Már kéz a kézben vonultak le a szálloda medencéjéhez az esti órákban.

-          Na gyere te bajnok!- mondta mosolyogva Kid, miközben belecsobbant a medencébe.

Kimi követte a lányt.

-          Na mi az edzésterv? - kérdezte magához húzva a lányt.

-          Kimi, ezt így nem lehet!- szólt rá Kid a srácra.

-          Mért?- kérdezte ártatlanul. És csókolni kezdte a lány nyakát.

-          Hallod?- kérdezte rendre utasítón Kid.

-          Hallom.- mondta csalódottan Kimi.

-          Lesz még időnk arra is.- próbálta felvidítani Kid.

-          Na jó, akkor mi legyen?- kérdezte kelletlenül Kimi.

-          Először is abbahagyod a morgolódást, durcáskodást és minden hasonlót. Aztán kezdünk gyorsúszással, néhány hosszt csak úgy lazán…majd csak lábtempózunk pár hosszt, és a végén jöhet egy kis verseny.- vázolta fel Kid.

-          Kid, azért én komolyan gondoltam, hogy segítesz jobban úsznom…

-          Nyugi, majd figyelem a technikád és kijavítalak, ha valami nem tetszik benne…- nyugtatta meg Kimit a lány, majd adott a szájára egy bírtató puszit, majd ellökte magát a faltól a lábával és eltűnt a víz alatt. Kimi követte.

Az edzés jó hangulatban telt, Kimi minden hossz végén próbált egy kicsit lazítani és magához édesgetni Kidet. Hol begörcsölt a lába, hol szaporábban vert a szíve…Kid pedig, mint egy gondos nővér türelemmel állapította meg a gyógymódot, még többet kell úsznia. 20 perc után, már Kiminek nem volt kedve feltartani az edzést, mert látta Kid nem ismer ilyenben tréfát és a végén még duplájára nő az edzés hossza.

Az utolsó két hossz volt a verseny része, Kimi ekkora már nagyon ki volt…de azért javult valamit, mert Kid nem tett szert olyan nagy előnyre.

-          Ügyes voltál!- lelkesedett Kid, mikor célba értek.

-          Köszi, akkor kapok jutalmat?- kérdezte reménykedve Kimi.

Kid csókkal jutalmazta. Egyre jobban tetszett a lánynak ez az edzősdi, főleg hogy Kimi volt az alany. Látszott rajta, hogy komolyan veszi az edzést, a sok „kitérője” ellenére.

Kimerülten pakoltak le Kimi szobájában. Rögtön valami ehető után néztek. Most hideg kaját ettek.

-          Na mik a meglátásaid? Lehetek még úszó bajnok?- kérdezte érdeklődve Kimi, miközben bevackolta magát az ágyba, Kid pedig mellé bújt.

-          Hát, inkább maradj az autóversenyzésnél, ha lehet.- mondta lemondóan Kid.

-          Te aztán tudod lelkesíteni az embert.- állapította me Kimi.

-          Tudom.

-          Akkor?

-          Egy megállapításom van, tovább kell fejlesztened a delfin úszást, mert azzal nagy előny lehet szerezni ha rendben van.- mondta elgondolkodva a lány.

-          Értem, és segítesz?

-          Persze. És ügyes voltál a végén, mert nem előztelek meg annyival, mint az elsőnél.- ismerte el Kid.

-          Tudtam én, hogy tehetséges vagyok!- lelkesedett Kimi.

-          És még mihez van tehetséged?- kérdezte provokálva Kid.

-          Biztos tudni akarod?- kérdezte miközben keze a takaró alá tévedt.

-          Ez nem éz!

-          De –de.- mondta röviden Kimi, és a továbbiakban nem engedte szóhoz jutni a lányt.