2002-ben történt, 6 évvel ezelőtt. Akkor Kimi a McLaren csapatában volt pilóta és nagy reményeket fűzött az együttműködéshez. A csapat Mark Arnall személyében egy személyi edzőt is a rendelkezésére bocsátott. Mark feladata az volt, hogy a fiú fizikai felkészítése mellett ügyeljen a mentális fejlődésére is. Barátságuk ekkor kezdődött. Ebben az évben Kimi magánéletéről nem sokat lehetett tudni. A fiú együtt járt a volt Miss Skandináviával, Jenni Dahlmannal. Tette mindezt annak ellenére, hogy a környezetében mindenki óva intette ettől a kapcsolattól. Kimi azonban szerelmes volt. És úgy gondolta, ha már a pályán nem sikerül szinte semmi, legalább a magánélete legyen rendben. De sorra jöttek a gondok Jennivel is. A lány egyszerűen nem bírta elviselni Kimi barátait, és megpróbálta eltiltani a fiút tőlük. Zavarta, ha együtt mentek bulizni lányok nélkül. És persze féltékeny volt azokra a kis fruskákra, akik Kimi közelébe férkőztek. Természetesen azért Jennit sem kellett félteni. És ebben az időben történt, hogy az egyik futamra Mark magával hozott egy ismeretlen fiatal lányt. Senki sem tudta, hogy kicsoda ő, csak azt látták, hogy nagyon ragaszkodik Markhoz és a férfi is hozzá. Kimi tisztán emlékezett arra a pillanatra, amikor először találkozott a lánnyal. Markkal éppen a verseny előtti szokásos beszélgetést tartották meg, amikor a motorhome-ban megjelent a lány. Szörnyen nézett ki. Nem fizikailag. Csinos volt, bár talán túlságosan vékony. Ehhez bizonyára hozzájárult a fekete hosszú ujjú póló és a fekete nadrág is. De nem emiatt nézett ki szörnyen. Halottsápadt arcából a két óriási kék szeme csak úgy világított. A szemekben ülő fájdalom, szomorúság és kétségbeesés szíven ütötte Kimit. Csak egyszer találkozott a pillantásuk, Kimiben mégis mély nyomot hagyott. Aztán ennyi volt. A futam elindult. A lány eltűnt, Mark nem mondott róla semmit, így a találkozás és az ismeretlen lány feledésbe merült. Egészen a mostani pillanatig.

Kimi alig tudott megszólalni.

-                     Mi már találkoztunk, igaz?

-                     Igen, Kimi. Találkoztunk.

-                     Te voltál akkor ott Markkal a motorhome-ban. Tiszta fekete ruhában, szomorúan.

Cristina csodálkozva nézett Kimire. Az ő emlékeiben élénken élt az a 6 évvel ezelőtti, mindössze 1 perces találkozás. Ahogy akkor egymásba olvadt a tekintetük…Cristina további életének meghatározó momentuma lett az a pillantás. Onnantól kezdve csak Kimi létezett a számára. A fiú igéző kék szeme kísértette őt nappal és éjszaka, mindig és mindenhol. Mindenkiben őt kereste, mindenkit hozzá hasonlított. És bár az életük más-más irányba haladt, Cristina figyelemmel kísérte Kimi életét és pályafutását. Amikor a fiú kétszer is elbukta a világbajnokságot, dühös volt és csalódott. Nem értette, hogy a McLarennél miért képtelenek összehozni egy versenyképes, de főleg megbízható autót Kiminek. Igazán megérdemelte volna! És ami a fiú magánéletét illeti…Az esküvőjük napján Cristina sírt. A remény elveszett, hogy valaha is köze lehet Kimihez.

És most mégis itt van. Kimi mellett. A sors fura fintora, hogy Mark betegsége segítette hozzá, hogy a fiú közelébe kerülhessen. Remélte, hogy Kimi nem fogja ellenségként fogadni. Remélte, hogy talán még barátok is lehetnek. Az azonban, hogy a fiú képtelen elszakadni tőle, a legmerészebb és legvadabb álmait is felülmúlta. Most is itt ül mellette és fogja a kezét.

-                     Miért voltál akkor feketében? – hallotta Kimi kérdését. Hirtelen nem is tudta, mit feleljen. Az igazságot? Még nem.

-                     Gondjaim voltak. Meghaltak a barátaim.

Kimi megsimogatta a lány arcát.

-                     Sajnálom. Utána hová tűntél? Emlékszem, mindenki azt találgatta, hogy ki is lehetsz. De Mark nem árult el semmit.

-                     Én kértem meg rá. Nem is akartam ott lenni azon a versenyen, de muszáj volt eljönnöm az akkori lakhelyemről, mert a tulaj elment turnézni és én nem bírtam egyedül.

-                     Turnézni? Kinél laktál?

-                     A Linkin Park énekesénél, Chester Benningtonnál.

-                     Akkor innen a rajongás – mosolyodott el Kimi.

-                     Chester és Mike Shinoda nagyon sokat segítettek nekem, amikor Mark nem tudott. Mindig számíthattam rájuk…

-                     Cristina. Nézz rám, kérlek – fogta meg Kimi a lány állát. – Amit most elmondok neked, még az én számomra is meglepő. De legelőször arra szeretnélek megkérni, hogy gyere egy kicsit közelebb hozzám. Konkrétabban ülj az ölembe. Szeretném érezni a testedet. És bízom benne, hogy nem csinálok magamból bolondot.

Cristinának nem kellett kétszer mondani. Fél másodperc múlva már Kimi ölében ült, kényelmesen elfészkelődve a fiú ölelő karjaiban. Kimi pedig beszélni kezdett.

-                     Bár már említettem nem is olyan rég, azért megismétlem magam: hiába a rövid ismeretség, biztos vagyok benne, hogy minket egymásnak teremtettek. Úgy érzem, a részem vagy. És szeretném, ha én is a te részed lehetnék. Szükségem van rád. És nem csak testileg. Most már tudom, hogy Jenni meg én nem illettünk össze, hiába erőltettük. Vele soha nem éreztem magam ennyire élő embernek, mint veled. Újra szeretném kezdeni az életemet. És az új életemhez szükségem van rád.

Cristina Kimi szájára tette az ujját.

-                     Kimi. Én mindenemet arra tettem fel, hogy te boldog legyél. Erre vágyom 6 hosszú éve. És az életed része szeretnék lenni. Úgyhogy ne félj attól, hogy bolondnak nézlek. Ugyanazt érzem, amit te. Mi ketten jó csapat vagyunk.

És megcsókolta a fiút. Kimi pedig visszacsókolta. Ebben a csókban minden benne volt, amit szavakkal nem lehet kifejezni: öröm, ami annak szólt, hogy egymásra találtak. Remény, egy szebb életre. Boldogság, mert mindketten ugyanazt érezték. És szerelem. Egy mély, mindenek felett álló, szinte földöntúli szerelem ígérete.