H�rom- null�ra vezet a Stuttgart. Az ujjaimon cafatokban a b�r. Tal�n borzalmas szok�s, de kr�zishelyzetekben (ez most az) szerintem b�ven megengedett. V�gre Otti l�tt egy g�lt. Sajnos megvolt r� a Stuttgart v�lasza, teh�t v�g�l 4:1 – re vert�k meg a Bayern M�nchent.

-         Nem baj, j�v� h�ten sim�n lenyomj�tok a Karlsruhe-t. A Stuttgart nagyon j� csapat, de… - pr�b�ltam megnyugtatni Bastiant.

-         Nagyon j�?! Azt hittem legal�bb te b�zol benn�nk. – morogta, majd az orromra csapta (f�jdalom – sz� szerint csapta az orromra) az ajt�t. Azt�n az elk�vetkezend� f�l �r�ban nem volt hajland� kij�nni. Pedig az eml�tett peri�dusban nem gy�ztem kopogtatni, de egy veres�g ut�n m�g ez sem hatotta meg leend� f�rjemet.

-         Gyere… itt a vacsora… kih�l… illetve m�r kih�lt, de m�g menthet�… - pr�b�lkoztam, majd bed�h�dtem – Na j�, elegem van! – t�maszkodtam neki az ajt�nak – Mi�rt nem j�ssz m�r ki? Ok�, ok�, vesztettetek, nem volt�l t�l j� form�ban, Kahn csapnival�an v�dett a hetedik percben… na �s? Att�l m�g ugyan�gy Bastian Schweinsteiger vagy, van egy �cs�d, van egy csom� haverod, �s ugyeb�r elm�letileg a menyasszonyod is itt van. Aki minden eshet�s�get kiz�r�an �n vagyok… Hallod? Na mi van? Gyere m�r, a j� �letbe! – d�h�ngtem. – Rendben, nekem �gy is j�. – maradtam csendben. T�z m�sodperc ut�n nem b�rtam tov�bb. – Na, j�. Nekem �gy nem j�. De el�bb-ut�bb �gyis kij�ssz! Musz�j lesz, �s �n itt v�rok! V�gig! T�nyleg v�gig! – mondtam. De �jabb f�l �ra ut�n ink�bb magamban vacsor�ztam. Persze, az ajt� el�tt. �s ugyeb�r, azok a szerencs�tlenek, akik hozz�m hasonl� idi�ta marh�k, az ajt�nak t�maszkodva esznek, mik�zben valaki bent tart�zkodik. �gy t�rt�nt, hogy mikor ny�lt az ajt�, �n a t�ny�rommal egy�tt z�gtam el a sz�nyegen.

-         �, bocs, j�l vagy? – hajolt le mosolyogva az a szem�ly, aki egy �rahossz�ig ki sem dugta az orr�t.

-         M�g hogy j�l vagyok-e! Mi�rt nem b�rt�l visszakiab�lni? �n itt lec�vekeltem. Az sem igaz, hogy nem hallottad.

-         De igaz. A medenc�be f�r�dtem.

-         Kint? – lep�dtem meg.

-         Kint. – b�lintott. A haja csurom v�z volt.

-         �s ha t�d�gyullad�st kapsz? – tettem cs�p�re a kezemet. Elmosolyodott.

-         Most olyan vagy, mint anyuk�d.

-         Nem, de akkor ki lesz az �n f�rjem, ha nem te?

-         Ja, azt hittem m�r miattam agg�dsz. – vigyorodott el. – Am�gy… - k�zelebb hajolt. – Tiszta piros az orrod.

-         Valaki orrba v�gott az ajt�val.

-         �n csin�ltam?

-         Mert mit gondolsz? Magamat vagdosom orrba az ajt�val, mikor unatkozok, mi? – elnevette mag�t. – Akkor hi�ba filozof�ltam ott az ajt�n�l? – k�rdeztem f�jdalmasan.

-         H�t… ezek szerint.

-         M�g mindig tiszta v�z a hajad. – mondtam, mik�zben le�lt�nk kint, a medence mell�. – Nem volt ez a meccs annyira borzalmas.

-         Volt enn�l rosszabb?

