Nem láttam semmi ismerős arcot, körülöttem egytől egyig nem vmi bizalom gerjesztő alakok, amikor is meghallottam egy ismerős hangot a hátam mögül. Nem hittem h fogok ennek a hangnak valaha is örülni, de megfordultam. És akkor megpillantottam Kimit egy magas fekete csajszi társaságában, egyátalán nem haasonlított a feleségére.

-Csak nem eltévedtél?-kérdezte gúnnyal teli hangal, mindeközben a csaj végig engem stírölt.

-Én? Dehogy tévedtem éppen csak tettem egy rövid kis sétát a városban.

-Ó hát az nem rossz. Akkor azt hiszem ránk nincs is szükséged!-és lassan elindult a kocsijával.

-Hé, várjatok, én ezt egy szóval se mondtam.-jajjjj ezt nem nagyon szeretném, hogy rá legyek szorulva, de nincs más választásom, meg kell alázkodnom

-Mi van? Talán mégsem tudod a visszavezető utat?

-Hát az az igazság, h kicsit elgondolkodtam és nem tudom merről jöttem.

-Aha és mi a szándékod? Hogy fogsz visszatalálni? Vagy netán vigyelek haza?-látom ez élvezi ha más szenved

-Inkább felejtsd el, majd vkitől kérek útba igazítás.-és megfordultam, éreztem h bekönnyesedik a szemem, a szálloda nevét sem tudom, h fogok így visszatalálni.

-Ne légy már ennyire önfeju és büszke, csak kérned kell és haza viszlek.-mondta, majd hallottam h kiszáll az autóból.

-Drágám, hadd mennyen látod, milyen bunkó.Nem lesz időm elkészülni az esti bulira-Kimi mintha nem hallotta volna, csak jött felém. Megálltam és hátra fordultam.Nem tudtam h ilyen közel van hozzám, így ahogy megfordultam az arcom pont az ő arca előtt állt meg. Gyorsan hátra léptem kettőt.

-Ne félj, nem harapok-de a gúnyt még akkor is hallottam a hangjában. Ez már annyira kikészített, h eltört nálam a mécses és halkan sírni kezdtem.

-Héj ne sírj én nem úgy értettem.-mondta, de a hangja már lágy volt, majd letörölte a könnycseppet az arcomról.Olyan más volt-Na gyere szépen, visszaviszlek a szállodába.

Beültem az autóba, ezzel egy picit megnyugtatott. Igyekeztem visszafolytani a sírást, vhogy sikerült is. Csak bámultam ki az ablakon, össze voltam zavarodva. Aztán előre néztem, és láttam h Kimi engem nézett a tükörben, mikor észre vette h látom őt, gyorsan elkapta a a tekintetét. Lassan megérkeztünk a szállodához.

-Nah megérkeztünk. Tessék, és máskor ne bőgj már mint egy ovis kis csitri, nem való az már egy felnőtt nőhöz.–a hangja ismét megtelt gúnnyal, és olyan szúrósan nézett rám azokkal a kék szemeivel, h most ujra könny szökött a szemembe. Már kezdtem azt hinni, h megbékél. Fogtam kiszálltam az autóbol és odaböktem neki egy kösszt.és rohantam fel a szobámba, nehogy vki meglásson ilyen állapotban.

Mire felértem a szobába már zokogtam.Pechemre ott épp Nicot és Khloét az ágyban találtam elég hiányos öltözetben.

-Bocsánat! Nem akarok zavarni.-és már fordultam volna meg, h lmegyek innen mikor Khloé utnam kiáltott.

-Héééé! Ne menny sehova. Beszéljük meg.-ránézett Nicora aki rögtön vette a lapot.

-Édesem, 8ra itt vagyok érted oké?-mondta Nico kedvetlenül.

-Rendben szivem, de most menny.

-Mi történt Rami? Hagyd abba a sírást.Attól semmi nem fog megoldódni-kérlelt, majd adott egy pézsét.

-Na! Ne sírj! Szépen lassan mondj el mindent. Ugye Fernando és közted van vmi galiba?

-Nem, nem Fernando! Hanem Kimi!-és rákezdtem újra a sírásra

-Micsoda??? Mondd!!!-majd elmeséltem neki az egész dolgot, az elejétől kezdve.

-És azt nem értem ebben az egészben, h mért utál?! Mikor semmi rosszat nem csináltam neki.

-Hát sajnos ehhez nincs mit hozzá fűznöm. Én tudtam, hogy ez ilyen bunkó, de hogy ennyire.

-Jajjj! Ideje készülődnünk, a bulira.-tereltem el a témát.

-Biztos minden rendben lesz?-kérdezte aggodalmaskodva és átölelt.-Na és hagyd abba a pityergést, mert Fernando észre veszi h vmi baj van.

-Igazad van! Helyre teszem magam, h Fernando, büszke lehessen rám.

Felöltözködtünk, kisminkeltük magunkat, ami rám is fért ezek után és 8ra megérkeztek a fiúk...