3. rész
2008.10.11. 19:45
Kimi lassan megfordult. Az ajtóban egy lány állt. A tegnapi lány. Ezt Kimi azonnal tudta, ahogy meghallotta a hangját. És nem mosolygott. Hidegen nézett rá és a hangja is hideg volt. Elsétált Kimi mellett és nekitámaszkodott a falnak.
Mark megköszörülte a torkát.
- Kimi, hadd mutassam be neked Cristinát. Ő lesz mától fogva az edződ és a testőröd.
Kimi rámeresztette a szemét és felhördült.
- Mi???Hogy micsoda? Mármint hogy ő? Ti nem vagytok normálisak. Majd pont egy ilyen nő fog engem megvédeni bárkitől is! Az edzésről ne is beszéljünk!
Ezt már Cristina sem hagyta szó nélkül.
- Ezt hogy is érted pontosan? Milyen nő? Ilyen, mint én? Szerinted én milyen nő vagyok? – kérdezte halkan és nyugodtan, de Mark tudta, hogy Cristina egyáltalán nem nyugodt.
- Kicsi vagy és gyenge. Ugyan ki az, aki megijedne tőled? Ráadásul tuti, hogy 2 kilót se tudsz felemelni – nevetett Kimi gúnyosan. Cristina odalépett elé, olyan szorosan, hogy az orrhegyük szinte összeért. Igyekezett nem mutatni, de a fiú közelsége elbódította az érzékeit. Évek óta arra várt, hogy a közelében lehessen. Erre most kineveti! Oké, tényleg nem egy félelmetes látvány, de akkor sem beszélhet így vele!
- Tuti, hogy melléd fújok, és elrepülsz, kislány! – hallotta Kimit. Mark próbálta csillapítani, de nem sok sikerrel. Cristina dacosan felszegte a fejét.
- Rendben. Tartsak bemutatót? Te akartad. Próbálj megütni.
- Ugyan már! Nem ütök meg nálam gyengébbeket, pláne ha az nő. Különben is…
Kimi nem tudta folytatni, mert látta, hogy Cristina jobb keze felemelkedik. Reflexszerűen próbált elhajolni előle, aminek az lett az eredménye, hogy beleszaladt Cristina bal kezébe. A lány tenyere hatalmasat csattant az arcán. Kimi dühösen Cristinára nézett.
- Hogy merészeltél megütni? –kérdezte, miközben pillantása jéghideg lett. Cristina megvonta a vállát.
- Provokáltál. Te csináltad magadnak. Viszlát holnap reggel. 8-ra legyél kész. Átmegyek érted. Sok dolgunk lesz.
Azzal a lány hátat fordított és büszkén kimasírozott az irodából. Még hallotta Kimi méltatlankodó mondatait, amelyekben nem túl hízelgően emlegette Cristinát. A lány kilépett a szabadba. Most már, hogy senki nem látta, ledobta magáról a keménység álarcát. Gondolkodni kezdett. 6 éve várok erre a pillanatra, és mit csinálok? Felképelem. Nagyon jó, Cristina, így tutira jó barátok lesztek – gratulált magának a lány. Viszont milyen hihetetlenül gyönyörűek a szemei! Juj! És az illata! Visszagondolt a tegnap estére. Hát igen. A teste is jó. Sőt isteni. Pont jó, nem túl izmos, viszont szépen formált. És hát a boxergatya kimondottan jól áll neki! Az meg, hogy nem tud énekelni, nem csökkenti a vonzerejét. Cristina elmélázva rágyújtott. A falnak támaszkodva fújta a füstöt és próbálta magában elképzelni a legközelebbi találkozásukat. Ami 3 percen belül meg is történt. Kimi kiviharzott az épületből és megállt a lány mellett. Mutatóujját Cristinára szegezte.
- Hogy merészeltél megszégyeníteni Mark előtt? – vonta kérdőre a lányt. Cristina nyugodt maradt.
- Ne mutogass rám, légy szíves. Ideges leszek tőle – válaszolta.
- Még egyszer megkérdezem: honnan vetted a bátorságot?
- Én pedig még egyszer szólok, hogy vidd innen az ujjadat, különben nem lesz mivel nyomkodnod a kis gombocskákat a kormányodon holnap.
Kimi dühösen fújt egyet és elvonult. Bevágta magát Mark kocsijába és csikorgó kerekekkel elindult. Cristina bement az épület mögé, ahol a motorja állt. Eszébe jutott, ahogy a piros lámpánál Kimi megnézte a motorját. Nem őt, a motort. Hát akkor itt az ideje az első leckének! Felvette a bukósisakot, felült és elindult. Látta, hogy a kijáratnál Kimi az őrrel beszélget. Kicsit gyorsított, hogy utolérje. Egymás után mentek ki a kapun. Odagördült Kimi kocsija mellé. Lassan felnyitotta a sisakrostélyát, épp csak annyira, hogy Kimi lássa, ő az. Látta a döbbenetet a fiú arcán. Ezt mondjuk már megszokta:akárhová ment, mindenhol így reagáltak rá. Pici nő egy ekkora motorral? Hát majd megmutatja az autóversenyző úrnak, hogy nem csak ő tud vezetni! Kit a mutató-és középső ujját a sisakjához érintette és a következő pillanatban kilőtt.
