors.- állapította meg kiábrándultan Kid.

-          Próbálnál te másnaposan gyors lenni.- vágott vissza Kimi.

„Na ez már kezd az „eredeti” Kimire hasonlítani.”- gondolta Kid.

-          Minek iszik, aki nem bírja?

-          Bírom.

-          Nem bírod.

-          Hagyjál!- kérte ingerültem Kimi.

-          Na látom visszatért a „régi” Kimi Raikkonen.- állapította meg Kid.- Mire visszatérek, tényleg ne legyél itt!- kérte Kid.

-          Most itt hagysz?

-          Nem vagyok a dadád.- mondta felháborodva Kid.

-          Csak az edzőm.

Ez a kijelentés meglepte Kid-et. Edzőnek hívja? Te jó ég tényleg sokat ihatott előző nap!

-          Aki azt akarja, hogy legyél a fitness teremben délután négykor. Na megyek én.

Azzal otthagyta a csodálkozó srácot.

Kimi nem értette, most mért viselkedik így a lány. Végre elismerte, hogy az edzője, erre nemhogy örülne, még ott is hagyja. Néha olyan bonyolult tudott lenni számára a női nem. Felöltözött és összepakolt. Lesétált a recepcióra. Kért egy szobát bizonytalan időre. Próbálta felhívni Kid-et, de a lány nem vette fel a telefont. „Ez jellemző.”- gondolta Kimi. – „Ha nekem lenne szükségem rá, el se lehet érni.”- mérgelődött.

Visszament a szobájába. Órákig csak feküdt az ágyon és gondolkodott. Néha elszunnyadt, de ilyenkor a kusza álmai ébresztették fel. Majd Dél körül felült az ágyon. Fáradt volt, kimerült és tanácstalan. Már kezdte feladni a büszkeségét, hogy minél közelebb kerülhessen Kidhez, de most úgy tűnt neki, hogy a lány nem ezt akarja. Össze volt zavarodva. Pedig ő megtette a legfontosabb lépést, eljött otthonról. Persze nem volt a legkedvesebb a lányhoz idáig, de úgy érezte, hogy még helyre hozhatja. Legalább már elfogadta, hogy ő az edzője…. Erre ez a csaj csak úgy faképnél hagyja!

Kid eközben a várost járta. Nézelődött, vásárolt néhány cuccot. És aztán csak úgy bolyongott. Nem volt kedve visszamenni a szállodába. És Kimihez se volt kedve. Nem értette, mért gondolja a srác, hogy ha egy mondatában elismeri, hogy ő az edzője, akkor Kid már mindent elfelejt neki.

Ennyi nem volt elég és még mindig nem volt biztos benne, hogy Jennit csak úgy el tudja hagyni. Végül is csak a felesége volt évekig….és az se biztos, hogy Jenni csak úgy hagyni fogja Kiminek, hogy „kisétáljon” az életéből.

Egyelőre nem akart erre gondolni, most azt tartotta a legfontosabbnak, hogy Kimi végre összeszedje magát a következő versenyre. Fél órával a megbeszélt időpont előtt ért vissza a szállodába. Meglepett képet vágott, mikor a recepciós közölte, hogy a barátja a mellette lévő szobát vette ki.

Gyorsan felsietett a szobába, és lepakolt. Erőteljesen kopogott a mellette lévő szoba ajtaján. Nem történt semmi. Kid visszament a recepcióra és érdeklődött. Mr. Raikkonent a bár felé látták utoljára.

Kid rosszat sejtett. Mikor belépett a bárba rögtön észrevette e pultnál a srácot.

Szótlanul ült le mellé.

-          Á, az én szépségem!- örült meg a már kissé ittas srác.

-          Nem vagyok a tiéd.- mondta közömbösen Kid.

-          Hát akkor?

-          A fenébe is Kimi, mi az istent csinálsz itt?!- kérdezte a hangját felemelve Kid.

-          Iszok.- mutatott az egyik üres feles pohárra Kimi.

-          Azt látom…. Pedig kértem valamit.

-          Inkább utasítottál.- helyesbített Kimi.

-          És?

-          Nem szeretem, ha utasítgatnak.- bökte ki Kimi.

-          Én meg nem szeretem, ha a semmibe vesznek.- panaszkodott Kid.

-          Ugyan, tudod te is, hogy nem úgy gondoltam a dolgokat.- mondta kedvesen Kimi, és közelebb lépett a lányhoz.

Kid automatikusan tolta hátrébb a srácot.

-          Látod Kimi, ez a baj veled, hogy túl sokat képzelsz magadról.- mondta lemondóan Kid, és indulni készült.