-         Persze, k�t �ve a Bremen ellen. �t-kett�. – vigyorodtam el. Azt�n csak v�z k�r�l�ttem. H�t persze, a v�leg�nyem laz�n belev�gott ruh�stul a medenc�be. Lehet �r�lni! Bastian megad�an akart kiseg�teni a v�zb�l, de arra nem sz�m�tott, hogy �n is ber�ntom �t. Teh�t ezek ut�n mondja valaki, hogy feln�tt emberek vagyunk.

-         Hogy �rzed magadat? – k�rdezte Ronald, a tizenhetedik kilom�ter lefut�sa ut�n.

-         Hogy… �rezn�m magamat? – mondtam, mik�zben ugye m�g mindig futottam.

-         F�radtnak…? Vagy…

-         Igen, kicsit kifutottam magamat.

-         Ok�, figyelj, ezut�n �szunk, ok�? Negyven hossz.

-         Oda- vissza negyven? – k�rdeztem rem�nykedve.

-         Nem sum�kolunk. – z�rta le sz�vtelen�l a vit�t.

A szabadedz�sen csakis az�rt lettem tizenkilencedik, mert szakadt az es�. Am�gy is, Jenson, aki tizennyolcadik lett, csak egy ezreddel volt jobb. Meg am�gy is. Mi az az egy ezred?

Az id�m�r� els� etapj�t megnyertem, a m�sodik etapban m�sodik vagyok… �, eg�szen mostan�ig, mert az a t�szta k�p� �tvette a vezet�st.

�gy lehet valamit nagyon elsz�rni! V�gig els�, m�sodik, legrosszabb esetben harmadik voltam, erre ezek az �szl�nyek egy ki�ll�ssal visznek ki, �gy �r�lhetek a hetedik helyemnek. (Ok�, a taktik�t egy�tt besz�lj�k meg, de nem sokkal jobb m�s hib�j�nak tekinteni?) M�snap reggel k�t k�v� ut�n olyan �llapotba ker�l�k, hogy fel tudok kelni, s�t! M�g l�pni is siker�lt. De mit is h�vok reggelnek? Mikor m�g minden norm�lis ember �gyban van? Na, nem, ok�, nem vagyok norm�lis, tudom, de az emberek t�bbs�ge ilyenkor fel sem kel. Hiszen – pillant�s az �r�ra – F�l hat van! Igen, ilyenkor felmer�l a k�rd�s: Mit is lehet ilyenkor csin�lni? �s aki ismer, tudja a v�laszt: H�t mire val� a Laptop, k�rem sz�pen? Mik�zben bekapcsoltam, r�n�ztem a telefonomra. K�t nem fogadott h�v�s, valamint egy sz�veges �zenet. Valamennyi az �ltalam tippelt szem�lyt�l sz�rmazott. Na, de el�bb az e-mailek!

Felad�_________T�rgy_________id�pont

abrusselza@...     Pillay…            2011….

Schweinste…          -                    2011....

Na vajon! H�t Elza nem t�l sok �rdekes inform�ci�val szolg�lt, ahogy a leend� f�rjem (olyan j� ezt mondani) sem, egyszavas „Hi�nyzol” – mondat�val. R�g�dtam magamban, meg�ri e reggel felm�rges�teni magamat az idi�ta cikkeken, de v�g�l csak r�n�ztem. „Lewis Hamilton vadonat�j k�nyve – m�r a boltokban!” – nicsak, m�g a v�g�n kij�nnek a k�rnyezetv�d�k, ilyen marhas�gra pocs�kolni a pap�rt… A „My Story” b�ven el�g volt, �n az els� oldal ut�n nem olvastam tov�bb. Miut�n a sajt�s e-mail c�memre elk�ldte Stacy, a menedzserem a parf�mkollekci�m tervezett �r�t (huszon�tezer forintnak megfelel� �sszeg – 15ml) �rt egy k�sz�n�levelet is, amit nem �rtettem, hiszen az �n feladatom csak annyi volt, hogy beleszagoltam egy �vegbe, b�lintottam (mit akad�koskodjak?) �s elmentem a fot�z�sra. Az �veg nagyon sz�p lett, szerintem. Valami h�res pali tervezte, fogalmam sincs kicsoda, nem jegyeztem meg a nev�t.  Megn�ztem m�g a k�t nem fogadott h�v�st (Bastian, �s m�g egyszer �) valamint a sz�veges �zenetet: �rezd j�l magad Malajzi�ban. Hi�nyzol. – kitett mag��rt dr�ga v�leg�nyem. Csoda, hogy im�dom?

