29. rész - Esős vasárnap
2008.10.15. 20:40
A lány épp a taxiból szállt ki, mikor elkezdett esni. Az utolsó métereket a boxig már futva tette meg, hogy el ne ázzon.
Kimi már a kocsiban ült, a lány köszönt mindenkinek, de a srác tudomást se vett róla. Kid jobbnak látta, ha inkább a padockba megy. Idegesen nézte az esőt.
A kocsik lassan felsorakoztak a rajtrácsra és elkezdték a felvezető kört természetesen a biztonsági autó mögött. Pár kör után aztán a biztonsági autó elhagyta a pályát.
Kid szinte lélegzet visszafojtva figyelte a hatalmas víztócsákba gázoló autókat. Csodával határos módon senki nem szenvedett balesetet. Aztán Sebastian, aki a pole-ból indult egyre nagyobb előnyre tett szert, de Kimi sajnos még mindig a tizenharmadik helyen autózott.
Kimi kicsit összekapva magát egy hellyel feljebb jött, de Hamilton se tétlenkedett és sikerült Kimit megelőznie. Kid nem örült ennek, főleg úgy hogy az idő se akart javulni. A lány bizakodott viszont továbbra is, hogy Kimivel „feltámad” a Ferrari és lehet még esélye behozni a lemaradását.
Közben Hamilton egyre előrébb került, és a box kiállások előtt már szinte beérte Sebastiant is. Kidnek összeszorult a szíve, már nem csak Kimiért, hanem Sebastianért is izgult. Egyelőre nem úgy tűnt, hogy lesz örömük a futam után.
Aztán a kerékcserék és tankolások után legalább Sebastian helyzete stabilizálódni látszott, de Kimi még mindig nem volt pontszerző helyen és csapattársa is előtte volt.
A pálya száradt, és már az átmeneti gumikat választották a csapatok. Majd Kid bizakodása meghozta az eredményt, a már száradó pályán Kimié volt a leggyorsabb kör, viszont tisztában volt vele a lány, hogy hét kör alatt nem lehetett csodát művelni, még akkor sem, ha Kimi ül az autóban.
Végül Sebastian, minden idők legfiatalabb futamgyőztese lett. Kid szeretett volna neki gratulálni, de nem akarta Kimit még jobban magára haragítani.
Kimi a kilencedik lett, szóval nem szerzett pontot. Ez viszont elkeserítette a lány. Egész nap titkon azt remélte, hogy végre sikerül neki túljutni a mélyponton, és ha másképp nem hát a dühtől vezérelve fog versenyezni. Nem így lett.
Kimit megviselték az elmúlt éjszaka történtek, és nem akart tudomást venni olyan dolgokról, amik nyilvánvalóak voltak. A futam után már indulni készült vissza a szállodába, mikor egy nem várt látogatója érkezett.
- Jenni?- kérdezte idegesen, mikor meglátta a nőt a home folyosóján.
- Jaj Kimi, nagyon sajnálom.- ömlengett a nő.
- Nem kell a színészkedés, tudom, hogy minden kedveskedésed arra megy ki, hogy visszaszerezz.- mondta lenézően a srác.
- De a múlt éjjel velem voltál…- emlékeztette a nő.
- De nem önszántamból! Kihasználtad, hogy részeg vagyok…
Ahogy ezt kimondta ismerős alak tűnt fel. Kid legszívesebben visszafordult volna, de már késő volt, mert Kimi észrevette őt. A lehető legsemlegesebb tekintetét erőltette magára, persze belül haragot, gyűlöletet és félelmet érzett.
Odaért melléjük. Jenni a szokásos lenéző tekintettel nézett rá, Kimi szemében pedig csalódottság látszott. Nem tudta, hogy mit mondjon…persze, ha a nő nem lett volna ott, más lett volna a helyzet.
- Sziasztok.- köszönt végül nekik.
Kimi nem reagált, csak nézte tovább, Jenni viszont kapott az alkalmon, hogy beléköthessen:
- Á a kis boszorkány! Hallom, hogy neked is jó éjszakád volt… mindig sejtettem, hogy hozzád Kimi túl sok…marad az enyém a bajnok!- mondta fölényes vigyor kíséretében.
- Jenni, ezt felejtsd el!- szólt rá Kimi.
- Ne felejtsd a múlt éjszakát szívem…
- Te meg azt ne, hogy éppen elválok tőled!- Kimi már kiabált.
Kid jobbnak látta, ha elhúzza a csíkot minél hamarabb. De mielőtt indult volna még halkan megjegyezte:
- Ezek után még te vagy felháborodva Kimi? Ha ilyenre voltál képes, maradj csak mellette, hisz megérdemlitek egymást!
Fájdalom mart a szívébe, ahogy ezt kimondta és alig bírta visszatartani a könnyeit. Mindketten értetlenül nézték a lányt. Kid felemelt fejjel, büszke tekintettel, de fájdalommal és keserűséggel a szívében távozott.