-          Ne csináld ezt!- kérte Kimi miközben elkapta a lány csuklóját.

Kid csalódottan nézett Kimire.

-          Engedj el!- szólította fel a lány.

-          Nem akarlak…

-          Muszáj lesz, mert hívom a biztonságiakat.

-          Muszáj ezt?- kérdezte csalódottan a srác.

-          Igen. – mondta határozottan, majd kirántotta Kimi kezéből a csuklóját. Gyors léptekkel hagyta ott a srácot.

A szobájába ment. És nagyon csalódott volt. Nem értette, mit akar ezzel elérni. Mert ha azt, hogy Kid megbocsásson neki, akkor rossz úton járt. Ha pedig az bántja, hogy a felesége kirakta, akkor mért nem nála próbálkozik.

Dühösen dobálta a ruháit a bőröndjébe. Neki elege lett ebből a fazonból. Egyszer se volt képes együtt működni vele, most pedig még ő van megsértődve. Már az ajtó felé cipelte a bőröndjét, mikor Kimi megjelent az ajtóban. Kid meglepődött.

-          Nem tudsz kopogni?- kérdezte az ámulatból magához térve.

-          Egyébként meg nem vagyok rád kíváncsi- jelentette ki elszántan a lány.

Kimi próbálta útját állni a lánynak, de erőszakkal nem akarta visszatartani. Igaz, hogy már elég sok vodkát ivott, de azért még tudott emberien viselkedni. Kicsit arrébb húzódott az ajtóból és Kid kilépett a folyósóra.

-          Mért csinálod ezt?- kérdezte kétségbe esve Kimi.

-          Ne aggódj, csak annyi választ kapsz a „miért”-ekre tőlem, amennyit te adtál nekem.- magyarázta Kid, majd beszállt a liftbe.

-          Beszéljük meg! Mindent beszéljünk meg!- Kimi már szinte könyörgő tekintettel nézett a lányra.

Kid betudta ezt az alkohol hatásának, és nem válaszolt. Megnyomta a földszint gombját és a lift ajtaja bezárult.

Kimi csüggedten nézte a zárt ajtókat.

Próbált gondolkodni, de már az ital megtette hatását, így nem nagyon volt értelmes gondolata. Úgy érezte, muszáj pihennie…. De nem akarta, hogy eltűnjön megint a lány. Szüksége volt rá. És tudta a lánynak is rá, csak most még nem úgy érzi… Megvárta a következő liftet és lement a földszintre. Taxit rendelt.  Pár perc múlva megérkezett a taxija, és Kimi a repteret mondta célállomásnak.

Remélte hogy a lány oda indult, mivel úgy gondolta a lány haza akar menni Spanyolországba.

Sietve szállt ki a taxiból, és a váróba rohant. Rengeteg ember jött-ment és ő nem látta Kid-et. Kezdett elkeseredni, hogy ennyi ember közt úgyse fogja megtalálni. Aztán arra gondolt, ha tudja hová ment ő is felszáll a legközelebb spanyol járatra. Azért még megpróbálta felhívni. Persze nem vette fel.

Eközben Kid már a spanyolba tartó járaton ült. Könnyes volt a szeme. Nem is értette mért sír. Mért sír egy olyan srác miatt, amilyen Kimi volt. Ezerszer átgondolta már a jó és rossz tulajdonságait és a rosszakból több volt Kid számára. Akkor meg mért fél attól, hogy ha most hazamegy, nem fogja többet látni Kimit. Már leszálláshoz készült a gép. Kid pedig egyre rosszabb ötletnek vélte, hogy otthagyta a srácot. Meggondolatlan volt. És Kimi próbált bocsánatot kérni, amit ő elutasított.

Vajon hol lehet most Kimi? Lehet, hogy megint iszik? Ha így van, akkor azt már miatta. Végül is neki kéne vigyázni rá, hogy minden rendben legyen vele. Erre ő hagyja, hogy lerészegedjen, és egyéb hülyeséget csináljon.

Mikor leszállt gépről már döntött. Újra sorba állt jegyért a legközelebbi svájci járatra.

Kimi ekkor szállt fel a spanyolországi járatra. Elindult a lány után, szinte  úgy ahogy volt, csak a legfontosabb papírjait vitte magával. Idegesen járt az agya egész úton. Mi lesz, ha a lány nem kíváncsi rá? És neki meg kell értenie, ha így akarja, mert tényleg nagyon hülyén viselkedett vele. Most már ő is belátta. Remélte, hogy még nem késő. De meg kellett próbálnia, hogy megnyugtassa a lelkiismeretét….hogy legalább ő megpróbálta.