Másnap Lucy teljesen újult erővel vetette bele magát Tim ruhatárának átrendezésbe. Mivel a férfi korán elment otthonról ebben senki sem zavarta. Így hát bekapcsolta hifit és elindította a benne található cd-t. nem nagyon hallotta mi történik körülötte, a mosnivalót összegyűjtötte és elindult vele le a pincébe, de mikor a nappaliba ért olyat látott hogy mozdulni sem tudodtt. Két gyerek játszott a kanapén ülve.

- Hát ti kik vagytok? – kérdezte tőlük

- Mi Tim bácsi barátai vagyunk. – mondta a kislány, és közben a babáját fésülgette.

- És ki engedett be benneteket? – kérdezősködött Lucy tovább

- Apa hozott minket, de már elment?

- És mikor jön vissza, vagy egyáltalán miért nem szólatok nekem, fent voltam az emelete.

- Apa beszélt Tim bácsival és megmondta neki hogy nagyon siet, mert az én szülinapomra készít meglepit anyával. – magyarázta a kislány

- És hány éves leszel?

- 4. – mutatta a kis ujjacskáival –

- Azt még elmondod nekem hogy , hogy hívnak?

- Engem Toninak, az öcsémet pedig Christophernek.

- Nos gyerekek örülök nektek. – mondta Lucy és már a telefonját kereste hogy hívja Timet. Kicsöng, fel is veszi a pasi.

- Na szia Lucy megérkeztek a vendégeink?

- Igen, azt hittem hogy meghalok mikor megláttam őket a nappaliban. Azt sem tudtam kik azok.

- Chris nem is szólt?

- Nem szó nélkül hagyta itt őket, elég érdekes ember lehet a haverod, szerintem mi ketten nem leszünk jóban. Hogy az életben lehet valaki ennyire felelőtlen, hogy még csak meg sem nézi, hogy van e itthon valaki.

- Velem beszélt,.

- Akkor legalább te felhívhattál volna, hogy megnézzem mi van velük. Akármi bajuk is eshetett volna.

- Nyugi Lucy de nem történt velük semmi. Ugye?

- Nem minden rendben, játszanak. Mikor jössz haza?

- Hamarosan, már épp indulni akartam. Sietek és otthon majd beszélünk, addig is vigyázz rájuk.

- rendben várunk haza. – azzal letette a telefont majd a gyerekek felé fordult. - na gyerkőcök nem vagytok éhesek?

- Én igen. – válaszolta a kisfiú

- Akkor menjünk ki a konyhába, tudjátok merre van?

- Persze, mi sokat vagyunk Tim bácsinál, mikor apa és anya valahova elutaznak. – mondta Toni.

- Értem, engem Lucynak hívnak, és Tim bácsinak dolgozom.

- És mit dogozol neki?

- Hát tudod én főzök, meg mosok és takarítok rá. Úgy hogy ha majd máskor is átjöttök akkor találkozunk még. – mondta Lucy és az asztalhoz ültette Christ és Tonit is. – Na és mit ennétek?

- Nem tudom, Tim bácsi mindig mogyorókrémet ad, mert otthon olyat nem ehetünk, apa nem engedi.

- Akkor én is adok nektek mogyorókrémes kenyeret, de csak ha nem árultok be apátoknak.

- Ígérjük hogy nem mondjuk el. – mondták egyszerre a gyereket és elkezdték magukba tömni a kaját, és közben csak vigyorogtak Lucyra.

- Mi tetszik annyira gyerekek? – kérdezte a lány, mert nem tudott mit kezdeni a két gyerekkel.

- Semmi, csak olyan helyes vagy, de annyira furcsa, hogy lány vagy és rövid a hajad. – mondta Toni.

- Tudod, Toni, nekem így tetszik, és szeretem ha rövid a hajam.

- És sosem volt hosszú a hajad?

- De egyszer nagyon régen vörös és göndör hajam volt, de levágattam, mert sok gond volt vele. – mondta a lány és nagyon nehezére esett elrejtenie az érzelmeit. Mert felkavarodtak benne az emlékek, és eszébe jutott az a sok bánat ami vele történt.

