Lucy gépe megérkezett a Los Angeles-i nemzetközi reptérre, Lucy azért jött hogy új életet kezdjen, azért hogy megtalálja a boldogságot. Úgy jött el otthonról, hogy senkitől sem búcsúzott, a búcsú sosem volt az erőssége, bár odahaza már nem volt senkije, a szülei meghaltak az bátyjával meg hónapok óta nem beszél. Talán sokan azt hihetik menekül valami, vagy valaki elől, de tévednek,. Egyszerűen már nincs mi az öreg kontinensen tartsa, mindenben csalódott ami eddig fontos volt neki, mindent elvesztett, főleg a hitét, a hitet a szerelemben. Mert szeretett valakit egy férfit, akiért az életét is odaadta volna, de ő elárulta, és megcsalta. Most pedig itt áll egy árva csomaggal a kezében egy apró hátizsákkal, és a tömeget fürkészi, egy férfit keres aki rá vár. És meg is találta, kicsit hátrább a tömegen túl, egy néger férfi egy táblával, Lucy Eavens állt rajta. Lucyt meglepte hogy pont ő vár rá, egyenesen az új főnöke jött érte a reptérre.

- Jó napot Lucy vagyok. – mondta a kezét nyújtotta a férfinak.

- Szia, tegeződünk, és vagyok az idősebb. Timothy Mosley vagyok, de szólíts csak Timnek. Örülök, hogy megérkeztél.

- Szia Tim. – üdvözölte újra Lucy a férfit, már most szimpatikusnak látta ezt a nagydarab amerikai mackót.

- Remélem jól utaztál, és hogy sokáig maradsz nálunk.

- Hát nem nagyon áll szándékomban visszamenni Európába, ott már nem vár rám semmi. – mondta Lucy mosolyogva, de legbelül még nem tette túl magát a történteken. De tudta, hogy itt majd tud felejteni. – És mi lesz a dolgom?

- Öszintén nem tudom, ami jól esik, te most egy Beverly Hills- i agglegény házába jössz, mit ne mondja készülj el arra hogy olyan mint egy csatatér. Most kezdte bele egy új projektbe, és elég nagy a nyüzsgés, sokan megfordulnak nálam, szóval mindent kell majd csinálni, rendet kaját, rendet, meg az is lehet hogy néha kell majd kísérő ha valahova megyek. – mondta Tim és csak vigyorgott a lányra.

- Főzni tudok, szóval az nem kihívás, takarítani meg mindenki, de azzal, hogy kísérőt csináljak neked, már több gond lesz.

- Miért, dupla fizut adok.

- Jól hangzik, csak nem hordok tűsarkút. – vágta rá Lucy mosolyogva. Egész úton beszélgette. Tim mesélt néhány dolgot a munkájáról.

- Szóval nálam a legfontosabb a diszkréció, ha nem tudod tartani a szád azt most mond el.

- Nem vagyok az a pletykás csitri, nem kell félni senkinek, tőlem egyetlen firkász sem tudja meg a féltett titkaikat. – mondta Lucy majd kiszállt a kocsiból amit Tim épp akkor állított meg a háza bejárata előtt. – Agglegénylakás, mi? Ez egy palota, pedig azért én is tudom mitől döglik a légy, de ez már kicsit sok egy embernek. – Lucy kicsit megijedt, hogy így kimondta azt amit gondol, de végül is igaz.

- Ki mondta, hogy egy ember lakik benne, most már itt vagy te is és meg látod majd itt mindig akkor a nyüzsgés, és a vendég hogy néha még a 8 hálószoba is kevésnek bizonyul. Na de menjünk beljebb megmutatom a szobád, meg az egész házat, mert holnap délben elutazom New Yorkba és csak 10.-én jövök haza. Szóval azt csinálsz amit akarsz.

- Oké, akkor azt hiszem a takarítással kezdem.

- Mondtam, hogy egy igazi menthetetlen agglegény vagyok.

- Nem kell magyarázkodnod.

