7. rész
2008.10.11. 20:52
-Hé haver te megőrültél?- és már indult volna neki Fernando Kiminek, hogy behúzzon neki, de én közéjuk ugrottam.
-Hallod Ferni, szerintem hagyd békén, és ne süllyedj le az ő szintjére-ezt mondtam, de a szívem mélyén vhogy Kiminek adtam igazat.
-Na hát ez jellemző! Elájulsz egy csókjától, és rögtön a karjai közé hullasz! Azt hiszem az előbb rosszul tettem, h bocsánatot kértem! Férre ismertelek.-azzal ott hagyott, egy szó nélkül. De igaza volt. Védem Fernandot, mikor teljes mértékben Kiminek volt igaza.Érztem hogy ezt a pár mondatot olyan megvetéssel mondta, de volt benne egy kis harag is.
-Ne is figyelj rá szívem! Az igazság fáj!-azzal kézen fogott, meg csókolt és felkapott a hátára- Most majd mutatok neked vmit.- és rohant velem a kijárat felé ahol sikító tinilányok kiabálták a nevét. Ő meg csak futott. Elértünk a szállodáig, ott a karjaiba vett és úgy vitt fel a szobájáig. És épp ekkor ért fel a lift is....és vajon ki szállt ki belőle, hát perszehogy a mi kis barátunk...Kimi! Fernando nem vette észre, de én mikor ránéztem, csak felforgatta a szemet is elviharzott. Észre se vettem és már a szobában voltunk. Fernado óvatosan az ágyra fektettett és lassan csókolgatni kezdett és haladt egyre lejjebb, a nyakamnál majd lehúzta a cipzárat a felsőmön, ekkor mintha valami végig futott volna rajtam gyorsan felugrottam.
-Hé nekem ezt túl gyors! Még csak tegnap ismertelek meg.-láttam az arcán a csalódottságot- Te csak ezt akartad? Igaz?-és már indultam az ajtó felé. Ekkor Ő odaugrott és megfogta a kezem, mélyen a szemembe nézett
-Ugye ezt nem gondoltad komolyan! Én sose használnálak ilyesmire! Te annál sokkal többet jelentesz nekem. –majd megcsókolt. Éreztem hogy ebben a csókban minden benne volt- Kérlek bocsás meg! Nem tudom mi ütött belém. De én úgyérzem szeretlek, ilyen még sosem volt velem.-majd a szemembe nézett és úgy mondta ki-SZERETLEK.
-Én is.-de én nem tudtam még vajon mit is érzek, egy nap után az ember nem szerethet meg csak úgy vkit.
-Akkor nincs harag?
-Részemről minden oké, és én bocs, de még nem vagyok rá felkészülve.
-Dehogy! Majd akkor csináljuk amikor te akarod. Én tudok várni bármeddig. Vagyis csak rád J Ma este akkor el akarsz meni arra a bulira?-látom neki nem fűlik a fogára, h mi este oda menjünk, nekem viszont lenne kedvem egy kicsit szórakozni.
-Hát nekem mind1, ahogy neked megfelel-mondtam neki félve
-Szivem. Ha Te menni akarsz, akkor én is.
-Hát akkor mért ne mennénk!? Elnézünk arra felé, ha nem lesz jou, akkor lelépünk onnan és kész. Oké?
-Persze, de nekem a B terv máris jobban hangzik J-nevetett
-Jajjj te!!!!-majd átkaroltam a nyakát és adtam egy pici puszit a szájára.Mire kezdett volna belejönni újra a dolgokba- Héjjj szivi! Most le kell lépnem készülődni estére.Mikorra jössz értem?
-8ra nálad vagyok oké?
-Hát persze, de egy percet se késs, szeretem ha pontos vki.
-Értettem kapitány JJJ
Azzal nagy vigyorral távoztam a szobájából, és beleütköztem vkibe.
-Na ne már hogy megint te? Mi ilyen gyors a te lovagod! Ja hát igen hozza a formáját, amit a pályán is! Ugye?-ezt olyan gúnnyal mondta Kimi.
-Semmi közöd hozzá! És amúgy is: mit somfordálsz itt a szobája előtt? Csak nem hallgatóztál?
-Viccelsz? Hogy én hallgatózni?! Na ne már! Nem vagyok kíváncsi a gusztustalan részletekre.-Kimi maga sem értette mit keres az ajtó előtt.
-Na ez már felháborító! Mondd meg mit ártottam én neked hogy így beszélsz velem.
-Tulajdon képpen elég sokat.
-Mit? Hiszen nem is ismersz????-mondtam neki már a könnyeimmel küszködve
-Még jo! Nem is szeretnélek megismerni.
Azzal elrohant. Én meg ott álltam, mint egy szerencsétlen......mint akit leöntöttek egy vödör hideg vízzel....
|