- Hé… ti mit csináltok- kérdezte Ádám

- Semmit, épp meg akartam mutatni valamit Kiminek- mondtam kicsit határozatlanul. Majd azzal a lendülettel karon ragadtam és elindultunk a vészkijárat felé. Ádám értetlenül nézett ránk. Eltűntűnk az ajtó mögött. A vészkijárat feliratú ajtó nem a megszokott funkcióját takarta. Magam sem értette, hogy most meg miért csináltam ugyanazt, mint Kimi, csak tettem, nem gondolkozva.

- Mi ez?- kérdezte Kimi kíváncsian.

- Ide szoktam elbújni a világ elől, ha valaki megbánt vagy csak úgy érzem, elegem van mindenből és mindenkiből.

- És mi miért vagyunk itt?- kérdezte kicsit sunyin.

- Hát az előbb te indultál velem valahova és meg akartam szabadulni az öcsémtől.

- ÁÁÁ… akkor látom vetted a lapot?!- mondta már nagyobb mosollyal.

- Na, ezt most meg nem értem!- néztem rá értetlenül.

- Csak jobban meg akartalak ismerni, így valami csendesebb helyre akartalak vinni.

- Mint látod ez az.  - feleltem.                              

- Mesélj magadról! – kérte Kimi kiskutya szemekkel. Ki tudna ellen állni annak a kék szempárnak. Nem is tudom miért, de elmondtam neki mindent. Elmondtam, hogy apukám az ország miniszterelnöke, anyukám ismert színművésznő, az öcsém is ismert a médiában, de nem igazán a munkája miatt, hanem a nőügyei és kicsapongó élete miatt, és, hogy nincs túl jó kapcsolatom az öcsémmel és az apukámmal. Csak két emberrel érzem jól magam. Charlieval és Katával. Charlie 37 éves és az ország egyik legismertebb kézilabdázója, míg Kata vagy 10 éve a legjobb barátnőm. Elmondtam neki, hogy jelenleg nincs állásom, pedig mérnöknek tanultam az egyetemen. De amint ezt kimondtam tudatosult bennem, hogy kivel is beszélek és, hogy mi is történt délután, a telefonhívás. Majd néma csend lett. A csendet Kimi törte meg.

- Mi történt, miért hagytad abba?

- Semmi, de ha most nem haragszol nekem mennem kell. Ekkor ott hagytam és elviharoztam a bárból. Csak rohantam ki egészen a Duna-partig. Itt megállva, leülve a fűbe, ami ilyenkor este kicsit vizes, de nem törődtem vele. Nem értettem mi történik velem és, hogy miért is hagytam ott Kimit, azt az embert, akit már évek óta imádok és tisztelek. Már órák óta ültem a parton és már nagyon fáztam, ekkor jelent meg apám által rám sózott bébiszitter. Mondhatom nagyon örültem neki.

- Kisasszony, azt tudja, hogy a tegnap estét jelentettem az apjának és ő hívatja is magát!

- Na, azt nem én, nem beszéllek apámmal, azt felejtse el- kiabáltam.

- De kisasszony Ön velem jön azonnal- mondta ellentmondást nem tűrően. Akármennyire is tiltakoztam, betuszkolt az autójába ahol még ült egy gorilla és meg sem álltunk a Parlamentig. Na, ekkor már energiám sem volt kiabálni és jelenetet sem akartam ott rendezni, azt apámnak tartogattam. Beérve apám személyi titkárába, Bencébe ütköztem. Mindig is utáltam, egy törtető kis majom volt. Majd szóltak apámnak, aki akkor végzett az ülésteremben, hogy megérkezett a lánya.

- Miniszter Úr megjött a lánya. - közölte vele a személyi titkára.

- áááh… kislányom megjöttél- mondta apám nagy mosollyal. Na, nekem sem kellett több, kiakadtam és neki álltam üvöltözni.

- Azt hiszed, hogy ha az egész országot te irányítod, akkor engem is irányíthatsz!!!Mert engem nem, mert nem vagyok már kislány, elmúltam 24 éves is, és tud, meg már rohadtul unom, hogy két majom mindig követ és figyeli minden lépésem. Nem tudok elmenni úgy bárhova, hogy ezek ne lennének a nyomomban!!

- De kislányom…

- Nincs semmi, de kislányom! Apa, ha nem tűnnek el mellőlem ezek a gorillák utoljára láttál engem és álltam veled szóba!!! Ezzel fogtam és otthagytam. Majd fogtam egy taxit és haza mentem. Ekkor néztem csak meg a telefonomat és láttam, hogy Charlie is keresett többször valamint az öcsém is. Letusoltam, majd elmentem Katához, most valahogy rá volt szükségem. De ő nem volt otthon. De miért is lett volna, hisz a hétvégén verseny volt. Mint tudni illik Kata is mérnők, ő jelenleg a Toyota alkalmazottja.  Felhívtam és gyorsan összefoglaltam neki mi is történt mióta nem beszéltünk.