Kimi rossz érzése másnap reggelre, vagyis a futam napjára se múlt el. Nyűgösen és fáradtan ébredt, mivel nyugtalanul aludt. Ezt Kid is észrevette rajta. A lány már ébren volt és épp kávét főzött.

-          Jó reggelt!- köszönt be neki, miközben kitöltötte csészékbe a gőzölgő kávét.

-          Jó reggelt!- válaszolta egykedvűen Kimi. Felült az ágyban. Kezével a bögréért nyúlt.

-          Vigyáz forró!- figyelmeztette Kid. Kimi, mintha meg se hallotta volna, belekortyolt.

-          A szentségit, ez forró!- kiáltott fel, és dühösen nézett a lányra.

-          Én mondtam, de nem nagyon vagy itt ma reggel.- állapította meg a lány.

-          Lehet, mert nem hallottam, hogy mondtad.

-          Mi a baj?- kérdezte Kid, miközben az ágy szélére ült.

Végig simította a srác karját. Kimi fáradtan nézett rá.

-          Semmi…vagyis fogalmam sincs.- mondta eltűnődve a srác.

-          Érthetőbben?

-          Nem tudom, az első szabad edzésnél kezdődött, és azóta nem hagy nyugodni…- kezdte szavakba önteni a gondolatát Kimi.

-          És nem tudod mi okozhatja?- próbálkozott Kid.

-          Nem. De nagyon zavar.- mondta feldúltan Kimi.- Megyek letusolok, hátha jobb lesz.- mondta, majd eltűnt a fürdőben.

Kidben rossz érzések gyülekeztek, mert reggel a szokásos puszi nélkül kelt fel Kimi, pedig mindig követelte. A lány próbálta ezeket a gondolatokat elhessegetni, és inkább felöltözött. Kimi egy törülközővel a derekán tért vissza a szobába. Valamit nagyon elkezdett keresni.

-          Segíthetek?- kérdezte kedvesen Kid.

-          A nadrágom keresem, de itt nem lehet megtalálni semmit!- mondta felkapva a vizet Kimi.

Kid csak csodálkozva nézett a feltűnően ideges srácra.

-          Hagyjuk!- mondta lemondóan, de még mindig folytatta a keresést.

-          Melyik nadrágot keresed?- érdeklődött Kid, hátha tud segíteni.

-          A kockásat.- mondta mogorván a srác.

-          Van több is belőle…-kezdte a lány.

-          Tudod is te… mióta betetted ide a lábad nem találok semmit! Még hogy nem akarsz megváltoztatni?- kérdezte már kiabálva Kimi.

Kid ledermedt. Még nem látta ilyennek a srácot. Megijesztette. És nem tudta, hogy mondjon e valamit, vagy hagyja szó nélkül.

-          Kimi.- szólította meg a lány.

-          Hagyjál békén! Nem akarom, hogy itt legyél!- kiabált a lánnyal. Kid szemébe könny gyűlt. Nem akarta Kimit így látni, ezért fogta a táskáját és kirohant a szobából.

Taxival ment a pályára. Az első útja a toro rossohoz vezetett. Kicsit zavartan állt a boksz bejáratánál és nem is tudta igazán, mit mondjon Sebastiannak, hogy mért is van itt. Az egyik szerelő előkerítette neki a kölyköt.

-          DE jó hogy itt vagy!- mondta megkönnyebbülten Kid és a srác nyakába borult.

Seb értetlenül nézett a lányra.

-          Kimi teljesen ki van borulva egy nadrág miatt.- mondta hitetlenkedve Kid.

-          Ezt nem értem.- válaszolta értetlen képet vágva Seb.

-          Hát valami bántja az biztos, mert egész reggel undok volt és olyan dolgokat „vágott” a fejemhez, amik idáig nem zavarták.- magyarázta Kid.

-          Biztos a válás miatt ilyen.- mondta meggyőződéssel.

-          De én sose láttam ilyennek…az a nő teljesen „kifordítja” önmagából.- állapította meg a lány.