Bent �ltem a kocsiban, �s sz� szerint f�tt a fejem. A be�ll�t�sok nem j�k, az aut� neh�z, h�tulr�l indulok… - teh�t azt hiszem �jra l�ttek a h�tv�g�mnek. Hacsak be nem j�n a taktika, de ahhoz nem nagy rem�nyeket f�z�k. Az �sszes piros l�mpa kialudt. Start. Annyit �reztem, hogy valaki h�tulr�l megl�k kem�nyen, m�g jobban (m�g ett�l is!) lelassulok, majd a tizen-p�radik helyre tudok visszaj�nni.

-         Ez ki volt? – k�rdeztem Josht.

-         Bourdais.

-         A… - elharaptam a mondat v�g�t.

-         Az ut� h�ts� r�sze darabokban van, gyere ki.

-         Nem, tudok menni.

-         Gyere ki!

-         Rendben. – t�r�dtem bele, majd v�g�l visszaestem a tizenhatodik helyre. Kiestek m�g el�lem p�ran, s�t! Az egy ki�ll�sos taktik�nak k�sz�nhet�en j� n�h�ny poz�ci�t nyertem. A kock�s z�szl� mellett kilencedikk�nt �rtem c�lba.

-         H�szpontos h�tr�ny. K�t futamot egym�s ut�n nyert meg ez a dr�ga ember, m�g �n mindkett�t lenull�ztam. Olyan �nel�g�lt arccal adott interj�t, hogy att�l h�nyni lehetett volna. Egy �js�got olvasgattam, v�leg�nyem �pp hozza felfel� a reggelit, �n pedig �lveztem, hogy pihenhetek v�gre…

N�metorsz�g - Olaszorsz�g. �szint�n sz�lva, kicsit ideges vagyok. Lukas �s Bastian szok�s szerint v�llveregetve l�pnek ki, hogy azt�n hirtelen vigy�zzba v�gj�k magukat, �s elsz�nt k�ppel �v�lts�k a himnuszt… rajtam egy cseppet t�lm�retezett mez, amit a sz�vets�gi kapit�nyt�l, Joachim L�v-t�l kaptam, rajta Mrs Schweinsteiger n�v. Ak�rhogy is nem illik hozz�m ez az izgalom, v�rom az esk�v�met. Nem is kicsit. Ok�, persze, nem az�rt, ami�rt ezt a n�k 90%-a v�rja (jaj, a ruha, a vir�g meg a torta…) hanem hogy v�gre �gymond hivatalosan is Mrs Schweinsteigernek h�vjanak… r�szletesebben k�ptelen vagyok elmondani, hogy mit �rzek. Mindenesetre azon kaptam magamat, hogy a k�r�l�ttem �l� szurkol�kkal (akiknek majd’ kiesik a szem�k, mikor megl�tnak) egy�tt mondom a N�met himnuszt… majd az olaszt is. Megszoktam. Sokszor hallottam m�r, dobog�n. De az olasz himnuszt igaz�n a magyar himnusz ut�n tudom �lvezni. A dobog� tetej�n. A N�metek kezdenek, Ballack kir�gta a labd�t. Sajnos el kell ismerni, hogy Buffon borzaszt� j� kapus, valamint, hogy Lehman a k�zel�be sem �rhet, �gy t�rt�nt, hogy hab�r a labdaszerz�s 70-30 sz�zal�k a N�met v�logatott jav�ra, �s minden f�l percben van egy helyzet�k, az �ll�s m�g mindig 0-0. Azt�n a harmincegyedik percben �gy �reztem, sz�trobban a mellkasom. Csak annyit l�ttam, hogy Bastian elesik, Materazzi pedig meginog a sz�glet ut�n. A lass�t�sn�l azt�n l�tszott, hogy teljes er�vel fejeltek mind a ketten – csak �ppen egym�sba. Materazzinak m�zlija volt, mert neki Bastian a nyak�t tal�lta el, de Materazzi fejbe-fejelte a v�leg�nyemet, akinek a meze egyre jobban pirosodott. Az orvosok mell�gy�ltek, �n pedig megszor�tottam a kezemet. A kez�t az arca el� emelte, nem l�ttam, hol s�r�lt, de t�ny, hogy a f�l arca v�rben volt. Miut�n Ballack, Lukas �s Jensen seg�tettek neki let�ntorogni a p�ly�r�l, m�r r�g nem a meccs v�geredm�nye �rdekelt. A homlok�n t�tong� sem volt, nem tudom, hogy siker�lt �gy �sszefejelni�k. Miut�n bek�t�tt�k a fej�t, visszament a p�ly�ra, de csak p�r percig, ugyanis a b�r� lezavarta �j k�t�s�rt (a r�gi �t�zott). A meccs v�geredm�nye egy-egy lett (egy olasz tizenegyes, valamint egy n�met b�ntet�, amit Metzeider varrt be a kapu als� sz�l�be)

