Febru�r 19. Reggel arra �bredtem, hogy az �j telefonom cseng eszeveszett�l. Anya volt az.

-         Szia… - �s�tottam.

-         Beteges a hangod.

-         K�sz.

-         Nem, nem �gy �rtettem, de…

-         Most keltem fel.

-         Ja, akkor j�. Figyelj csak, Pilar… j� h�rem van…

-         Igen? – mosolyodtam el.

-         J�v� h�t keddt�l k�t h�tig vigy�zhatsz Beckyre �s Rosalindre! – elfelejtettem leveg�t venni.

-         Mi van?! Anya, j�l vagy?! Arra a k�t d�gre? �s ez neked j� h�r?

-         Mi az hogy k�t d�g? M�r meg�g�rtem, sz�val majd j�nnek, bocs, de megyek, seg�tek Victori�nak a h�zi feladat�ban. A h�tt�rb�l kiordib�lt az eml�tett:

-         Hogy… ?!

-         Megyek! – ki�ltott vissza anya – na, bocs, akkor j� pesztr�lkod�st, puszi! – �s letette.

-         Biztos nem olyan sz�rny�ek… - v�lte Bastian, mik�zben reggelizt�nk.

-         Mert m�g nem ismered �ket! Becky norm�lis lenne, ha nem lenne ott az a d�g Rosalind, aki szeg�nyt minden h�lyes�gbe beleviszi.

-         H�ny �vesek?

-         Kilenc �s n�gy.

-         Az nem a legjobb…

-         H�t bizony nem…

-         Pilar! – ugrott a nyakamba a p�lyaudvaron Becky.

-         Vigy�zz onnan! – szedte le a kezemb�l Rosalind, �s � m�szott fel a nyakamba. – Sz�p a hajad. – mondta, �s belecsimpaszkodott. – Most m�r nem annyira. – nyugt�zta el�gedetten. �letem egyik legrosszabb k�t hete lesz, az biztos…

-         Menj el Rosalind�rt az iskol�ba, �n elhozom Beckyt. – mondta Bastian a mobilomon.

-         Musz�j…

-         Igen, m�r majdnem itt vagyok.

-         Ok�, egyeztem bele, majd kimentem a gar�zsba.

Az iskol�ban k�r�lbel�l harmincan �lltak k�r�l valakiket. Nem sok�ig kellett gondolkodjam, hogy kital�ljam, az unokah�gom van a k�r belsej�ben.

-         Mi ez itt? – l�ptem k�zelebb.

-         �n az �j tan�runk? – k�rdezte vigyorogva az egyik tizen�ves.

-         Isten ments, csak azt k�rdeztem, mi folyik itt.

-         Ja, h�t ez a kis csaj egy �rahossz�ja �ti ezt a nagy mamlaszt. – mutatott k�szs�gesen egy nagydarab, has�t markol� fi�ra, akit Rosalind �t�tt-vert k�kfoltosra.

-         Rosalind, gyere, hazamegy�nk.

-         Nem, megverem! – vis�totta

-         M�r megtetted.

-         De m�g egyet…

-         Gyere m�r!

-         J�. – �llt fel. Majd egy utols�t beler�gott…

-         Azt mondta, hogy ny�lfog� vagyok. – s�rta a kocsiban. Nem sz�ltam semmit, tekintve, hogy val�sz�n�leg nem sokat dob a hangulat�n, ha megmondom az igazat: nevezetesen, hogy t�nyleg borzaszt�an ny�lfog�. – �s azt is, hogy cs�nya az arcom! Pedig nem is! – mutatott szepl�kkel bor�tott, maszatos arc�ra. – teh�t megvertem. – fejezte be.

-         Csal�di �r�ks�g. – mondtam vigyorogva.

- Mit k�rtek vacsor�ra? – tettem el�j�k egy nagy t�l kr�mlevest.

- Ez mi? – m�regette gyan�san a kanal�ban a sajt kr�mlevesemet. (ok�, nem �n csin�ltam, de… megmeleg�teni sem egyszer�, nem igaz?)

- Kr�mleves. �s finom. – v�gott vissza a h�ga. Rosalind v�laszk�ppen s�pcsonton r�gta Beckyt az asztal alatt.

- H�, h�, h�! Ne rugdos�djunk, k�rem. – �lltam fel.

