A lány állapota nem változott, de Atte ott maradt mellette. Toni hazautazott, Kimi pedig hazavitte Cristinát. Ágyba parancsolta, ő pedig készülődni kezdett. Szerencsére még időben helyet tudott foglalni egy Finnországba tartó gépre. Bármennyire fáradt és csalódott volt a futam miatt, mindenképpen el akart utazni az ügyvédjéhez. Sok megbeszélnivalójuk volt. Nem akarta, hogy Jenni meglepje bármivel is a válóper folyamán, minden eshetőségre fel akart készülni. Bár nem mondta Cristinának, de azért aggódott Jenni és a fenyegetőzései miatt. Nem attól félt, hogy földönfutó lesz, hanem attól, hogy Jenni beváltja ígéretét és bánt valakit, aki Kiminek fontos. Megbeszélték Cristinával, hogy a lány itt marad Milánóban az újdonsült testvére mellett, Kimi pedig elintézi az ügyvédet. A gép hétfőn 10-kor indult, úgyhogy még volt idejük aludni egy kicsit. És előtte szeretkezni egy nagyot. A repülőtérre Cristina vitte ki Kimit. A búcsú nehezen ment. Kimi alig akarta elengedni a lányt, pedig csak két nap lesz, amit egymás nélkül töltenek.

-                     Már most hiányzol – suttogta a lány fülébe és szorosan átölelte. Nem érdekelte, hogy ki látja. Hisz úgyis azért megy Finnországba, hogy beadja a válópert.

-                     Te is hiányozni fogsz, bajnok. Siess vissza hozzám – válaszolta Cristina. Két tenyere közé fogta a fiú arcát és megcsókolta. Már őt sem érdekelte, hogy mit gondolnak róla az emberek. A közvélemény biztosan rásüti majd a „gonosz házasságszétdúló ribanc” bélyeget, de nem érdekelte. Nem érdekelte, mert tudta, hogy Kimi és Jenni házasságát nem ő tette tönkre.

A hangosbemondóban a finnországi járat utasait szólították a beszálláshoz, így Kiminek el kellett válnia Cristinától. Gyorsan adott még egy búcsúcsókot a lánynak, majd eltűnt az emberforgatagban. Cristina megvárta, amíg felszáll a gép, aztán elindult a kórházba. Testvére állapotában nem történt semmi változás. Az orvosok azzal nyugtatták, hogy ilyen esetekben normális, ha valaki ennyi ideig nem tér magához. Délután megérkezett Atte is, úgyhogy Cristina átadta neki a helyét. Megbeszélték, hogy ha bármi történik, Atte azonnal telefonál. A lány hazament Kimi házába. Felhívta Markot, hogy nincs-e szüksége valamire, de barátja köszönettel visszautasította a segítségét. Így Cristina, hogy elüsse az időt, nekiállt takarítani. Rendbe rakta a szobáját is, amit igazából nem is használt. Csak a ruhái voltak ott, ő minden éjjel Kiminél aludt. Furcsa lesz egyedül tölteni az éjszakát. Amikor végzett a takarítással, kihozta a sárga Camarót a garázsból és elment kocsikázni. De egyedül ez sem volt élvezetes. Hihetetlen, hogy mennyire nem tudok mit kezdeni magammal Kimi nélkül – gondolta a lány szomorúan. Időközben késő este lett, úgyhogy Cristina hazafelé vette az irányt. Lezuhanyozott és bebújt a közös ágyba. Magához ölelte Kimi párnáját és elaludt.

Kimi a repülőúton folyamatosan a lányra gondolt, és erre a két hosszú napra. Ő is ugyanúgy érzett, mint Cristina: nem tudott létezni a másik nélkül. Próbált pihenni, de nem ment, gondolatai újra és újra visszatértek Cristinához. És Jennihez. Még szerencse, hogy annak idején – bármennyire is úgy érezte, hogy tökéletesen megbízik Jenniben és soha nem fognak elválni – a szülei tanácsára (vagy inkább nyomására) házassági szerződést kötöttek. A tartalmára Kimi alig emlékezett, hisz fülig szerelmes volt és nem azzal foglalkozott, hogy milyen papírt ír alá. És akármennyire is nem szerette, a sajtóra is gondolnia kellett. Ha végzett az ügyvédjénél, beszélni fog Steve-vel, a menedzserével, hogy a cirkuszt megelőzendő adjon ki egy rövid sajtóközleményt, bár tudta, hogy ezzel csak elindítja a sajtó rohamát. Kérdéses, hogy Cristina mennyire fogja bírni a firkászok és paparazzik nyomását. Vajon mit csinálhat most a lány? És mi lehet a testvérével? Kimi ismét elgondolkodott a véletleneken. Milyen kicsi a világ. Elmennek bulizni, Atte megment egy lányt, akiről kiderül, hogy Cristina féltestvére.