Nem találta a helyét. Beszélni akart valakivel, akinek kiönthette a szívét. Lorent nem akarta a problémáival zaklatni és Sebastiant se akarta elszomorítani. Így csak ült maga elé nézve az üres szobában. Nem tudta, hogy lesz e még tovább. Nem akarta azt mondani Kiminek, de akkor, abban a pillanatban ezt érezte.
Kopogtak az ajtón. Kid először nem is akart ajtót nyitni, de aztán csak rávette magát. Kíváncsi volt, hogy kinek hiányzik.
- Hát te?- kérdezte meglepődve, mikor ajtót nyitott. Sebastian állt előtte.
- Azt hitted, hogy a nagy örömömben már el is feledkeztem rólad?- kérdezte kissé szemrehányó hanggal.
- Hát…megfordult a fejemben…
- Akkor nem ismersz igazán.
- Ezek szerint…szóval gratulálok, nagyon klassz voltál!- mondta már mosolyogva Kid.
- Köszönöm! Látod elég volt ennyi alvás is.
Kid beljebb tessékelte a srácot.
- Akkor semmi változás nincs?- kérdezte Sebastian, mikor körbe vezette a tekintetét a szobán és mást nem látott a helyiségben.
Kid szomorún ült le a fotelba és a srácot is hellyel kínálta.
- Jól látod.- mondta röviden Kid.
- Beszéltél vele egyébként?
- Hát hellyel-közzel.
Sebastian kérdőn nézett a lányra. Kid elmesélte a találkozót a home folyosóján.
- Ez durva lehetett….és tényleg ő meg Jenni…?- kérdezte elképedve a srác.
- Úgy néz ki.
- Nem értem Kimit, valakinek nagyon helyre kéne tenni a srácot.- vélekedett Seb.
- Sebastian mi lesz így velünk?- kérdezte aggodalmas arckifejezéssel a lány.
- Szeretném azt mondani, hogy minden rendben lesz, de valahogy már én se ezt érzem…tudom nekem kéne tartanom benned a lelket…
- Semmi baj, legalább valakinek elmondhattam.
- Ez így nem jó, akkor se.- erősködött Seb.
- Akkor mit csináljak?- kérdezte letörten a lány.
- Gyere velünk bulizni!- ajánlotta Seb.
- Miiiiit?
- Jól hallottad.
- És mi értelme lenne?
- Hallottál arról, hogy féltékennyé kell tenni a másikat, hogy visszaszerezd?- szegezte a kérdést a lánynak.
- Valami rémlik, de nem hiszem, hogy jó ötlet… már így is eléggé elástam magam előtte.
- És mégis mért? A semmiért?- kérdezte kissé hevesen Seb.
Látszott rajta, hogy őt is dühíti a helyzet és Kimi viselkedése.
- Akkor se változik semmi, ha itt ülsz és keseregsz, mert akkor joggal hiszi majd azt, hogy az miatt vagy ilyen amit tettél.- folytatta Seb.
- Hát, oké…de csak barátként gondoltad, ugye?- kérdezte félénken a lány.
- Persze! Akkor úgy 8 körül érted jövök.- ajánlotta a srác.
- Inkább találkozzunk valahol!- kérte a lány.
- Ugyan, nem csinálsz semmi rosszat, szóval jövök érted!- jelentette ki Seb.
- De olyan szerencsétlen a helyzet!
- Akkor mégse akarsz jönni?- kérdezte értetlenül a srác.
- De igen, csak nekem Kimi mellett kéne lennem…
- Igen, és mégis mért? Mert ő nem volt melletted, és inkább piált és a feleségéhez „menekült”?- kérdezte dühösen Seb.- Hidd el, ha ő maga nem tud segíteni magán, mit számít az, hogy te mellette vagy vagy sem?
- Ezt hogy érted?
- Úgy, hogy Kimi magának kereste a bajt, és neki kéne utánad jönnie és bocsánatot kérnie, és nem neked szaladni hozzá, és ápolni a lelkét azok után, amit tett.- jelentette ki a srác.
Kid zavartan állt a srác előtt és csak sűrűn pislogott. Legbelül tudta, hogy Sebastiannak igaza van, és nem ő hibázott.
- Nos?- kérdezte várakozó teljesen a srác.
- Szeretem őt…
- És ő? Ő is szeret téged?- kérdezte érdeklődve Seb.
- Igen…biztosan, csak most…
- Elbizonytalanodott.- fejezte be a lány mondatát.- Ugyan Kid, nincs ezen mit gondolkodni, jössz és kész!- mondta ellentmondást nem tűrő hangon Sebastian.
- Oké, megyek.- egyezett bele végül a lány.
Sebastian elköszönt és a lány becsukta mögötte az ajtót.
Kid is tudta, hogy a srácnak igaza van, csak nagyon félt attól, hogy elveszítheti Kimit. De a tényen ez sem változtatott, hogy alaptalanul vádolja, és nem bízik benne, és még az is ott volt, hogy képes volt összefeküdni Jennivel…ez bántotta a legjobban.
|