-          Hát én is egy nyugodt fazonnak ismerem, bár láttam már néhány „kirohanását”, míg Jennivel volt együtt.

-          Szóval akkor nem csak miattam ilyen?- kérdezte reménykedve Kid.

-          Tuti, hogy Jenni van a dologban…

-          De nem is találkoztak.

-          Lehet, hogy valamit Kimi nem mondott el…- gondolkodott hangosan Seb.- De gyere üljünk le a büfébe, úgy csak kényelmesebb beszélgetni.

-          Köszi, hogy meghallgatsz… és bocsi, hogy hozzád jöttem, de máshoz nem mehettem.

-          Szívesen, és örülök, hogy engem választottál.- nézett kedvesen a lányra Seb.

Átsétáltak a büfébe.

-          Tényleg nem zavarlak?- kérdezte komolyan Kid.

-          Tényleg nem.- mondta hangsúlyozva Seb.

-          Már nekem is rossz érzésem van…mióta Kimi mondta, valahogy rajtam is eluralkodott. Mit csináljak?

-          Csak beszélned kéne vele.- vélekedett Seb.

-          Jó, de mi van, ha még mindig nem lehet vele szót érteni?

-          Szerintem, mire ideér már normális lesz.

-          Az jó lenne. Megyek, hátha már itt van…

-          Oké, és ha valami van, szólj nyugodtan.

-          Köszi, de nem akarlak zavarni.

-          Ugyan!

Elköszöntek egymástól, majd elváltak útjaik. Kid megérkezett a Ferrari boxhoz. Körbe érdeklődött, de nem látták még aznap Kimit. Idegesen üldögélt a box előtt, mikor végre megpillantotta. Gyorsan felpattant és megindult felé. Kimi is észrevette és szinte már szaladt eléje. Megkönnyebbülten ölelték egymást. Kid kibontakozott az ölelésből. Kérdőn nézett a srácra.

-          Ne haragudj! Tudom ez nem sok, de nem rád haragudtam.- kért elnézést Kimi.

-          Legbelül tudtam én is ezt, de rosszul esett.- válaszolta szomorú tekintettel a lány.

Kimi újra magához ölelte.

-          Biztos a válás miatt vagyok ilyen.- tűnődött Kimi.

-          Lehet, úgy szeretnék segíteni neked!

-          Azzal is segítesz, ha itt vagy velem.

-          Hát reggel nem úgy vettem észre.- mondta csalódottan a lány.

-          Tudom, de ígérem, nem csinálok ilyet máskor!- mondta, majd megcsókolta a lányt.

-          Na fiatalok így nem haladunk sehova!- hallották a hangot mellettük. Chris volt az, Kimi versenymérnöke. Kimi kelletlenül indult utána. Kid pedig már jobb kedvvel indult utánuk.

Már csak egy fél óra volt a verseny kezdetéig. Kimi már beöltözött az overallba, és Chrissel újra átvették a srtatégiát. A szerelők már az utolsó simításokat végezték a kocsin. Kid elmerengve nézte a sűrgést a piros autók körül.

Aztán tekintete egy pillanatra másfelé tévedt, és elakadt a lélegzete. A pulzusa vagy kétszáz lett egy pillanat alatt, és légszomjjal küszködött. Aztán a pillanatnyi „rosszúllétet”, düh és értetlenség váltotta fel.

Csak állt és nézte némán a „jelenséget”, aki magabiztos járással, és fölényes vigyorral indult meg a férje felé. Kid szólni próbált, de nem jött hang ki a száján, csak mint egy hal tátogott…

Már csak pár lépésre volt Christől és Kimitől, mikor Kimi felemelte a tekintetét a papírról és benne is ugyanaz játszódott le mint Kidben.

-          Mi a francot keresel te itt?- kérdezte ingerülten Kimi.

-          Ennél szebb fogadtatást reméltem drágám, végül is a feleséged vagyok!- mondta nyájasan Jenni.

-          De már nem sokáig!- mondta nyomatékosan Kimi.

-          Ó kicsim én tudok várni…

-          De nem fogsz!- figyelmeztette Kimi.

