....amikor ő talált meg engem, nem más mint Nico Rosberg társaságában! Na nekem ez már kezd mára sok lenni, először eltűnik a pénztárcám, aztán találkozok Fernandoval, most meg meglátom a barátnőmet Nico Rosbergel, nem is akárhogy, kézenfogva! Ez csak vmi álom lehet, vagy ha nem az akkor a képzeltem játéka!

- Hát ti?- kérdezte meglepetten Khloe.

- Hát ezt mondjuk én is kérdezhetném. Asszem beszélnunk kéne.-és félrevontam a fiúktól.

- Valami baj van? –kérdezte, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, h együtt bulizzon egy Forma1es pilótával.

- Hát tulajdonképpen baj az nincsen. De te tudod ki ez? Ő Nico...................Nico Rosberg. Egy F1es pilóta. Rémlik?

- Hé!!!!! Te se nagyon beszélhetsz. Méghogy senki más, csak Kimi Räikkönen. Neked Ő a kedvenced, szóba se jöhet más. Ugye? Akkor most csak káprázott a szemem vagy tényleg jól láttam, h te az imént Alonsoval diskurátál, és nem lehetett épp utálatnak nevezni azt, ahogyan egymásra néztetek.

- Ó te! Látom megint többet ittál a kelleténél. Én csak hálás vagyok neki, amiért kisegített.-mondtam neki szemrehányóan.

- Jah! Hát így is lehet mondani. Te tényleg Davet jöttél elfelejteni.-kaján vigyor jelent meg az arcán, ekkor esett le, h mire céloz.

- Nem, uramisten! Félre érted.

- Jah, persze! –azzal visszament Nicohoz. Vélhetően ők is bele voltak merülve a témába, mert észre sem vették, h Khloe visszament hozzájuk!

-Te, nekem nagyon bejön ez a lány, és úgy érzem ő az aki el tudná feledtetni Vivianet. Olyan jó vele, úgy érzem ez szerelem első látásra.

- Hát te tudod!- de Fernando talán nem túl sokat hallott Nico előbbi monologjábol, neki csak Ramónán járt az esze.

- Te figyelsz rám egyátalán?

- Ja! Presze.-szólt feleszmélve gondolataiból.

- Szóval ez a lány, hogyismondjam, a barátnőd, ő se semmi!- vigyorgott.

- Ő nem a barátnőm, ő más mint a többi lány! Nem ugrott rögtön a nyakamba, mi több, nagyon tartózkodó.-épp folytatni akarta mondanivalóját mikor Khloé Nico nyakába ugrott s hevesen megcsókolta.

- Na fiatalság, mi akkor lelépünk. -Szólt Nico, pont mire én odaértem.Épp kezdtem bepánikolni, hogy hogyan jutok majd haza, mikor Fernando közelebb lépétt és a fülembe súgta, vagyis súgta volna, ha nem tombolt volna a zene:

- Van kivel haza mennie? Ne kísérjem haza?

- Hát......izé.....-na jó most erre mit mondjak, mennyek haza egyedül, hajnali sötétben?- Hát......őőő, nem is tudom, nem akarok a terhére lenni!

- Dehogy van a terhemre, ha az lenne akor nem kérdeztem volna meg.- félelmet éreztem, de nem tőle, csak olyan fura érzés volt. Rajta viszont láttam, h megörült a hir hallatán.

-Hát akkor ha gondolja indulhatunk is.-mondtam miután átgondotam a dolgot.

- Azonnal, csak felmegyek az emeletre összecuccolni, de itt várjon meg kérem, ne menjen sehová.- és már láttam is ahogy távolodik felfelé a lépcsőkön. Csak pár perc telhetett el távozása után, mikor egy kellemes, mély hang zökkentett ki gondolataimból:

- Na akkor mit mond? Indulhatunk?

- Persze. Ha mindent elintézett?

Azzal fogtuk magunkat és elindultunk a kijárat felé. Érzem ez a hazafelé vezető út, még meglepetéseket rejteget számomra.......