- Lucy méjt lettél ilyen szomojú? – kérdezte Christopher mikor befejezte a kajálást, lemászott a székről és Lucy elé állt. – Valami josszat mondunk vagy csináltunk? Apa is mindig ilyen mikoj valami baj van, és akkoj mindig síj vagy nagyon szomojú. – mondta Chris és megölelte a lányt.

- Chris nincs semmi bajom. – próbálta Lucy megnyugtatni a kisfiút aki ijedten nézett rá.

- Beszélsz hülyeségeket, apa sosem szokott sírni. – mondta Toni, és gonoszul nézett az öccsére. Lucy attól félt, hogy elszabadul a pokol, ha két gyerek elkezd veszekedni, és majd nem tudja őket megállítani, ezért, hogy megelőzze a dolgokat megkérdezte őket.

- Gyerekek, szerettek rajzolni?

- Igen, én majd rajzolok neked egy lovat, meg napocskát. – mondta Toni.

- Az nagyon jó lesz, akkor ha végeztetek átmegyünk a nappaliba és ott kaptok rajzlapokat meg ceruzákat. – mondta Lucy és lesegítette a kisfiút a székről, majd hármasban átballagtak a nappaliba, ahol a két gyereke letelepedett a dohányzóasztal mellé, míg Lucy bement Tim irodájába és előbányászott egypár üres papírt, meg ceruzákat, talált egy csomag színezőt is, így megnyugodhatott hogy legalább a gyerekeknek lesz mivel elfoglalniuk magukat míg Tim megjön, és utána kiderül hogy hogyan tovább. Már vagy fél órája csendben voltak és rajzolgattak, mikor megérkezett Tim

- Szisztok kölkök. – mondta majd leguggolt hogy a két kisgyerek a nyakába tudjon csimpaszkodni. – Remélem jól viselkedtetek, és nem kínoztátok ki nagyon Lucyt?

- Mi jók voltunk, és Lucy csinált nekünk enni, meg utána nekiálltunk rajzolni. – mondta Toni miközben még mindig Tim nyakában lógtak mind a ketten.

- ügyesek vagytok, csak nyugodtan folytassátok tovább nekem van egy kis megbeszélni valóm Lucyval.

- Oké Tim bácsi. – mondta Toni, mikor Tim újra lerakta őket a földre

- Gyere ki velem a kocsihoz. – mondta Tim, és elindult kifelé, Lucy nem értette, hogy most miért van erre szükség de követte a férfit.

- Na most már kibököd végre, hogy mi van. Megrémít a hallgatásod, ugye gáz van? – Lucy sejtette, hogy valami nem oké, de bízott benne, hogy nincs igaza.

- Azt nem tudom, hogy mekkora a baj, de Chris megkért, hogy néhány napig nálunk maradhatnának a gyerekek, mert hogy Vickynek van valami baja, de nem volt hajlandó elmondani.

- És mit mondunk a gyerekeknek?

- Hát ez egy nagyon jó kérdés, nem tudom. De a lényeg hogy nem sejthetnek meg semmit, főleg hogy valami baj van.

- Van egy ötletem, Toni azt mondta hogy most lesz valamikor a születésnapja, mondjuk azt neki hogy az apja meglepetést szervez neki, és azért kell nálunk maradniuk, vagyis nálad. – javította ki magát gyorsan Lucy.

- Nélküled nem menne, az tuti.

- na akkor menjünk vissza, mert nagy a csend mi van ha máris elkövettek valamit.

- Jaj ne légy már ennyire merev. – próbálta elviccelni Tim.

- Látszik, hogy még nem volt dogod gyerekekkel. – mondta Lucy és visszament a gyerekekhez. Este aztán megfürdette mind a két kicsit és elég meglepő dolgot látott. Mind két gyermek testét kék, és zöld foltok tarkították, de csak Tonitől kérdezte, hogy ki okozta a sebeket

- Kislány ennyire nem szabad összeverekedni Christopherrel. – mondta, de tudta, hogy két ekkora gyerek nem tud ilyen erőseket ütni.