- Mi�rt? – k�rdezte �rtatlanul Rosalind, mik�zben v�r�s haj�t �sszefogta.

- Mert azt mondtam.

- Na �s?

- Ez az �n h�zam, �s itt �n parancsolok, j�? – �ltem vissza.

- Nem.

- Mi?

- Mondom nem.

Ekkor durrant el az agyam, �s csak olaj volt a t�zre, hogy Becky megsz�lalt:

-         T�nyleg mondta…

Gondolom ekkor m�r l�tta Bastian, hogy ha nem l�p k�zbe, nemsok�ra csak egy halom csont marad Rosalindb�l, mert kiterelte a l�nyokat:

-         Beteszek egy Pony DVD-t, rendben?

-         Az �j �vadot? – mordult fel Rosalind.

-         ���… nem tudom, nem hiszem.

-         H�t akkor s�rg�sen vedd meg az �jat, mert mi azon k�v�l m�r az �sszest l�ttuk.

- T�nyleg olyan borzalmasak. – szitkoz�dott Bastian, mik�zben visszaj�tt a k�lcs�nz�b�l. – K�rdi a pasas: akci�film, dr�ma? Mire �n meg mondom neki: Nem, a Ponyk kalandjai 3 kellene. Ezek ut�n n�zzek a szem�be!

- Te �g�rted nekik- vontam meg a v�llam.

- Utolj�ra… - nyitotta ki a DVD- lej�tsz�t, majd beletette a csillog� DVD-t, �s r�juk z�rta az ajt�t. – Na v�gre. – mondta – Legsz�vesebben kulcsra z�rn�m az ajt�t.

- �s a kulcs?

- Beledobn�m a tengerbe.

- Sz�p terv. – vigyorodtam el.

-         Bemutatom az �j sajt�referenst! – �radozott Stafano, mik�zben a mellette �csorg� n�re mutatott. Velem egykor�, kiss� barna b�r�, hull�mos, fekete haj�, hatalmas Gucci napszem�veggel.

-         Heloka. – intett fel�m lust�n.

-         Anabella Valesco. – mondta �mlengve Stef. – Sao Pauloban sz�letett. Egy h�ttel el�tted. Rem�lem j�l kij�tt�k majd egym�ssal.

-         Mi? Hogyhogy mi? Nekem Dessy a sajt�referensem! – mondtam elborzadva.

-         Nem, m�r nem.

-         Kir�gtad? – k�rdeztem olyan megillet�dve, hogy fell�ktem az asztalt.

-         Dehogyis! A kisl�nya egy h�napja sz�letett.

-         Ja, vagy �gy. – n�ztem kedvetlen�l a sz�j�t pirosra m�zol� Anabell�ra.

-         Na, menjetek be!- nyitotta ki el�tt�nk az ajt�t a csapatf�n�k�m. Bel�ptem volna, de a brazil kiscsaj el�m v�gott.

-         Bocs, de id�sebb vagyok, mint te. – mondta �rtatlanul.

-         M�r most ut�lom. – sziszegtem Nathannak. Megr�zta a fej�t.

-         Dessy norm�lisabb, mint ez a pl�zacica…

-         Viccelsz? Ett�l mindenki jobb…

-         Szia, Anabella. Figyelj, Pilar vagyok. Meg kellene besz�ln�nk a…

-         Bocs, de nem �rek r�. Fontos dolgom van. – �s letette. K�v�ncsi vagyok, milyen fontos dolga lehet az embernek vas�rnap d�lel�tt!

- Nem b�rom ezt az �j sajt�referenst. Ezt nem nekem kellene eld�nteni? – k�rdeztem Stefanot�l.

- T�le keresve sem tal�lsz jobbat. – na persze… �n meg el�z� �letemben cserebog�r voltam…

-         Nem r�d v�r kint az a tucat ember? – mutattam a Home-ban Anabell�nak a kint v�rakoz� t�meget.

-         Hm, lehet. – vonta meg a v�ll�t.

-         �s?

-         Mi �s? Nincs kedvem kimenni �s k�sz.

-         Ez beletartozik a munk�dba, ez�rt kapsz p�nzt!

