Cristina reggel 7 órakor ébredt először. Csodálkozott magán, hisz évek óta ez volt az első olyan éjszaka, amit nyugodtan végigaludt. A nyugodt alvás kiváltója pedig ott feküdt mellette az ágyban. Cristina Kimire nézett. A fiú mélyen aludt, de még álmában is olyan szorosan ölelte a lányt, hogy Cristina karja elzsibbadt. Milyen békés. És én mennyire szeretem őt – gondolta a lány. Óvatosan kibontakozott Kimi öleléséből. Kiosont a fürdőbe és megnyitotta a zuhanyt. Amíg folyatta magára a vizet, gondolatai a tegnap történtek körül forogtak. Eseménydús nap volt, az egyszer biztos. A költözés, a pisztoly, az első összeveszés. És aztán a kibékülés…A lányt elöntötte a forróság, amikor eszébe jutott, ahogy Kimivel…Csodálatos volt. Kapott az élettől egy lehetőséget, hogy együtt lehessen vele, és a lány nem akarta elszalasztani. Elméletben szinte mindent tudott a fiúról, amit „halandó” ember tudhat, de a valóság minden képzeletet felülmúlt.

Cristina gyorsan megmosta a haját és maga köré tekert egy törülközőt. Kilesett a fürdőből és látta, hogy Kimi még alszik. A takaró viszont ugyanúgy nem volt rajta, mint tegnap reggel, amikor „teljesen véletlenül” megleste. A lány vett egy mély levegőt, ahogy Kimi mozdult egyet és a takaró még jobban lecsúszott. Ümmm. Halkan az ágy mellé lépett és csak nézte a fiút. Nem tudott betelni a látvánnyal. Hogy lehet valaki ennyire hihetetlenül szexis???? A fiú kinyújtotta a karját és álmában is Cristinát kereste. A lány pillantása Kimi tetoválására szegeződött. Az „Iceman” felirat teljesen elbűvölte. Óvatosan visszafeküdt Kimi mellé, így közvetlen közelről is szemügyre vehette a tetoválást. Ujjhegyével végigrajzolta a betűket, aztán a szájával is bejárta ugyanezt az utat. Érezte, hogy feltámad benne a vágy.

Kimi apró, de annál kellemesebb érintésekre ébredt. Megnyugodva állapította meg, hogy Cristina itt van vele. Méghozzá frissen, illatosan és kívánatosan, egy apró törülközőben. A fiú szorosan magához ölelte Cristinát.

-          Jó reggelt – köszöntötte rekedt hangon.

-          Szia, bajnok. Jól aludtál? – kérdezte Cristina mosolyogva és beletúrt Kimi kócos hajába. Szívdöglesztő ez a pasi így reggel! Mindjárt sikítok.

Kimi a szájához húzta a lány kezét és belecsókolt a tenyerébe.

-          Soha jobban. Csináld még egyszer.

-          Mit?

-          Amit az előbb. Amire felébredtem – válaszolta Kimi. – Nagyon jó érzés volt.

-          Értem. Erre gondolsz? – és Cristina végighúzta az ujjait Kimi alkarján.

-          Is – hangzott a rövid felelet.

-          Vagy erre? – csókolta meg Cristina a tetovált bőrt, és közben Kimi szemébe nézett. Látta a változást a gyönyörű szempárban: a fiú pupillája egészen kitágult, a kék színű írisz elsötétült.

Kimi vett egy mély levegőt. Cristina érintésébe beleborzongott az egész teste. 2 perccel ezelőtt még álmos volt, de most…Teljes a harci készültség. A reggeli szerelmeskedés nem volt szokása. Ez egyrészt a jó alvókájának volt köszönhető, másrészt viszont Jenni soha nem volt rá hajlandó, mindig talált valami kifogást. Most viszont Kimi úgy érezte, sok olyan szokása lesz, amit Cristina miatt meg fog változtatni. Magához húzta a lányt és megcsókolta. A lány hozzábújt és simogatni kezdte a fiú arcát, a nyakát, a vállát. Finoman a hátára fordította Kimit, és fölé csúszott. Lovaglóülésben a csípőjére telepedett és a törülköző csomója után nyúlt. Kimi lefogta a kezét.

-          Majd én. Hadd vegyem le. Látni akarlak.

Megsimogatta a lány arcát, majd a keze lassan lecsúszott a nyakára, onnan a vállára. Végigsimított a karján, a hátán. Csak ezután bontotta ki a csomót. A törülköző lassan lecsúszott és ők ismét együtt élték át a robbanást.

