Kimi csak meredten bámult, nem tudta mire vélni az előbb hallottakat. Stefano a homeban ülők többségének bemutatott, majd lassan, de biztosan Kimiék asztalához értünk.

- Kimi, ő itt az új mérnököd! – mondta Stefano. Remélem jól ki fogtok jönni!- folytatta- De, ha most nem haragszotok, akkor én mennék, mert egy megbeszélésem lesz. - majd távozott is. Mi meg hárman maradtunk az asztalnál. Mark, Kimi és én. Kimi még mindig csak bámult és értetlenül nézett, hogy mi is volt ez.

- Mi, de, hogy-hogy te…? - meg ehhez hasonló kérdésekkel bombázott. Mielőtt válaszoltam volna, ő már ott sem volt. Eltűnt. Nem értettem a reakcióját.

- Akkor biztosan te lennél az a lány, akit két napja megismert Kimi? – kérdezte Mark.

- Igen, én lennék! De miért is távozott angolosan?- értetlenkedve néztem Markra.

- Na, azt én is szeretném tudni!- mondta Mark, majd bocsánatot kért és a barátja után ment. Én ott maradtam és csak gondolkoztam, hogy miért reagált így Kimi.

Mark kisebb keresgélés után meg is találta Kimit aki a szobájában volt és duzzogott.

- Bejöhetek?- kérdezte Mark.

- Gyere! –hangzott a válasz kicsit morcosan.

- Miért rohantál el így, haver? Mi a bajod?

- Mi lenne, hát szerinted?! Egy csajt akarnak berakni mellém, aki megmondja, mit hogyan állítsak be meg minden, ezt ők sem gondolták komolyan!!- hangzott kissé cinikusan és nagyképűen Kimitől

- De most mi bajod vele, hisz alig pár órája még áradoztál róla.

- Igen, mert akkor még nem tudtam, hogy ki is ő valójában!

- Haver, még jó formán nem is ismered, ne légy gyerekes! Menj vissza és kérj tőle bocsánatot!!! –utasította rendre Mark Kimit.

- Én ugyan nem, na, azt várhatja bárki is!- mondta Kimi nemes egyszerűséggel.

- Nem, Kimi, most visszamész és beszélsz vele, mert ha nem, akkor nem állok jót magamért!- fenyegetőzőt Mark. Kimi csak elképedve hallgatta barátja szavait, majd mély gondolkodásba kezdett.

Én még mindig csak ültem magamban a motorhomeban és nem tudtam mitévő legyek. Már készültem felállni, mikor valaki kézen ragadott és húzott maga után, Kimi volt az. Csak a szemembe nézett és húzott egy hosszú folyóson egészen egy szobáig. Beérve megállapítottam, hogy ez az ő szobája.

- Héé… most már elengedheted a karomat!- szóltam rá.

- Rendben, de akkor most elmesélsz mindent, hogy te, hogy is kerülsz ide és ki is vagy te valójában!- mondta Kimi ellentmondást nem tűrően-

- Persze, elmondom. Na, azt, hogy ki vagyok, azt már tudod. Az egyetemen mérnökként diplomáztam, jelenleg nincs állásom, illetve ez nem igaz, mert már van. Na, szóval nem rég egy magazinban olvastam, hogy a csapat mérnököt keress. Kedvező volt az ajánlatuk és jelentkeztem. És itt vagyok!!! De hidd el nem tudtam, hogy a te verseny mérnököd leszek egészen addig, míg a Toyota motorhomejaban össze nem futottam Stefanoval. Dióhéjban ennyi lenne. - Kimi csak nézet és hallgatott.

- Jó, ezt én mind értem, de akkor sem lehetsz te a mérnököm!!Nekem egy nő nem fogja megmondani mit, csináljak!!- mondta még mindig kissé dühösen. Majd otthagyott ismételten, mert mivel készülődnie kellett a versenyzői parádéra. Én sem tudtam mit csinálni, elhagytam a szobáját és visszamentem a Toyota motorhomejába. Ahogy hallattam a folyóson kifelé a Ferrari homejából mindenki furán nézett rám, hogy mi is történt, hisz előttem Kimi viharzott ki, mintha legalább a világnak lenne vége. Nem törődve leendő munkatársaimmal lehajtott fejjel én is távoztam. Majd kilépve rengeteg újságíró és fotós állt egy kisebb körben. Mivel magas vagyok így jól láttam, hogy éppen Kimit faggatják, aki kicsit feldúltan válaszolgat az újságírók kérdéseire. Majd az egyik fotós kiszúrt magának, akit már láttam az előbb bent, mikor bemutattak a csapatnak. Hirtelen az egész tömeg engem kezdett el faggatni illetve fotózni és a világbajnokot pedig otthagyták. Na, több sem kellet az önérzetének, átverekedte magát a tömegen, karon ragadót és húzott egészen a kamionokig.

- Héé… ember te normális vagy?- üvöltöztem vele, mert fájt, ahogy szorította a kezemet.

- Igen, az vagyok. Még csak két napja ismerlek, de máris felforgattad az életemet!!! Hogy jössz te ehhez, mond???- mondta dühösen és a szemei izzottak a dühtől .

- Mit ártottam én neked, mond!?- kérdeztem tőle, de már csak azt vettem észre, hogy véres Kimi felsője és, hogy valami égető érzést érzek a bal oldalamon. Rémülten néztem Kimire és ő is rám.

- Úr isten! Ez melyikünk vérre? Te jó ég Barbi te vérzel!- erre emlékszem, majd mire válaszolni tudtam volna, már el is ájultam.

- Valaki segítsen, hívjon mentőt!- kiabáltam. Majd az ölembe kaptam Barbit és rohantam vele a pályakórházba. Persze az újságírók villogtatták vakuikat, de utat engedtem nekem.

- Kimi mi történt?:- kérdezte Stefano rémülten.

- Nem tudom!!!!- üvöltötte Kimi. Be is értek a pályakórházba, ahol Barbit azonnal ellátásban részesítették, persze engem nem engedtek be a vizsgálóba. Leültem egy székre.

- Mi történt Kimi? –tette fel Stefano a kérdést ismét.

- Veszekedtünk, én kirohantam a motorhomeból, majd nem sokkal később jött ő is, az újságírók csak vele foglalkoztak, nekem ez nem tetszett, elvoncoltam a kamionokig itt is veszekedtünk, majd egyszer csak észrevettem, hogy tiszta vér a pólóm és, hogy Barbi elájult.