-         �rdekel az engem?! Nem hiszem, hogy pont te fogsz nekem dirig�lni! Ha azt hiszed, hogy hasra vagyok t�led esve, vagy valami akkor t�vedsz! – r�zta meg a hossz�, fekete haj�t. Az orr�ra tolta leg�jabb, Chanel napszem�veg�t, felkapta az Eddie Mercey kist�sk�j�t, �s elment.

-         Ennek meg mi baja? – �lt le mell�m Gerrard, az egyik m�rn�k.

-         Nem tudom. – vontam meg a v�llam.

-         Itt hagyta a t�rc�j�t. – mutatott a lila k�gy�b�r t�rc�ra az asztalon.

-         Honnan tudod, hogy az �v�? – k�rdeztem bizonytalanul.

-         M�s nincs ilyen �zl�stelen. – mosolyodott el.

-         Pilar, gyere egy pillanatra! – intett ki a csapatf�n�k�m.

- Igen? – k�rdeztem bent.

- Van m�g egy �j munkat�rsunk. Szeretn�m bemutatni. Egy n� �llt m�g�tte. K�z�pbarna haj�, sz�ke mel�rcs�kos, Ferrari dresszt visel� n�.

- Helo, Petra Bertelucci. – mutatkozott be. A hangja bar�ts�gos volt.

- Pilar Vanderfsott. – feleltem (hm, mintha nem tudn�) – olasz vagy?

- Igen, f�lig-meddig. Anya olasz, apa francia.

- Mi tartozik a munkak�r�dbe?

- Frederic Gourday �j menedzsere vagyok. A r�git sajnos lecsukt�k. – h�zta el a sz�j�t, majd elvigyorodott: - illetve ink�bb szerencs�re…

-         Ez hihetetlen, Fred! �n kapok egy ki�llhatatlan sajt�referenst, te meg egy s�knorm�lis menedzsert ez nem fair!

-         Az az Anabella egy k�t l�bon j�r� rondas�g. Petra eg�sz rendes, nem?

-         Mondom, hogy igen! Wow! Van �j buk�d? – mutattam a kez�ben tartott k�ksz�n� buk�sisakra.

-         Ja, igen, trikolor.

-         Az azt jelenti, hogy h�romsz�n�, �s francia, nem?

-         De, nagyj�b�l. – emelte fel a k�k, piros �s feh�r sz�nekben pomp�z� vadonat�j buk�sisakot, aminek a h�tulj�ra „Frederic” – n�v van „graffitizve”.

-         T�nyleg, mit sz�lsz a becenevedhez? – vigyorodott el.

-         Nekem van becenevem? – vontam fel a szem�ld�k�met. – Tavaly „az �jonc n�” voltam.

-         Igen, de m�r nem az vagy. Pedig elterjedt m�r r�lad. T�nyleg nem hallottad? Egy csom� cikkben carqueen-nek h�vnak.

-         Engem?

-         Ismersz m�s n�t a Formula1-ben?

-         Nem, de…

-         Na akkor meg!

-         J�, de akkor is… �n, mint kir�lyn�? Szerintem nem illik r�m. Mi t�rt�nt veled t�len?

-         Huh, bevont�k a jogsimat…

-         A k�z�tit?

-         Persze… nem �rtem, csak 60km/�r�val l�ptem �t a megengedett sebess�get.

-         �s m�r visszakaptad?

-         Igen, addig j�rk�ltam ut�na… �s te?

-         Kicsit mozgalmas telem volt, meg kell hagyni…

-         H�t igen, eljegyz�s, meg eff�le semmis�gek. – vigyorodott el.

-         H�t igen.

-         Ham… Lewisnak �j bar�tn�je van.

-         Nem mondod? Tudom, m�lt h�ten. Cecile Reidgestard.

-         Ez m�r �jabb. Valami topmodell.

-         Nem ritka. – s�hajtottam. – a man�keneknek borzlmas az �zl�s�k n�ha.

-         Tavassal lesz az esk�v�nk. – mondta.

-         V�rod?

-         Nem k�l�n�sebben – vonta meg a v�ll�t. – Henriett jobban v�rja. – �s te?