-          Miből gondolod?- kérdezte ártatlan tekintettel Jenni.

-          Mohóbb vagy te annál…

-          Már megint ezzel jössz!- mondta kelletlenül a nő.

Kid eközben kezdte összeszedni magát, és megindult feléjük. Sejtette, hogy a nő nem jószándékkal jött. Közben Jenni félre tolta az útból Christ és Kimi felé indult, aki hátrált, de csak pár lépést tudott a kocsi miatt. Jenni ezt kihasználta, és magához húzta Kimit. Kid mint a villám ugrott a nő felé, de Chris megakadályozta a mozdulata befejezését.

-          Nem kell a botrány.- mondta halkan és együtt érzőn nézett a lányra.

Kid némán bólintott, de keze még mindig remegett. Kimi ahogy vette a lapot, hogy mire készül a nő, egy határozott mozdulattal eltolta magától.

Jenni értetlenül nézett a férjére.

-          Drágám csak sok szerencsét akartam kívánni.- mondta ártatlan tekintettel és értetlenül nézett a körülötte állókra.

-          Nincs szükségem a te jó kívánságaidra! Amit nem hiszem, hogy egyáltalán jó szándékból akartál mondani.

-          De kicsim! Hova gondolsz?

Ez a sok ömlengés már Kiminek is kezdett sok lenni:

-          Na ide figyelj Jenni! Lehet hogy még ebben a pillanatban a feleségem vagy, de már nincs közünk egymáshoz, én mást szeretek és boldog vagyok!- figyelmeztette Kimi.- Hagyj engem békén, nem vagyok rád kíváncsi!- Kimi már kiabált a nővel.

Erre pár szerelő is felkapta a fejét, de aztán megnyugodva folytatták a munkát, látván, hogy „csak” Jenni bukkant fel.

A nő nem igazán akarta felfogni a Kimi által elmondottakat, így épp jókor érkezett Stefano, aki értesült a nő érkezéséről és jobbnak látta, ha személyesen intézkedik.

-          Mi ez a lazaság itt?- kérdezte felemelve hangját, mikor a műhelybe ért Stefano.

Hatásos volt a belépője, mert minden pillantás rá szegeződött. Elégedetten nyugtázta a férfi, hogy mindenki rá figyel, így folytatta:

-          Akinek nincs közvetlen dolga a ferrarik és a két pilóta felkészítésében az kérem távozzon! Kid, légy szíves a padock-ban helyet foglalni!- kérte a csapatfőnök.- Na és te Jenni, azt hiszem jobb ha távozol!- szólította fel a nevezettet.

Mindenki tudomásul vette a főnök szavait, Kid aggódó pillantást vetett Kimire majd odalépett hozzá és megcsókolta. Sajnos közben nem láthatta Jenni arckifejezését, de el tudta képzelni. Kimi próbált bíztatón a lányra mosolyogni.

Kid lassan elindult a kijárat felé, hogy elfoglalja a helyét a padock-ban, de mikor elhaladt Jenni mellett a lehető leglenézőbb tekintettel mérte végig a tiszta feketébe öltözött nőt. „Mint egy kirakati bábu”.- futott végig Kid agyán.

Mindenki tudta a „dolgát”, csak Jenni állt földbe gyökerezett lábbal. Stefanonak ez feltűnt ez, és nem is hagyta szó nélkül.

-          Ez neked is szól Jenni!

-          Ugyan Stef…-kezdte Jenni.

Stefano ellentmondást nem tűrő hangon válaszolt:

-          Ne kelljen többször mondanom! És nem kéne a pilótám idegeivel játszani a futam előtt!

Jenni látta, hogy itt nem nagyon vannak tekintettel rá, így durcás arckifejezéssel nézett a csapatfőnökre, majd amilyen „büszkén” érkezett, úgy is távozott. Magában pedig a pokolba kívánta az egész csapatot.

Miután távozott a „jelenség” visszaállt a műhely nyugalma. Csak egy ember volt köztük, aki nem tudott megnyugodni bármilyen messze is tudta a gyűlölt feleségét.