Kid megint a repülőn ült, immáron a Svájcba tartón. Nagyon remélte, hogy még időben érkezik és Kimi nem csinál hülyeséget. Azon gondolkodott mit fog neki mondani, és hogyan. Ideges volt, nem tudta mire számíthat Kimitől, nem tudta mennyire bántotta meg azzal, hogy összepakolt és magára hagyta. Idegesen gyűrögette a kezében lévő prospektust, amit az egyik stewardess adott neki.

Kimi gépe megérkezett a spanyol reptérre. Kimi idegesen szállt le és taxit keresett. Csak nagyjából sejtette, merre lakik a lány. Talán fel kéne hívnia Markot. De ezt az ötletet elvetette, mert nem akarta zavarni a barátját. Aztán úgy döntött, hogy Stefanot hívja. Aki eléggé meglepődött Kimi kérésén, de végül is nem látott benne semmi rosszat, hogy megadja neki a lány címét. Kimi megkönnyebbült, és bemondta a címet a taxisnak. 10 perc múlva a ház előtt állt Kimi és nem tudta mitévő legyen. Ritkán érezte így magát… sőt ha jobban belegondolt, talán még sose, mint egy tinédzser az első randi előtt.

Összeszedte magát és bekopogott. Pár pillanat múlva egy ismerős arcot látott.  Loren volt az.

Kimi már el is feledkezett róla, hogy Kid nem lakik egyedül. Zavartan nézett a lányra. Loren szemei elkerekedtek.

-          Kimi? Te mit keresel itt?- kérdezte csodálkozva.

-          Hát…Kidet keresem.- mondta zavartan.

-          De Kid nincs itt.- mondta tétován Loren.

-          Biztos?

-          Persze, észrevettem volna…

-          Hát én… nem is tudom mért itt keresem. Azt hittem, hogy….ide jött.- mondta akadozva a srác.

-          Kimi, mi történt?- kérdezte aggódva Loren.

-          Hosszú, és bonyolult….a lényeg, hogy meg kell találnom őt!

-          Értem…illetve nem.

-          Ugye nem csináltál vele semmit? Ha valami baja esik én felnégyellek!- fenyegette Loren.

Kimi kérlelő szemekkel, és szótlanul nézett a lányra. Loren kicsit megenyhült:

-          Felhívjam?- kérdezte szelídebben.

-          Az jó lenne, mert nekem nem veszi fel.- nézett kérlelve a lányra.

-          Oké, mindjárt jövök.- mondta Loren, azzal el is tűnt az ajtó mögött.

Kimi idegesen sétált a bejárat előtt. El se tudta képzelni hol lehet Kid, ha nem ide jött. Talán a szüleihez ment, ahogy ő is szokott, ha nagy baj van. Azt se tudta hol laknak a szülei.

Loren újra megjelent az ajtóban.

-          Na, mondd már!- kérte türelmetlenül Kimi.

-          Svájc felé tart. Ennyit mondott csak.

-          De akkor volt itt, vagy most mi van?- nézett értetlenül a lányra.

-          Kimi, ezt velem se közölte… elég szűkszavú volt, és letörtnek tűnt. De az a lényeg, hogy tudjuk hova megy.- próbálta bíztatni Loren a csüggedt srácot.

-          Persze.

-          Hívtam taxit, elkísérlek a reptérre.- jelentette ki a lány.

-          Kösz, de nincs szükség rá.

-          Dehogynem. Nem túl fényesen nézel ki.- állapította meg a lány.

-          Megleszek.- ellenkezett a srác.

-          De én ragaszkodom hozzá.- mondta határozottan a lány.

-          Mintha csak őt hallanám. –jegyezte meg Kimi.

-          Kösz, akkor mehetünk?- kérdezte Loren, mert megérkezett a taxi.

Kimi csak bólintott.

Kid végre megérkezett Svájcba. Nagyon fáradt volt. Már vagy egy napja nem aludt. A gépen se bírt, mert a gondolatai nem hagyták. Fáradtan ült le a váróban. Csak ült és nézett maga elé. Kimire gondolt, és hogy vajon hol lehet. Látta a telefonján, hogy kereste, de nem volt ereje visszahívni. Nem tudta volna neki elmondani a telefonba, amit szeretett volna.