- Ezt nem az öcsi csinálta, hanem elestem. – mondta Toni kicsit rémülten. – Lucy meg tudta, hogy nem faggatózhat tovább, mert akkor Toni megijed és bezár előtte minden ajtót. Aztán a szobába kísérte a kislányt aki belebújt az ágyba és hamarosan el is aludt, nagyon kifárasztotta a nap. Lucy a konyhába ment, ahol már Tim várta

- Lucy kösz, hogy ilyen rendes vagy a kicsikkel, életmentő vagy. – mondta Tim, de Lucy mintha máshol járna – Mi bajod van, mintha nem is itt lennél

- Valaki rendszeresen megveri a gyerekeket. Ha kiderül, hogy Chris az, akármekkora haver fel kell jelentened, mert ha te nem teszed meg akkor majd én. – mondta Lucy, Tim meg elég elképedt arcot vágott.

- Micsoda, ezt nem hiszem el. Te még nem láttat, hogyan bánik a gyerekekkel. Chris nem lenne képes rá.

- Nem tudom, de láttam amit láttam, valaki állandóan bántsa őket, holnap bebizonyítom, és addig nem nyugszom míg ki nem derül, hogy ki az. És mellé még képes volt itt hagyni őket, úgy hogy nem is szólt.

- Lucy felejtsd el már ezt, sürgős dolga volt.

- Akkor is felelőtlennek tartom. – Lucy még nem is látta a férfit, de eléggé elfogult volt vele kapcsolatban. De nem erősködött tovább Timnél, mert a férfinak is igaza lehet, és nem is ismeri Christ, nem bíráskodhat felette. Másnap reggel korán ébredt, készítette reggelit. Zenét indította konyhai hifin, valami új szám lehettet mert nem ismerte, de tetszett neki. Nem sokkal később megérkezett Tim, és leült a konyhapult melletti bárszékre.

- Jó reggelt.

- Hello főnök, kávé vagy tea?

- ne hívj főnöknek, és kávét kérek, tegnap elég sokáig fent voltam.

- dolgoztál?

- Jha elég sok a meló hála az égnek, most nagyon megy a szekerem, és a bandák is megvannak.

- Akkor az nagyon jó. – mondta Lucy és a pasi elé rakta a frissen főzött kávét.

- Isteni illatat van, az irodában is neked kéne főznöd mert Monique egyáltalán nem ért hozzá.

- Ma is mész az irodába?

- Nem ma itthon maradok legalább játszom kicsit a kölkökkel. – mondta viccesen és belekortyolt a koffeinbombába. – ez fantasztikus, nem győzők hálát adni az égnek, hogy elküldött nekem. – és akkor jelentek meg kézen fogva a gyerekek.

- Sziasztok srácok, kész a kakaó gyertek csüccs. – azzal az asztalhoz vitte a két bögre kakaót, meg a reggeli többi részét, mert a gyerekeknek túl magasan lett volna a pultnál. – jó étvágyat. – mondta majd visszament Tim mellé és onnan figyelte a kicsiket. A gyerekek meg boldogan álltak neki a reggelinek. Lucy hátat fordított nekik egy pillanatra, hogy a tűzhelyről töltsön magának egy csésze teát, és irdatlan csörömpölést hallott.

- Jézus mi történt? – sikoltott fel és már ott is termett a két gyerek mellett. - akik megszeppenve néztek rá, majd amennyire csak lehetett elhúzódtak Lucytól.

- Ne bánts minket, véletlen volt. – mondta Toni halkan, hogy csak alig lehetett hallani.

