A részleges vallomás után elkezdődtek közös napjaik, amelyek edzésből, tesztekből, jókedvből, beszélgetésekből és – természetesen – szerelmeskedésből álltak. Készültek a Belga Nagydíjra. A tesztek jó eredményeket hoztak, az edzések pedig…A levezető masszázs vége mindig más lett. Állandóan együtt voltak, nem csak otthon, hanem a boxban, a teszten, és mindenhol. Nem tudtak betelni egymással. És még jobban bebizonyosodott, hogy nem csak testileg illenek tökéletesen össze. Kapcsolatukat igyekeztek titkolni, de hiába. Nem lehetett nem észrevenni a vibrálást közöttük, nem lehetett nem észrevenni a Kimiben lezajlott hatalmas változást. És a csapattagok tudták, hogy nem Jenni miatt boldog.

Belgiumban külön szobát foglaltak maguknak, bár csak a látszat kedvéért. Addig nem akartak a nyilvánosság elé lépni, amíg Kimi el nem vált Jennitől. A fiú elhatározta, hogy a monzai versenyhétvége után elutazik Finnországba és beadja a válókeresetet. Mivel az óta a bizonyos beszélgetés óta Jenni nem állt elő újabb követelésekkel, Kimi egy kicsit megnyugodott. Egy dolog azonban zavarta: némely hivatalos rendezvényre fel kellett vennie a jegygyűrűjét. Úgy érezte, mintha a fehérarany karika égetné az ujját. És emellett voltak halvány rossz érzései.

Kimi Franciaország, Magny-Cours óta nem érezte jól magát a Ferrari F2008-ban. Nem sikerült megtalálni azt az egyensúlyi állapotot, amit szerettek volna, az autó vagy alul-vagy túlkormányzott volt. És persze ott volt a sajtó. És Jenni. A balhék, az összeveszések. De Kimi próbálta azt tenni, amihez a világon a legjobban értett: vezetett. A mostani monzai teszteken végre újra a korábbi aerodinamikai beállításokat használták, amitől a fiú ismét bizakodóvá vált.

A pénteki nap eléggé zűrösre sikeredett. Kétszer is túl gyorsan hajtott a boxutcában, egyszer pedig a gumifalnak pördült. Szombaton azonban az időmérő vége felé úgy tűnt, meglesz a pole pozíció, végre, ennyi szenvedés után. Ám végül csak a 3. helyről vághatott neki annak a versenynek, amit szeretett, azon a pályán, amit imádott. Nem rossz, de lehetett volna jobb is.

Kimi nagyon jól kapta el a rajtot. Volt két, szinte ijesztő megmozdulása, amikor Felipe elé vágott. Ezek nem a csapattársának szóltak, hanem minden másnak: hogy nem jöttek az őt megillető eredmények, hogy Hamilton felöklelte Kanadában, hogy Magny-Cours-ban eltört a kipufogója, hogy már sokan leírták. A fiú most ledobta minden elkeseredettségét és ment. Megelőzte Lewist és szinte az utolsó körökig uralta a versenyt. Akkor azonban ismét előjöttek a gumimelegítési problémák, és Hamilton ott lihegett a nyakán.

És elkezdett esni az eső. A Bridgestone gumikból nagyon hamar eltűnt a tapadáshoz szükséges hő, az F2008 folyamatosan veszített a tapadásából. Kimi hosszú féktávokat vett és szélesebben vette a kanyarokat, tapadást keresve a gumiknak. Hamilton pedig figyelt. A Bus Stop sikánban bepróbálkozott, de Kimi zárta az ívet, így az angol kénytelen volt a bukótérbe menekülni, levágva ezzel a sikánt. Mivel ezzel a manőverrel megelőzte Kimit, a szabályoknak engedelmeskedve visszaengedte maga elé a Ferrarit, de nem sokáig. Hamilton ismét megelőzte Kimit, aki egy kicsit meglökte hátulról a McLarent. Az eső pedig egyre jobban esett. Kimi minden gázadására fenékcsóválás volt a válasz. Mindketten kicsúsztak a pályáról, de itt még Kimi jött vissza a vezető helyre, annak ellenére, hogy Nico Rosberg Williams-e hirtelen felbukkant előttük. Le akarta győzni Hamiltont. Itt, Spaban. A kedvenc pályáján, ahol szinte már a kezében volt a trófea. A Ferrari azonban megint megpördült, és Hamilton az élre került. Kimi ment utána, de autójának fara kitört és nekiütközött a falnak. Vége a versenynek, ennyi volt. Túl keményen ment, mert minden vagy semmi alapon versenyzett. Győzni akart. És bár az eső és a gumifal megállította, Kimi megmutatta minden kételkedőnek, hogy ő még mindig az a vérbeli küzdő, mint volt.

A motorhome-ban Cristina úgy szorította az asztal peremét, hogy attól félt, eltörnek az ujjai. Markkal együtt nézték a futamot. Ne essen, ne essen, ne essen – fohászkodott magában a lány. Már csak 6 kör. Már csak 5. Már csak 4…És az eső megindult. És…Ó, te jó isten! Hamilton megelőzte Kimit! Ez nem lehet igaz! Aztán látta, hogy Kimi megtámadja Lewis autóját. Ne, Kimi! Kérlek, ne – mondogatta magában a lány. És akkor megtörtént. Kimi elhagyta a pályát, megpördült és a falnak csapódott. Vége. Vége a versenynek és talán vége a címvédésről szőtt álmoknak is. Cristina felugrott és felborította az asztalt. Senki nem foglakozott vele, a csapat teljesen letört, főleg Kimi szerelői és a mérnöke. A lány kirohant a motorhome-ból és várta, hogy Kimi mikor ér vissza a pályáról.