Hátradőlt a széken és kinyújtóztatta a lábait. Az álom oly hírtelen jött, hogy Kid nem tudott ellene tiltakozni. Kimit látta maga előtt, mosolygott és jégkék szemeiben megcsillant a napsugár. Kid boldogan mosolygott vissza rá. Csak álltak egymással szemben és nem tudtak szabadulni egymás tekintetétől.

-          Kid, Kid, Kid!- hallotta valahonnan a távolból a nevét. Lassan eszmélt.

Csak résnyire nyitotta a szemét kábán, de egy pillanat alatt elmúlt ez az állapota, mert nem akart hinni a szemének. Szóval nézte az ismerős, és oly vágyott srácot és nem tudott megszólalni. A srác is csak nézte a lányt, és elveszett a mélykék tekintetben.

-          Kimi?- kérdezte erőtlen hangon.

Közelebb lépett a lányhoz, és Kid már nem bánta, tehetett bármit a srác, ő már nem bánta. Már csak pár centi volt köztük, és Kid már érezni vélte a srác ajkainak érintését, mikor hírtelen eltűnt a kép.

Kid értetlenül forgatta a fejét. Hová tűnt Kimi? Itt se volt? Csak az elméje zavarta meg? De olyan valóságosnak tűnt! Felállt a székről és még mindig értetlenül fürkészte a várót. Szinte alig lézengett pár ember. Visszarogyott a székre. Kétségbe esett. Nem tudta felfogni, hogy Kimi mégsincs itt mellette. Könnyes szemekkel indult meg a kijárat felé.

Még sikerült taxit kerítenie. Visszament a szállodába. Rögtön a bárba ment, de Kimit nem találta ott. Már végképp nem volt ötlete, hogy hova mehetett. Azért még reménykedett abban, hogy nem ment sehova és a szobájában van. Bekopogott. Semmi. Próbált benyitni, de az ajtó zárva volt. Letörten ment be a saját szobájába. Sokáig csak bámult kifelé az ablakon, mintha arra várna, hogy meglátja a járókelők közt Kimit. Aztán egy taxi állt meg a szálloda előtt. Kid nem tulajdonított neki nagy jelentőséget és nem is figyelt arra, hogy ki száll ki belőle, mert ekkor már ellépett az ablaktól, és fáradtan rogyott le az ágyra.

Kimerülten nyúlt el rajta. És pillanatok alatt el is aludt.

Mikor felébredt sötét volt a szobában. Kid nem emlékezett rá, hogy lekapcsolta volna a villanyt. Felült az ágyban és belebámult a sötétségbe. Mintha egy alakot látott volna. Félelem fogta el. A szoba másik végében fény gyúlt. Egy gyertya fénye. És megpillantotta őt.

Jóleső borzongás futott át a testén. Tényleg ő lenne? Vagy ez megint csak egy álom? Becsukta a szemét, majd újra kinyitotta. A kép nem tűnt el, és a srác lassan elindult felé. Kid felkelt az ágyról és ő is megindult felé. Szinte repült a srác karjaiba. Szorosan ölelték egymást át, mintha attól félnének még mindig, hogy szem elől tévesztik a másikat.

Kimi kissé eltávolodott a lánytól. Kid értetlenül fürkészte a tekintetét.

-          Ne haragudj…- szólalt meg Kimi.

-          Most ne!- kérte a lány és a mutató ujját a srác szájához érintette.

Kimi egy apró puszit adott rá. Kid pedig végigsimította az arcát. Mindketten vágyakozva nézték egymást. Kid pedig kezdte elhinni, hogy ez már nem csak egy álom. Találkoztak ajkaik, először kissé félénken, majd egyre hevesebben csókolták egymást. Mindketten kimerültek voltak, de a vágy, amit a másik közelsége gyújtott bennük feledtetett minden fáradságot velük. Érezni akarták egymást, olyan közel akartak lenni egymáshoz, mint még soha.