- Jha és még valami itt van egy hitelkártya, meg a kód hozzá, ezzel tudsz vásárolna, ha bármire szükséged van, csak nyugodtan használd.

- Rendicsek. – mondta Lucy és levette a kártyát, és azon gondolkodott, hogy vajon miért ilyen rendes vele ez a pasi aki szinte alig ismeri. Lucy bement a szobájába, ami pont olyan Pazar volt mint a ház többi szobája, külön fürdővel. Volt benne egy nagy francia ágy, egy íróasztal egy számítógéppel és internettel, és egy külön gardróbbal, Lucy bevitt a hátizsákját és kirakodta csekélyke vagyonát, egy pár strandpapucsot, egy törölközőt, a pizsamáját, egy edzőcuccot két farmert és 3 felsőt. Ennyi, ennyi ruhát hozott magával, mind tiszta új volt, amihez egyetlen emlék sem fűződött. Átöltözött az edzőcuccba, és lement a nappaliba, hogy megkeresse Timet. Maga sem tudta, hogy miért de talán köszönetet akart neki mondani a segítségért. A férfit nem látta sehol sem ezért a konyha felé vette az irány, hogy felmérje a terepet, és hogy mivel áll szemben. Igazi amerikai konyha, nagy hűtővel. Az volt az első amit kinyitott, és valami förtelemmel találta szembe magát, irtó bűz terjengett ki belőle.

- W T F van itt. – mondta Lucy és kicsit émelyegni kezdett a gyomra, de erőt vett magán és kipakolta a hűtő tartalmát, egy doboz penésze narancslevet, meg egy doboz savanyú tejet, és egy beazonosíthatatlan valamit. Esetleg, valami maradék lehettet egy puccos vendéglőből, nagyon régről.

- Látom bele is vetetted magad a melóba. – szólt egy hang a háta mögül és Lucy elég rendesen megijedt. Hogy tud ekkora fickó ilyen csendben settenkedni?

- Ne ijesztgess, mert idő nap előtt szívrohamot kapok és akkor mi hasznod lesz belőle.

- Bocs, csak zajt hallottam. Te figyi telefonod van? Mármint mobilod amin el tudlak majd érni, ha esetleg valami gond van?

- nincs, vagyis van, csak itt nem működik, de majd veszek magamnak egy itteni kártyát.

- Akkor adok én most neked egyet, céges. Jó lesz így?

- Persze, ha nem jó.

- És jogsid van?

- igen van és azt mondták odahaza hogy elég jól vezetek.

- Na akkor gyere és válassz magad egy autót, meg esetlek el is mehetünk bevásárolni, meg akkor megmutatom a környéket.

- Rendben főnök mehetünk.

- Ne hívj főnöknek.

- Oké főnök, na de viccet félre téve, hány autó van?

- Nem is tudom, én csak azt használom, amivel érted is voltam, de van itt még legalább fél tucat.

- De akkor minek, ha csak a BMW t használod?

- Befektetés, jó üzlet, meg erre felé az járja, hogy minél több a kocsid, minél nagyobb a házad, minél több embert ismersz annál gazdagabb vagy.

- Értem, egy új lecke a gazdagok életéről.

- Sokat kell még tanulnod. – mondta Tim miközben felnyitotta a garázs ajtaját, és Lucy meglátta a drágábbnál drágább autókat, és már az első pillanatban tudta melyiket is választja.

- Ezt a Cadillac Escalade-et szeretném. – mondta Lucy és végigsimította a kocsi hűtőjét

- Igazán illik hozzád. – mondta Tim, és leakasztotta a kulcsot a szekrényből, ami a garázs falára volt erősítve. – Tessék akkor had lássuk mit tudsz. – dobta Lucy kezébe a kulcsot. A lány elkapta és mát be is pattant az autóba. Jézus Lucy mit akarsz te egy ekkora kocsival, minek neked egy ilyen, lehet hogy a pedálokig sem ér el a lábad. De elért minden tökéletes volt, mintha neki találták volna ki az autót, és ott abban a pillalantban beleszeretett az egész gépbe. Begyújtotta a motort.

- hallod hogy szó egyszerűen gyönyörű.

