Kínos csendben lépkedtünk egymás mellett! Gondolkodtam vajon mi járhat ilyenkor a fejében, mikor hirtelen ő törte meg a csendet:

- Mi volna ha tegeződnénk?

- Hát felőlem.- hmm elég szűkszavura sikeredett, de nagyon fáradt vagyok, úgyh ez érthető is!

- Valami bánt? Vagy talán velem van valami gondod? Mert ha így van, nyugodtan elmondhatod, hívok egy taxit és már itt sem vagyok.

- Nem! Veled semmi baj nincs, csak velem.- szomorodtam el még mindig Davre gondolva.

- Ugyanmár, veled semmi probléma, gyönyörű vagy, fiatal és kedves- ekkor gyengéden a kezébe vette a kezem. Így folytattuk további utunkat, zavart ugyan, de megnyugtató volt egyben. Elmeséltem neki az egész történetemet Davel, a szakításról és arról, h most próbálok felejteni.

- Hogy lehet vki ennyire szemét, legalább a szemedbe mondta volna, de nem így a hátad mögött kellet volna h elintézze a dolgot.-vhogy éreztem h szívéből jött amit mond.

- Szerintem inkább ezt a témát hanyagoljuk. Beszélj mondjuk te magadról vmit.

- Mit szeretnél tudni? Forma1? Magánélet? Család? Neked válaszolok bármire-ezen mindketten elmosolyodtunk.

- Hát kíváncsi vagyok mindenre, ami veled kapcsolatos- vágtam vissza J

- Hát szóval a F1 az életem, de szerintem ezzel mindegyik pilóta így van, magnéletem az nagyon nincsen, dehát egyik pilótának sincs- nevetett egyett, amin én is elmosolyodtam- a családomat pedig nagyon ritkán látom- upps itt látom h elszomorodott.

- És barátnőd van? – hupppsz mekkora bunkó vagyok, most azt fogja hinni h csak azért kérdem, mert rástartoltam- Ó, ezt most kimondtam?- ezen hangosan felnevetett.

- Tudod, ezt most más lánytol úgy venném, hogy nyomul rám, de a te esetedben ez másnak minősül, te meg tudsz nevettetni. Szóval barátnőm az jelenleg nincsen, én is nemrég tettem túl magam egy szakításon, de látod itt vagyok, nem dőlt össze a világ J- milyen aranyos, hmm és én is vidámabb lettem ettől.- Úgy néz ki, én is megtudtalak nevettetni. Hát legalább egyikünknek sem lesz szomroú az estéje.

-Hát a TV-ből egész másmilyennek képzeltelek, azt hittem egy beképzelt bunkó vagy, már bocs, nem sértésből, de a nyilatkozataid meg minden, most meg itt vagy velem és érzem hogy te egy tök normális pasas vagy.

- Nah kossz! Ez tényleg őszinte volt. De hogyhogy ilyeneket ki mersz mondani? Akárhány lánnyal eddig találkoztam, mind agyba-főbe dícsértek. Te vagy az első akitől kritikát is kapok.

- Ja hát ők mások, őket nem a belső érdekli, csak a külső! Nem a F1et nézik, hanem a pilótákat, én nem ilyen vagyok!

- Helyes! És ha már a pilótáknál tartunk, megkérdezhetem ki a kedvencd?- ettől a kérdéstől féltem

-Hát, h őszinte legyek, Räikkönen.-látom a csalódottságot az arcán.

-Sejtettem, ti csajok......-megint elnevette magát. Jól érzem magam vele. És ő poénra vette a dolgot, pedig én tök komolyan gondoltam. Na mind1 J

- Hát megérkeztunk, itt lakom!

- Hűha, azt nem mondtad h ilyen közel laksz, meg sem ismertelek rendesen. Remélem még vmikor látjuk egymást?!- és mélyen a szemembe nézett.

- Hát ha nagyon szeretnéd, tuti.

- Mi vagy te vmi tündér aki teljesíti a kívánságaimat?

- Így is lehet mondani, na de most már asszem megyek, elég hűvös az éjszaka.- de ő még mindig csak fogta a kezem. Végül én engedtem el a kezét.

- Na látom mindenképp menni akarsz. Akkor jó éjszakát tündérem.

- Jó éjt hercegem.- na ne ezt megint nem kellett volna. Ekkor gy hatalmas puszit nyomott az arcomra. Váratlan volt de jól esett.

- Szép álmokat! És ígérd meg, hogy még találkozunk!

- Ha megígérem elidulsz végre?

- Hát ha mindenképp ezt akarod akor igen!

- Jól van megígérem h találkozunk mégg! És mostmár menny, mert nem fogsz tudni felkelkelni!!!!-mosolyogtam rá

-Viccelsz? Ezután az éjszaka után el sem fogok tudni aludni!- mosolygott ő is majd szépen lassan elindult. Ám állandóan hátratekintgetett, visza rám! Én intettem neki egy utolsót, majd eltűnt a sarkon. Én is felmentem a lépcsőkön, lezuhanyoztam, és bedőltem az ágyba. Majd azon kezdtem el gondolkodni, hogy milyen remek este volt. De sajnos vége, Fernandot többé nem látom, bárhogy is ígértem, maradnak a szürke hétköznapok, nem lesz már senki, aki így felvidítson! Szép álom volt, kár hogy vége! Ahogy így ezen gondolkodtam, lassan elnyomott az álom.