- Ne félj nem bántalak, bárkivel előfordul, hogy lever egy poharat, és az eltörik. – mondta Lucy és már biztos volt abban, hogy szegényeket, mindenért megverik és érzelmileg terrorizálják. – bögrét kidobjuk a kukába, a terítőt meg ki lehet mosni, és a ti ruháitokat is, szóval nincs semmi gond. És ha szeretnétek akkor esetleg megpróbálhatjuk megragasztani a fülét, és ha sikerül akkor visszakerül a többiek mellé. – mondta Lucy megnyugtatóan mosolyogva, de a gyerekek még mindig elhúzódva bizalmatlanul néztek rá. – Menjetek fel szépen a szobátokba és öltözzetek át, addig én keresek ragasztót. – a gyerekek felálltak és csak bólogattak, majd eltűntek az ajtóban

- Nesze mondtam neked, hogy valaki bántja őket. – mondta Lucy diadalittasasan

- Nem tudom elhinni, hogy lehet valaki ennyire elvetemült. – mondta Tim. – De Chrisről akkor sem tudom elképzeli, hogy egy ujjal is hozzájuk érne, hogy megverje őket.

- Mert nem is ő az aki bántja a gyerekeket, hanem az anyjuk, láttad hogy néztek rám. Szerintem minden nőtől így félnek.

- Vicky, nem is tudom, de mondjuk az biztos, hogy valaki rettegésben tartja őket.

- Igen és minél előbb ki kell deríteni, mert szegény gyerekek kikészülnek. – mondta Lucy, de elképzelése sem volt arról, hogy mit is tehetne, csak annyit tudott, hogy míg Timnél vannak az apróságok addig biztonságban vannak. Lucy felment a gyerekek után az emeletre. És hallgatózott, hogy miről beszélnek.

- Látod mondta én neked hogy Lucy jendes, és hogy ő bizti, hogy sosem bántana – mondta Christopher a nővérének.

- Én akkor sem bízom benne, nekem nem tetszik. – mondta a kislány határozottan, Lucy mosolyra húzta a száját, és arra gondolt, hogy pont olyan mint ő volt, erélyes és határozott. Mindig tudja mit akar, ő maga is ilyen volt, már ennyi idősen is mint most Toni. Aztán szó nélkül visszament a földszintre, ahol egy cédula várta. „El kellett mennem, majd jövök.” És Tim valahova lelépett, pedig azt mondta, hogy nem megy be dolgozni. A gyerekek is hamarosan megérkeztek, aztán közösen nekiálltak a bögre ragasztásának. Timre sem kellett sokat várni, csak a boltba ugrott ki. Hozott vét nagy adag jégkrémet, aztán az egész napot együtt töltötték. Egész jól elszórakoztak, Tim is nagyon örült hogy itt vannak a kicsik és elszomorodott mikor arra gondolt, hogy ennek az idillnek akármikor vége szakadhat. De elhessegette a gondolatot, és csak a pillanatra koncentrált. Másnap délután már muszáj volt a munkájához látnia, Lucy és a gyerekek a hátsókertben játszottak, ő pedig a dolgozóból figyelte őket. Lucy és a gyerekek az ebéd után összedobtak egy egyszerű sütemény, és míg elkészül addig kint labdáznak az udvaron.

Levendula illatát hozta a kora őszi szél. A gyerekek már megszokták az új helyzetet, és eléggé meg is békéltek azzal, hogy néhány napot Timmel és Lucyval töltenek. Már negyedik napja voltak így együtt, mint egy kis család, és már Lucy és Tim is érezte, hogy hamarosan vége szakad a dolognak. Lucy és a gyerekek odakint játszottak a hátsó kertben, Tim pedig a dolgozószobából figyelte őket. Aztán mikor már betelt a meghitt látvánnyal elkezdett a munkájával foglakozni, hála az égnek jól futott a szekér és tele volt jobbnál jobb megrendeléssel, Chris karrierje is akadálytalanul ívelt felfelé. Csak a felesége furcsa bajai aggaszották egyre inkább.  Még alig ismerte Vickyt de nem volt szimpatikus neki, valahogy ellenszenves volt, és úgy látta, hogy visszafogja Chris a munkában. Tim csak arra tudott következtetni, hogy Vicky érzelmileg zsarolja Christ. Ez ellen meg tenni kell valamit, mert ha így megy tovább Chris elveszt mindent ami valaha volt, és átformálódik valami groteszk, egyénné, egy Vicky bábbá, és azt Tim nem hagyhatja, már csak azért sem, mert rengeteg energiát és pénzt fektetett bele. Már csak egy hónap van az új album megjelenéséig és addig viszont nincs semmi szükség zűrös ügyekre. Már csak néhány telefonhívás volt hátra mikor zajt hallott az udvarról, fogta magát is a dolgozóból egyenesen a kertbe ment és akkor meglátta mi az oka a nagy hangzavarnak. A gyerekek rohantak egy irányba de onnan ahol Tim állt nem lehetett látni, hogy ki van ott. Ezért ö meg elindult Lucy felé, és akkor már mindent tisztán látott. Vicky volt az boldogan ölelte magához két gyermekét és csókokkal halmozta el őket. A nappali felőli ajtón átt érkezett és Tim meg Lucy némán nézte őket, az ajtóban aztán meglátták Christ is, aki az ajtónak támaszkodva figyelte a családját.

