Kimi álla leesett.

- Hogy hová költözöl?

- Hozzád. Mark nem mondta?

- Nem. Elfelejtette velem közölni. Ezt is. Van még valami, amit tudnom kéne? – kérdezte Kimi lemondóan, mire Cristina elmosolyodott.

- Szerintem a mai napra ennyi sokkoló információ elég volt, nem? Holnap folytatjuk.

- Ha muszáj… - sóhajtott Kimi. Olyan szerencsétlen arcot vágott, hogy Cristina szíve megesett rajta. Már majdnem felemelte a kezét és megsimogatta Kimi arcát, de sikerült lebeszélnie magát róla. Így csak ennyit mondott:

- Menj haza és pihenj, jó? Rád fér. A tegnap este miatt is és a mai nap is elég kemény volt, úgy gondolom. Igaz?

Kimi a lányra nézett és bólintott.

- Hát igen. Akkor én megyek. Reggel találkozunk. Átjössz értem?

- Igen. Menj már! Ne ácsorogj itt, mint egy rakás szerencsétlenség. Ja és bocs a pofonért.

- Azt hiszem, megérdemeltem. Igaz? – pillantott a fiú Cristinára és megdörzsölte a lány tenyerének helyét az arcán. – Nem szoktam amúgy ilyen tapló lenni.

Kiminek valahogy nem akaródzott itthagynia Cristinát. Mi a fenét találjak még ki, hogy vele maradhassak?

- Kezdhetnénk elölről az egész mai napot? – kérdezte végül, mire Cristina bólintott.

- Szia. A nevem Kimi Räikkönen – mutatkozott be Kimi és üdvözlésképp kinyújtotta a kezét.

- Szia. Én pedig Cristina Dawson vagyok, és én leszek holnaptól az új edződ – felelte Cristina és ő is a kezét nyújtotta. Ahogy ujjaik egymáshoz értek, mintha villám csapott volna mindkettőjükbe. Cristina el akarta húzni a kezét, de Kimi nem engedte el. Sőt, simogatni kezdte a kézfejét, miközben mélyen a lány szemébe nézett. Cristina nem tudott szabadulni a kék szempár fogságából. Percekig csak bámulták egymást. A lány érezte, hogy felgyorsul a szívverése és nehezen kapott levegőt. Jézusom – gondolta magában. Hisz épp csak kezet fogtunk! Látta Kimin, hogy belőle is hasonló reakciót váltott ki a kézfogás. Cristina megköszörülte a torkát és kihúzta a kezét Kimi kezéből. A fiú nagy nehezen megszólalt, de a hangja rekedt volt.

- Figyelj…A tegnap estéről…

- Igen?

- Elmondanád, hogy mi történt?

- Szerintem jobb lesz, ha felhívod a barátodat. Toni majd elmeséli. Aztán majd elmesélem én is, és akkor össze tudod rakni a képkockákat. De ne izgulj, nem volt vészes.

Kimi megkönnyebbülten kifújta a levegőt.

- Akkor jó. Ennek örülök. Most már tényleg megyek. Asszem le kell dőlnöm egy kicsit. Szia, Cristina!

A fiú elindult a saját háza felé, amikor hallotta, hogy Cristina utánaszól:

- Jól áll neked a finn zászlós boxer! És az egyáltalán nem gáz, hogy nem tudsz énekelni!

Kimi zavarában megbotlott. Megszaporázta a lépteit és besietett a házba, vissza se nézett. Ezt az égést! Még akkor is Cristina nevetése visszhangzott a fülében, amikor már a nappaliban ült a kanapén és Tonit hívta.

-          Szia, Toni!

-          Csá, haver! – örült meg a vonal másik végén a barátja. – Hogy vagy?

-          Kösz, már egész jól. Figyelj, mi történt tegnap este a bárban?

-          Nem emlékszel? Hát, haver, nem voltál semmi!

Ha Toni így kezdi, akkor tényleg valami nagy baromságot művelhetett. Félve kérdezte meg a barátját:

-          Toni! Kisegítenél? Addig emlékszem, hogy táncoltunk…

-          Na ja. A bárpulton.

-          Hogy micsoda? A bárpulton?

-          Aha.

-          És aztán?

-          Aztán levetkőztél alsógatyára és énekelni kezdtél.

-          Miiii? Jézusom! Toni, miért nem állítottál le?

-          Megtette helyettem más – nevetett Toni. – Nem emlékszel a lányra? Kihúzta a lábadat, te leestél a pultról. Ő hozott haza.

-          Akkor már értem…- mondta Kimi.

-          Mit értesz?

-          Semmi. Nem lényeg.

-          Te öreg! Az a csaj nagyon dögös volt! Ki kéne deríteni, hogy kicsoda. Bírnám a társaságát…

-          Cristinának hívják – csúszott ki Kimi száján, de már megbánta. Nem akarta elmondani Toninak, hogy találkozott Cristinával.

-          Honnan tudod?

-          Hosszú történet – sóhajtotta Kimi.

-          Ne csigázz! Mondd el!

