-Kimi várj!-kiáltottam felé, de ő mint, aki nem hallott semmit, hátra sem nézett.-Kimi kérlek!-Egyre röpke pillantást vetett felém, majd visszafordult és sietett tovább. Már nyelegttem a gombócot a torkomban, de eszembe jutottak Fernando szavai. Utána szaladtam.

-Hééé! Azt se tdom hová kell mennem. Azért ha kértem legalább megvárhattál volna.- rám se nézett úgy mormogott vmit az orra alatt.

-Gondoltam ha már odáig sikerült kapaszkodnod, hogy befurakodj a Ferrarihoz, az már a minimum, h Stef számát is tudod.-majd utat tört magának a tömegben engem otthagyva.

Istenem, mire vállakoztam. Aztán hirtelen feltűnt Jean.

-Jó napot uram!

-Ááá! Kisasszony!Mi történt?

-Hát eltévedtem, megmondaná melyik a mi gépünk?-néztem rá segélykérőn.

-Hát persze, de ha jól tudom, az már 5 perc múlva indul, szaladjon Kimi után! Nézze, ott van.

-Köszönöm, és ne haragudjon.-na ezzel nem könnyítette meg a dolgomat, eddig is Kimi után rohantam LOdaértem, odaadtam az egyik csajnak a jegyem, majd felszálltam a gépre. Pechemre pont Kimi mellé kerültem, dehát mit is várhattam volna, ha a felügyelője vagyok.

-Hello.-szóltam rá. Ő rám se bagózott. Fülében volt az ipodja és a szemei be voltak csukva.-Na mindegy, akkor én leülök ide melléd jou. Ne félj nem akarom annyira megkeseríteni az életedet, ha te se fogod. És ne hidd, hogy hülye vagyok és beveszem, h nem hallasz és alszol.-de hiába beszéltem hozzá, nem kaptam választ. Így én is fogtam magam és megpróbáltam aludni. Mire elnyomott az álom nagy mozgolódást éreztem magam körül. Láttam, h épp Kimi készü lelépni. Megszorítottam a csuklóját.

-Aú! Mi az hülye vagy? Mit akarsz?

-Te mit akartál? Itt akartál hagyni mi? És aztán ha már leszálltam volna a gépről itt hagytál volna magamra egy vadidegen országban.

-Képzeld, már egyszer történt ilyen! És ott hagytalak?

-Hát...igazad van bocsi-néztem rá bűnbánóan.

-Nekem indig igazam van-azzal fogta magát és lesétált a gépről. Én is követtem, de ahogy kiléptem a gépből, éreztem, h nagy baj lesz. Tudtam, h vmit elfelejtek, az istambuli meleg után persze elfelejtettem meleg ruhákat hozni.Éretem, hogy vacognak a fogaim, és fázott minden porcikám. Visszagondoltam a jó meleg Istambulra és máris Fernando jutott eszembe, rögtön elleptek az emlékek, máris hiányzott. Gondolataimból egy gúnyos hang térített vissza a jelenbe:

-Látom máris halálra fagytál. Gondolom azt se tudtad, h Finnország északon van mi???Szőke!!!! -azzal felém dobott egy piros gatyát meg egy kabátot. El tudom képzelni, h nézhettem ki egy férfi szerelésben, de már úgyahogy kezdtem bemelegedni, úgyhogy egy hálást pillantás vetettem Kimire.

-Szóval idefigyelj! A szüleim nem tudhatják meg, h a felügyelőm vagy! Az már túl sok lenne nekik. Szegények.-egy gondtrhelt pillantást vetett maga elé majd folytatni próbálta, de én a szavába vágtam.

-Ahha félsz mi?

-Ne vágj a szavamba. Szóval azt fogjuk mondani, h a barátnőm vagy.

-Azt már biztos nem.

-Márpedig de, ha azt mondom.Sajnos jobb nem jut az eszembe és lehet le fogunk bukni rögtön az eljén, mert ismerik az izlésemet és tudják hogy ne szednék fel egy ILYEN lányt.-végig nézett rajtam és vmi fura arcot vágott.

-Miért mi lesz ha én elmondom nekik az igazat.és amúgy miért milyen vagyok?

-Hagyjuk azt inkább jóóó!? Apámnak már volt két infarktusa és a doktornő azt mondta a következőt már nem élné túl, úgyh ezért.-itt időzött egy picit majd a szemembe nézett- Kérlek!-vau ilyet is tud?!

-Oké és sajnálom. Csak akkor avass be a részletekbe, hogy hogy ismerkedtünk meg. Meg minden.

-Majd improvizálunk, megbeszélésre már nincs idő. Ott a tesóm.-egy sötét Mercédesre mutattot, majd kézen fogott és elindultunk a kocsi felé. Nem tudtam mit tenni, bele kellett mennem a játékba, nagyon komolynak tűnt, amit az édesapjáról mondott.