- Elviszik őket. - mondta halkan Timnek, majd elindult a ház felé. Az ajtóban aztán találkozott a tekintete Chrisével aki egy hálás mosolyt küldött felé, de Lucy valahogy nem bízott a pasiban. Csak álarc, gondolta magában, és amilyen gyorsan csak tudott besietett a házba, hogy minél előbb szabadulni tudjon a férfi közelségétől. Felment hát a gyerekek szobájába, hogy összecsomagolja a dolgaikat, hogy útra készek legyenek. Hamar végzett és a többiek már odabent beszélgettek.

- Na itt is van Lucy. - mondta Tim ahogy meglátta a közelgő lányt.

- Szóval te vagy az a híres, nevezetes Lucy aki elveszed tőlem a gyerekeim szeretetét. - mondta viccesen Vicky, de raja kívül senki sem nevetett. Főleg nem Lucy aki ez alatt a pár nap alatt nagyon megszerette a két gyerkőcöt.

- Lucy Eavens, ők itt Chris és Vicky Cornell. - mutatta be Tim egymásnak őket. Lucy mindkettőjükkel kezet rázott, majd megkérdezte.

- Esetleg valami frissítőt hozhatok, vagy egy kávét, és hamarosan kész a süti is. - mondta de azt kívánta magában, hogy bárcsak minél előbb eltűnnének.

- Nem, köszi nem kérünk semmit, már indulunk is, csak azt vártuk hogy vissza gyere, hogy a gyerekek el tudjanak búcsúzni tőled. - mondta Chris, és végig Lucyt bámulta.

- Miért sietsz ennyire, igazán megvárhatnánk azt a sütit. - mondta Vicky nyájasan.

- Akkor én most megyek megnézem azt a sütit, meg teszek fel vizet teának. - azzal kiviharzott a nappaliból és a konyhába ment ahol kicsit biztonságban érezheti magát, ide biztosan nem jön utánam senki, gondolta magában. A sütemény csodásra sikerült, és ő a felszeletelésével bíbelődött, míg odabent róla beszélgettek.

Igazán aranyos a barátnőd. - mondta Vicky, még mindig idegesítő nyájassággal.

- Lucy nem a barátnőn, vagyis nem abban az értelemben, ahogy te gondolod. Ő a házvezetőnőm, és nagyon jóban vagyunk.

- De azzal tisztában vagy, hogy nem létezik barátság egy nő és egy férfi közt.

- Hát pedig mi csak barátok vagyunk. És amúgy is Lucy túl fiatal hozzám.

- Miért hány éves? - kíváncsiskodott Chris, aki eddig úgy csinált mint akit nem érdekli, hogy miről folyik a diskurzus. Pedig mindent tudni akart erről a lányról, akinek a szeme tele van bánattal, és félelemmel.

- 24 éves és nem tudom miért jött Amerikába, csak hogy valami miatt el kellett tűnnie otthonról.

- Bajba keveredett? - kérdezte Vicky.

- Nem akkor nem tudott volna ideutazni, hanem valami rossz dolog elől menekül. De most nagyon gonoszat fogok mondani, remélem soha az életbe nem akar visszamenni Európába, mert még egy ilyen nőt mint ő keresve sem találok.

