Teltek a napok, hetek, semmi válasz. Majd három hétre rá, hogy elküldtem az emailt, ülők otthon, éppen a pályára indultam, megcsörrent a telefonom. A vonal másik végén nem más volt, mint Stefano Dominicalli.

- Hallo, Barbara Forrás?

- Igen, tessék-, mondtam.

- Stefano Dominicalli vagyok, a Ferrari csapatfönőke, megkaptuk a jelentkezésed és három nap múlva várunk Maranellóban egy személyes interjúra. Szóhoz sem tudtam jutni.

- Rendben, ott leszek!!- mondtam, de a sírás határán voltam. Majd Steafano elköszönt. Én meg ledőltem az ágyra és nem is tudtam, hogy most mit csináljak kit hívjak először. Majd valaki csöngetett, rohantam ajtót nyitni, Charlie volt, ugrottam a nyakába, majd egy hatalmas puszit nyomtam a szájára boldogságomban.

- Hééé… csigavér, nyugi- mondta meglepetten Charlie- Mi történt veled?

- Képzeld hívtak a Ferraritól két nap múlva várnak Maranellóban egy személyes interjúra- mondtam fülég érő szájjal.

- Héé… te nő-mindig így hívott-ez király, de nagyon- mondta, majd megölelt és felkapott.

- Tegyél már le, na…- kiáltottam.

Csörgött a telefonom, ami mindig jókor csörög.

- Tessék, Forrás Barbara.

- Itt is Forrás, csak nem Barbara, hanem Ádám-hangzott a válasz kicsit gúnyosan.

- Mondjad-mondtam tőlem szokatlanul boldogan.

- Este, ha nem gond én is elmennék a versenyre a haverjaimmal- mondta nemes egyszerűséggel

- Gyertek! De most mennem kell! A kapunál várjatok meg fél nyolcra én is ott vagyok!!! Szia!- meg sem vártam mit mond, mentem tusolni, addig Charlie összepakolt, mert már tudta mi hol van, hisz olyan volt, mintha ő már haza járna ide!!!Elindultunk. Nagyon boldog voltam. Megérkeztünk. Ismerős emberkék álltak az öcsém mellett, nem is akartam hinni a szememnek csak mikor Charlie megcsípett!!!

- Te látod, amit én?!- kérdezte megdöbbenve.

- Igen, látom, de ők hogy a francba kerülnek ide, hisz ők sztárok az én kedvenc sztárjaim- csak mondtam és mondtam, majd egyre közelebb értünk Ádámékhoz!! Aki látta rajtam, hogy nem igazán vagyok magamnál. Hogyan is lehettem volna, ha tőlem kb. 5 méterre állnak életnagyságban a kedvenc pilótáim: Kimi Räikkönen, Nelson Piquet jr. és Heikki Kovalainen.

- Na, végre, hogy itt vagytok – mondta a kedves öcsikém kissé dühösen.

Erőt vettem magamon és az első sok után, mintha nem is történt volna semmi, ugyan olyan hidegen válaszoltam neki, mint ahogy ő szólt hozzám.

- Időben vagyunk, nem?!- néztem az órámra- Gyertek utánam- szóltam a díszes társaságnak. Közben szorítottam még mindig Charlie kezét.

- Mi elmegyünk átöltözni, 10 perc és itt vagyunk! Itt vannak a jegyek, ezekkel bármerre mozoghatok!!!

- Te ki volt ez a csaj?- tette fel a kérdést Heikki

- A hűn szeretett nővérem- válaszoltam gúnyosan.

-  Nagy lehet a szeretett?!- állapította meg Kimi.

- Na, ebbe most inkább ne menjünk bele - mondta Ádám.

- És ki volt az, akinek olyan erőteljesen fogta a kezét?- Heikki kíváncsian faggatott tovább.

- A legjobb haverja… na de most nem azért jöttünk, hogy a nővéremről cseverészünk, hanem autóversenyt jöttünk nézni, nem?!- mondtam kissé idegesen.

- Jól van, na, nem ám bekapsz- mondta Heikki nevetve. Majd elindultak elfoglalni a helyüket.

Ez alatt én még mindig sokban voltam az öltözőben, nem is tudtam a versenyre koncentrálni! Majd a versenybíró elmondta a párosításokat és a feltételeket. Én, mint mindig a király kategóriában kaptam helyett a Lexusommal. Elindultunk ki a pályára. Szememmel az öcséméket kerestem, meg is lettek. Majd kis idő elteltével szólítottak.

-                Icegirl és Charlie a rajtvonalhoz-hangzott a hangosból. Na, kezet ráztunk a Charlieval és irány volt az autó!!!

Eközben a lelátón Ádámot a hollétem felől faggatták a srácok.

- Nyugi skacok, ő itt van- és mutatott a vörös lexus felé.

- Na, ezt ugye nem mondod komolyan- egyszerre mondták a fiúk. Ádám csak mosolygott és bólintott. Elrajtoltunk, 3 kört kellett megtenni. Végig Charlie vezetett, de a célegyenesben megelőztem és engem intettek le győztesként. A fiúk csak az állukat próbálták összeszedni még én kikászálódva az autómból gratuláltam a legjobb haveromnak, akit már sokadszorra vertem el. Majd jött az eredményhirdetés és a jól megérdemelt pezsgőzés. De ebbe már belevontam a fiúkat is.

 - Srácok 5 perc és mehettünk bulizni-szóltam oda és eltűntem az öltözőben. Ott még váltottunk a többi pilótával pár szót és már mentünk is Ádámékhoz.

- Na, akkor bemutatkoznék, Forrás Barbara vagyok, mérnők és autóversenyző, ja és nem mellékesen a haverotok nővére- mondtam ezt kicsit gúnyosan.

- áá… nem is tudjuk, hol kezdjük- mondta Nelsinho.

- Jól vezetsz!- mondta nemes egyszerűséggel Kimi.

- Köszönöm srácok! - mondtam elpirulva.

- Na, most fényezzük a nővéremet vagy megyünk bulizni? - mondta kissé idegesen Ádám.

Azzal elindultunk a kedvenc szórakozó helyünk felé, ami történetesen a mienk volt! Beérkezve láttuk, hogy a pályáról a nép ide özönlött.

Ádám! -kiabáltam- Menjünk hátra, ott csöndesebben tudunk lenni!!!Ő csak bólogatott és mutatta az irányt a fiúknak. A szórakozóhely mögött volt egy kis gokart pálya kis bárral. Na, a fiúk szeme egyből felcsillant.

- Van még mára valami meglepetésed?- fordult kíváncsian felém Kimi.

- Szeretnéd???- néztem rá mosolyogva. Csak arra eszméltem fel, hogy karon ragadt és húz!!!!