-         Any�m k�r�lbel�l k�tezer vend�get �hajt h�vni. �n nem sz�nd�kozok akkora bulit csapni. De h�t, ezt any�nak lehet magyar�zni…

-         Itt az �j buk�d. – nyomta a kezembe a buk�sisakot Petra. – Szerintem olt�ri. – �lt le mell�m. Kibontottam. �jra fekete, tetej�n a PV kacskaring�s bet�kkel, oldalt ez�stsz�n� ind�k. A h�tulj�n pedig a Pilar Vanderfsott n�v d�szeleg.

-         Kezd�dik a szabadedz�s nemsok�ra, idehoztam a HANSodat is, ha nem baj. – mondta Petra, majd szakszer�en r�m k�t�tte.

-         Bocs, nem l�ttad Annabell�t?

-         De, ott cigizik. – mutatott a Paddock fel�.

-         Csod�latos. – h�ztam el a sz�mat.

-         Borzalmas a csaj. – helyeselt. – �s l�ttad m�r azt az �j napszem�veg�t? F�l arc�t eltakarja. Meg van �rte �r�lve.

-         Hadd tal�ljam ki. Gucci.

-         Nem, most Chanel. Az�rt van �rte megveszve. Na, menj.

-         Ok�, k�sz.

-         Ez csak term�szetes. – mosolyodott el.

Enn�l borzaszt�bb szabadedz�st el sem tudok k�pzelni! Mentem ki a boxutc�b�l, mikor Fred m�r kint volt, �s mivel gyorsk�r�n volt, (�s �n teljesen vak vagyok – nem �jdons�g) nekem j�tt, kip�rd�ltem (esett az es� ugyanis) �s belementem a falba. Fred ugyancsak megp�rd�lt, de � a buk�t�rbe ment ki, ami nem lenne nagy gond, ha a buk�t�rbe nem pont Nico Rosberg Williams�nek maradv�nyait szedik �ssze. Teh�t teljes a K.O. �s Robert ki�t�ssel gy�z�tt.

-         Legal�bb a fest�s nem s�r�lt. – sz�lalt meg Annabella.

-         Persze, hisz a fest�s a l�nyeg, nem? – k�rdeztem g�nyosan.

-         A McLarennek sokkal jobb a csapatruh�zata.

-         Akkor k�ny�rg�k, ink�bb n�luk dolgozz!

-         Nem l�ttad a t�rc�mat? – k�rdezte v�laszul, mik�zben s�r� f�stfelleget eregetett.

-         De, itt van. – dobtam az asztalra.

-         Jaj, de kedves vagy. – mondta g�nyosan.

-         Azt hiszem, megyek, t�bbet �rek vele. – mondtam

-         H�la a j� �gnek! – mondta vid�man.

- Vele egyszer�en nem b�rok dolgozni. – mondtam a csapatf�n�k�mnek bent.

- Pilar, Annabell…

- Tudom, azt akarod mondani, hogy a legjobb! De ez nem �gy van! Egy te�skan�l jobban v�gezn� a munk�t!

- Annabellnek nem k�nny�.

- Gondoltam. Meg kell hoznia az �let d�nt�seit: Gucci vagy Chanel napszem�veget vegyen fel h�tv�g�n? A piros vagy a k�k megy jobban az arc�hoz? Ezek a k�rd�sek vannak! Jaj, de komoly, nem de?

- Pilar! Hidd el, � egy v�rprofi…

- Csak nincs alkalma ezt bemutatni, igaz?

- Nem bocs�tom el.

- De…

- Mennem kell. – hagyott ott. Jellemz�. Ilyen makacs legyen valaki!

Id�m�r�. Eg�sz j�l alakul. A p�lya sz�raz, �n meg k�ztudottan es�ben nem hozom a form�mat. A tapad�s t�k�letes, �s a McLarenek alatt nagyon risz�l. (Ezt persze j� h�rnek sz�ntam) a be�ll�t�sokkal voltak gondjaim. Fred azonban a m�sodik etapn�l egyszer�en lefulladt. M�rt k�r n�lk�l. Csak �gy, minden �tmenet n�lk�l le�llt a motor. Miut�n kult�r�lt emberhez m�lt�an kisz�llt a kocsib�l, szer�nyen �tugrott a betonfalon �s mosolyogva ment be a Home-ba… nos, ilyenkor kezdett el d�h�ngve ord�tozni. A nyilv�noss�g el�tt �n nem b�rtam volna ilyen sok�ig. Robert verhetetlen volt, de v�g�l (nagy �r�m) Lewis nyerte az id�m�r�t, �n meg bejutottam harmadikk�nt. Panaszra persze nincs ok, mivel Robert indul a porosabb p�lyar�szr�l, de lehetett volna jobb is. A Ferrari Home-ban mindenki gratul�lt, Annabell pedig megkock�ztatott egy ujjal h�tba- vereget�st, de nem sok sikerrel. Petra (miut�n megvigasztalta Fredet) boldogan �ljenzett.