- Kislány azért fogd vissza magad ez csak egy autó.

- Ez egy életérzés. – azzal sebességbe tette és kigurult vele a garázsból, Tim végig magyarázta hogy merre kell mennie, aztán leparkoltak a hipermarket parkolójában ahol nem Tim volt az egyetlen híresség, Lucy nem győzte kapkodni a fejét annyi sztárt látott.

- Hozzá kell szokni a látványhoz, eleinte fura lesz, de mi is csak emberek vagyunk és ha hiszed ha nem mi is szokunk néha vásárolni.

- Mondjuk a te hűtődet elnézve erősen kétlem.

- Jó rendben, én legtöbbször az irodában kajálok, vagy vendéglőben. – magyarázkodott Tim

- Mit főzzek csütörtökre, mire hazajössz? – kérdezte Lucy

- Tudod mit, lepj meg. – válaszolta Tim. Tim vett egy bevásárlókocsit és elindultak befelé az épületbe, ahol rengetegen voltak, és rengetegen köszöntötték a férfit mint ismerősüket. Tim sokukkal kezet fogott, Lucy olyankor hátrébb állt, hogy nehogy zavarja őket, néhányuknak be is mutatta. Lucy meg csak mosolygott és arra gondolt, hogy sosem fogja megszokni ez a fajta életet, aztán belevetették magukat a vásárlásba.

- Kapásból megmondom mi lenne amit te most vennél. Egy zacskó chips, két üveg narancslé, meg egy vödör fagyi.

- Talált süllyedt, de mi baj van ebben?

- Az ég világon semmi, csak a chipstől magas lesz a koleszterined, a narancslé annyira mű mint a dogoz amibe töltik, a fagyi az mondjuk jó szerelmi bánatra, csajoknak, de te agglegény vagy.

- De szeretem nem tehetek róla, hogy imádom a vaníliásat nagy csoki darabokkal.

- Á igazán jó tudni. – mondta Lucy mosolyogva, közben pedig mindenfélét pakolta kocsiba, ami csak kellhet egy üres háztartásba. – Te figyi edényeid ugye vannak?

- Persze, de talán még nincsenek kicsomagolva.

- Na ez csúcs, akkor tényleg főzők neked valami finit mire visszajössz. – majd a megpakolt bevásárlókocsival a kasszához mentek Lucy a kártyával fizetett és 5 megrakott barna papírzacskóval mentek a kocsihoz. Az Escalade csomagtartójába pakoltak, ahol szinte el is tűnt a sok holmi. Hazafelé is Lucy vezetett, majd odahaza mindent a konyhába vittek, és Lucy csak azt rkta el aminek mindenképp a hűtőben a helye.

- És a többivel mi lesz?

- azt6 majd holnap miután kitakarítottam mindent és átlátom a helyzetet.

- Akkor most van egy kis időd segítesz nekem csomagolni?

- ha akarod, bár tanácsokat nem tudok adni, hogy mit vigyél magaddal, de hajtogatásban jó vagyok.

- Nem kell félni, már ki van válogatva, hogy mit viszek, csak nekem nem nagyon megy a hajtogatás, és a szállodában mindig azzal indítok hogy vasalják ki a bőröndöm tartalmát.

- Értem. – azzal Tim minden egyes ruháját szépen összehajtott bele a bőröndbe és utána csak úgy ültek az ágyon.

- Nem akarsz mesélni magadról? – törte meg végül a csendet Tim

- Nincs mit mondanom. Lucy Eavens vagyok 25 éves diplomás fényképész.

- Ez komoly? Akkor miért lettél nálam házvezető?

- Egy diploma nem jelenti azt hogy értek is hozzá. Bár volt néhány nagyon jó képem, csak akkor még kezdő voltam, és nem az én nevemen futottak be.

- De ezek szerint értesz hozzá.