Eközben a kórházban Atte nyúzottan üldögélt a betegágy mellett, de semmi változás. Csak annyi időre hagyta magára a lányt, amíg kiszaladt kávéért meg valami ennivalóért. Amikor Cristina megérkezett, a fiú visszament a hotelbe aludni egy kicsit, de másnap reggel ismét a kórházban volt. Akkor is az ágy mellett ücsörgött, amikor észrevette, hogy a lány ébredezik.

Valahonnan messziről hangokat hallott, de nem tudott válaszolni. Olyan érzése volt, mint amikor lemerült a tengerfenékre. Csak most nem volt rajta oxigénpalack és azt hitte, megfullad. Megpróbált tudata felszínére evickélni. Felnyílt a szemhéja és a lány belenézett egy gyönyörű szempárba. Megnyalta kiszáradt száját és megpróbálta felemelni a kezét, de nem ment. Lassan oldalra fordította a fejét és körülnézett. Ismeretlen helyen volt. Minden fehér. És hideg. És steril. Hol vagyok?

Atte óriási örömet érzett, amikor meglátta, hogy a lány felébredt. Ahogy egymás szemébe néztek a fiú szíve kihagyott egy pillanatra. Ez a szempár…Mint a smaragd. Óvatosan megsimogatta a lány kezét.

-                     Szia. Hogy érzed magad?

-                     Hol vagyok? Ki vagy te? – a lány nehezen formálta a szavakat.

-                     A nevem Atte Mustonen. Egy milánói kórházban vagy.

-                     Kórházban? Mi történt?

-                     Nem emlékszel? Vasárnap este megtámadtak. Én találtalak meg. Azóta itt vagy.

A lány értetlenül nézett Attéra.

-                     Vasárnap óta? Milyen nap van ma?

-                     Kedd reggel. De pihenj. Szólok az orvosnak.

Megsimította a lány arcát és kisietett a kórteremből. A folyosón gyorsan előkapta a mobilját és Cristinát hívta.

-                     Szia. Atte vagyok.

-                     Szia. Magához tért? – hallotta Cristina izgatott hangját és megörült, hogy jó hírt közölhet az amúgy letört lánnyal, bár tudta, hogy Kimi hiányán ez nem enyhít.

-                     Igen, felébredt. De még nem tudja, mi történt vele.

-                     Indulok – válaszolta Cristina és kinyomta a telefont. Atte pedig elindult az orvosi szoba felé, hogy szóljon az orvosnak.

A szobában a lány gondolkodni kezdett, aminek az lett az eredménye, hogy iszonyatosan megfájdult a feje. Viszont előjöttek az emlékei. Emlékezett az Olasz Nagydíja, és a bárra, ahová bulizni ment. És emlékezett arra a fiatal fiúra is, akit most az ágya mellett talált. A bárban látta. Észrevette, hogy a fiú figyeli, de úgy tett, mintha nem látná. Aztán haza akart menni a szállodába, ahol lakott. Ahogy kilépett a bárból és elindult a sötét utcán, már bánta, hogy egyedül van. Épp visszafordult volna a bár felé, amikor két alak belökte egy kis sikátorba. A lány először hadakozott velük, de a fickók nekinyomták a falnak és fogdosni kezdték, miközben ocsmány szavakat suttogtak a fülébe. A lány gyomra összeszorult a félelemtől, amikor megérezte a kezüket a testén. Aztán meglátta a kést és elszállt belőle a harci kedv. Sőt majdnem az élete is odalett. Emlékezett az éles fájdalomra, amit az első vágás okozott. Aztán jött a többi, de szerencsére elájult. Atte szeme volt az utolsó, amire emlékezett. És most a fiú itt van vele. Ismerte a hírekből, és mert nagy autóbolond volt. A fiú, mintha megérezte volna, hogy a lány rá gondol, benyitott az ajtón. Beengedte az orvost, majd megállt mögötte. A doktornő azonban kiküldte, mert meg akarta vizsgálni a lányt. Atte így kikényszerült a folyosóra. Épp leült az egyik fotelba, amikor Cristina viharzott be a váróterembe.

-                     Mi van? Miért vagy itt kint? Ja, bocs. Szia, Atte! Ne haragudj, de …- vágódott le Cristina a fiú melletti fotelba.

-                     Nyugi. Az orvos van bent nála, most vizsgálja meg.

-                     Mit mondott, amikor felébredt?

-                     Már mondtam a telefonban. Nem tudja, mi történt vele.

Elhallgattak és vártak. Óráknak tűnő percek múlva kinyílt a kórterem ajtaja és kilépett a doktornő. Atte és Cristina egyszerre pattant fel. A fiatal nő megállt előttük.

-                     Bemehetnek hozzá, de külön-külön. Sokat kell pihennie a sérülései miatt.

-                     A késelésen kívül mi történt még? – robbant ki a kérdés Attéból. – Ugye, nem bántották…úgy?

A fiatal orvosnő a fiúra nézett és vett egy mély levegőt.