26. rész
2008.10.15. 16:20
-Kimi ébredj!!!-rámnézett elég idegesen.
-Mi van, minek keltettél fel, van időnk!
-Persze, méghozzá szó szerint, ugyanis itt hagytak minket!
-Tessék??? Nem beszélsz férre??
-Nem!De gondolom van kulcsod! Hisz ez közös ház nektek Tonival nem?
-Ahha! De a kulcs otthon maradt.-lassan kitápászkodott az ágyból, megtántorodott, majdnem visszazuhant az ágyba.-remélem igazad lesz, mert hulla vagyok, és aludnom kell.- Lement, körülnézett, és mikor látta, h igazat mondtam, fogta magát és a hütőhöz csoszogott.
-Ne félj, kaja az van egy hétre elegendő.-mondta miközben megvonta a vállát. És elindult az emeletre.
-Ja nagyon megnyugtattál.-a polcon levő telefonja után nyúltam.
-Felesleges! A ház összes pontját bejárhatod, itt nincs térerő.-és ezt teljes nyugalomban mondta.
-És az ablak? Kimehetnénk rajta.
-Miattam próbálkozhatsz, de olyan szűk rácsok vannak rajta, h egy macska se férne át köztük.-majd felment az szobájába. Mire utána mentem már az ágyban feküdt és újra próbált elaludni.
-Héjj te mit csinálsz? Remélem nem akarsz aludni?
-Mégis mit tehetnék? Mondd meg! Tudsz vmi jobb dolgot, kettesben egy ekkora házban?-majd végig nézett rajtam.
-Felejtsd el! Aludj nyugodtan én addig keresek vmi kiutat.
-Sok szerencsét!-azzal elfordult és már aludt is. Én meg a telefonommal járkáltam a házban fel-alá, de igaza volt, még egy kicsi térerő sem volt. Ekkor gondoltam végig járom a házat mégegyszer abalakok után kutatva. Hát ebben is igaza volt, a rácsok....és a legrosszabb, h odakint már sötétedett. Jajj mi lesz most?Felébresztem Kimit. Legalább ne legyek egyedül. Elindultam felfelé, de mintha érezte volna, h szükségem van rá, épp szembe jött velem.
-Épp utánad indultam-.mondtam neki.
-Igen? Csak nem félsz egyedül, a sötétben?-mondta gúnyosan.
-Dehogy! Amúgy is van villany.
-Örülj neki. És eszünk vmit?
-Hogy lehetsz ennyire nyugodt? Itt leszünk bezárva, ki tudja meddig.-kezdtem pánikolni.
-Igen jól mondod, ki tudja. Mert ha Toniék azt hiszik elmentem vmi csajjal, jou ha egy hét után elkezdenek keresni, úgyh rájuk nem nagyon számíthatunk, telefonálni nem tudunk.
-Úristen és akkor mi lesz?-kérdeztem, már-már elcsukló hangon.
-Várunk.-fogta rövidre és nekilátott enni.-Legalább jou hogy van enni.Meg van 2 üveg vodka, egy nekem egy neked.
-Na kössz, én inni tuti nem fogok.-mondtam rosszallóan.
-Hát te tudod. Több marad nekem!–ekkor elkezdett odakint szakadni az eső és messziről már villámlott is, ami egyre közelebb ért. Kimi elment zuhanyozni, én még mindig próbálkoztam a telefonással, de nem ment.
-Figyelj, hagyd már abba a telefonálgatást, idegesít.
-Oké ha ennyire zavarlak asszem megyek én is zuhanyozni és ne várdd, hogy veled egy szobában fogok majd aludni, arra ne is számíts.
-örülök! Legalább senkivel se kell megosztanom az ágyam!-elmentem lefürödni, madj egy Kimiétől kettővel odébb eső szobában foglaltam el a helyem.A vihar egyre jobban tombolt. Lementem a konyhába, gondoltam iszom egy kis bátorítót, féltem mindig is az ilyen viharoktól. Lementem a konyhába és kit látnak szemeim, az éppen távozó Kimit, egy üveg társaságában, még jou hogy nem vett észre. Fogtam én is az üveget és elindultam az szobámba. Lassan iszogatni kezdtem, eléggé bele is jottem, mert mikor rápillantottam az üvegre, az már csak félig volt. Olvasni kezdtem egy könyvet amit a szobában találtam. Ekkor egy órisásit villámlott, majd utána rögtön dörgött egy hatalmasat és kiment az áram. Na szép. Nagyon féltem!Egy ilyen erdős részen a hegyek között dupla hangos volt minden. A fejemre húztam a takarót és próbáltam elaludni, úgyse ment, egyre hangosabban dörgött. Ekkor jutottam arra az elhatározásra, h átmegyek Kimihez, mind1 hogy fog gúnyolódni, legalább nem leszek egyedül.Benyitottam hozzá, meg se moccant, de láttam miért, az üveg üresen hevert a földön.Megbotlottam vmiben, a zajra Kimi felébredt és felém fordult.
-Szöszi te vagy az???-és felkelt az ágyból.Odalépett hozzám. Folyamatosan villámlott így mindketten jól láttuk egymást. Csak álltunk egymással szemben és nézük a másikat.Majd a kezét nyújtotta felém én közelebb léptem hozzá, ő meg átkarolt és szororsan magához ölelt. A fejemet a mellkasára szorítottam. A szívét hallgattam. Majd hirtelen megszólalt.
-Ne félj most már nem leszel egyedül! Itt vagyok, és vigyázok rád!-majd elkezdte simogatni az hátam. Én még szorosabban öleltem. Lassan elindultunk az ágy felé. Ott aztán óvatosan lefektetett az ágyra és betakart.
-Majd én elalszom a kanapén.
-Nem! Én azt szeretném ha itt lennél mellettem.-meglepődött e kijelentésemen, amit az alkohol mondatott velem.Befeküdt mellém és átkarolt, én meg ahogy csak tudtam hozzábújtam. Annyira megnyugtató volt, a nyakamon éreztem nyugodt légzését, ami engem is megnyugtatott, ezért lassan álomba merültem.
|