- Na akkor mégis csak igazam volt. - konstatálta Vicky

- Tévedsz még mindig nincs szó arról, hogy kettőnk közt lenne valami, hanem, hogy úgy főz mint anyám.

- Kimegyek megmondani Lucynak, hogy én inkább kávét kérnék és nem teát. - mondta Chris és azzal kiment a konyhába a lány után., aki épp a hűtőben keresett valamit és Chrissel találta szemben magát ahogy becsukta az ajtaját. Annyira megrémült, hogy kiejtette a kezéből a narancsleves flakont, de hála Chris gyors reflexeinek, elkapta az üveget.

- Ennyire ijesztő lennék? - kérdezte viccesen.

- Nem, csak nem értem miért jöttél ide.

- Bocs, nem volt szándékos. - lépett közelebb a lányhoz. - Csak azért jöttem, hogy megkérjelek, főzz nekem inkább egy kávét, én valahogy nem vagyok teapárti.

- Rendben azonnal viszem. - mondta a lány és abban bízott hogy a férfi lelép.

- Megvárlak és segítem bevinni.

- Arra semmi szükség, menj csak vissza nyugodtan, nehogy a feleséged azt higgye, hogy téged is el akarlak szeretni tőle. - és hátat fordított a pasinak. Lucy nem gondolta végig amit mond és ahogy kimondta meg is bánta, de vajon miért érez így a férfi iránt, hiszen még alig ismeri. És felelőtlennek is tartja, amiért se szó se beszéd csak úgy itt hagyta a gyerekeket. Kirakta a süteményt a tányérra és kitöltötte a teát és a kávét egy, egy kancsóba, mellé készítette a csészéket, és mindent ami ahhoz kell, hogy a vendégek jól érezzék magukat. Az egyik tálcán volt a tea meg a kávé, a másikon meg a sütemény, és a kistányérok, és úgy, mind két kezében a tálcákkal, lavírozott be a nappaliba, majd az asztalra rakta mind a kettőt.

- Egészségetekre. Én addig felmegyek, és lehozom a gyerekek dolgait. - mondta és azzal eltűnt az emeletre vezető lépcsőn. Majd amilyen gyorsan csak lehettet fordult is vissza, mert már nagyon meg akart szabadulni a vendégektől. Vickyt egyszerűen utálta, Christ meg, Christől meg futkározott a hideg a hátán. A gyerekek is utánamentek, és rácsimpaszkodtak.

- Ugye Lucy eljössz a szülnapi bulimba? - kérdezte Toni ahogy haladtak lefelé a lépcsőn.

- Hát aranyom, nem hiszem, mert tudod nekem ez a munkám, és Tim nem biztos hogy elenged.

- De Tim bácsi is hivatalos, és én szeretném, ha ott lennél. - erősködött tovább Toni.

- Majd meglátjuk, hogy mi lesz, de nem ígérek semmit. - mondta majd elengedte mind két gyereket. - Meg is volnánk. - rakta le a földre a táskát.

- Mi is készen álunk, indulhatunk is. - mondta Chris és talpra szökkent. Vicky nem értette, hogy mi ilyen sürgős Chrisnek és miért akar ilyen gyorsan lelépni. De nem firtatta a dolgot, mert nem akarta kihúzni a férjénél a gyufát.  Lucy elég furcsának tartotta Chris hirtelen mehetnékét, de örült is neki, legalább minél előbb megszabadul tőlük. Csak azt sajnálta, hogy elviszik a gyerekeket, mert ők hiányozni fognak neki. De végül is nem mondhat semmit, hiszen nem az ő családja. És azért jött el otthonról, hogy felejtsen, hogy új életet kezdjen. Most meg, még nincs itt egy hete és már érzelmileg kötődik két vadidegen gyerekhez. Mindenkinek így lesz a legjobb, gondolta magában és közben integetett az eltávolodó autó felé.

- Megmondanád mi a búbánat van veled? - tette fel a kérdést Tim, ahogy visszafelé sétáltak.

- Mi bajom lenne, sajnálom hogy elvitték a gyerekeket.