És Kimi mindent elmesélt Toninak a mai nap történéseiről. Azt azonban elhallgatta, hogy a fantáziája igencsak beindult Cristinától. Az kéne még, hogy állandóan ezzel piszkáljanak!

-          Szóval ő lesz az edződ Mark helyett, plusz ő vigyáz rád, hogy viselkedni tudj. Ja és nem mellékesen felpofozott – foglalta össze Toni a tényeket.

-          Dióhéjban ennyi.

-          Tehát együtt fogtok edzeni? Minden nap? Állandóan együtt lesztek?

-          Igen. Nem hiszem, hogy ezt olyan nehéz lenne megérteni – dohogott Kimi.

-          Hajts rá!

-          Mi van? Toni, én nős vagyok…

-          Ugyan már! Valld be, hogy a házasságod Jennivel nem sikerült. És az, hogy nős vagy, idáig se nagyon volt akadály.

-          Semmit nem tudok erről a lányról a keresztnevén kívül. Ja igen. Még annyit, hogy van egy Ducati 1098 R-je.

-          Hogy mije van? Az a motor egy vagyonba kerül!

-          Hát ez az.

-          Mit érdekel, honnan van pénze? Legalább nem a tiéd kell neki, mint egyeseknek…

Kimi felsóhajtott.

-          Ezt hagyjuk, jó? Kösz, hogy felvilágosítottál a tegnap estéről.

-          Nagyon szívesen. Legközelebb is. Tudod, hogy a bulira mindig vevő vagyok.

-          Nem lesz legközelebb. Kinyírnak a Ferrarinál. Ma is úgy lecsesztek, mint a pengős malacot. És igazuk van. Ráadásul Mark beteg, és ezért kaptam helyette Cristinát.

-          Sajnálom Markot. De szedd össze magad. Jó lenne, ha…

Kimi közbevágott.

-          Ja és a legjobbat még nem is mondtam! Itt fog lakni nálam.

-          Kicsoda? Mark? – értetlenkedett Toni.

-          Dehogy. Cristina. Holnap cuccol át hozzám.

-          Hogy micsoda? Öreg, ezt jól kikaptad! – nevetett Toni hangosan a vonal másik végén.

Kimi a hajába túrt és megint sóhajtott.

-          Na igen. Nekem már csak ez jár. Ez nem az én napom, sőt nem az én hetem. Eldöntöttem, hogy elválok Jennitől. Tegnap alsógatyában táncoltam és énekeltem, amire nem emlékszem. Kiderült, hogy Mark beteg. És akkor most jön Cristina, akire…

-          Akire micsoda? – vágott közbe Toni.

-          Végigmondhatom? De ha valakinek beszélsz erről, én megöllek. Kinyuvasztalak. Megnyúzlak. Szóval beindultam rá. Az első pillanattól fogva.

-          És ő?

-          Valamit láttam rajta. De nem vagyok benne biztos.

-          Akkor rajta! Derítsd ki! Jenninél csak jobb jöhet.

-          Kösz. Ez igazán rendes tőled – kapta fel a vizet Kimi, mire Toni nyugtatni kezdte.

-          Bocs, de tényleg így gondolom. És most nem akarok azzal jönni, hogy én megmondtam…De én megmondtam!

-          Ja, megmondtad – nevetett fel Kimi, mert egyáltalán nem haragudott Tonira. Főleg azért nem, mert a barátjának igaza van. Ő tényleg óvta Jennitől. Ahogy mindenki más is. De nem hallgatott rájuk. Na majd most! Végül is Toninak jó szeme van az ilyesmihez…Ha ő azt mondja, hogy próbáljam meg Cristinával, akkor megpróbálom. És igenis éreztem, hogy tetszett neki, amikor megsimogattam a kezét. Kiindulópontnak nagyon jó.

-          Hé, hallod, amit mondok neked?

Kimi újra a telefonra figyelt.

-          Bocs. Mit mondtál?

-          Nem érdekes. Holnap átugrom hozzád. Hátha Ő is ott lesz, és segíteni tudok neki…- cukkolta Toni, mire Kimi ráförmedt.

-          Eszedbe ne jusson! Ne merészeld…

Toni nevetni kezdett.

-          Látom, tényleg érdekel a kislány! Mikor költözik?

-          Nem tudom. Reggel 8-ra átjön. De te csak tartsd távol magad a házamtól. Értve vagyok? Most dolgom van. Szia, Toni.

-          Szia, haver.

Kimi letette a telefont az asztalra. Hátradőlt a kanapén és behunyt szemmel megpróbált visszagondolni arra a pillanatra, amikor megfogta Cristina kezét. Bizseregni kezdek az ujjbegyei az emléktől. Milyen puha a bőre! És a hangja…valami eszméletlenül szexis. És a szeme…milyen színű is? Kék? Szürke? De amikor simogattam a kezét, indigókék színe lett.

- Nem vagyok normális. Felnőtt fejjel álmodozom egy lányról, akiről nem tudok semmit – mondta ki hangosan Kimi, még mindig csukott szemmel. Épp ezért nem vette észre Markot, aki akkor lépett be a nappaliba. A férfi nem szólt egy szót sem, csak elégedett mosollyal halkan kilépett a házból.