Cristina a fiú mellkasára fektette az arcát és hallgatta Kimi egyenletes szívdobbanásait, a fiú pedig lassú mozdulatokkal simogatta a hátát. Aztán egy kis idő múlva a fiú megszólalt:

-          Ennél rosszabb reggelem soha ne legyen.

-          Nem lesz. Megígérem. Viszont készülődni kéne. Ha 11-kor kezdődik a tesztelés, előtte két óra edzés belefér. Kezdésnek.

-          Ezek után? Képtelen vagyok bármit is csinálni…- panaszkodott Kimi.

-          Nem tudlak sajnálni – nevetett fel Cristina. – Ha ennyitől elfáradsz, mi lesz, ha igazán meghajtalak edzésen? Na gyere, segítek. Először is lezuhanyozol, jó?

Cristina magára tekerte a nemrég ledobott törülközőt, lemászott az ágyról és lerántotta Kimiről a takarót. Megpróbálta Kimit felhúzni legalább ülő helyzetbe, de nem sikerült, mert a fiú teljesen elhagyta magát és mindig visszazuhant az ágyra. Rövid küzdelem után a fiú – maga után vonszolva a nehezen visszaszerzett takaróját – bevonult a fürdőbe. Cristina pedig átment a saját szobájába ruháért. Felvett egy piros bugyit - naná -, egy szintén piros pántnélküli topot meg egy fekete bőszárú vászonnadrágot. Mire felöltözött, Kimi is végzett a tusolással. Épp a ruhásszekrény előtt álldogált egy szál törülközővel a derekán, amikor Cristina megjelent a szobaajtóban.

-          Szia, Piroska. Vagy inkább Pirosszka? Figyelj, csak nem a Ferrari tiszteletére öltöztél pirosba? – kérdezte vigyorogva Kimi.

A lány levetette magát az egyik fotelba és csak nézte Kimit. A fiú pedig nemes egyszerűséggel ledobta magáról a törülközőt és öltözni kezdett. Cristina nyelt egyet. Ez a test! Hű. Hihetetlen, hogy már megint képes lennék ágyba bújni vele – gondolta a lány, megrökönyödve az érzéseitől.

Kimi egy piros-fehér Ferraris pólót választott egy fekete térdnadrággal. Megálltak egymás mellett a tükör előtt.

-          Jól illünk egymáshoz – állapította meg Kimi és megcsókolta Cristinát. – Menjünk, mert soha nem fogunk odaérni. Elvisszük Markot is, ugye?

-          Persze. Ha már tegnap nem mentünk át hozzá…

-          Megértő típus, ne izgulj – nevetett Kimi. – Fel is hívom, hogy jöjjön át. Addig kiállsz a kocsival?

-          Melyikkel? - kérdezett vissza vigyorogva a lány.

-          Menjünk az Evolution-nel, jó? – kérte Kimi esdeklő tekintettel. – Annyira szeretném kipróbálni. Persze csak ha rám mered bízni…

Cristina csak bólintott és kiment a szobából. Hallotta még, hogy Kimi Markkal beszélget a mobilján. Ahogy leért a lépcsőn, megakadt a szeme valamin, aminek nem ott kellene lennie. A ruháik. Gyorsan összekapkodta őket, de ekkor nyílt az ajtó és belépett Mark. Beszédes pillantást vetett a Cristina kezében lévő ruhakupacra és elvigyorodott. Cristina vörös arccal köszönt neki.

-          Szia, Mark. Jól vagy?

-          Köszönöm kérdésed, igen. És ti? Bár úgy látom, ez hülye kérdés volt…

-          Ne égess, jó? Szégyellem magam, mert 2 napi ismeretség után lefeküdtem Kimivel. Úgyhogy ne piszkálj, légy szíves.

Mark megadóan felemelte a kezét, de a vigyorgást továbbra sem hagyta abba. Kimi lerobogott a lépcsőn és hangosan köszöntötte a barátját, aki elhűlve figyelte Kimit. Soha nem látta még ilyennek. Egyrészt a reggeli pörgés nem volt jellemző Kimire. Másrészt pedig amilyen pillantásokat vet Cristinára…

Mark tudta, hogy Kimi elveszett. És ő ennek nagyon örült. Tudta azonban, hogy Kimi és Cristina kapcsolatában lesznek még zökkenők, és nem Kimi miatt. Ő ugyanis ismerte Cristinát, de nem két napja.