Abban a pillanatban tűnt fel a lány előtt a ház, amikor már éppen fel akarta adni a küzdelmet. Leverten, felsebzett lábbal, végsőkig kimerülve arra gondolt, leül az út szélére.

-          Már csak egy kanyar. –győzködte magát félhangosan.

Amikor túljutott a kanyaron, maga sem hitt a szemének, egy házat pillantott meg. Az éhségtől alig állt a lábán, órák óta gyalogolt. Hosszú szőke haja csapzott volt, tele sárral az eséstől, amire csúnya horzsolt seb emlékeztette az arcán. Régen hófehér ruhája tépázottan lógott rajta.

Rebecca megborzongott, mikor a hideg szél a kabátja alá fújt. Bárcsak lett volna annyi ideje, hogy hazamenjen, és melegebb holmit vegyen magára.

Akkor azonban képtelen volt tiszta fejjel gondolkodni. Csak az hajtotta, hogy elmenekuljon Colin fenyegetése elől. Azzal sm törődött, van- e nála elegendő pénz.

Otthon! Otthona lesz- e még egyszer az a ház, ahol édesanyjával és mostohaapjával élt? Befogadja- e újra Bernard a házába, ha megtudja mit tett? Visszaélt a bizalmával.

Rebecca arca szinte elfehéredett a bánattól. Tiszta, kék szemébol eltűnt a fény. Csak most ébredt tudatára annak, mit is cselekedett. Menekülésével Colin kezére játszott. Bárcsak lett volna annyi ereje, hogy elmegy Bernardhoz és bevallja neki az igazságot. Ehelyett fejét vesztve a kocsijába ült, és nekiindult a világnak. Fogalma sem volt róla hol a fenében járhat.Most azonban itt áll egy ház előtt. Bárki lakjon is ebben a házban, egy pohár vizet biztosan kaphat, aztán pedig... Aztán mi lesz? Megkérhetné a tulajdonost, hogy használhassa a telefont. De egyetlen dolgot biztosan nem tehet: nem telefonálhat haza és onnan nem kérhet segítséget.

Amíg ezen gondolkodott, elkezdett esni az eső. Igyekeznie kell, hogy ne ázzon bőrig.

Az eső közben viharrá változott, és Rebecca vékony ruhája pár pillanat alatt átázott, haja pedig nedvesen lógott az arcába. Felbotorkált a lépcsőn, és megnyomta a csengőt. Idegtépő csend következett. Kilincs kattanása hallatszott, majd olyan hirtelen nyílt ki az ajtó, hogy a lány előre bukott, és nekizuhant egy férfi izmos testének.

-          Mi a fenét...?

Rebecca érezte, hogy egy erős kéz fogja a karját, amely nem engedte, hogy elessen.

-Ki maga, és mit akar?

-Én...-a lány nagyon örült, hogy már végre nincs egyedül. Megszédült. Homályos tekintettel bámulta a férfit.

Magas, szőke hajú, izmos alak  állt előtte, fekete öltönyben, hófehér ingben, lazán megkötött nyakkendőben.Ennyit fogott fel a lány, majd újra lehunyta a szemét.

-Nem tud beszélni? – az ismeretlen kissé megrázta a lányt. – Ki a fene maga, és mit keres itt?

-Én...- Rebecca mgköszörülte a torkát. – Szükségem lenne...

-Mi a baj? Fáj valamije?- az idegen hangja kissé megváltozott, aggodalom hallatszott ki belőle. A lány kinyitotta a szemét és egyenesen a férfiéba nézett. Annak a színe olyan szikrázoan kék volt, hogy el lehetett benne veszni.

Ilyen szemű férfiba bele tudnék szeretni, gondolta álmodozva a lány, aztán ijedten összerezzent.

-Maga beteg, bolond, vagy mindekettő? Itt áll az ajtóm előtt és... Hé, el ne essen nekem!- kiáltott a férfi, mikor a lány megingott. A lány haja félrecsúszott a arcából, s így látni lehetett a csúnya sebet.

-Mi történt magával?- Rebecca elkábult attól ahogy a férfi átkarolta a derekát, hogy el ne essen.

-Kérem- nyöszörögte- kérem, segítsen! Újra forogni kezdett vele a világ, de mielőtt elveszítette volna az eszméletét, még meghalotta a telefon csörgését...