  Futam. Furcsa, hogy Fred nincs p�r aut�val el�ttem-m�g�ttem, hanem h�tul a tizen�t�dik helyen. A rajtn�l megel�z�tt Sebastian, aki �t�dik helyr�l indult. Mivel f�l�r�ig hi�ba t�madtam, kicsit kezdtem feladni. Ok�, persze, a rem�ny hal meg utolj�ra, de akkor is. H�rom k�r volt m�g h�tra, m�r csak k�t tized volt k�z�tt�nk, mikor s�rga z�szl�t mutattak. Igen, �szre vettem, de k�s�n. R�mentem az alkatr�szekre, ami megdobott, �s v�g�l a futamom a gumifaln�l �rt v�get. Lewis v�gig hib�tlanul ment, (aki azt v�rja, hogy erre h�romszoros hurr�-t mondjak, az sok�ig fog v�rni) de Robert valahogy kics�szott az �lr�l, �gy � sem volt t�l boldog.

�sszegezve: Az id�ny els� futam�n m�ris 10 pontos h�tr�nyt gy�jt�ttem. T�k�letes… Ja, igen, plusz Heikki lett a m�sodik, �gy a konstrukt�rit is �k vezetik. Nem is kev�ssel.

-         Szia. – morogtam, mikor bel�ptem a h�zba.

-         Szia. – mondta Bastian.

-         Ilyen nincs! Nem igaz, hogy egy rohadt pontot ennyire nem b�rok �sszeszedni az els� futamon! – fakadtam ki. Csendben maradt. – Ja, igen, plusz Lewis k�r�rvendve h�tbaveregetett. – folytattam indulatosan. – Most meg mi van?! – n�ztem r� – Mi�rt nem sz�lsz egy sz�t sem?!

-         Tapasztalat. Rosszabbul lenn�l, ha besz�ln�k. – s�hajtotta.

-         �, bocs. – mondtam, �s le�ltem a kanap�ra. – igazad van.

-         Nem ritka. – mosolyodott el.

-         N�zd, mit hoztam neked! – keltett fel m�snap a v�leg�nyem majdnem t�zkor.

-         Hm? – �s�tottam, majd kit�r�lgettem a szememet. – Na? – k�v�ncsiskodtam.

-         � itt egy kutya. – mutatott a mellette liheg� nagy test� ebre.

-         Eddig vil�gos. – mondtam. Megk�sz�r�lte a tork�t. Majd m�g egyszer. V�gre vettem az ad�st.

-         Ja, ja, ja… � az eny�m? – �ltem fel.

-         Aha. – mondta, �s le�lt mell�m. – Mi lesz a neve? Az els� h�zi�llatod, nem?

-         Mi van Rosalinddel �s Beckyvel? – elnevette mag�t.

-         �k nem h�zi�llatok.

-         Igazad van. Veszettek.

-         De gonosz vagy… - mondta Bastian.

Mivel h�tv�g�n el�g intenz�ven dolgoznom kell, a Bundes Liga meccset t�v�be n�ztem. Bayern M�nchen kontra Stuttgart.  A hetedik percben egy null. Kahn elaludt. Hogy igaz�n finoman fogalmazzak. A komment�r kiakasztott:

-         Igen, vesz�lyes persze egy Toni-fejes, vagy egy Schweinsteiger szabad r�g�s, aki mint l�tjuk nincs �ppen form�ban… ezt persze arra �rtem, hogy az elm�lt t�z percben nem nagyon jeleskedett… Odan�zzenek! �s megy Mark Van Bommel �s… nem, ez hossz� volt, de nem! Lahm el�ri, passzol, siker�l…? Nem, nem, �s… g�lt l� a Stuttgart! – fejezte be a besz�det, ugyanis leszedtem a hangot a t�v�r�l.