22. rész
2008.10.12. 20:36
-Helló! Nem mondtad, h ketten jöttök..-vetett rám vizsgáló pillantásokat a tesója.
-Hát váratlanul jött.-mondta Kimi hidgen.
-És amúgy kit tisztelhetek a hölgyben??-mosolygott rám a szőke férfi, aki nagyon hasonlított Kimire, csak Kimiben volt vmi vonzóbb....na Jézusom, ott kötök ki, h vmi vonzót találok benne...
-Jajj ő a barátnőm, és bármilyen hülyén is fog hangazani a neve Rami.-ekkor jót röhögött magában J
-Hát Rami, akkor hadd mutatkozzam be. Rami Raäikkönen vagyok-ekor kaptam két puszit- és megtudhatnám a rendes neved? Mert volt annyira bunkó a tesóm, h nem is az egész nevedet mondta!
-Ja persze! Ramona del Solez vagyok.
-Hű! Spanyol vagy?
-Félig igen.
-Hát mindig is tudtam, h a tesómnak jó ízlése van, de h ennyire, azt azért nem is gondoltam.-majd végig mért. Ekkor mintha a szokásosnál kicsit idegesebb hangon Kimi szólt közbe:
-Héé! Békén hagynád a BARÁTNŐMET?-de ezt ugy kihangsúlyozta.-Inkább fogd a kormányt és vezess!-az út hátra levő részét csendben tettük meg.Elég messze volt a reptértől a házuk így az út végére kezdtem kicsit elbóbiskolni. De egy gyengéd cirógatásra ébredtem.
-Hé édesem! Otthon vagyunk.-olyan valóságosnak tűnt, mintha tényleg a barátnője lennék, de úgy látszik nagyon jól tud szerepet játszani. Mert tuti, h még annál is jobban utál, mint mikor először találkoztunk.
-Jajj oké értem.-kikászálódtam a kocsiból, de újra azt éreztem, h vacogok. Ekkor Kimi fogta a kabátját és rámterítette. Annyira gondoskodó volt, nagyon más.Beértünk a házba, persze ő végig fogta a kezem.. Bemutatott a szüleinek, akik bár meglepődtek, h Lisával vége mindennek, szerintem kifejezetten örültek is neki. És mellesleg nagyon kedvesek voltak velem. Mivel látták rajtunk hogy fáradtak vagyunk, nem is nagyon faggattak az úttal kapcsolatban, hagyták hogy elfoglaljuk a szobánkat. Hát mivel a barátnője vagyok, mért is ne kaptunk volna közös szobát. Kimi kulcsra zárta az ajtót, amitől egy picit megrémültem, majd az egyik párnát és takarót lerakta a földre, ő maga pedig jóízűen befeküdt az ágyba, elfordult és kezdett volna álomba merülni, de én fogtam és leráncigáltam róla a takarót.
-Héjj normális vagy? Aludni szeretnék ha nem vetted volna észre.!!-modnta szemöldök ráncolva.
-És te nem vetted észre, h én is aludni szretenék?
-Hát, ha aludni szeretnék, akkor márcsak nem fogom letépni a másikról a takarót.-modnta ironikusan.
-Achh! Kimi kikészítesz, és mégis szerinted hol aludjak?
-Hát hol?! Nézz körül, nagyobb helyed van mint nekem-gúnyosan körbetekintett a szobán. Ekkor egy hirtelen ötlettől vezérelve a fejéhez vágtam a párnát. Dühösen rám nézett, de aztán a szemében láttam a bosszú vágyat. Ő se hagyta magát visszadobott, ekkor püfölni kezdtük egymást a párnákkal, ami olyan zajosra sikeredett, h vki kopogását is csak 3szorra hallottuk meg. Kimi odarohant az ajtóhoz, de még mielőtt kinyitotta volna az ajtót kiszedte a haját tarkító tollakat. Kimi anyukája elképedve állt a a kinyíló ajtó mögött.
-Tisztára mint az ovisok. Meg sem kérdem melyikőtök kezdte-ekkor mindkette egymásra mutattunk-mert úgysi csak a másikra fognátok. Hát erről beszéltem.-fejét fogva sétált ki a szobából. Kimi visszazárta az ajtót
-Na ezért most kikapsz.-...azzal felém rohant és a földön kötöttünk ki, csak most nem egymás mellett, hanem én alul és Kimi fölöttem, őrült nevetésben törtünk ki mindketten. Aztán kimi vmiért elkomolyodott és amilyen gyorsan csak tudott felugrott és befeküdt az ágyba és onnan kezdve nem szólt egy szót sem. Aztán én is fogtam magam és jobb ötlet híjján összetoltam a szobában levő két fotelt és azon elaludtam.
Eközben:
-Te Matti, ezek annyira szerelmesek, benéztem rájuk és annyira jó volt őket látni. Mint két tini. Vagyis ovis. J-mondta elmerengve, mosollyal a szája szélén Paula
-Hát örülök én is, látom, h boldogok. És még egy jou oldala van! Végzett azzal a kígyó Lisával.-mondta Matti majd lekapcsolták a villanyt és nyugovóra tértek.
Hajnalban a mobilom csörgésére ébredtünk.
|