- Csak aztán a főnököm nagyon leírt és így sehol sem kaptam munkát, hozzá meg nem akartam visszamenni, rajtam ne élősködjön senki, és főleg ne az én munkámból gazdagodjon meg. – mondta Lucy és csak úgy tódultak az emlékek, de nem akart róla beszélni. – Ha nem haragszol most lefekszem aludni, mert fáradt vagyok, holnap még biztosan találkozunk, ha nem akkor meg jó utat és vigyázz magadra. – ezzel búcsúzott Lucy és magára hagyta a pasit a szobában, akire még annyi munka várt, már csörgött is a telefonja. Egyeztetni kellett még néhány dolgot a holnapi úttal kapcsolatban. Tim az irodája felé vette az irányt, és leült a gép elé, bekapcsolta a webkamerát, és a titkárnőjével beszélt.

- Na megérkezett a házvezetőd? Milyen, öreg és kövér?

- Nem, 25 sovány és helyes. – mondta mosolyogva, nem volt most vevő Monique hülye kérdéseire. – Amúgy is mit érdekel téged, semmi közöd hozzá, inkább térjünk a lényegre.

- Bocs, csak érdeklődtem.

- Máskor inkább ne tedd. – ez a nő mindig kiakasztja Timet, és sokszor elég nyers vele. De nagyon jó alkalmazott és jól végzi a munkáját. – Lefoglaltad a jegyeket a holnapi gépre New Yorkba?

- Igen, az öt Pussycatos lánynak Justinnek, és a Cornelleknek, meg neked, és pint így tettem a szállodai szobával, meg a kocsikkal, minden a legnagyobb rendben. A gépetek pontosan fél 12-kor indul a 36os kaputól. Beszéltem Nicollal, a lányok együtt mennek, szóval velük nincs gond, Justin szintén maga megy, de Chris nem veszi a telefont.

- Oké, kösz mindent, Chrissel majd én beszélek, akkor pénteken az irodában ha visszajöttünk.

- Légy jó vigyázz magadra. – mondta Monique a süket telefonnak, mert Tim azonnal letette és már hívta is Christ.

- Szevasz Tim mi ilyen sürgős hiszen holnap találkozunk.

- Pont ez az, Monique mondta, hogy nem tudott elérni. Mi a frász van veled?

- Á semmi, csak a gyerekkel voltam a parkban.

- te haver, te titkolsz előlem valamit. Hallom a hangodon.

- Nehogy minden a legnagyobb rendben, holnap a reptéren találkozunk.

- Ha valami baj van úgy is megtudom, ne feledd, ismerlek.

- Nyugodj meg, be van pakolva minden és jók leszünk – Chris hihetetlennek tartotta, hogy Tim ennyire ismeri, hogy rögtön tudta baj van, de nem akarta elmondani micsoda, mert attól csak kiakadna és így is elég stresszes az élete. Tim még vagy éjfélig a gép előtt ült és kutakodott, hogy vajon talál e valami érdekeset Lucyról meg a munkájáról, mert nem is lenne rossz ötlet, ha lenne egy saját jó fotósa. Főleg ha jól dolgozik. De valahogy nem talált róla semmi, az egyetem évkönyvében is csak egy kép volt róla mint a következő generáció nagy tehetsége. Másnap reggel hívott magának egy taxit és kivitette magát a reptérre, de a hűtőn hagyott Lucynak egy üzenetet. A lány úgy riadt fel álmából fel valamikor délután egy óra körül. Jézus elaludtam és Tim elment. Még elköszönni sem tudtam tőle. Úgy ahogy volt kócosan pizsamában leballagott a konyhába és a hűtőn meglátta Tim kézzel írott üzenetét.

- Lucy elmentem, hagytalak aludni, ki kell pihenned a tegnapi napot. Örülök, hogy itt vagy, és hogy vár haza valaki, jó munkát, de ne dolgozd túl magad. Elfelejtett a riasztó kódját megadni, de abban sincs semmi ördöngösség 846225263. csak hogy tudj róla. Pá, Tim.

 Lucy nyújtózott egyet majd kivett egy üveg ásványvizet, ivott, felöltözött és utána belevetette magát a munkába.

Tim épp a bőröndje tartalmát pakolta a szekrénybe mikor kopogásra lett figyelmes.