-         Had n�zzelek! – rohantam oda hozz� a meccs v�g�n. A fej�t �sszevarrt�k, de v�r sziv�rgott bel�le. – Annyira sajn�llak. – �leltem meg. – F�j?

-         Nem annyira, nem is �rzem. – mondta f�radtan. – megy�nk?

-         Persze, persze, menj�nk… - mondtam, majd szeg�ny, v�rz� fej�, �nzetlen focistav�leg�nyemre n�ztem, aki v�gre elmosolyodott, miut�n r�m n�zett…

- Tegyek r� jeget? – k�rdeztem. Bastian a kanap�n fek�dt, �n pedig a kanap� m�sik v�g�n �ltem.

- Nem sz�ks�ges… de… hozhatsz, ha sok a szabad id�d…

- M�r hozom is. – pattantam fel.

-         Na, jobb �gy? – tettem r� a nagy zacsk� jeget a homlok�ra.

-         Igen…a�…csak…hideg kicsit… de jobb. K�sz�n�m.

-         Sz�vesen. Mi is lesz holnap?

-         �, valami marhas�g. De musz�j ott lenn�nk.

-         Lenn�nk? Nem csak nektek focist�knak k�telez� menni?

-         De a focist�k el szokt�k vinni az aut�versenyz� feles�g�ket. – mondta. Elvigyorodtam.

-         M�g nem vagyok a feles�ged.

-         Nem sok�ig… ha meg nem gondoltad magadat.

-         Dehogy gondoltam! Nagy esk�v� lesz, ha anya szervezi a vend�glist�t.

-         Nem baj, egyszer megyek olt�r el�… - mondta elgondolkozva. Majd hozz�tette: - legal�bbis veled.

-         De birka vagy! – cs�szott ki a sz�mon. Meglep�d�tt, majd elnevette mag�t.

-         Enn�l okosabb szitkoz�d�s is eszedbe juthatott volna, nem mondom.

-         Tal�n, majd m�skor… igyekszem v�logatottan �s kreat�van szitkoz�dni a kedved�rt. Na, j� �gy?

-         T�k�letes. – mosolyodott el…

Mindenki szek�l, azt hiszik �n el�gedett, vagyok a k�t kies�semmel… persze… nem, majd m�g ugr�lok… de ez nagyon az id�ny eleje… mindenesetre j�l j�nne m�r egy futamgy�zelem. M�snap d�lut�n ugyancsak meccsre ment�nk (v�ltozatoss�g kedv��rt most Tobias meccs�re – mennyivel jobban �reztem magamat, mikor magam mellett l�ttam im�dott Majdnem-f�rjemet…) Azut�n pedig elkezdt�nk k�sz�l�dni az esti „nagyon izgalmas” partira. Miut�n r�j�tten, hogy a ruha t�bb sz�mmal kisebb, �s v�lasztottam egy sz�kebb, s�t�tbarn�t, m�r indulhattam is a fodr�szhoz, akin�l egy sima hajv�g�s is 100 dolcsi.