Kimi egyszerűen nem hitte el, ami történt. Pedig minden olyan jól ment! A rajt, az első körök, ahogy sikerült kiautóznia az előnyt Hamiltonnal szemben…Tudta, hogy hagynia kellett volna Hamiltont elmenni és nem megpróbálni visszaelőzni. De annyira nyerni akart! Főleg a kedvenc pályáján. És minden jó volt addig, amíg el nem kezdett esni az eső. Amikor érezte, hogy a kocsi irányíthatatlan, tudta, hogy idén nem lesz bajnok. Kész, vége, ennyi. Innentől megnyugodhat a vezetőség és a sajtó, Felipe lesz az, akit támogatni kell. És ő támogatni fogja, hisz tavaly ő is megkapta a támogatást tőle. De ki a fenét érdekel most Felipe és a többiek? Haza akarok menni Cristinával és pihenni. Kimi visszaért a motorhome-hoz és a lányt kereste. Ott volt. Őt várta, halottsápadtan, külön a többiektől. Kimi elindult felé, mire Cristina is tett egy pár lépést. Aztán szaladni kezdett Kimihez, aki menet közben levette a sisakját és nekiállt kihámozni magát az overálból. Végre! Cristina odaért hozzá és megállt előtte. Nem szólt egy szót sem, csak megfogta a kezét és bevezette az öltözőjébe. Mark utánuk indult, de Kimi megrázta a fejét.

-                     Ne. Ne gyere, Mark. Most csak Cristinára van szükségem – kérte meg a barátját, mire Mark csak bólintott és magukra hagyta őket. Cristina becsukta az ajtót és ráfordította a kulcsot. Kimi felé fordult, aki csak állt némán és őt nézte. Istenem, milyen elveszett! Nem ezt érdemelte – gondolta magában a lány szomorúan. Kimi kinyújtotta a kezét, mire Cristina odasietett és szorosan átölelte. Érezte, hogy Kimi remeg. Elkezdte simogatni a fiú haját, a nyakát. Csöndben ölelkeztek. Nem volt szükség szavakra. A lány az ölelésével sugározta azt a szerelmet és támogatást, amire Kiminek most mindennél nagyobb szüksége volt. Egy idő után Kimi megszólalt:

-                     Menjünk haza, jó? Veled akarok lenni.

-                     Rendben – bólintott Cristina. Kiléptek az ajtón és Markkal találták magukat szemben.

-                     Elmegyünk, Mark. Kérlek, gondoskodj Kimi holmijairól, jó? – kérte meg a lány. A férfi bólintott és Kimire nézett. Látta a barátján a kiesés okozta sokkot. És örült neki, hogy van, akivel hazamehet.

-                     Természetesen megoldok mindent. Menjetek csak.

-                     Kösz, Mark. Majd találkozunk.

Cristina kézen fogta Kimit és kivezette a motorhome-ból, ahol persze nyüzsögtek a fotósok és riporterek. Mindegyikük Kimit fényképezte és vele akartak beszélni.

-                     Kimi! Kimi! Nem ezt várta ettől a versenytől? Így hogy fogja megvédeni a világbajnoki címét? Most már Massát kell támogatnia, igaz? – záporoztak mindenhonnan a kérdések és villogtak a vakuk. Cristina próbált utat törni maguknak. Már majdnem elérték a kijáratot, amikor megtörtént a baj. Az egyik riporter kérdezett valamit Kimitől, aki hatalmasat taszított a fickón, mire az hanyatt esett. Kimi megragadta a férfi grabancát, közel hajolt hozzá és valamit mondott neki. Cristina csak azt látta, hogy a riporter gonoszul elvigyorodik és már hallotta is a kérdést:

-                     Emiatt a nő miatt van minden, ugye?  Tutira miatta nem tud a versenyre koncentrálni. Esetleg sokat szexeltek a futam előtt és a kishölgy „kiszívta” minden erejét?

Kimi keze ökölbe szorult és rárontott a firkászra. Ütötte, ahol érte. Hogy merészel ez a féreg ilyenek kérdezni? – dühöngött a fiú. Aztán érezte, hogy valaki megfogja a kezét. Cristina volt az.

-                     Kimi. Ne. Megölöd. Hagyd békén, kérlek. Menjünk haza, jó? – mondta halkan a lány és könnyes volt a szeme.

Kimi átkarolta és nem törődve a méltatlankodó – de természetesen vadul fotózó és videózó – tömeggel, elhagyták a pályát. Beültek a bérelt kocsiba és a szállodába hajtottak. A recepciós csodálkozva nézett rájuk, hogy ilyen hamar visszajöttek, ráadásul a csapat nélkül. Kimi előrement a lifthez, Cristina pedig odasietett a recepciós lányhoz.

-                     Lenne egy kérésem – szólt a lánynak. – Mark Arnallon kívül ne engedj be hozzá senkit. Senkit, érted?

-                     Értem. Mindent megteszünk, hogy nyugalom legyen. És Cristina…Nagyon sajnálom, ami történt.

A lány csak bólintott és Kimi után ment a lifthez. A fiú rögtön megfogta a kezét és addig nem engedte el, amíg felértek a szobába. A szobában Kimi csak annyi időre engedte el Cristinát magától, amíg lehámozták magukról a ruhát. Bebújtak az ágyba és átölelték egymást. Kimi nagyon fáradt volt, testileg, agyilag és lelkileg is. Még szorosabban ölelte a lányt.

-                     Olyan jó, hogy itt vagy – mondta halkan.

Cristina ránézett.

-                     Én mindig veled leszek, Kimi. Te vagy az életem.

Megsimogatta a fiú arcát és gyengéden megcsókolta. Kimi érezte a Cristinából áradó szerelmet, bizalmat, támogatást. Kellett neki a lány. Halálosan szerelmes volt bele.