- Gyere be. – mondta majd várta hogy ki lép be az ajtón.

- Szevasz haver, csak gondoltam megnézlek. – lépett be Chris és megölelték egymást

- Csá, gyere épp pakolok.

- Na mi van megtanultál hajtogatni?

- Nem új bejárónőm van

- És milyen, öreg és kövér?

- Nem fiatal és szexi. Monique is ezzel jött, amúgy Lucy egy szimpatikus csaj, szerintem neked is tetszeni fog majd ha megismered. Család?

- Megvannak a gyerekek már alszanak, el tudod képzelni Toni hogy be van sózva a holnap este miatt, el sem merem képzelni mi lesz belőle, ha kinyitja a száját és kioszt mindenkit.

- Ne aggódj ha olyan természetes lesz mint mindig a kamerák előtt akkor nem lesz semmi gond. Amúgy nagyon úgy néz ki hogy Toni a filmvászonra meg reflektorfénybe született. Igazi primadonna. – mondta Tim viccesen.

- Hát igen, nagyon élvezi ha körülötte forog a világ.

- Elmondod végre, hogy mi volt a baj tegnap.

- Nem, majd máskor, most megyek én is lefekszem holnap rázós napunk lesz. – mondta Chris és azzal távozott.

Hétfőn este útra kel az egész bagázs, a lányok Tim Justin és Chrisék, hogy részt vegyenek a 2008 - as évi Fashion Rocks divatbemutatón. Ahol Chris mint énekes is fellép a legújabb dalával, a Long Gone-nal. Hármasban érkeztek a vörös szőnyeghez, Chris Vicky és a kislányuk Toni, aki tényleg csak úgy fürdött a rivaldafényben, rengetegen fotózták az apjával, és ő csak mosolygott meg integetett a kamerának.

- Toni várjatok tehetek fel neked egy kérdést? – kérdezte az egyik riporter és lehajolt a kislányhoz. Chris mellétérdelt és csak bólintott.

- Mit szólsz apukád új dalához?

-  Nekem nagyon tetszik talán még jobb mint az Out of Exile,  pedig azt nagyon szerettem, és most hogy magam is tudom kezelni a hifit, ha apa valami mást tesz bele rögtön kicserélem és újra csak a Long Gonet hallgatom. – mondta a kislány miközben kikapta a mikrofont a riporter kezéből.

- Hát köszönöm, csak ezt akartam tudni, és mi is már nagyon várjuk a többi dalt is az új lemezről.

- Nektek is fog tetszeni a többi is, kicsit más, de nagyon király. – mondta Toni mosolyogva, integetett a kamerába. Chris nem mondott semmit csak ő is vigyorgott és olyan arcot vágott amiről azt lehetett leolvasni, hogy nesztek az én kislányom. Odabent fergeteges buli várta őket, majd valamikor hajnal tájban tértek vissza a szállodába. Toni elaludt az egyik széken őt Tim vitte Vickynek is valami baja lehetett mert őt meg Chris vitte a karjaiban a kocsihoz. A keddi napot pihenéssel töltötték, Nicoléknak volt egy fellépésük, és oda Tim is velük ment Justin és Chrisék már kedden este visszamentek az Angyalok városába. Tim csütörtökön 4 órára érkezett meg a reptérre, és az volt a terve, hogy fog egy taxit és hazamegy, de legnagyobb meglepetésére Lucy várta őt a reptéren.

- Te meg hogy kerülsz ide?

- Meglepi, mondtad hogy ma jössz, én meg megnéztem a neten hogy mikor érkeznek gépek New Yorkból, és kizárásos alapon erre tippeltem, úgy hogy most itt vagyok. – mondta a lány és megölelte a férfit. Még csak nem is ismeri mégis olyan érzése van mintha már kis koruk óta barátok lennének. Igazi bensőséges kapocs alakult ki köztük. – mindent kitakarítottam és főztem neked igazi ebédet, menjünk haza.

- Király életem legjobb döntése voltál. – mondta Tim és elindultak a kocsi felé.