    Puszta meg�rz�s, de sejtettem, hogy hull�mos lesz a hajam, ez az olasz fick� azonban l�nyegesen �gyesebb, mint ny�lfog� koll�g�ja. (Valami Pedro vagy Petro vagy mittudom�n hogy h�vj�k…) Teh�t nagyon el�gedett voltam, amikor megpillantottam magamat a t�k�rben. Ezut�n hazamentem, a sminkes ugyanis h�zhoz j�n… na, j�, nem eg�szen, de ha ismerem a sminkest, akkor igen. M�rpedig Jacquit ismerem. Nem t�l sokszor tal�lkoztam m�g vele, de nagyon rendes, �s persze �gyes is, ez�rt el�g volt megadnom neki a c�memet.

   A kanap�n �ltem, Jacqui pedig a szememet festette, ugyancsak m�v�szi lesz a v�geredm�ny, mert m�r f�l �r�ja minimum ezen dolgozik. H�trafogta fekete haj�t, majd besz�lget�st kezdem�nyezett. (gondolom l�tta rajtam, hogy m�g t�z perc �s fel�llok)

- �s? Magadban lesz ebben a hatalmas h�zban? – k�rdezte bar�ts�gosan.

- Nem, a…

- Gondolom a bar�toddal.

- M�r a v�leg�nyem. – mondtam. Hangomba n�mi szokatlan gyeng�ds�g vegy�lt.

- Nah�t! Pilar, bocs, de szerintem k�r volt. Egyszer�en nem tudok elk�pzelni olyan j� krapekot, aki egy szinten lenne veled. Valahogy…

- Egy szinten lenne…velem? – k�rdeztem d�bbenten.

- Igen… sz�val, �gy �rtem…  - ebben a pillanatban parkolt le az aut� a h�z el�tt. Kin�zett az ablakon.

- Az a fekete Ferrari a… v�leg�nyed�…? – k�rdezte letagl�zva. B�lintottam.

- Igen, a m�sik Ferrari az eny�m. – ny�lt az ajt�. �s Jacquinek egyre lejjebb esett az �lla. Nos, igen. Sz�val nem kis felt�n�st kelt egy t�bb, mint egy nyolcvan magas, sz�ke, k�k szem�, lehengerl�en mosolyg� focista, akinek v�ll�n a fekete t�ska, mellesleg �pp most parkolt le a Ferrarij�val. (k�zben pedig lehet �rezni a Hugo Boss parf�m illat�t…)

- �… a v�leg�nyed…? – k�rdezte d�bbenten Jacqui.

- H�t… igen… az lenn�k. – v�laszolt helyettem Bastian. Jacqui v�gre mag�hoz t�rt, ideje, mert a szemem borzaszt� lassan k�sz�l…

-         Bastian, t�ged v�rtunk… - l�pett oda mell�nk valaki. H�t igen. Michael Ballack, a tavalyi kedvenc focist�m. Sohasem hittem volna, hogy eddig el�rek valaha… m�rpedig szer�ny sem voltam. �s most term�szetes, hogy n�ha elcsevegek egy-egy olyan emberrel, akivel r�gen a szob�mat tap�t�ztam…

-         Tudom, az indul�s… - magyar�zta egyszer�en.

-         El tudom k�pzelni. � a menyasszonyod? – n�zett �gy r�m, mintha �let�be nem l�tott volna feh�r embert.

-         Igen.

-         Ez… komoly?

-         Igen. – mondta �rtetlen�l. – Mi�rt, valami baj van vele?

-         Nem, isten ments… csak… wow! – fejezte be. Igen, �szrevettem, hogy n�ha m�s is tud �gy fogalmazni, hogy a mellette �ll�k m�g v�letlen�l sem �rts�k.

-         Pilar! – fogta meg valaki a v�llamat.

-         Lukas! – fordultam h�tra mosolyogva. – H�t Elza?

-         Mindj�rt j�n. Hogy vagytok?

-         �l�nk. – mondtam vigyorogva. – �s ti? Nem �gy volt, hogy Elza hazamegy kicsit?

-         Meggy�ztem. – vont v�llat. – M�r j�n is!

-         Pillay! – ugrott a nyakamba Elza. – de csinos vagy! Annyira sajn�lom! Ez a… sz�val, nem tud hib�zni, fene a pof�j�t!

-         K�sz, h�t igen, el�bb lesz vulk�nkit�r�s…

-         Nem hittem, hogy j�ssz, itt rajtunk k�v�l mindenki topmodell, n�ket n�zve… szinte legal�bbis. 

-         Kit �rdekel? – l�pett oda Lukas.