Kimi hitetlenkedve bámult utána. Az övé ez a Ducati? Igen jó állása lehetett, ha meg tudta venni – gondolta magában. Vajon mit csinálhatott eddig? És Mark honnan szedte össze? A fiú fejében kavarogtak a gondolatok. Majd holnap kikérdezi Markot. Vagy még ma délután átugrik hozzá. Észrevette, hogy Cristina megállt a motorral. Akkor hajrá! Kimi rálépett a gázra, a lány pedig nem indult el, hanem bevárta. Aha. Játsszunk egy kicsit – gondolta a fiú, és elhúzott a lány mellett. A visszapillantóban látta, hogy Cristina elindul, erre gyorsított. A tükörben nem látta a motort. Hol van? Előrenézett és a lány a Ducatival már előtte volt, lelassított és szlalomozott. Jól csinálja, meg kell adni. És jó a feneke – állapította meg Kimi vigyorogva. Aztán eszébe jutott a pofon, amit végül is megérdemelt. A keze is erős – simogatta meg az arcán a pofon helyét. Érdemes lesz vigyáznom vele, különben laposra fog verni. Hát nagyon kíváncsi vagyok a holnapi napra. De hová tűnt? – kezdte el keresni Kimi a lányt és a motort. Maga sem tudta, miért, a lány kíváncsivá tette. Ki lehet ő? Oké, a nevét tudta. A keresztnevét. És ennyi. Honnan jött? Hol lakik? Mit csinált eddig? Van családja, barátja, férje? És miért is érdekel engem ennyire tulajdonképpen? – kérdezte magától Kimi csodálkozva. Hisz nekem feleségem van. Ja. Valahol. Remélhetőleg jó messze innen. Az utóbbi időben nem tudták elviselni egymás társaságát, így megegyeztek abban, hogy Jenni Finnországban marad, Kimi pedig a milánói házban. Gondolkodási időt kértek egymástól, aminek a határideje nemsokára lejár. Kimi tudta, hogy akkor nehéz beszélgetés vár mindkettőjükre. Aztán elterelődtek a gondolatai Jenniről, mert meglátta a lányt az egyik piros lámpánál, nem sokkal maga előtt. Adott egy kis gázt, és beérte a lányt.
Cristina direkt ment lassan, hogy Kimi utolérje. Tetszett neki, hogy jön utána. Amikor a lámpa zöldre váltott, elengedte Kimit, sávot váltott és elment mellette. Aztán Kimi besorolt mögé, mire ő átment a másik sávba. Ha Kimi gyorsított, ő is. Ha lassított, ő is. Játszottak. A kocsi és a motor olyan összhangban mozgott egymással, mint két szerető teste.
Kimi félmosollyal az arcán követte Cristinát. Ha már most ennyire egy hullámhosszon vannak, mi lesz később, ha…A fiú megrökönyödött azon, hogy merrefelé terelődtek a gondolatai. Miért is lenne bármi köztünk? Elég szépen bemutatkoztam neki. Most biztosan azt hiszi, hogy ilyen hisztis és bunkó vagyok mindig. Muszáj hoznom a jobb formámat. De miért is? – kérdezte magát Kimi. Mert Jennitől el fogok válni. Nem akarom, hogy tovább szenvedjünk egymás mellett és egymás miatt. És ez a lány…Hát ez a lány nagyon bejön. Hú, Tonit is fel kell hívnom, hogy mit műveltem tegnap este – figyelmeztette magát Kimi.
Cristina látta Kimi mosolygós arcát. Hát barátom, most fog lehervadni a mosolyod – gondolta. Ugyanis megérkezett ahhoz a házhoz, ahol lakott. És ez a ház Mark háza volt. Ami azért volt igazán érdekes, mert Mark közvetlenül Kimi mellett lakott. Cristina leállította a motort, levette a sisakot. Leszállt a motorról és várta Kimi reakcióját.
Kimi megállt mellette az Alfával és kiszállt. Odalépett Cristinához, aki – már megint – megborzongott a közelségétől. Kimi a lány arcát fürkészte azokkal a hihetetlenül szép szemeivel.
- Hát te? – kérdezte Cristinától.
- Hát én?
- Mit keresel itt?
- Itt lakom.
- Marknál?
A lány bólintott.
- Miért? Baj?
- Nem.
Cristina elnevette magát, mire Kimi is. Aztán a fiú megszólalt.
- Lényegretörő és értelmes beszélgetés. Tudok ám ennél hosszabb mondatokat is alkotni.
- Ennek igazán örülök. Mondj egy példát.
- Örülök, hogy megismertelek. És ne haragudj, ha bunkó voltam veled. Csak a tegnap estém egy kicsit zűrösre sikeredett, és…
- Tudom. Ott voltam. Én hoztalak haza, karaokekirály.
- Kösz. Nagyon ciki volt a helyzet? – kérdezte Kimi és Cristina csodálkozva látta a piros foltokat a fiú arcán. Elpirult! De édes! Megbabonázva bámulta Kimit. Legszívesebben megsimogatta volna az arcát.
- Jó lesz így?
Cristina felrezzent és Kimire nézett.
- Mi? Mi lesz jó hogy?
- Hű. Szerintem te nem biztos, hogy össze tudnál rakni egy többszörösen összetett mondatot – vigyorodott el Kimi. – Merre jártak a gondolataid?
Erre viszont Cristina pirult el, amit Kimi rögtön észre is vett. Nocsak, nocsak. Alakul a dolog – nyugtázta a fiú. Közelebb ment a lányhoz. És megérezte annak parfümjét. Muszáj volt hátrébb lépnie, mert attól tartott, ráveti magát Cristinára.
- Szóval azt mondtam az előbb, hogy remélem, jól együtt tudunk majd dolgozni. És így még könnyebb, hogy itt laksz Marknál.
- Aha. Ma még itt lakom. Holnap költözöm.
- Hová?
- Hozzád.
|