-         H�la az �gnek nem t�ged… - mondat mosolyogva Elza. Lukas meg � t�k�letesen kieg�sz�tik egym�st, azt hiszem.

-         Bastian? – k�rdeztem �rdekl�dve.

-         K�t percet nem b�rsz ki n�lk�le… - mondta Lukas rosszall�an, majd elvigyorodott. – nyugi, m�g �l. Ott van h�tul…

-         K�szi… - mosolyodtam el �n is. – Nem tehetek r�la…

Bastian �ppen Miroslav Klos�val, illetve Franck Rib�ryvel besz�lgetett. Mindketten a csapatt�rsai. El�bbivel valamelyik nap hosszan elbesz�lgettem, ut�bbival m�g egy sz�t sem v�ltottam.

-         Franck Rib�ry. – ny�jtotta a kez�t az udvariass�g nev�ben.

-         Pilar Vanderfsott. – mondtam. V�gign�zett.

-         M�zlista. – vetette oda bossz�san Bastiannak, mire az eml�tett elvigyorodott �s megjegyezte:

-         Tudom…

Teszteltem �s v�gre j� k�rt tudtam futni Bahreinben.

-         Sz�p volt! – tapsolt Nathan.

-         J�k a be�ll�t�sok? Ne vegy�k az els� sz�rnyat…

-         Ne, �gy t�k�letes.

-         Ok�. Tess�k, Stefano k�ldi, azt mondta most igaz�n meg�rdemled. – adott �t mosolyogva egy doboz Red Bullt. Elnevettem magamat.

-         Mond meg neki, hogy k�sz�ntem sz�pen. – mondtam engedelmesen.

-         Ok�. – indult el.

-         Nathan…

-         Igen?

-         Nem l�ttad Annabell�t?

-         Nem, Stefano kir�gta. Nem is tudtad? – n�zett r�m �rtetlen�l.

-         Nem, mi�rt?

-         Uh, az �gy volt… Na v�rj! – �lt le mell�m, kiseperte szem�b�l a sz�k�sbarna haj�t, majd belekezdett. Ek�zben k�nyelmesen elhelyezkedtem, rendeltem egy k�v�t, �s v�gighallgattam, hogy r�gott be Annabella valamelyik csapat partin. V�gre valah�ra!

-         De Dennis leszerz�dtette. – folytatta keser� sz�j�zzel Nathan.

-         A McLarenhez?

-         Ismersz m�s Dennist?

-         Nem.

-         Na l�tod…

-         Nathan, Stef h�v. – l�pett oda Luca.

-         Ok�, mentem. Szia, Pilar!

-         Szia! – n�ztem Nathan ut�n. Biztos vagyok benne, hogy Nathan a legfiatalabb a m�rn�k�k k�z�l, de egyben nagyon profi. Nem lehet t�bb huszonhatn�l.

Szabadedz�s van. Rajtam a buk�sisak �s a teher. (magyarul a csapat �s a szurkol�im �ltal r�m tett teher- nevezetesen a nyerj�l-m�r-egy-futamot-v�gre-pilar! Teher.) Megtorn�ztattam az ujjaimat a korm�nyon.

   Meg van oldva! Az els� szabadedz�sen m�sodik a m�sodikon �s harmadikon pedig els� lettem. Fred els�-m�sodik, legrosszabb esetben harmadik lett. Most viszont itt az id�m�r�, amin minden m�lik. J�, ez t�lz�s, de sok minden ezen m�lik.

-         H�rom tizeddel vezetsz, az aszfalt meleg, kij�ssz ker�kcser�re?

-         Nem. – hangzott t�rgyilagos feleletem.

-         A k�vetkez� h�sz percben es� nem v�rhat�, Vettelt kivizsg�lj�k… - folytatta a monol�gj�t a r�di�ba Joshua.

�s eny�m a pole! Egy ezreddel, de eny�m- �gy m�g jobb a gy�zelem. Hami meg t�pkedheti azt a r�vid haj�t, ami�rt elrontotta a kettes kanyart. K�sz.

Miut�n kiker�ltem n�h�ny „Pilar, mary me?” fel�rat� p�l�s fanatikust, bementem a Home-ba.

-         Na, most h�ny Red Bullt kapok? – k�rdeztem el�gedetten…